Most jöttem meg a könyvtárból. Több kincs is jött velem. Elsősorban és mindenek előtt ez a kötet. Semmit nem tudtam róla, igazi meglepetés volt, lett. Különös tekintettel arra, hogy a benne szereplő hét történet közül csak egyetlen egyet ismertem ezelőtt.
Vagyis nagy az öröm Moha táján ezek felett a rég elfeledett történetek felett. Tiszteletem a kiadónak!
Ezerszer elmondtam: a Füles képregényújság kéregényein szocializálódtam, Zórád, Sarlós, Sebők, Dargay, Fazekas és elsősorban Korcsmáros rajzain. Egyiket sem tudtam megunni, de volt tetszési index szerinti sorrendiségem. Korcsmáros megosztottan volt első helyen a dobogón Zóráddal. A többieket nem részletezem. Van, aki utólag értékelődött magasabbra, akkor nem díjaztam eléggé.
Szóval Korcsmáros. Eddig tíz általa rajzolt (és többször az utókor által újrarajzolt) képregényét értékeltem itt a blogon. Nem sorolom fel őket, elég ha beütöd a nevét a blog keresőjébe. Amiket értékeltem, mind önálló kötetben, füzetben megjelent művek voltak. Egytől egyig általam ismert, olvasott darabok, eredetileg mind a Fülesből érkezett külön kötetbe. No, ezek a történetek, ez a hét fantasztikus sztori, ez nem mind. Van itt ami a Lobogó című lapból, van, ami a Pajtásból, van, ami a Képes Újságból és persze több is, ami a Fülesből jött.
S nagyon fontos: a kötet egy életmű-sorozat első darabja. Nem a teljes életművet készül megjelentetni a Képes Kiadó, hanem azokat a képregényeket, amelyek még nem kerültek újrakiadásra.
De még mielőtt elmerülnénk a tartalomba, néhány szót mondanom kell a könyvről mint tárgyról.
AMI A KEZÜNKBE KERÜLT
Nagy. Marha nagy. Túl van azon, hogy impozáns. Nekem TÚL nagy. Kézbe fogva, tartva lehetetlen olvasni, valahová le kell tenni. Mert nem csak nagy, nehéz is. Annyira nehéz, amennyire könyvnek nagy. (A könyves szekrények normál polctávolságát bizton megalázza.) Ez az ára annak, hogy kemény fedelű és minőségi papírra nyomott könyv van a kezemben.
A méret végett szem- és kényelmes olvasás távolságból átláthatatlan egy-egy oldal. Pedig a képregény, ugye, oldalban, mi több, oldalpárban gondolkodik.
Viszont az oldal nagyságához képest jobbára (az első képregényben végletesen) nagyon aprók a betűk. Ebből fakad, hogy miközben a rajzok végett távolítanám a szememtől a kötetet, a szöveg miatt viszont hoznom kell közelebb.
Vagyis könyvként, túl azon, hogy impozáns, egyáltalán nem olvasóbarát a kiadvány. Készítettünk két fotót Szerelmetesfeleségtársammal. A helyzet az, hogy próbálkoztunk, de valahogy egyik sem adja vissza a valódi méretet. De hogy legalább elképzelésed lehessen:
Ez a fotón a jobb alsó sarokba egy valós könyvet tettem, csak kitöröltem róla az infókat, hogy ne terelje el a figyelmet. Az odatett fekete könyv egy teljesen átlagos méretű kiadvány. Hátha így tudsz viszonyítani.
Viszont nagyon klassz a képregény-gyűjtemény borítója. A Korcsmáros által rajzolt Rejtő-sztorik hivatott átdolgozóit, Garisa H. Zsoltot és Varga „Zerge” Zoltánt illeti érte a dicséret.
HÉT RETRÓ SCI-FI
Az alábbi képregényeket gyűjtötte kötetbe a kiadó:
A halálbolygóÍrta: Cs. Horváth Tibor,; Lobogó, 1960A kék szigetFekete Gyula régényéből írta: Cs. Horváth Tibor; Füles, 1960URM megszökikArkagyij és Borisz Sztrugackij novellájából írt: Cs. Horváth Tibor; Füles 1963A rejtelmes bolygóÍrta: Láng Róbert; Pajtás, 1966A Fekete csillagIvan A Jefremov regényéből írta: Cs. Horváth Tibor; Pajtás, 1968ŰrhajótöröttekJ. Brabenec és Z. Vesely regényéből írta: Pánczél Lajos; Képes Újság, 1970Mikrotánia embert rabolÍrta: Korcsmáros Pál,; Füles, 1974
Ha a címek alatti infókat átböngészed, találsz néhány érdekességet. Például, hogy Korcsmáros egyedül is alkotott. (Nekem az a kedvencem ebből a kötetből!) Meg azt, hogy nem csupán Cs. Horváth írt forgatókönyveket. Meg azt is, amit említettem már, hogy nem csupán a Fülesből, hanem más lapokból is származnak a képregények.
Arról nem beszélve, hogy a fülszöveg szerint ezzel a könyvvel az összes Korcsmáros által rajzolt sci-fi történet a kezünkbe került. Úgy fest, kedvenc alkotónk annyira nem esett hanyatt ettől a műfajtól.
S a helyzet az, hogy valahogy ez érződik is a történeteken.
Nem arról van szó, nem az indokolja a véleményemet, hogy ami űrhajó, az tuti klasszikusan rakéta formájú, meg arról sem, hogy idegen lényes, ufós sztori egy van csupán a hét közül. Nem is arról, hogy a a rakéta belsők olyanok mintha a berendezést a hetvenes évek egyik, bármelyik bútor áruházából szedték volna össze... izé, onnan rajzolta volna meg Korcsmáros belsőket. De még még arról sem, hogy valahogy minden történet olyan mintha a Földön játszódna. Mármint azon kívül, ami a Földön játszódik. Valószínűleg mindennek az összessége sugallta azt, hogy a műfaj nem tartozhatott a szerző liblingjei közé.
A HÉT RETRÓ SCI-FI TÖRTÉNETE ÉS RAJZSTÍLUSA
Ellenállok és csak azért sem elemezgetem részletesen, egyesével mind a hetet. Csak átabotában.
Persze, mindegyik történetet KorcsmárosPál rajzolta, ránézésre is, kétségtelenül. De mindegyik kicsit másképpen Korcsmáros.
Van itt hagyományosan Korcsmáros, van szálkázottan Korcsmáros, van szürkeárnyalatos Korcsmáros (nekem ez volt a legmeglepőbb), van, ami kicsit Sarlós Endrésen Korcsmáros, van, ami vegyes-technikásan Korcsmáros, van, ami inkább reális Korcsmáros, s van, amelyik karikatúrásan Korcsmáros.
Ha a kiadási dátumokat és a később megszokott Korcsmáros stílust nézem, akkor az első történet szemmel láthatón proto-Korcsmáros. S ezzel eszembe sincsen azt mondani, hogy ezek a rajzok bármiben is elmaradnának a későbbiektől. Csak azoknak ismeretében érződik rajtuk az útkeresés.
A történetek nem Korcsmáros-történetek. Egy kivételével, ahol még az is Korcsmáros. Nekem az a kedvencem.
De lássuk részletesen. Mármint átabota-részletességgel.
A halálbolygó, A rejtelmes bolygó és A fekete csillag
története kicsit olyan, mintha vázlat, kidolgozatlan forgatókönyv lenne csupán. Ezeket olvasva teljesen érthető az akkori kultúrpolitika álláspontja a képregények művészeti másodlagosságáról. Ez nem Korcsmároson múlt. Akkora a történet léptéke, annyira semmilyenek a szereplők is, a történetek is, annyira lezáratlanok, nincsen befejezés, egyszerre csak véget érnek, hogy csak ültem bambán, hogy akkor most mi a csuda is van? Az a gáz, hogy két napja olvastam őket, tegnap még fotózgattam is kifelé a képeket, de tulajdonképpen már bajban vagyok a sztorik felidézésével.
A halálbolygó stílusa jellegzetesen Korcsmárosos, bár érződik rajta, hogy ez a jellegzetesség még nem az érett képregény-művész kiforrottsága.
A másik két történet megformálása érdekes, mert szokatlan. A rajzok szürkeárnyalatos színezést kaptak, ezáltal Korcsmáros némely helyeken, ahol nem az arcokon és a mozdulatokon van a hangsúly, el is engedte magát, és inkább festményszerűek a képkockák. Az első négy kép A rejtelmes bolygóból, a másik három A fekete csillag című történetből származik.
URM megszökik
Derűs, bár mondanivalójában valamelyest félelmetes történetecske egy elszabadult robotról. Rövid, mégis teljesen egyben és rendben van. Talán a befejezése olyan kis sitty-sutty, de végig élveztem, és utána sem volt hiányérzetem.
A rajzok letisztultak, jópofák, a központi elemek felettébb részletesek, míg a hátterek elnagyoltak, és szerintem ember sincsen, aki ezért haragudna.
A kék sziget
érdekes, de nem teljesen meggyőző történet. Most mondd: egy sci-fi sztori, amely a nyilasokkal indul, a nácikkal folytatódik és közben mégis utópia!
Nem olvastam a képregény regényeredetijét. Valahogy soha nem foglalkoztatott. Most megnézegettem a moly.hu-s értékeléseit, de úgy fest, nagyon nagyot nem veszítettem az olvasmányélmény kihagyásával. Viszont így, képregényben nem volt rossz, kimondottan élveztem.
A rajzok tipikusak, de a bennük levő szemcsés szürketónus, szokatlan, de egyáltalán nem szövetidegen.
Űrhajótöröttek
A kötetbe lapozva valahogy ettől a történettől tartottam legjobban. A robinzonádokat, hajótöréses történeteket, hogyan építsük fel a magunk mögött hagyott, elveszett világunkat szenvedését sosem kedveltem, jobbára bármilyen formában untatott a viszonylagos kiszámíthatóságával. A prekoncepcióm ezúttal némileg indokolatlan volt.
A történetben rejlő cöccögésre késztető elemek felett (pl.: nagyjából a semmiből vaskohót építenek a robinzonok; mivaaaan?) szemet hunytam. Huszonsokan vannak, és valamelyest fogynak. De olyan kis megható, hogy egy megbomlott elmén kívül mindenki van mindenkiért, és nem csesztetik, nem baksztatják egymást, nincsen álságosság, nincsen sunyiság, sehol egy dugicél, egy tisztességes összezördülés, verekedés, megcsalás... Csupa überjó ember lett űrhajótörött.
De tudod mit, igazából nem zavart. Azt vettem észre, hogy tetszeni kezdett a történet, majd bele is feledkeztem. Annak ellenére, hogy a képregényben a huszonkét név sok volt. Bár tény, hogy a legfontosabb szereplők bemutatásával vezettetünk be az akkor még működő űrhajó életébe.
A két titokzatos szerző, Jiří Brabenec-et és Zdeněk Veselý-t takarja. Magyarul két könyvük jelent meg. Az egyik ennek az adaptációnak az eredetije, az Egy bolygó robinzonjai, a másiknak Gyilkosság a Szivárvány-öbölben a címe.
A rajzokat tekintve meglehetősen nagy az eklektika. Mindenféle szempontból is. Mert egyfelől vannak teljesen ralisztikus rajzok, vannak elkent festmények, vannak nagyon muris karikatúrák, van vonalrajz, van szürkeárnyalatos rajz, meg van festmény is. Aztán az van, hogy mégse lesz kuszává az összhatás. De simán lehet, hogy ezt már a Korcsmáros iránti elfogultságom mondja.
Mikrotánia embert rabol
Ez volt az egyetlen történet, amit ismertem, mielőtt ez a friss kiadás a kezembe került. Már gyerekkoromban is nagyon szerettem.
Ugyan ez már unalmas lehet, ha többször jártál a blogomon és képregény-értékelést olvastál, de csak leírom, hátha mégsem történt meg eddig. Ha meg de, ugorj a keretes szöveg alá!
A képregényeket édesapám édesapja, Papa szerette meg velem. Ő volt az, aki a Füles képregényújságból kitépkedte, körbevágta, majd spirálfüzetbe ragasztgatta az összegyűjtött, teljes sorozatokat. Két ilyen spirálfüzetet kaptam tőle. Magam ötre bővítettem a darabszámot. Aztán valahol a költözések során mind az öt elveszett valahol, valamikor. [Zokogás]
Aztán Papa volt az, akitől megkaptam az első Mozaikjaimat is. '73.ban!
Mikrotánia története is az egyik spirálfüzetből volt ismerős. Meg is hatódtam, amikor itt, ebben a könyvben lapozgattam.
A történet lényege, hogy semmi nem indokolja, hogy bár számunkra adott a valóságunkban minden méret, de lehetnek olyan világok, amelyben egészen más arányok érvényesülnek. V.ö. Gullliver itt és ott. Mikrotánia világa kisebb mint a mi realitásunk.
A rajzok olyanok, mintha valamelyik Rejtő-adaptációba csöppentünk volna. Tehát teljesen otthonosan mozoghatunk az események és az alakok között.
MINDÖSSZESEN
Bár a kötet kivitelezése és a történet nem mindegyike nyűgözött le, maga az ötlet, Korcsmáros meg nem jelent képregényeinek az összegyűjtése lelkendezésre késztet, és remélem, mihamarabb megtiszteli majd a könyvespolcomat! S bár volt bennem fanyalgás a történetek felett, Korcsmárosban nem kellett csalódnom. Mi több, a képkockák kivitelezése, technikája igazi kuriózumot jelentett számomra. Ahogyan az a tény is, hogy Korcsmáros rajzolt sci-fi képregényeket is. Ha csak ennyit is.
A magam részéről köszönettel fejet hajtok a Képes Kiadó munkája felett, és őszintén drukkolok, hogy végig tudják vinni az életmű-sorozatot!
Képes Kiadó, Solymár, 2023, 136 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155835384
9/10
2023 november legeleje. Mikor lesz már fizetés?
A héten megint nem láttam a lányomat és a lányom lányát. Ezúttal dupla volt a probléma, mindkét részről volt fennakadás.
Közben átrendeztük teljesen a lakást, immár finomhangolunk: új, Szerelmetesfeleségtársam édesanyjától hozott fotellel, szintén tőle kapott szőnyegekkel. A hálónk már teljesen otthonos, alakul a nappali is.
