A beszámoló eredeti megjelenési helye a koncert.hu.
Eddig két Iron Maiden koncerten voltam az életem során. Az elsőn valamikor a nyolcvanas években, a régi MTK-pályán. Pusztán kíváncsiságból mentem el. A The Number of the Beast-en kívül nem ismertem más Maiden-számot. Azt sem behatóan. Nem…
Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről
Moha olvasó-NAPLÓJA
Marcel Aymé: A faljáró
Falon átkelés, több példányban létezés, és egyéb elképesztő, tulajdonképpen sci-fi ötletek
Kevés film marad meg bennem maradandón. Naponta, kétnaponta megnézünk egyet, és nagyjából arra sem emlékszem, amit a múlt héten néztünk. Vagy velem van a baj, vagy a filmekkel. A magam részéről legalább omega 3.mat szedek, megelőzésképpen. Legalább valami...
De az elmúló filmtömegekben van, ami…
Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók – Tandráma, tanulság nélkül
Svájci groteszk a félelemről és a kollaborációról. Meg a furakodó diktatúráról
Max Frisch is vakfolt volt eddig a számomra. Amikor kivettem ezt a kötetecskét a Pethe Ferenc téri Könyvmegálló szekrényéből, a címe miatt vettem ki. Olyan kis tréfásnak tűnt. Jó, ha belegondolok, egyáltalán, ugyan mi a tréfa benne, de mondom, annak tűnt. Egyébként, ellövöm a poént, tagikomikus…
Drábik János: A kiválasztottak (A szemitizmus – elkülönülés és kettős mérce)
Ami életben, felszínen és legfelül tartja a zsidóságot
Manapság aki nem hódol ájult tisztelettel a zsidóság előtt, az bizony vaskosan antiszemita, fasiszta, bunkó állat. Ő az, aki ébren tartja a koncentrációs táborok tüzét, aki újra felakasztja Elie Wiesel megfulladni képtelen kamaszfiúját, és ő az, aki jelenleg is ráfordítja a gázkamrák ajtajának a…
Matthew Jarpe: Szabadesés rádió
A világuralom és a diktátor megállítása egyaránt informatikai ismeretektől függ
Ez a könyv tizenhat éve jelent meg magyarul. Nagyjából azóta szemezgetek vele. Azt hiszem, első alkalommal valami kiárusításon találkoztam vele, talán az akkoriban a postákon kitett tárlókon, amik akciós könyveket kínáltak. Vagyis lehet, hogy nem is a megjelenése óta szemezgetek vele...
Most egy…
Fehér Boldizsár: Vak majom
Utálok hasonlítgatni, de ez a magyar Vonnegut tud valamit. Mondom: „valamit”!
Szép lassan hét éve dolgozom az Olajág Otthonokban, az újpalotai intézményben, és képzeld, még nem jártam a könyvtárában! Magam sem értem, miért nem.
Viszont a minden emeleten, öt van belőle, előforduló konyvespolcokat, ebből meg kettő van emeletenként, úgy havonta végignézem. Találtam már…
Emil Vachek: Átkozott pillanat
Csendes, fagyos estén nyomozós, prágai történet a harmincas évekből
Könyvmegálló Óbudán, valamikor a 21. század negyedén: csak azért, mert cseh, és mert krimi. Semmi más indok nem volt arra, hogy velem jöjjön. Pedig amit eddig olvastam ebben a kategóriában, az tulajdonképpen nem jogosíthatott vérmes reményekre. Na nem mintha olyan széles spektrumban faltam volna…