Nem túlzás, évek óta kerülgettem a Conan-okat a könyvtárban. Nem láttam még Conan-filmet, nem olvastam semmi Conan-t, nem láttam még belülről Conan-képregényt.
De mert Conan nem éppen ismeretlen figura, tudtam, miről van szó. Mer' ha más nem: a Svájcinéger...
S amiről szó van, azért nem érdekelt, mert sem a fantasyt, sem a horrort nem kedvelem. S ez, ugyebár, 2:1.
Az ünnepek után elmentünk SzFT-vel könyvtárba. Nem olvastam még el mindent, amit az ünnepek előtt kivettem, de a két Transmetropolitan olyan mocsok nehéz volt, és ha munka után megyek, akkor végigvonszolom a hátizsákot az egész városon, és nem kocsival járok, hogy úgy döntöttem, amíg tehetem, közvetlen utat választok az otthonuk és a Kálvin tér között.
Na, és akkor bent volt az összes Conan. Belelapoztam, nem fogott el mindent legyűrő lelkesedés, de azt mondtam, van még pár nap a szabadságból, ráérek többet olvasni, adjak már neki egy esélyt.
Adtam. Hogy mire jutottunk egymással, a képregény és én, hát lásd alább!
CONAN MINT OLYAN
Ugyan ki az, aki még nem hallott Conanról és semmit sem tud róla? Tegye fel a kezét! [jobb kéz a szem fölé, körülnézés] Senkit sem látok jelentkezni.
Ha mást nem a Scharzenegger-filmek kapcsán mindenki előtt van egy Conan-kép. Előtted is, ugye? Mondom én, hogy van!
Conan kiagyalója egy Robert E. Howard nevű úriember volt, aki egy regényt és ha jól számoltam a nem tudom, megbízható forrásnak tekinthető oldalon, huszonöt elbeszélést írt Conanról. Az íróról szóló weboldalon huszonhetet számoltam. Szóval huszon-harminc a végső szám. Sok, nem sok? Úgy tűnik, legendateremtésre elég.
Arra mindenesetre elég volt, hogy idővel Conan-özönt indítson el. Hogy mi minden született a fantáziája nyomán, s hogy milyen műfajban mennyi, nem részletezem. Ha érdekel, első kanyarban itt meg tudod nézni.
Ami most érdekes: az a képregény-sorozat volt a leghosszabb, 236 füzet, amit a Fumax Kiadó 2018 óta, hat kötetben magyarított. Nem tudom, hány oldalas volt az eredeti sorozat egy-egy darabja. Ebben a magyar első kötetben tíz cím van. Összesen hat kötet jelent meg magyarul. Ha nem is tízzel, mert a többi rész vaskosabb, hanem mondjuk tizenöttel történettel számolok kötetenként, feltételezve, hogy egy történet egy újság, akkor az csak kb. hetven epizódra jön ki. De könnyen lehet, hogy valahol hibádzik a gondolatmenetem.
Ennek a sorozatnak az eredeti címe The Savage Sword of Conan the Barbarian volt és 1975–1995 között jelent meg. A Marvel adta ki. A legendás Stan Lee (akiről képregény is készült, ha érdekel, írtam róla) utódja, Roy Thomas találta ki a figurát. Mint annyi mást. De nagyjából Conan lett a leghíresebb.
A sorozat címén, ha nem is permanensen, de évek óta gondolkodom. Hogyan lehet egy kard kegyetlen? A gyűjtemény első kötetét olvasva még érthetetlenebb a dolog: a kardnak annyi szerepe van a sztorikban, hogy Conan rendeltetésszerűen használja. De semmi más. És még neve sincsen, Conan Excalibur-je vagy valami. Vagyis teljesen indokolatlan, hogy egy igen hosszú sorozat címébe kerüljön. Egy vasdarab, amivel Conan igen sűrűn öl. Pont. Tehát a cím kínban született, s úgy maradt.
Viszont minden Conan-sztoriban vannak hiányosan öltözött, szép formájú hölgyek. Vagyis kaland, erőszak, misztika és erotika adják össze a Conan-történeteket. Engem a valós életben csak az utóbbi érdekel.
CONAN MINT EMBER
Na, jó, ha mégsem tudnád, akkor távirati stílusban: Conan barbár, egy elképzelt, sosem volt világ fia. Marha erős, félelmet és fájdalmat nem ismer. Alapvetőn zsoldos, aki fizeti, annak mindent megtesz. Jobbára földöntúli hatalmakkal és velük kokettáló emberekkel harcolgat.
Erkölcsi aggályai sem az ölést, sem a nők terén nincsenek. Öl, ha kell, és ebből él, és akár napokig kefél, ha lehetősége van rá. Ahoj!
Viszont a nőket minden körülmények között menti, és nem azért, hogy aztán alkalma legyen egy-egy kóbor numerára velük, hanem mert a nőket menteni kell.
De ha fosztogatni kell, hát akkor fosztogatni kell. Ha kakózkodni kell, akkor meg kalózkodik. Szóval nem egy jellembajnok a fickó. De mégis mindig szurkolunk neki, mintha mégis az lenne. Mert közben, minő ellentmondás, tulajdonképpen az is. És miután tesz valami nagyon hősiesen nagyon jót, kijelenti, hogy oké, csapatom, akkor most megyünk fosztogatni! Értsd: védtelenektől elvenni, amijük van, hogy amit elveszünk az a miénk lehessen. Bexarás egy manus! Innen nézve, bármennyire szimpatikus is, marhára nem az.
Most képzeld azt a szitut, hogy Conan keresztre van feszítve, tenyerében, lábfejében szögek, keselyűk köröznek felette, várva a csócsát. A halála garantálva, a kínjai addig is fergetegesek. Jön egy sivatagi csapat, Conan és a vezetőjük ismerik, de nem kedvelik egymást. Conan már a keresztről beszól neki. A haramiavezér mégis leszedi a főszereplőnket a keresztről, igaz, érdekből. Hogy aztán Conan jó idővel később úgy roppantsa el a csuklóját, mint három éves Lili unokám a ropirudacskát. Minek következtében ki is ebrudalják a bandából a megmentőt. Vagy: a történet végén Conan nem kis elégtétellel hagyja faképnél az őt keresztre szegező ellenét, aki akkor maga is a kereszten lóg, fifti-fifti alapon. Valahogy képtelen voltam a borzadály helyett elégtételt érezni. Nem tudom, te hogy vagy vele?
Ezért nem tetszett a képregény.
De...!
Conan izmos, erős, bátor, rettenthetetlen harcos, és a történeteiben rendre gazembereket győz le. Meg gaz túlvilági mindenféléket. Miközben úgy kardoz, mint senki más, és annyi ellen ellen diadalmaskodik, hogy az öt másiknak is sok lenne. És pont magasról kakkant arra, hogy túl- és másvilági lényeket ellen vagy húsvaló emberek ellen kell-e harcolnia. Mondtam már, hogy mindig győz?
Mondanám, hogy tiszta Tarzan, de Tarzan tiszta, erkölcsös és hűséges Jane-hez. Vagyis Tarzan minden szempontból szimpatkus, míg Conan nem. Legyél olyan mint Tarzan. Az izmát én is irigylem, gorillákkal, oroszlánokkal, krokodilokkal meg akar a franc küzdeni, és különben is, este fél kilenc van, tele hassal heverek a heverőnkön, elnyúlva, bennem van két csapató pálinka is, a franc se akar fenevadakkal, démonokkal, félemberekkel, varázslókkal, varázslónőkkel, gigantikus gorilákkal, meg ilyenekkel küzdeni! Most sem!
A KÖTET RAJZOLÓI ÉS A RAJZAIK
Ők rajzolták ezt az első kötetet:.Barry Windsor-Smith, Gil Kane, Neal Adams, Jim Starlin, Al Milgrom, John Buscema, Pablo Marcos, Alfredo Alcala, Tony De Zuniga, The Tribe.
Csak a rend kedvéért. Mert számomra csupa ismeretlen név. Ami nem azt jelenti, hogy csupa no name pasas dolgozott az egyes epizódokon, hanem azt, hogy nem vagyok otthon a Marvel világában, mert nem nagyon érdekelnek a dolgai. Ettől még lehet, hogy nagy nevek a maguk világában.
Ahogy mondtam, a kötetben tíz történet van, és a tíz történetet minimum tíz rajzoló követte el. Azért minimum, mert az egyiknél van egy „és mások” nevű rajzoló, illetve feltételezem, hogy a The Tribe név nem egy ember neve, hanem munkacsoportot takar. (Aham, megnéztem, két emberből állt a csoport.)
Vagyis a tíz sztorit minimum tizenegy rajzoló alkotta képpé. A tizenegy ember, az tizenegy stílus. A történetek mégsem ennyit tükröznek, mert van több is, amelyet ketten csináltak. Az első négyet meg egy ember.
Jelentős eltérés van az egyes történetek rajzzá képzése között. Annyira jelentős, hogy például az első történetek olyan szinten untattak, a rajzai meg annyira nem tetszettek, hogy majdnem félbehagytam az olvasást.
Aztán jócskán javult a minőség. Először csak a rajzoké. Az utolsó, több részes történet (a csuklótörős, keresztre feszítős) már annyira bejött, hogy emiatt, ha bent lesz a könyvtárban legközelebb jön velem majd haza a második kötet is.
Vagyis hiába a spiritiszta háttér (halott manusok aktív gonoszkodása, démonok, alvilági lények, hiába az unalomig ismert szüzsé, hiába, hogy alapvetően anyagias, erkölcstelen, bosszúálló, lélektelen gyilkológép a főhős, valahol, valami mégis megnyert benne magának. Nem tudom, pontosan mi. De hogy őszinte legyek, így hatvan felé sokszor már nem is keresem az indokokat, érveket. Egyszerűen csak élvezem, amit lehet és amit tudok. Úgy a kötet közepétől már tudtam élvezni Conant is. Aztán meg egyre jobban és jobban.
Fumax, Budapest, 2018, 328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700371
Fordította: Holló-Vaskó Péter
7/10
Az alábbi kép egyben link is ám! 
2025 január közepe. Úgy volt, hogy nagyon sűrű lesz ez a hét. Kedden valakinek be kellett állítanom az Ógyfélkapu +-át. Idejött hozzánk. Nagyon kedves volt, hozott is ezt-azt viszonzásul (mondtam is neki, hogy ez volt aza utolsó alkalaom, legközelebb,ha látok nála csomagot, be sem engedem. Aztán, mert nőből van, kivittem a vonathoz, úgy a leggyorsabb innen Újpalotára. Mire hazajöttem, már itt volt Csemete.
Másnap fel akartam menni Svájci Barátom feleségének az öcséhez budakeszire, ahol tavaly április óta egy agyvérzés miatt vegetál, és negyvenkilenc évesből úgy tíz lett. Ágyban fekszik, ppelenkában és maximum a vécéig tud elmenni. Nem szeretek hozzá feljárni, elmegy vele a délután. Nem is volt a barátom. Csak a Svájci Bartomék miatt megyek. Na, szóval, őgy volt, hogy megyek, de amikor kinéztem az ablakon reggel, vastagon hullott a hó. Belegondoltam, hogy elve már reggel is mennyivel később érek be kocsival, de főleg milyen hosszú lesz az út Újpalotáról Budakeszire, meg még onnan vissza Óbudára... És elég gyorsan lebeszéltem magamat a turnéról.
Erre itthon Szerelmetesfeleségtársam egyik üzletfelétől kaptam feladatot: egy viszonylag rövidke könyvről kellene véleményt mondanom. Utólag kapcsoltam, hogy megint szívességből dolgozom. Valószínűleg. Valakinek, aki meg pénzt csinál majd belőle...
S hogy minden kafa legyen, vagy egy órát eltööltem azzal a csontegyszerű művelettel, hogy e-book-ká változtassam és feltegyem az olvasómra. Az utóbbi volt a nehézség. Átmásoltam, de nem akart megjelenni a Kindle-m könyvtárában. Nagy nehezen úgy sikerült legyőznöm, hogy a konverter progival küldtem át az olvasóra. De ez vagy egy órámba került. :-|
Ma meg Szami lányomékhoz mentem volna Lili unokámat felköszönteni a harmadik szülinapján. Ez sem jött össze. Lili öccse Dani tegnap kapott oltást. Olyan oltást, amiitől minden gyerek bealszik. Nem úgy Dani: ő bebizonyította, hogy jellem! Szami megírta, hogy vagy hatszor vont fen taz este. És ráadásul elindult a fogzása is. „Hát nem a legvidámabb a napunk, megint fent volt 6x sírt, kinlódott, Lilit felébresztette hajnalban nem is tudott vissza aludni, úgyh mindenki nyűgös, hisztis, Dani ordít...
de remélem du alszanak és jobb lesz 
ha gondolod és így is van kedved, gyere. kb f4kor kelnek.” – kaptam az üzenetet. Úgy döntöttem, hagyom őket pihenni, nem mentem fel hozzájuk.
Helyette megnéztem a Svájcinéger-féle „Conan, a barbár”-t. Hááát... Valahogy egy pillanatig sem tudtam komolyan venni. Igaz, kikapcsolni sem, végig néztem a két óra tíz percét.
