RÉGES-RÉGI OLVASÁS
Szintén kamaszkoromban került a kezembe. Alapmű. Beszerezhetetlen. (Ha valakinek felesleges, vevő vagyok rá!) Könnyesre röhögtem magamat rajta.
VADONATÚJ OLVASÁS
Az e-book olvasó előnye: a beszerezhetetlen könyv, vagy ha beszerezhető, akkor tízezer forint körül eladó könyv is beszerezhető. Sok-sok évvel azután, hogy ez a könyv kamaszkorom egyik kedvencévé avanzsálta magát, lám, a technika újra a kezembe adta. És elolvastam.
Immár nem annyira egyértelmű az ítéletem.
A humora még mindig bejött, egyértelműen, az viszi a könyvet, viszont már vannak egyéb bajaim vele.
1. Például a humorával. :-) Mert humoros a narrátor, humorosak a főszereplő „ikrek”, és voltaképpen a galád gonoszokon kívül humoros mindenki. A nagyobb baj, hogy a humoruk egyforma: az a jó kis szókiforgató, jelzőket rossz alanyokra értelmező humor. Ami ráadásul egy idő után kicsit egysíkúvá válik, voltaképpen mindig jópofa ám.
2. Aztán lett bajom azzal is, hogy a szereplők arctalanok. Satya, Öcsi és Joe annyira ikrek, hogy teljesen egyformák. Joe jól lő. Majdnem ennyi a bruttó különbség. A fura az, hogy a mellékszereplők sokkal határozottabb jellemmel bírnak: Tojás, az ügyefogyott, butácska kétbalkéz, Kovács hadnagy, a jóérzésű, intelligens tiszt, a tank kocsmárosné, és így tovább.
3. Van egy ellenérzés-pontom, amit nem tudom, meg tudok-e magyarázni, és még csak nem is annyira irodalmi kategória. A világháború végi történelmi helyzet nem annyira egyszerű volt, hogy a jó oroszok a jó magyarokkal kiűzték a gaz németeket. A Budapest ostromában helyt álló hősök az oroszok ellen védték a fővárost, és nem azért, mert zsidógyűlölő fasiszták voltak, hanem mert tudták, onnan sem számíthatnak semmi jóra, megszállás lesz az is, s lehet, még brutálisabb, de semmiképpen nem igazságosabb, békésebb.
Valószínűleg sejthették azt is, hogy a két ideológia csak az áldozatai kategorizálásában tér el egymástól: az egyik faji, a másik társadalmi alapon zárta koncentrációs táborokba, irtotta az embereket. (A baloldali terror a köztudatban és a médiában a mai napig nem ér fel a jobboldalival, hiába, hogy az áldozatainak a száma az ötszázmillió felé tendál.) No, szóval, visszatérve a regényre: abban a helyzetben a fiúk helyt-, és az ideológiai semlegességre való állása teljesen érthető. Még az is, hogy a nyilas terror és a német megszállás után inkább az oroszok felé húztak. De legalább megemlíttetik Szibéria. Viszont volt valami határozottan szájhúzós abban a jelentben, amikor a munkatábor parancsnokát a nyílt utcán szájba vágja az egyik iker, és a nemzetőr kérdésére adott válasza után („Parancsnokom volt a munkatáborban.”) az csak annyit válaszol, hogy akkor üsse nyugodtan. És így valósul meg a coclista rend…
Nem tudott nem eszembe jutni Láng Vince, az Egy óra múlva itt vagyok-ból, a balfék kukás esete a rettentő szórakoztató formába és izgalmas eseményekbe csomagolt ideológiai megdicsőüléssel. Ott a kezdetben az eseményekbe véletlenül belecsöppenő Vince végül eléri az eszmei evolúció csúcsát, amikor tudatos kommunistává válik. De Harsányi Gábor és Spiller úr miatt erre legyintve megbocsátottunk. Nem tudom, Pintér József és Kiss József László mennyire volt kényszerítve a befejezés ilyetén alakítására. Lehet, hogy csak jobban-rosszabbul működő öncenzúrás realitás-érzék volt mindkettőjük részéről. Abban a korban, időben, szférában megbocsátható ez a hozzáállás, be kell látnom. De mondom, egy lépéssel hátrébb kellett lépnem a könyvtől. Na jó, nem hátrébb léptem, hanem csak a felsőtestem húztam kicsit vissza.
A fanyalgás után: ha hozzájuttok, olvassátok, mert jó, mulatságos, izgalmas is, és ne hallgassatok rám!
4,5/5
(2011, 2016)
