Sherlock Holmes 1. – A táncoló figurák / A magányos biciklista
Sherlock Holmes 2. – A pettyes pánt / Botrány Csehországban
Pedig esküszöm, hogy legalább az első rész volt már a kezemben! De sehol semmit írott nyomát nem találom magamnál, hogy így lett volna. Na, sebaj, most, hogy a könyvtárban rátaláltam mindkettőre, hoztam hát őket magammal. Elsősorban azért, mert Sváb József O'Henry novellái alapján készült füzete kimagaslón tetszett.
Valami hasonló élményt vártam most is. Gondoltam, ha Sherlock Holmes, nagyon nem mehet félre semmi. Bejáratott figura, figurák, ismert alapszituk, klisék, Sváb József biztosra ment.
Közben még olvastam azt is, hogy a két részes képregény kereskedelmi forgalomba nem kerül, és minimális példányszámban jelent csak meg. Tény, az ára a terjedelméhez képest elég borsossá lett. Ez az egyik megközelítés. A másik az, hogy de legalább van lehetőség a beszerzésére.
A zsaru meg a zsoltár című füzet tényleg lenyűgözött. Mivel O'Henryt azóta sem olvastam, meg előtte sem, igazából nem tudom eldönteni, a lenyűgöződés oka a képregényben vagy az alapanyagában keresendő. Véltem, vélem, a kettő együtt.
S akkor itten vanna magát egy újabb adaptáció, hogy dönteni lehessen, mi volt az ok az előzőleg olvasott/nézett/nézegetett mű esetén. A helyzet a következő: ugyanolyan bizonytalan vagyok, amilyen előtte, mármint a Sherlock-történetek elolvasása/nézegetése előtt voltam. Sokkal előrébb tehát nem vagyunk. Nesze nekünk.
Arról nem is beszelve, hogy mivel adaptációról van szó, nem is tudom, érdemes-e a történetekkel foglalkozni. A főhősről és állandó segítőjéről Watson doktorról mindenki tudja, hogy kicsoda. Azt is, hogy SHERLOCK HOLMES észnyomozó, a borotvaéles (és nem tűéles, ahogy sokszor olvasom: a tű nem éles, hanem pontos) megfigyelései, következtetései által leplezi le a rosszfiúkat, -lányokat. Nem mondom, hogy nincsen semmiféle akció a történetekben, mert van, de Holmes nem az akcióiról híres. S nem is a kemény ökléről.
Az is tény, hogy annyian, annyiféleképpen feldolgozták már a történeteket, értelmezték és átértelmezték az alakot, hogy nagy eséllyel az eredeti szerző, Conan Doyle eredetije talán már némileg homályossá is vált. Elég csak a Robert Downey Jr. és Jude Law-féle történetekre gondolni, amelyekben óriási szerep jut Holmes távol-keleti harcművészeti tudásának is. Ami teljesen szöveg-idegen. Egyébként ezek a maguk kategóriájában nem rossz filmek, csak éppen fittyet hányak az eredeti alakokra és fő jellemzőikre. A Sherlock Holmes név az esetükben, ahogy jobbára majd minden más esetben, mindössze hívőszó.
Az eredeti szerző SIR ARTHUR CONAN DOYLE négy regényt és negyvennyolc novellát írt Sherlock Holmes-ról. Mert másról még rengeteg mindent, roppant termékeny szerző volt. Ha csak Holmes-ra gondolunk, Sváb Józsefnek akkor is bőven van még mihez nyúlnia. Már csak negyvenhat novellát és négy regényt kell feldolgoznia, hogy teljes legyen a munka. :-D
Mert SVÁB JÓZSEF szeret adaptálni. A magyarul megjelent hét önálló füzetéből egy a Képregényiskola a műfaj megalkotásának a rejtelmeibe vezet. A másik hat képregény. Ez a két Holmes-os, az O'Henry-féle, egy Oscar Wilde feldolgozás, a Bunbury az Orczy Emma híres regényéből készült A vörös pimpernel és végül a nem feldolgozás Krampusz és társai. Társszerzője volt még a Seuso-mozaik című kötetnek.
Azt, hogy Sváb Józsaf hogyan rajzol, leírtam az O'Henry adaptációnál. Úgy emlékszem. Megnézem mindjárt...
Megnéztem, jelentem, igen, leírtam. Mivel szeretek írni, de másolni nem, ezért idézem korunk nagy könyves véleményvezérét. :-D
Nagy találkozás ez, azt kell mondanom! Sváb füzete ezzel a hét adaptációval ennek az évnek az eddigi talán legnagyobb élménye volt számomra. Henry érzelmessége, humora, a csattanók iránti, olthatatlan szimpátiája nagyon szerencsésen találkozik Sváb realitásával, a részletek iránti érdeklődésével.
Talán csak az első képregény színezésén akadtam fel egy cseppet, nagyon Bogyó és Babóca szerű, Paint-es megoldásos, de a rajzokkal és főleg a történettel tökéletesen kibékült csöpp kis szívem.
Amikor elolvastam, végig néztem, letettem a füzetet, és rövid ideig csak merengtem magam elé, remegett és kiterjedt a szívem, hogy lehet ennyi szeretet ebben a mocsok, mégis gyönyörű világban! S hogy két férfi ilyen bátran vállalja, hogy az alkotásának a mondanivalója ez legyen, az sem semmi!
A későbbi történetek színezésével már semmi baj nincsen, megjelennek és szépen alkalmazottak az árnyalatok, a fények, árnyékok. Külön figyelmet érdemelnek Sváb kis és nagytotálos rajzai: annyira figyel az apróságokra, hogy egy kocsmabelső felett például percekig ültem figyelmesen. Amiképpen egy nappali utcajelenet felett is: félfelülről nézzük az emeletes házak között sétálgató tömeget, az utca két felét villamos sínek választják el egymástól, két villamoskocsi éppen elhalad egymás mellett.
S ha elszakadunk a bármi totáloktól és a portrék területére lépünk, akkor sem akad panaszra való okunk.
De ha alakok vannak akcióban, interakcióban, akkor is van miben gyönyörködnünk.
A rajzokkal jelenleg ugyanez a helyzet, nincsen változás. A színezéssel ez esetben nincsen olyan gondom, mint az egyik O'Henry feldolgozásnál volt, most egységesen szép minden.
Azt nem tudom, vajon mi volt a szempont, hogy pont ezek a novellák lettek a kiválasztottak. Gondolom, a személyes szimpátia döntött. Vagy bármi más. Tulajdonképpen bármi és akármi lehetett volna. Doyle írásaiban is csak egy kakukktojás van, amikor kivégezteti a Mindenkori Legnagyobb Ellenfelével a Minden Idők Leglogikusabb Magándetektívét. A többi gyakorlatilag nagyon kellemesen, következetesen, megbízhatóan egykaptafa. Ez dicséretnek szántam.
Ami ezekben a feldolgozásokban kicsit visszaüt: ahogy mondtam, a történetek nem az akcióra építenek. A szereplők többnyire beszélgetnek, vizsgálgatnak, maximum mennek innen oda. S az alaphelyzeteket is illik felvázolni. Ezáltal előfordul, hogy a szöveg és kép aránya valamelyest vetekszik a Cs. Horváth Tibor-féle szövegdömpinggel.
Erről a blogomon többször, több helyen volt már szó: a lényeg, hogy CsHT minden érdeme mellett hosszú évtizedek alatt sem lépte meg, hogy a képregényben a rajz nem illusztráció, hanem alkotóelem. Zórád Ernő ezért is szakította meg vele a közös munkát, és tért át az egyszemélyes alkotásra: megunta, hogy a szöveg nem hagy teret a rajzoknak.
A Sherlock-képregény bevezetéseiben, ahol a Sherlock-ot meglátogató problémafelvetők elmondják, miről is lenne szó, több esetben nagyon hasonló történik.
A későbbiekben ezen aztán szerencsére rendre túllépünk, és életbe lép, amit az O'Henry novelláknál írtam. Továbbra is azt mondom, hogy Sváb rajzai rendre hozzák a századforduló (mármint a tizenkilencedikból a huszadikba) angol hangulatát, építészetben, öltözködésben, a szobák, terek, berendezésékben, az apró tárgyakban, az utcai jelenetek részleteiben, mindenben, mindenhol.
Ami rendre... hm, mi is a jó szó... nem megütötte a szememet, mert az negatív érzéseket kelt... nem is megakasztott, mert ilyen nem történt... nem is feltűnt, mert nem kellett feltűnnie... Szóval, aham, azt hiszem, megvan, többször volt olyan érzésem, hogy egyes rajzokon túlságosan rend van. Nem, mégsem, ez a kifejezés sem adja teljesen vissza az impressziómat, csak ez van legközelebb ahhoz, amit éreztem... Nem arról van szó, hogy üresek, részlettelenek lennének a rajzok, mert Isten őriz, sőt, dehogyis! Mert nézd csak!
Ahogy fikarcnyi probléma sincsen az arcokkal és mozdulatokkal sem. Bizonyítom:
[...]
Nem hagyott nyugodni, amit nem tudok megfogalmazni. Azt hiszem rájöttem. Szóval, ahogy mondtam, egyáltalán nem a részlethiányokkal van baj, mert azzal semmi baj sincsen. Talán az okozza ezt az érzést, hogy amikor nincsen az alakok mögött semmiféle háttér-forma, szobabelső, utcarészlet, semmi sem, akkor ez a háttér teljesen és túlságosan egyöntetű színt kapott. Ahogy az O'Henry-s feldolgozásnál írta, csak abban a történetben ez általános volt. Olyan kis Bogyó és Babocásan egyöntetű. Aztán minden máshol meg egyáltalán nem így. Ezért kellett keresgélnem, mi a fenéről is akarok egyáltalán beszélni.
De tudod mit, újra mondom, felejtsd ezt a nyavalygást, inkább dőlj csak hátra, és élvezd a történetet, rajzokban is, sztoriban is, miként fejti meg az vele szembejövő életcsúnyaságokat a Leglogikusabb Nyomozó!
Signatura, Nyíregyháza, 2023, 56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150172569
Signatura, Nyíregyháza, 2023, 56 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150172576
7,5/10
2024 júliusának első napja. Semmelweis nap. Vagyis az eü intézmények nincsenek nyitva. Ezért a főnöknénink azt mondta, hármunk közül csak eggyen menjünk be. A Bánkutas kollégám a múlt héten szabin volt, s mert egyikünk sem reagált a közös csoportba írt bejegyzésére, hogy döntsük el, ki legyen az, ezért ő eldöntötte. Így a mai nap szabin telik. Sehová nem mentem, különösebben semmit sem csináltam, csak írtam, olvastam, megnéztem egy háttérhatalomról készült három órás doksifilmet (Cabal bukása), kicsit húztam miatta a számat, de érdekes, a hálóban levő égkondi külső egységének a tetejét ismét megszabadítottam a galambszartól, új nylont húztam rá, és megpróbáltam életre kelteni Szerelmetesfeleségtársam Xiaomi fülesét, mert valamiért csak az egyik szól. (Nem sikerült.)
De tényleg ezzel telt a nap. Még főznöm sem kellett, mert tegnap megtettem. Mert tegnap sem mentünk sehová. Bár SzFT-ben benne volt a lendület.
– Morzsám, akkor elmegyünk a Sziget-véghez? Szentendrén komppal át tudunk menni...
– De az csak személyszállító!
– Tudod, a múltkor néztük, bringát fel lehet rá tenni.
Előkaptam a telefonomat.
– Zsákom, innen odáig harmincnégy kilométer. Vagyis oda-vissza hetven. A múltkor egy Szentendre oda-vissza után azt mondtad, hogy szétülted az a gyönyörű, nagy fenekedet.
– Nem nagy és nem gyönyörű!
– Nincs ízlésed, mondtam már, csak az az aggasztó ebben a megállapításban, hogy én vagyok a pasid. De szétülted. Ez meg most több mint kétszer annyi lenne távban. És odakint van a napon úgy negyven-negyvenöt fok. Tegnap Csemetééknél a teraszról nem volt kedvünk megmozdulni, de döglöttünk megfelé.
Győzött a közel hatvan évem kényelmessége. De tényleg elpusztultunk volna. Ma meg a munkája végett nem tudtunk mozdulni. Én terveztem, hogy elmegyek a rendelőbe, mert sehogyan se tudok időpontot kérni se a diabetológiára, se az ortopédiára, se a kardiológiára, se sehová, mert nem fogad el semmi felhasználónevet és jelszót, így személyesen kell intéznem. El is gondoltam, hogy hűvösebb van, fúj a szél, de jó, sétálok egyet, viszem a könyvemet, útközben olvasgatok, vagy bringával menjek inkább...? Amikor bevillant, hogy Semmelweis nap van, azért vagyok itthon, mert nincsenek nyitva az eü intézmények. De jó, így nem tudok elmenni, ülhetek a seggemen tovább. És így is lett!
