Írtam már egy Barbarella-ról. Vagyis inkább a másik Barbarella-ról. Mert több nincsen, két füzet jelent meg magyarul. A héten bent voltam a V26 képregényboltban, és ott találtam meg ezt a második és egyben utolsó kötetet.
Azonnal lecsaptam rá. Mert az első kötet cselekményéről semmi konkrét nem maradt bennem, de az élményem mégis az volt, hogy valami csuda jót olvastam, amikor Barbarella-t olvastam, nézegettem.
Csalfa az emberi agy.
A dolog úgy áll, hogy ezt a második részt olvasva, ahogy nőttön-nőtt az elképedésem, úgy váltam egyre kíváncsibbá, mit is írtam az első kötetről. Hát elolvastam. És jót röhögtem magamon.
Mert az, hogy csuda jót olvastam, amikor Barbarella-t olvastam, nos, egyáltalán nem volt csont nélkül igaz. Sőt! De bizonyos értelemben meg mégis. Faramuci helyzet. Ahogy faramuci ez a (két) képregény is.
Szívem szerint ide másolnám az első füzet értékelését, mert amit akkor írtam, majdnem mindenben megállja itt is a helyét. Kivéve persze a cselekmény vagy micsoda ismertetését, mert az itt más ugyan, bár tulajdonképpen ugyanaz. Nem másolom ide tehát az egész értékelést. Csak egy jó részét. Vagyis újrafelhasználás történik: ellopom a saját soraimat, gondolataimat, és minden különösebb figyelmeztetés nélkül beleszövöm a mostani értékelésbe. Ha olvastad is anno, úgysem emlékszel rá, ha meg nem olvastad, akkor most úgysem fogsz visszakattintani rá. Olvasd hát el itt! :-P
JEAN-CLAUDE FOREST ÉS A BARBARELLA
A szerző 1962-ben jelentette meg az első Barbarella képregényt. Valami olyan formában, ahogyan régen nálunk, ha jól emlékszem, a Népszava utolsó oldalának az alján jelentek meg képregények, egy csíkban, négy-öt képkocka egy számban.
Később megjelentek a Barbarella-történetek egyben is. Végül négy gyűjteményes kötetben látott napvilágot a Forest-féle Barbarella-összes. Ezt a négy kötetet aztán hamarosan angol fordításban is kiadták.
A Barbarella-nak Forest halála után is születtek folytatásai. Magától értetődőn más alkotók által. (Majd látni fogod, a lehetőségek végtelenek, csak a megfelelő szer megfelelő mennyiségére van szükség.)
1968-ban filmet is forgattak a történetből, főszerepben a nagyon is csinos, Barbarellás Jean Fonda-val, akit a rossz nyelvek szerint csak azért választott a rendező, Roger Vadim a címszerepre, mert éppen a barátnője volt, és meg akarta mutatni Fonda csakugyan szemre- és figyelemre (hogy mást ne mondjak...) méltó bájait.
A SZEX ÉS BARBARELLA, MEG A SZEX ÉS A SZEX. MEGASZEX...
Barbarella egy űrben utazó, bátor, leleményes, vastagon és mindenek előtt nimfomán, szőke bombázó, aki az első szóra, ami általában az övé, meztelenre vetkőzik és magáévá tesz bárkit és bármit. Ez a mondanivaló legprecízebb összefoglalója.
Barbarella figurája a szexuális forradalom és a feminista mozgalom egyik jelképévé vált. Egy férfi által leírva, rajzolva. Gondolj csak bele, miképpen: a nők felszabadítása a szexuális kizsákmányolás alól azt jelentette, hogy immár nem a férfiak dugták meg a nőt, hanem a nő válogatás nélkül dugathatja meg magát,a férfiakkal. (A dugás szó bár nem trágár, mégis van trágár felhangja, és érzékelteti, hogy a szexualitás romantikájából fikarcnyi sincsen benne, csak a szervek cuppanós találkozásáról. Barbarella kapcsolataiban ugyanis szó sincsen érzelmekről, elköteleződésről. Csak az érzések a lényegesek: a léleknek nincsen szüksége a másik nemre, a test igényei számítanak.
Tehát Barbarella kapcsolatai olyan aki éppen arra jár-alapon zajlanak. De tényleg! Az előző kötet értékelésében a top az volt, amikor egy robottal feküdt össze a bombázó néni! Ahogy írtam, érthető, a robot fémből van, mindene kemény... Ebben a füzetben nincsen robot. Férfi akad bőven. Nem törekedtem teljességre az alábbi képcsokor esetében. Most mondd! Ja, igen, Barbarella, ha éppen nem dugatja magát, akkor is roppantul szeret meztelenkedni, miért ne-hozzáállással.
Forest rajzai úgy brutálisan szemérmetlenek, hogy tulajdonképpen semmi pornográfia nincsen bennük. Rajtuk. Mégis tocsog az egész füzet. Felhívom a figyelmedet arra is, hogy van itt minden, nem csupán férfi partnerekről van szó, vagy nem egyszerre nem csupán egyről, hanem nőről, nőkről is, meg felcsillan a szadó-mazó reménye is. S persze a színhelyek is roppant változatosak: ahol csak lehet. Még víz alatt is. S bár szimbolikusan, de még az animal-szex is felbukkan. Bukkan, mert ez sokkal több mint sejlés.
Na, gyere, nézz meg pár példát!
A TOTÁL SZÜRREÁLIS TARTALOM
Annyira bárgyú, naiv, ötletszerű a cselekmény, hogy olyan nincsen is. Pedig lám, mégis van. Elmondhatatlan az minden dramaturgiára, szerkesztésre elvekre fittyet hányó cselekményvezetés, amivel Foster él. A se füle, se farka események nem, vagy alig-alig kapcsolódnak egymáshoz, a helyzeteknek nincsen magyarázata, összefüggése az egésszel, l'art pour l'art minden, semmin nem kell meglepődnünk. De tényleg semmin! Az, hogy az egyik pillanatról a másikra a nyárból farkasordító tél lesz, és hőseink hatalmas tyúkok (!) szárnyai alatt lelnek védelmet, de ott meg olyan forróság van, hogy teljesen természetesen rögvest pucérra kell vetkezniük. Naná!
Forest kitalál egy konfliktust, fokozza valami elképesztő, oda nem illő fordulattal, majd amikor nem tudja hogyan kimenekíteni Barbarellát, kreál egy olyan műmegoldást, olyan hajánál fogva előrántott cselekményszálat, hogy az ember nem túl művelt és nem annyira rendszerben gondolkodó gyereke csak les, és a legszívesebben a sarokba hajítaná az egész francos, egybefüggő történettelen történetet.
Vagyis ne is kérdezd, miről szól a történet! Ha kérdezed, arról, hogy Barbarella legfőbb tevékenysége még egy másik téridőben is az orgazmus-hajsza. S ennek érdekében az alkotó, ebben biztos vagyok, bár sehol nem olvastam, hogy ilyet tett volna, egészen biztosan élt ezzel-azzal. Nem ő lett volna, volt volna az első alkotó, aki ilyesféle ihletforrást használ.
EZZEL EGYÜTT A RAJZOK (HOGY IS MONDTA GOSCINNY?) PÖPECEK!
De az általánosan eluralkodó értetlenség és brrr-érzés ellenére valamit meg kell figyelnünk! Ez pedig rajzok profizmusa, dinamikája és dramaturgiája. Ami jelzők a történet egészére, ugye, fikarcnyit sem igazak. De ismétlem, a képregény minden egyes kockájára igen. Nézz csak meg néhány példát! Tényleg majdnem random fotóztam mindet, és alig tudtam abbahagyni. Mert Forest csuda jól rajzol!
MELYIK A LÓ ELEJE ÉS A VÉGE?
Valahogy a képregény közepén kezdtem gyanakodni, hogy fordítva ülök a lovon.
Egyre inkább úgy tűnt, a bugyutaság és a naivitás nem szükségszerűség, nem a szerző alapbeállítottsága a permanens tripp-szerűség, hanem eszköz.
Legalábbis reménykedem benne, hogy így van, mert ez indok arra, hogy akár még szeressem is.
A katyvasz a paródia eszköze.
Paródia: egyfelől a képregénynek, mint olyannak a paródiája. Másfelől akció-sci-fi paródiája. Nem olyasfajta paródia, mint Douglas Adams Galaxis útikalauz-a, nem röhögjük szét a fejünket, csak a túltolást érezzük, a képtelenséget, a lehetetlenséget és a nagyon akarást.
Ha így állok hozzá, pazar a sztori. Ha nem így, akkor gyalázatosan vacak. Annyira, hogy még gyerekkoromban se tetszett volna.
Az a nagy helyzet, hogy amikor ez a szemléletváltás megtörtént bennem, no, akkor kezdtem nagyon élvezni a képregényt. Sőt, akkor kezdtem sajnálni, hogy eddig sajnos csak két füzet jelent meg magyarul.
Mindent megtesz azért az ember, hogy oldja a kognitív disszonanciát: meg kellett magyaráznom magamnak, hogy miért van érték abban, miért tetszik, amiért pénzt adtam ki. :-D
Nero Blanco Comix, Budapest, 2018, 84 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155524356 · Fordította: Bayer Antal
6,/10
2024 márciusa, egy nappal a forradalom után. Érdekes ez a '48-as sztori: soha nem tudtam a magamévá tenni. A rendszerváltás után az alternatív értelmezésekben felmerült, hogy nem is úgy volt, nem is azt jelentette... A tegnapi ünnepségeken a kormány Brüsszel alól akar felszabadulni. Ráztam a fejemet mint a kiskutya. Az ellenzék meg a diktatúra alól véli a szabadulást '48 kapcsán. Magyar Péter meg pártot alapít a coming out-ja után.
Tegnap átmentünk Csillaghegyre, hogy a sógorék megünnepeljenek egy kötözött szalámival. Sógor választott párja, amikor mondtam, hogy a jobb vesekörnyéki izmom egy hete gyötör, megkérdezte, akarom-e, hogy megabajgassa az idegeimet. Mármint a fájással kapcsolatban. Azt hittem, úgy csontkovács-módra teszi. Nem úgy zajlott. Gyakorlatilag, mi is erre a jó szó: ujjheggyel cirógatott. Mármint minden személyes, intim indíttatás nélkül.
Nem tudtam eldönteni, hogy pszichés vagy valós az élmény, de a fájó részen és a reciprokán, a hasam két oldalán valami bizsergett, meg kicsit olyan meleg is lett. Forognom is kellett: három hátcirógatás, három mellkas és láb. Egyre könnyebb volt forognom.
Amikor végzett, felálltam, és határozottan könnyebb volt a mozgás. Éreztem, hogy valami nem tökéletes, de messze nem fájdalmasan, csak sejtetve lett tökJean életlen. Ma reggel még halványabb a nem tökéletesség.
