Úgy tudom, hogy a megvadult konzervnyitón kívül King már mindenről írt könyvet, hát akkor pont egy megvadult, kilencven kilós kutya ne lenne a rémrepertoárjában? Ezt nem gondolod komolyan! 

Soha többet nem találom meg, de a Molyon azt írta valaki (mert nem találom, nem szó szerint idézem, csak tartalmilag): 

A könyv elolvasása után azonnal megnéztem három Beethoven-filmet,
hogy visszajöjjön a kutyákba vetett hitem; abban is egy bernáthegyi a főszereplő.

BY MARA BACHMAN, PUBLISHED DEC 17, 2020

Bátran spoilerezek, mert a könyv régi, ahogyan a belőle született film is, és annyiféleképpen, annyi helyen volt már róla szó, hogy szerintem Szerelmetesfeleségtársamon és rajtam kívül ember nincsen, aki ne tudná, miről van szó. 

A történet csontegyszerű:a fenti kép jobboldalán levő kilencven kilós kutyust, ő Cujo, megmarja egy denevér. Ezekkel a dögökkel mindig baj van, pedig egyébként aranyosak, a Cujo után ők tehettek mindenről a vuhani piacon is. 

Hahaha, ha bevetted ezt az orrba-szájba nyomatott marhaságot: Bill Gates előre tudta, hogy járvány lesz, hiszen nem véletlenül fektetett Vuhanba, s most is tudja, hogy ami jön, rosszabb lesz mint az előző. S már veszélyesen közeledik..., hogy nyomnák ide-oda az anyukájukat! Lesz itt cifra helyzet, mert november 30-a volt a WHO egyezmény aláírásának a végső dátuma, és Magyarország nem volt azok között, akik nem írták alá. Innentől járvány esetén a terrorista vezette WHO döntései kötelezők az aláírók országokra nézve. Vö.: kényszeroltás, elkülönítő táborok. De persze ez csak off-olása Cujó-nak. 

A megfelelő lappangási idő után Cujon, aki addig a világ legszelídebb, legjámborabb, legcukibb kilencven kilós ebe volt, ki is tör a betegség. Ahogy kell. Nem a csendes válfaja. Mert olyan is van. A csendes lefolyás, csendesen folyik le, csak a végeredmény ugyanaz, egy idő után, két hét, egy hónap, végül lebénul a légzőrendszer. Sok minden más után. A nyáladzás is emiatt van egyébként. 

Itt még jámbor,békés és barátságos, csak a nyúl nem hisz ebben, akit Cujo éppen stíröl

Most mondom, a filmbéli szörnyeb még csak a nyáladzásig van a bénulási fázisban. Ja, egyébként az írja az internet, hogy a kutyák embert csak zaklatás hatására támadnak meg veszett állapotban. Dönts el, mi a zaklatás! De a hangok és a fény valóban irritálják őket. 

Mielőtt tovább megyek, álljunk már meg a kutyus nevénél. Cujo. A könyvben is „elhangzik”, hogy spanyolos név. Ha az, akkor a „j” az „h”, nem? Juan. Vagyis Kuhó vagy Cuhó. A filmben ezzel szemben Kuzsónak vagy Kudzsónak ejtik a szinkronos verzióban. Eszembe jutott, beütöttem a fordítóba: Kuzsó a megfejtés. Tök fura...! A Gyakori kérdések oldalon is megjelent a kérdés, hogyan kell ejteni, hát a hozzászólók közül csudálkoztak sokan, és volt mindenféle kiejtési-verzió, ahogyan eddig ejtették. Én meg magamban,minden tudásom és tapasztalatom ellenére azon kaptam magam, hogy úgy ejtem a blöki nevét, ahogyan az írva vagyon, Cujo, csak hosszú ó-val, mert a Kudzsó egyszerűen nem állt a számra... agyamra. 

1983.ban, ahogy utaltam is már rá, elkészült a regény filmváltozata is. Itt a trailer-e. (Mi a trailer szó legjobb magyar megfelelője? Bemutató? Nem, meg van: filmelőzetes! 

Cujo tehát veszetté lesz (lám, milyen elkerülhetetlenül fontos a veszettség elleni oltása az ebeknek; Cujo nem volt beoltva), és a világ legjámborabb ebe bevezetésképpen széttépi a gazdija legjobb cimbijének a torkát. Aztán a gazdiét is. Aztán az otthonukban várakozik. Apu széttépve a legjobb cimbi házában. Anyu és Csemete Anyu tesójáéknál a távolban. 

Apu mogorva, durva fickó volt, de a kocsikhoz pazarul értett és fillérekert javította őket. Másik Anyu, akinek a házassága félrekufirc okából romokban, elhatározza, hogy ha már a szintén távolban levő, a félrekufirc miatt a házassághoz hasonlóan romokban levő Másik Apu távol van (nem ott, ahol Első Anyu!), és a távol levés előtt nem vitte el Első Apuhoz a kocsiját, hát akkor magad uram, ha Második Apud nincsen kéznél! S mert van neki is csemetéje, négyéves, Tad a neve, hát viszi magával gyerkőcöt is. 

A mogorva Első Apu egy tanyán lakik. Lakott. Távol mindentől, mindenkitől. Oda viszi Második Anyu Taddel a rakoncátlankodó autót. Ne kérdezd, ha tudja, hogy bármikor megállhat a szekér, mifenéért a rakoncátlankodóban való odautat választja! Illetve a dtamaturgia miatt érthető. Másképpen nem. Mert ugye a pakliban vastagon benne van, hogy az autó a tanya felé mentükben nem csupán rakoncátlankodik, hanem végleg megdöglik valahol útközben. 

Persze nem tesz ilyet. A tanyán döglik meg. Ahol Cujo, Kudzsó ott van. 

Állati sminkje van az ebnek, nem gondolod? (Érted, ugye: állati, hahaha...!)

A filmet nézve végig azon gondolkodtam, miként vették rá a szerepre a címszereplőt alakító Nagy Jámbort, hogy azt csinálja, amit. A filmet nézve nem vettem észre, de találtam olyan képet, ami megmutatja, volt, hogy kutyabőrbe bújt ember játszotta az agresszort. Ami képet találtam, ott éppen levette magáról a kutyafejet. De az alábbin talán látszik, miről is van szó. 

Szóval smink. Csóró címszereplőt rendesen beragacsolták valamivel, és ránézésre tényleg elég ijesztővé vált. Itt már nem olyan jámborcuki mint az első, füves képen. 

S persze végre kialakult a konfliktushelyzet. Mert a gazdi cimbije és a gazdi feltépett torka (a regényben a lágyéka; jujj!) arra kellett, hogy tudjuk, Cujo nem tréfál, tényleg elment a józan esze, tényleg ingerült, tényleg ölni akar. 

S a helyzet a következő: Második Anyu Taddel az üres tanyán beszorul a bedöglött kocsiba. Az ő Apuja is nagyon távol, mindenki is nagyon távol, kívül a véresen lucskos, gennyedző eb, és a nyári rohadt meleg, náluk csak alig valami kaja és termosznyi tej. (Bakker, nyáron bárhová is megyünk, legalább egy másfeles ásványvíz a kötelező gyári tartozék akár kocsiban, akár bringán! Kérdezem én tisztelt bíróság, esküdtszék, hát anya az ilyen?)

S Cujo minden mozdulatukat lesi egy nap, egy éjjel, még egy nap, még egy éjjel a kocsiban. A közbenső idő is meglehetősen mozgalmasan teli. S nem vértelenül. 

A harmadik napon megérezik a Végső Megoldás. 

A kialakított alaphelyzet tipikus. Elszigeteltség, szemben a gonosszal, legyen egy gyerek, hogy még jobban kelljen félteni a kis szaros életüket. Látszólag megoldás nincsen, a túlerő hatalmas, a szenvedők ellen vannak még a természet erői is.

Fenomenális, akkor is, ha sokadik bőr. S akkor is, ha megkapargatni a felszínt nem érdemes, mert kibújik a kutyamezes színész a dramaturgia alól is. Az írásról szóló könyvében King elmondja, hogy végig kell gondolni a logikátlanságokat, és ki kell irtani őket! Hát, nem sikerült, de a fene bánja!

A legnagyobb szájhúzásom efölött volt: a bevezető sorokban említett sorozatgyilkosnak, meg Ted félelmének a gardrobszekrénytől, amitől még Második Anyu is tartott végül, az ég adta egy világon semmi köze sem lesz a történethez, King csak felbaxa vele az agyunkat. Mármint fosatás címszó alatt, hogy aztán feledjük is az egészet a sunyiba. Meg azért tesz még ilyet, hogy legyen egy kis misztikus beütés is. Mert azért nem mindennapi, hogy egy megveszett kutya a csimota szekrényéből küldözgessen jeleket, szagokat, hangulatot... Csak éppen fene nagy baromság. 

De mondom, mindezt simán megbocsátjuk neki. Több okból. 

Például azért, mert a történet fókuszában álló két család, Cujo gazdijáéké és Második Anyuéké annyira jól kidolgozott, hogy voltaképpen Cujo nélkül is érdekessé lesz a sorsuk. Csak akkor már nem King, hanem Updike-regényt olvasnák.

Meg azért is, mert hiába is mondja King, hogy ő csak mesél, azért a Ragyogásból kiindulva (tudod, vesd össze Madarak) az olvasónak az a sunyi érzése támad, hogy az emberiség legnagyobb ellensége egyfelől az önnön félelme minden indokolatlan és indokolt vacakságtól.

Ami mindig ott lapul a háttérben, a sötétben, ugrásara készen, elre röhögve, vagy vérvicsorogva, hogy péppé zúzza, amiről azt gondoljuk, hogy önmagában is elég gyalázatos, vagy most éppen csak elviselhető.

S ami ott lapul, az alapvetően arról szól, hogy mindig lehet még sokkal de nagyon sokkal rosszabb is. Örüljünk, hogy van luk a seggünkön, és jelenleg működik, ami felette van! Mert legalább összevissza tudjuk rondítani magunkat a félelemtől, nem szorul belénk még a xar is. (Hogy kicsit kingesen fejezzem ki magamat.) 

Hét éves voltam, amikor meghalt az anyukám. Ő huszonhét volt. Többször írtam már róla. Akkor belém égett, hogy az élet csak nehezen túlélhető. Meg hogy úgyis mindig lehet rosszabb. Hogy ne várjak nagy dolgokat, csak éljek túl. Hogy az élet hátulról, visszakézből úgy meg tudja csavarni a heréimet, hogy örülök, ha közben a fájdalomtól még be is csinálok. Meg az is, hogy bár nem várok nagy dolgokat, de a kicsik gyönyörűk tudnak lenni, rohadtul értékelni kell őket! A pillanatot, hogy létezem.

Meg hogy pillanatok alatt elveszthetem azt, akit nagyon szeretek és fontos nekem. A gyomrom összeszorul, amikor Szerelmetesfeleségtársam nélkül ül autóba. Tök jól vezet, nem azért. Csak mások nem vezetnek tök jól. Vagy ha bringára ül, és nekiindul a budapesti forgalomnak. Meg van két gyerekem. Jaj, Istenem! És egy gyönyörű unokám is. Meg van körülöttünk egyre őrültebb, szemmel láthatón a pusztulásba tartó világ. 

Azonban az, hogy magam is halandó vagyok, a két évvel ezelőtti infarktusomig annyira nem tudatosult bennem. Azóta bármi szar történik a szervezetemben, a káromkodás utáni második gondolat azonnal az, hogy: közeledik? 

Sokat töprengtem már azon, hogy vajon Anyu halála volt az oka annak, hogy bár nagyon tudok szeretni, de mégsem merek nagyon mélyen kötődni? Hogy csak nagyon keveseket tudtam magamhoz egészen közel engedni? S ha elvesztettem őket valamiért, meghaltak, messzire költöztek, akkor a hiányérzet ellenére is hamar ki tudtak kapcsolni az összekötő karabínert? A csuda tudja. 

De tudom, Cujo, aki valamikor kedves, aranyos, jámbor, békés kutya volt, bármikor az ellenségemmé, tán a gyilkosommá válhat. Mondtam már, hogy a mai naptól legalább az egyik intézményünkben ismét kötelező a covid miatt a maszk? 

Európa, Budapest, 2002, 362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630770989 · Fordította: Boris János

7/10

2023 második hava esett ma lenne, és másodszorra is nagyjából teljesen el is olvadt itt, Budapesten. Sofőrként annyira nem bántam. Sejtheted! 

Tegnap is, ma is egy kicsit tovább voltam a dolgozdában mint szoktam, nem bírtam a lelkiismeretemmel okból kifolyólag. S amióta hazajöttem a nyomorult CIB asztali alkalmazás, online összemosással küzdök, mert az előbbi januártól megszűnik, de arra nem képesek, hogy bele felvitt adatokat valami pofonegyszerű módszerrel át lehessen vinni. Mondjuk a CIB alkalmazásait, app-jait sehol nem sikerült megszeretnem, nem annyira logikusak, szenvedősek... 

Dohogásom közben a Kopilott 2023-as albumát hallgattam: ugyancsak megjárja!