Írta:
GIANFRANCO MANFREDI
Rajzolta:
JOSÉ ORTIZ
Fordította:
1.: Koszoru Péter
2–3.:Ciuti Sara, Farkas Ábel
Mivel a kiadvány hibridnek mondható, az én mesém is hibriddé lett. Nem volna, hanem ténylegesen.
Kavaros a dolog. Nagyon figyelj! (Bár tulajdonképpen súlyos jelentősége nincsen, csak azért, hogy világos legyen.)
Szóval hibrid ez a kiadvány. Három történet van benne. Ezzel a kötettel együtt eddig összesen négy jelent meg magyarul.
Az első megjelent kötetbe egy, a másodikba kettő, ebbe a harmadikba három epizód került. Összesen mégis csak négy jelent meg magyarul. A logika ötöt mondana. De nem lenne igaza.
Az első megjelent kötet a Maximum Bonelli mintegy bemutató-sorozat 2. kötete volt. Abban a Suttogó Szél-sorozat első, Fort Ghost című epizódja jelent meg. Ez volt az olasz eredetiben is a bevezető rész.
A második magyar kötettel ennek az első résznek a két közvetlen folytatása látott magyar napvilágot. Hogy azért ne legyen tökéletesen tiszta és logikus a sztori, mivel ez már nem a Maximum Bonelli része volt, a sorozat első kötetének titulálták: a gerincén ott az egyes. Miközben, ugye, ebben a második és a harmadik része van a sorozatnak.
Ez a harmadik magyarul megjelent, immár három epizódot tartalmazó kötet borított mindent: a három epizód egyike, a Fort Ghost, ugye a sorozat legelső, magyarul már megjelent darabja. A másik kettő azonban nem a negyedik-ötödik rész, hanem a tizenkettedik és a huszonegyedik. A gerincen, a borítón már nincsen semmiféle számozás.
Minden világos?
Valamelyest magyarázat lehet, hogy az első két könyvet a GooBo Kiadó adta ki, ezt a mostani harmadikat az Anagram Kiadó. Fogalmam sincsen, van-e bármi összefonódás, átfedés a két kiadó között. Őszintén? Csak a ténynek örülök, hogy van új Suttogó Szél.
A kavarodásból fakadó lényeg: az ebben a kötetben is megjelent első sztorit ebben az értékelésben tökéletesen figyelmen kívül hagyom. Mivel az égadta világon semmi változás, változtatás nincsen benne a róla szóló véleményemet itt nézheted és olvashatod el. Feleslegesnek tartom itt ismételni. A másik két történet még csak az előzmények elelevenítését sem igényli.
A teljesség miatt: a második, magyarul megjelent kötet, a Karmok értékelését itt találod.
Elég ha azzal tisztában vagy, hogy Suttogó Szél fehér ember, aki egy merényletből fakadó baleset következtében került az indiánokhoz. A baleset amnéziát okoz nála, teljesen elveszíti a múltját. Az indiánoktól meg ápolást és új nevet kapott. A törzs varázslója meg van arról győződve, hogy Suttogó szél lesz az ő utódja.
Amit még érdemes tudnod, Suttogó Szél kalandjainak másik állandó szereplője az Edgar Allen Poe-ra kísértetiesen hasonlító újságíró, akit, meglepő fordulat, jobbára mindenki csak Poe-nak szólít. Csuda művelt volt ez a Vadnyugat, hogy mindenki tudta, kicsoda Poe! :-D
Poe nem csupán állandó szereplő, hanem Suttogó Szél barátja, ha kell, harcostársa is.
Ó, igen, ami még nagyon fontos: a sorozat eredeti kiadója, a Sergio Bonelli Editore, a legnagyobb fumetti (olasz képregények) kiadó. Szereti keverni, megbolondítani a zsánereket. Így lett a vadnyugati szüzséből minimum misztikus-, de inkább horror-sorozat.
FORT GHOST
Ahogy írtam, erről a mindenhol legelső Suttogó Szél epizódról nem írok, mert írtam már. Vagyis ezt az ismertetést nagyon röviden letudtam,,, :-D
ÓLOMSZÜRKE ÉGBOLT
Suttogó Szél véletlenül találkozik egy hajdanvolt barátjával egy poros kisvárosban. , ahol Poe-ra vár. Természetesen a barát ismeri őt fel, a fehér indiánnak kezdetben sejtése sincsen kicsoda a sármos, mint kiderül, nagy kártyás úriember.
Eközben a városka felé vonatozó Poe megismerkedik, mitöbb... egy roppant csinos, szép arcú hölggyel. A vonatot rablók támadják meg. Poe férfi a csöpp kis talpán.
A kisvárosban, mint kiderül, sem Suttogó Szelet, sem a barátját (aki ezért sokat tesz), sem a közeledő Poe-t nem látják szívesen.
A történet voltaképpen krimi és tragikus szerelmi történet, minden misztika és horror nélkül. Semmi újdonság, semmi meglepő nincsen benne. Voltaképpen még a konfliktus és a megoldása is teljesen kiszámítható.
Azonban a kifejtés és történet tempója roppantul eltalált. Ortiz rajzait a Fort Ghost-ból már ismerhetjük, Az egyéb Bonelli művekhez hasonlóan a rajzok realisták, részletesek, a nézőpontok sokszor egyediek, meglepők. Sőt, az arcok, mimikák van, hogy karikatúraszerűek. De olyan megoldással, hogy egyáltalán nem lógnak ki az összképből.
Mint mondtam, a befejezés tulajdonképpen nem meglepetés. Bár fordulat.
A MACSKAEMBER
Nos, ez az epizód már bőven, sőt túlságosan lefedi a Suttogó Szél alapcélkitűzését, hogy vadnyugati horror legyen.
A helyszín ismét egy vadnyugati városka. Meglepő fordulat! :-D A városka, South Pass City egykor a bányáiból élt. Virágzott. Aranybányák működtek a közelében. Azért csak működtek, mert jobbára kimerültek. Bár a bányászat nem állt le végleg és teljesen, de már alig-alig van kitermelés. A város vezetői a bánya végleges bezárását tervezik: ez a városka pusztulását jelenti majd.
Az egyetlen, akinek ellenére van a terv egy nő, a városka bírája.
A fehér indián és Poe a történet kezdetén már a városban van. Poe tudósítani van itt, Suttogó Szél a bányák működésétől látja függni a sziúk földjét.
South Pass City egyik legnagyobb problémája a kimerülő bányák mellett, hogy a bánya robbantásai a városkába hajtják a föld alatt élő patkányokat. Annyi van belőlük mint égen a csillag, lehetetlen kiirtani őket. Permanens az újratermelődésük.
S ekkor érkezik a városba egy különleges idegen a macskáival. Felajánlja a szolgálatait, a macskái tudását.
Egyszerűen nem tud nem eszembe jutni a rengetegszer, sokak által feldolgozott történet a hammelni patkányfogóról. Kétségtelen, hogy az ötlet alapvetően onnan érkezett ebbe a fumettibe.(Nem is tudtam, csak most szembesültem vele, hogy a pályája kezdetén Szerb Antal is feldolgozta egy drámában a történet, és 2018.ban ezt ki is adták.)
A helyzet az, hogy az eleje ennek a történetnek a legjobb az eddigiek közül, A vége meg a legrosszabb. A sejtetett, érzékeltetett misztikum nagyon beleillik a fősodorba, a vége felé a horror meg teljesen elrontja az egészet. Érdemesebb lett volna a misztikus vonalon maradva konfliktust kitalálni. A hammelni patkányfogó bevonása a Vadnyugat világába zseniális ötlet. A végső horror meg teljesen, unalmasan sablonos horror. Olyan ahan, rendben, az utolsó oldal után tétovázás nélkül nézzünk más olvasnivaló után,
VAGYIS ÖSSZÉRTÉKÉBEN
vegyes ez a kötet.
Egyfelől érthető/érthetetlen a Fort Ghost újraközlése. Minden bizonnyal sokaknak örömöt okoz, mert az első változatról lemaradtak. De nekem hökkenet volt: olyan kevés Suttogó Szél jelent még meg magyarul, hogy a magam részéről a máris bekövetkezett duplázást egyelőre feleslegesnek tartom. Persze könnyű nekem: az első kiadás is itt van a polcomon.
Másfelől a teljesen evilági Ólomszürke égbolt története tökéletesre sikerült melodramatikus krimi, ami sem az egekbe nem emel, sem a poklokra nem taszít, de teszi a dolgát, szórakoztat, még drukkolni is lehet, több mindenért, mindenkiért. Értékelhető, szépen megírt mestermunka, a maga nemében, helyén tökéletesen helyét álló forgatókönyvvel, tökéletes rajzokkal,
Harmadfelől az utolsó történet stílusváltása (misztikusból horror) annyira erőltetett, túlspilázott, annyira nem illik az előzményekhez, hogy el is vette a kedvemet.
Persze annyira nem, hogy ha jelenik még meg magyar fordítású kötet a sorozatból, az ne legyen az enyém.
Anagram Comics, 2024, 300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155947339
7,5/10
Holnap, szerdán, a hét közepén május elseje. Egy kolléganő ma azt mondta, fogjam fel úgy, hogy egynapos hétvége után hétfő jön ugyan, de aztán rögtön péntek lesz! :-D És csakugyan!
Vasárnap megszereltem az eMagról végre megérkezett sínekkel Szerelmetesfeleségtársam asztalfiókját. Meg kitakarítottam valamelyest a lakást.
Hétfőn meg könyvtárban jártam, mert az egyik képregényre előjegyzés érkezett. Marha nehéz volt a táskám, amikor mentem, súlyos kötetek voltak nálam, de legalább ugyanolyan nehéz volt, amikor jöttem. Szinte csak képregényt hoztam.
A vasárnap délutánom, estém meg azért volt különleges, mert SzFT nélkülem ment koncertre. A óz édesanyjával és a lányával, az ABBA tributre, a Papp Laciba. Azt mondjam neki az élete koncertje volt, mert kettő kivételével minden dalt ismert, és sokat hallgatta őket. Engem meg az ABBA soha nem hozott lázba, s azért, ami nem hoz lázba ennyi pénzt sajnáltam volna kiadni.
Érdekes nő ez az én SzFT! Miközben koncerten kimondottan minőségi muzsikákra bólint rá hevesen, aközben itthon elő nem veszi ezeket a zenéket, élete koncertje pedig egy popmuzsikát játszó tributzenekar előadása...
