Szép lassan hét éve dolgozom az Olajág Otthonokban, az újpalotai intézményben, és képzeld, még nem jártam a könyvtárában! Magam sem értem, miért nem.
Viszont a minden emeleten, öt van belőle, előforduló konyvespolcokat, ebből meg kettő van emeletenként, úgy havonta végignézem. Találtam már kincseket, sőt sokszor éppen keresett könyveket is.
A Vak majom csak úgy a kezembe akadt. Abszolút semmit sem tudtam róla. A szerzőjéről sem. A borító sem mondott semmit. A fülszöveg igen. Az emberkísérlet szó megfogott. „Két Nobel-díjas tudós bejelenti egy párizsi luxusszálloda lakóinak, hogy a következő napokban egy kísérletben fognak részt venni. A történetet egy huszonéves fiú meséli el, aki nem olyan rég még Magyarország leggazdagabb embere volt. Most azonban nincstelenül fut a rendőrség elől. Épp abban a hotelben keres menedéket, ahol a furcsa emberkísérlet zajlik.”
Hát így. Jó, persze, ha szállodába zárt emberek, akkor Rejtő és a Vesztegzár a Grand Hotelben, persze. Sőt megfejelem azzal, hogy Vonnegut stílusában. Jól előadva. Vagyis humor biztosan lesz benne. Meg irónia. Meg cinizmus.
A kérdés már csak az, milyen turmix sül ki ebből?
Fehér Boldizsár író. Eddig két könyve jelent meg. A másik a második (mert ez az első), az egy novellás-kötet, Nem nagy ügy a címe.
Fehér Boldizsár fellépője a Duma Színháznak. Érdekes, hogy ez a stand up-os vonal kezdettől fogva tökéletesen hidegen hagyott... Belenéztem, mit tud Fehér Balázs a Duma Színházban. Az is hidegen hagyott. De mondom, ez nem feltétlenül az ő hibája, mert en bloc az egész hagy hidegen.
A Vak majom (de vajon miért ez a címe a könyvnek?) eddig két kiadást ért meg. S minden elismerő vélemény mellett a Molyon csak 78%-os tetszési indexe van. Azonban a 785 hiába magasabb mint a betegállományra járó bér százalékaránya, a Molyon ez nagyon kevés az üdvösséghez. Ott ugyanis a 80% alatti tetszés közel áll a gyalázatoshoz. Hiába tűnik viszonylag magas értéknek, mindössze arról van szó, hogy rettentő udvarias a Moly népe.
Jó darabig nem is értettem mire fel ez a lepontozás, amikor...
A TÖRTÉNET
Amikor belefogtam, hogy összegzem a történetet, rájöttem, hogy nem is tudom a főszereplő nevét. Elolvastam úgy egy könyvet, hogy nem tudatosult, kicsoda is az egyes szám első személyben mesélő főszereplő. Mármint úgy kicsoda, hogy mi a neve. A Copilot (tudod, a Microsoft MI-je) azt mondja, Ádinak hívják.
Ha már ennyire ismeri a sztorit, gondoltam, egyszerűsítek az éltemen. Megkértem, hogy készítsen a könyv három tetszőleges jelenetéhez fotorealisztikus, 16x9-es illusztrációt. Itt van a három, 16x9-es, fotórealisztikus illusztráció.
Az, hogy fotórealisztikus és hogy 16x9-es, egyből látszik. A három darabsága nem. Ez az egy kép a három. :-D
Aztán megkérdeztem a Geminit is, van-e a könyvbeli főhősnek konkrét neve. Ő azt mondta, nincsen. Visszatértem Copilothoz, és szembesítettem a Gemini állításával.
MOHA:
Érdekes, hogy a Gemini eltérően állítja, és köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet! Az információm az Ádi névről egy korábbi forrásból származott, amely úgy említi, hogy a „Vak majom” főszereplőjét így nevezik. Azonban lehet, hogy ez pontatlan vagy nem egyértelmű, mivel a könyv interpretációja és részletei időnként eltérhetnek a források között.
Ha pontosabb információt keresel, érdemes lehet közvetlenül a könyvet átnézni vagy megerősített kritikai elemzéseket olvasni. Tudok esetleg segíteni a könyv hátterének vagy kritikáinak felkutatásában? 😊
MOHA:
Igen. Érdekelne a forrás, ahonnan te a nevet vetted.
COPILOT:
A keresésem alapján úgy tűnik, hogy a „Vak majom” című könyv főszereplőjének neve nincs konkrétan megemlítve a forrásokban. A történetet egy huszonéves fiú meséli el, aki Magyarország leggazdagabb embere volt, de most nincstelenül bujkál a rendőrség elől Az „Ádi” név valószínűleg egy korábbi, pontatlan információból származott, amit tévesen említettem.
Köszönöm, hogy rávilágítottál erre, és elnézést kérek a félrevezető válaszért! Ha szeretnéd, segíthetek további részleteket találni a könyvről vagy más irodalmi témákban. 😊
MOHA:
Újra mondom: érdekelne a pontatlan forrás, add meg nekem, mi volt az!
COPILOT:
Megértem, hogy kíváncsi vagy a forrásra, amelyből az „Ádi” névre vonatkozó információ származott. Sajnos azonban nem tudom pontosan visszakövetni ezt a pontatlan forrást, mivel a korábbi válaszom nem kifejezetten egy adott, idézhető forrásból ered. Lehetséges, hogy ez egy olyan általános kontextusból származott, amelyet tévesen értelmeztem vagy említettem.
Hát nem könnyű vele! :-))))) Már régen mondom, hogy a számítástechnika, és ez irtó biztos, nőnemű! Az ember iparkodik megismerni, kiismerni, figyelembe veszi a személyes tulajdonságait, igényeit, ügyel a várható reakciókra, próbálja elemezni a várható reakciókat és a pozitívak felé tolni a dolgok menetét, kedves, simogat, becéz, udvarias... Aztán ami jön mégis teljesen váratlan, ad hoc jellegű, jobbára hidegzuhany... :-)))))
Adva van tehát Ádi, akinek nem ez a neve. NemÁdi nem tud mit kezdeni az életével, fogalma sincsen, mi lesz belőle, ha nagy lesz. Igazából nem érdekli semmi. Az anyja elhagyta őt és az apját egy görög milliárdosért, és hogy élete értelmének, a festésnek élhessen. NemÁdi apja még azelőtt elborult, hogy a felesége lelépett volna.
S mert NemÁdinak semmi célja sincsen, fogalma sincsen, mit kezdjen az életével, a mindennapjaival.
Aztán kap egy levelet az anyjától, hogy jó, ha tudja, az akit az apjának tud (az elborult pasas), igazából nem is az apja. Ad egy címet a fiúnak. Nevet nem ad hozzá. Utóbb kiderül, hogy Apu Magyarország leggazdagabb embere. Jó, van abban ellentmondás, hogy Magyarország leggazdagabb embere a világ legnagyobb vállalatának a tulajdonosa, de tulajdonképpen genetikailag Soros György is magyar zsidók gyermeke...
A képeket több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel az MI készítette az Ideogram oldalán. Az összes laza kapcsolatban van a „Vak majom”-mal. Pedig én szorost szerettem volna. De vagy az utasításaim vacakok, vagy az MI értetlen. Egyelőre mindkét lehetőség fennáll
Aztán NemÁdi megörökli a vérszerinti apjától az egész médiahóbelevancot, tokkal-vonóval. Mivel a gigantikus vállalatnak vannak ügyvédei és könyvelői, NemÁdi úgy gondolja, tulajdonképpen ő nem akar zavarogni. Aláírja, amit elé tesznek, és hadd menjen minden a maga már kitaposott útján.
Megy is: a vállalat ügyvédjei és könyvelői tönkre vágják a vállalatrendszert. De NemÁdi aláírása van minden, de minden ügyleten... Ő meg közben egy dél-amerikai lovas ranchon üldögél és éppen írja megfelé az életrajzát.
Amiben jelentős szerepet kap, amit a kötet fülszövege emleget, hogy szálloda, meg kísérlet. Meg ahol jelentőséget kap, hogy a szállodába szorult, svájci külképviseleti ügyintéző úgy véli, ké van a csapatban, s hogy a főnökei rá gyanakszanak, pedig nem ő az, ezért ellopja a követség legfontosabb iratait, nehogy a kém jusson hozzájuk. Ezáltal tulajdonképpen mégis ő lesz a kém...
HANGNEM
Könnyed, úgyszólván elegáns. Fehér Boldizsár billentyűzetéből nagyon könnyen folynak a szavak. Érdekes, ahogyan ír. Simán elhisszük, hogy egy céltalan, nihilista, semmiben hinni, bízni nem tudó, piszok mákos huszonéves visszaemlékezését olvassuk. Nagyon simán.
Igen, ahogy mondtam, az alapsztori Rejtő Jenő. Valahol. Börleszk. Némi pszichológiával megfejelve, Megfűszerezve. De tényleg csak némivel Meg filozófiával is. De abból is csak csipetnyivel.
S az egészet Kurt Vonnegut fanyar, mulatságos, bölcs stílusában, amit Fehér Balázs olyan szinten hozott, hogy az elismerő csettintéssel érdemel. Bravúr! Nekem ez nem szegénységi bizonyítvány volt, hanem játék. Annyira egyértelmű, hogy Vonnegut, hogy ha ez szegénységi bizi, akkor rohadt sóher az eklézsia!
De a stílusbravúr mellett valami homok került a fogaskerekek precíziós összekapcsolódásai közé: csikorog, akadozik a rendszer. S ez nem az íráskészségen, a stíluson múlik. Azzal semmi baj.
A SZERKEZET ÉS A KONCEPCIÓ
A könyv története két vaskos lábon áll. Az egyik a milliárdossá lett pórfiú története, akit kisemmiz a saját tulajdona. A másik nagy láb a szállodai kísérlet története.
A csikorgás abból fakadt, hogy a két történet simán nem kapcsolódik elég szervesen egymáshoz. Történetek a történetekben. Egyik a másikban, másik az egyikben. De nem forrasztásmentesen, hanem összetrutymózva, sárral, nyállal, fikával tapasztva.
És ezért nagyon kár!
Azt már tudom, hogy az MI nem hajlandó meztelenséget ábrázolni. De azt mégis murisnak tartom, hogy az utasítás értelmezése után neki fog a képek generálásának, az Ideogram egyszerre négyet készít, majd a négyből kettőt kicenzúráz, hogy nem, ezt már nem mutathatja meg, mert olyan elemek vannak rajta, amik nem közölhetők. :-D
Mindkét sztori elég lett volna önmagában, bővebb kifejtéssel, nagyobb agyirammal. Engem a srác története mondjuk sokkal jobban érdekelt mint a szállodai kísérlet-kém börleszk. Talán azért, mert az is két történet egyben (sztori-matroska): a kísérleté és a kémsztorié. Főleg az utóbbi volt lenyűgözően fölösleges, A kísérlet nagyobb lére eresztve is érdekes gondolatokat vethetett volna fel, konteó, pszichológiai kényszermagyarázat-ügyben, de ezt meg elvitte a kémeskedés.
A srác történetét (a pénz valódi értéke, a könnyen jött gazdagság esete, stb) meg elmossa a szállodai affér.
Hiába, kamaszkorom nagy szerelme, Ági megmondta, hogy mindig annak érvényesül az akarata, aki a kevesebbet akarja. Itt a leggyengébb láncszem a börleszk volt, a kémsztorival: az billentette ki a lényegesebb elemeket a helyükről.
Sajnos annyira, hogy a remek stílus, a jól kitalál főszereplő remek sztorijával egyetemben ment a levesbe. Ahogy mondani szokják: a kevesebb sokkal több lett volna. S ezen Vonneut remekül felhasznált stílusa sem segített. Mert a stílus az egy dolog. A téma a másik. Hogy melyik a fontosabb, vitatkozhatunk. Ebben az esetben a téma tűzijátékké lett: egy pontból indul ki, majd felrobbanva, széppé, de követhetetlenné válik.
Vagy Fehér Boldizsár egy könyvbe zanzásított minimum három remek témát, és ezzel sajnos tökéletesen ki is herélte mindhármat. Így a Vak majom (tényleg, vajon miért az?) sajnos az elvetélt lehetőségek kiherélt stílusbravúrja lett.
Magvető, Budapest, 2018, 196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631437508
7/10
Az alábbi kép egyben link is ám!
2025 áprilisának nagyjából a negyede. Vasárnap reggel. A tegnapi napon a szokásos, tavaszi Duna-kanyaros bringázásunkat elnapoltuk, mert azt hazudta az összes időjárás-jelentés, hogy hű, meg ha, felhők, esők, cudar idő lesz. Felhő meg eső nem volt, de tény, hogy a szél mocsokul belelendült. S úgy meg nem jó tavaszi bringázni. Ezért maradtunk itthon. A menü gombakrém leves, rizseshús, szilvás gombóccal.
Mellékesen csináltam egy adag padlizsánkrémet. Ami ahogy készen lett, ment a klotyóba. Régebben már jártam így, kétszer is. Akkor arra jutottam, hogy a hagyma gépi feldolgozása kavart be, bár fel nem foghattam az okát. De a másik két étel, amibe most került a gépi-feldolgozott hagymából, nem lett keserű. Vagyis a titok a padlizsán felől közelíthető meg. De gőzöm nincsen hogyan küszöbölhető ki...
Szerelmetesfeleségtársam random ötlete alapján este elmentünk színházba, a RAM bemutatójára. A darab címe: „Négy évszak” volt. Magyar szerző, Rényi Ádám írta. Háromszereplős darab. Mindannyian nők. Akár jó is lehetett volna. Két tesó, meg az egyik tesó lánya. A lány apja éppen meghalt. Pendrive-on üzenetet hagy a nőknek. Megköszöni a feleségének, hogy milyen jó feleség volt. A feleség húgának (szereplőválasztási ballépés: a húg vagy tíz évvel volt idősebb a nővérnél). A feleség húgának meg azt, hogy biztosította a számára a szenvedélyt és a testi kielégülést. Negyed évvel később újabb pendrive érkezik: ezúttal azt tudják meg, hogy apus mindvégig tudott arról, hogy anyusnak a szomszéd rendőr-pasas a szeretője. A harmadik negyedben meg azt, hogy nem csak a feleségét csalta meg, hanem a szeretőjét is. A negyedik negyedben nincsen pendrive.
Akár jó is lehetett volna a darab. De nem volt az. SzFT szerint zs-kategóriás volt. Szerintem szórakoztató. De olyan kihagyott, elripacskodott lehetőség, mint a „Vak majom”. Az ötlet maga jó volt. De például nem befejeződött a darab, csak véget ért, mert véget kellett érnie valahogy. SzFT fogalmazta meg, ami bennem is ott volt: a balansz végett kellett volna egy negyedik üzenet, ami nem volt. Vagy valami, valahogy... Ahogy azt manapság tudálékosan mondani kell, több volt ebben, mint amit beletettek.
De legalább ismét velünk volt SzFT édesanyja is. Aki imád színházba járni. Neki tetszett a darab.
