A regényből John Renck, a Csernobil rendezője készített filmet. Adam Sandler játszotta benne Jakub Procházka-t. A Netflix produkciója volt a 2023-as film. Ott egyszerűen Az űrhajós a címe.
Amikor most utána olvastam,és megnéztem az előzetesét, rádöbbentem, hogy én ezt láttam. És nyom nélkül múlt el belőlem az élménye. De annyira nyom nélkül, hogy amikor a könyvtárban szembe jött velem a könyv, felmarkoltam az asztalról, cseh, bohém, akkor tréfás, és elolvastam a tartalmát, semmi felismerés, gyanú nem rezdült bennem, hogy mi már találkoztunk.
Most, amikor ezt a bevezetőt írom, a regény felénél tartok. Ha nem látom a filmelőzetest, akkor most sem gyanakodnék... A film kritikája (ott van benne az előzetes linkje) elmondja, mi is a baj Renck rendezésével. Miközben Sandler (akit következetlenül két helyen is Sandman-nek hív) színészi teljesítményét kiemeli.
– Vagyis a film egy fos...– szögezné le Szerelmetesfeleségtársam, ha itt lenne mellettem. De egyelőre a másik szobában alszik. Korán van még, két ünnep, karácsony és szilveszter között, a szabin. Amikor felébredt, látta, mit írok.
– Ezt láttuk! De semmire sem emlékszem belőle. Jó film lehetett...
Oké, a film összhatása valóban felettébb sekélyes, de azért ez nem a Port vagy a Snitt, hanem a Moha olvasó-naplőja nevű oldal. Ahol könyvekről van szó. Lássuk hát, mi tud a film alapjául vett regény!
Bohémia
A szót úgy értettem félre, ahogy van. A bohém kifejezés azt jelenti, hogy valaki, aki szórakozni tud. Aki szereti az ereszdelahajamat-állapotot. Kaja, pia, nők, tánc, dorbéz, szex, szevasz élet!
S persze azt is jelenti. Csakhogy nem csupán azt. Bohémia, Bohemia Csehország latin neve. A bohém kifejezés alapvetően cigányt jelent.
A bohém (bohème) eredetileg francia kifejezés, jelentése a 15. századtól: „cigány”. Valószínűleg a Nyugat-Európában vándorló életformát folytató roma (cigány) népcsoportokra utalt, amelyekről helytelenül azt hitték, hogy Csehországból (latinul: Bohemia) származnak.
A bohém kifejezés aztán Henry Murger 1845-ben megjelent Scènes de la vie de bohème (magyarul Komor Gyula fordításában Bohémvilág címmel jelent meg 1913-ban az Athenaeum kiadásában[1]) című műve alapján vált népszerűvé, amelyet Puccini Bohémélet című operájában is felhasznált.
Ennek megfelelően találtam egy, a bohemia szót egyértelműsítő oldalt.
Vagyis A bohémiai űrhajós címnek semmi köze nincsen a vidámsághoz, a mulatozáshoz, a tréfákhoz: mindössze azt mondja, hogy A cseh űrhajós. Slussz. Mondjuk ez sem kevés, ha belegondolsz...
Jaroslav Kalfař meg az ő könyve
Az űrhajós, az űrhajó, az űr és az idegen
A Canis Major törpegalaxisból egy üstökös hatol be a Naprendszerbe, és hatalmas, sajátosan viselkedő kozmikus porfelhőt hoz magával, amely teljesen megváltoztatja a földi fényviszonyokat. A porfelhő első észlelő indiai csillagászok voltak, ők nevezték el Chopra-nak a jelenséget.
Annak érdekében, hogy közelebbről megvizsgálhassák, miből is áll a porfelhő, a léte mit jelenthet a Földre nézve, űrhajót indítanak, egyetlen tudóssal a fedélzetén. Az űrhajót, mindenkit megelőzve a csehek küldik fel, fedélzetén a tudós Jakub Proházcka-val, aki a legnagyobb cseh tudója a galaktikus porfelhőknek.
A képek innentől a filmváltozatból valók.
Jakub tehát útra kel a Vénusz felé. A porfelhő a Vénusz és a Föld között terül el. Feladata, hogy mint a legtöbb speciális tudással rendelkező cseh szakember, kielemezze a galaktikus port.
Egy nap Jakubnak olyan érzése lesz, hogy nincsen egyedül a hajóban. Maga sem veszi komolyan az érzést, mert tudja, hogy a magány nagyon meg tudja tréfálni az embert. Még akkor sem veszi komolyan a dolgot, amikor hatalmas, szőrös lábakat lát. De még akkor sem, amikor megjelenik egy, a lábak méretéhez arányos, beszélni tudó, pókszerű lény. Harminckét szemmel. Akit később Hanušnak nevez ez. Bár valójában a lénynek nincsen neve, csak Jakubnak könnyebb őt névvel kezelnie önmagában.
Fel sem merül Hanuš miképpen közlekedett az űrben, és vajon hogy a viharba jutott be az űrhajóba. Jakub pedig nagyon nem bizonyos abban, hogy Hanuš valóban létezik, ezért a földi irányítóknak természetesen meg sem említi a lényt.
De tudja, hogy megérinti és testet ér a keze, akkor nem a képzelete babrál ki vele. De Hanuš nem hagyja megérinteni magát. De aztán eljön a pillanat, amikor mégis bekövetkezhet a testi konfliktus.
Tehát egy elgondolkodtató, izgalmas, kicsit filozófikus sci-fi van a kezünkben.
A szerelem és a házasság
Hosszú, nagyon hosszú az út a a Chopra-ig. S Jakub teljesen egyedül van. Rádión tartja ugyan a kapcsolatot a Földdel, rendszeresen beszélget a feleségével, Lenkával is, de mégis, egyedül van. Mint tök a dinnyeföldön (ahogy Kaleb mondta Campanile tréfás regényében, A lator-ban).
S Jakub ráeszmél, rá kell döbbennie, hogy komoly baj van a házasságával.
Lenka kezdetben egészen máshogyan reagál a beszélgetésekre mint később. Az első esetekben még kamerán keresztül vetkőzött is Jakubnak. (Mi itthon, SzFT-vel macskázásnak hívjuk az ilyesmit.) Aztán már nem. De akkor még beszélgettek. Aztán Lenka simán meglép egy beszélgetés elől. Kilép Jakub életéből. Tehát egy párkapcsolati, lélektani drámáról van szó.
Ezt a lélektani vonalat erősíti az űrhajós vissza-visszaemlékezése a gyerekkorára, és benne a besúgó apjára. Aki a komcsi rendszert szolgálta ki, de nem ám félelemből, vagy zsarolás miatt, hanem dalolva és készséggel.
Vagyis a regény egyrészt az űrhajós magányáról és a legfontosabb kapcsolatáról szól. Egy szerelemi tragédiájának a remek elmesélése. .
Lenka szerepében: Carey Mulligan
A rendszerváltás, az együttműködés és az ember embernek farkasa
Jakub édesapja besúgó volt a kommunista rendszerben. Teljes volt a rendszer iránti lojalitása. S minden erejével, lehetőségével a rendszert szolgálta. A rendszer szolgálata adott esetben azt is jelentette, hogy mondjuk áramot vezetett a kihallgatottak testébe.
Jakub édesanyja nem működött együtt a kommunistákkal. Jakub apai nagyszülei sem. Természetesen mindnyájan tudtak Jakub édesapjának a tevékenységéről, de ők maguk nem vettek ki a részüket a tevékenységéből. Még csak egyet sem értettek vele. Csak éppen nem tudtak mit csinálni ellene.
Majd következett a rendszerváltás. A komcsik visszahúzódtak. Majdnem azt írtam, eltakarodtak végre a fenébe, de sajnos nem takarodtak el a fenébe. Csak öltönyt váltottak. Legalábbis a felső kasztokban. Ők lettek a liberális demokraták Kelet-Európa szerte.
Jakub apjának az egyik volt áldozata (nem halálos, „csak” megkínzott) fondorlattal, az új hatalom közelébe kerülve aztán kiforgatja Jakub nagypapáját a házából. Bosszúból. De mert semmi sem egyértelmű, a bosszuló és Jakub találkozása, jó sokkal a módszerváltás után ugyancsak megkavarja a természetes reakciókat, elvárásokat.
Vagyis egyfajta, felkavaró történelmi mondanivalójú regényt olvasunk.
Egyébként ez a vetület a filmből teljesen kimaradt. Ezzel nagyjából i is herélték az egészet.
A FILMVÁLTOZAT KRITIKÁI
Az űrhajós – Segény ember űrodüsszeiája
Pókterápia – Az űrhajós
Az űrhajósban Adam Sandlert egy CGI-gumipók tartja meg az adamsandlerségben
Nem egy erőltetett, fárasztó turmix így, ennyi mindennel ez a regény?
Hát nem. Ez benne a legérdekesebb. Az elbeszélésmód nem lineáris: Jakubot az űrhajóban ismerjük meg. Onnan megy tönkre a házassága és onnan gondol vissza a családja történetére. Amíg vissza nem megy a Földre, hogy lezárjon dolgokat.
A három vetület, a sci-fi, a szerelmi tragédia és a történelmi lélektan bár nagyon ellentmondó, és a három, egymás mellett egymást kioltó téma. Aztán az történik, hogy nem az történik, amit várunk, elvárunk.
Mert az történik, hogy nem csupán egymástól függetlenül él a három téma, hanem egymással homogén egységet alkotva teljesen egészet mutat. S ami a legmeglepőbb: mind a három egyformán érdekes, élvezetes. Ami, nem nehéz belátni, felettébb bravúros. S ami a lényeg, mert a fenét se érdekli az unalmas, kimódolt bravúr, felettébb érdekes, olvasmányos is.
Könyvmolyképző, Szeged, 2022, 296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632459462
Fordította: Gyurkovics Máté
8/10
2025 első napjainak a másodikája. Csendes szilveszterünk volt. Átugrottunk SzFT édesanyjához, ahová átugrott Csemete és a hites választottja is. Meg hazajött SzFT bátyja is a párjával. Amióta Balaton mellé költöztek, többet vannak otthon mint otthon. Ööö...
De Csemetéék hamar útnak eredtek, még összeszedték városszerte Csemete barátnőit, és aztán mentek haza, Mogyoródra bulizni. (Fel nem foghatom Csemete Hitese édesanyjának a nyitottságát: van három gyereke, azoknak párjaik, jó viszonyban maradt exeik, a fonódó barátaik, meg boldog, boldogtalan... Csemete imádja, hogy nyüzsgésben él. Én marha fáradt lennék tőle. Hites édesanyja egyfajta élő, nem diktatórikus matriarchaként gubbaszt a zsivaj közepén, mosolyog és átölel mindenkit.
Hiába, minden előzetes önkép ellenére önző pasas vagyok. És akkor még nem beszéltem SzFT-ről. Csak ő nem pasas. Egyáltalán nem. Csak néha a gondolkodásában. Mert milyen már, hogy néha én kérem őt, hogy ne a megoldásokon ötleteljen, hanem értsen már meg, az érzéseimre figyeljen, szedje elő az empátiáját a teendők sorolása helyett... :-D
Nem véletlen, hogy néha megkérdezem tőle:
– Azért jó feleséged vagyok, Zsákom?
[Zsákom, mert zsák a (F)foltját, tudod.]
