Mindenki fiókokba pakolja és egyszerűsíti a beáramló információkat. Amikor szükség van rá, kihúzza a memóriája megfelelő fiókját, és az új infót a régivel veti össze.
Ha a darknet szót meghallom, és vélem, nem csupán én vagyok így vele, azonnal a gyermekpornó, a fegyverek és a kábítószer ugrik be. Azután a bitcoin. A terrorizmus csak később. A cenzúra, a diktatórikus államok (a könyv szerint Magyarország és Lengyelország is erre tart, vagy legalábbis erre tartott a megjelenése, 2022 idején.
Soha eszembe sem jutott, hogy körülnézzek ebben a más világban. Valahogy attól féltem, ahogy beteszem oda a monitoromat, egyből rám zúdul az emberi létezés minden mocska,
Nemrégiben láttunk egy filmet Szerelmetesfeleségtársammal. Egy informatikus hölgyemény volt a főszereplője, és a film vége felé egy darknetes árverésen vett részt. Az árverés célja egy videó megszerzése volt. A videó egy brutálgyilkosság felvételét tartalmazta. (Na, ennyit a memóriáról, se nekem, se SzFT-nek nem jut eszébe a film címe. Hiába, kezdünk benne lenni a korban. :-D )
A hölgyemény képernyője, amivel a darknetet mutatta, kicsit úgy festett mint a Mátrix ikonikussá vált, fekete alapon, zöld csíkokban fehér betűk futnak címképe. Semmi csilivili, az üzenetküldő is egy csupasz felület, ahol éppen csak megjelenik a felhasználók neve és az üzenetük szövege.
Vagyis a darknet csupasz, egyszerű, és pragmatikusan kegyetlen. Beteg, aberrált emberek, bűnözők gyülekezőhelye.
Az kevésbé ismert, hogy a legnagyobb darknet-működtető véget, a Tor Project Inc-et leginkább az amerikai állam finanszírozza. Ahogyan az is, hogy, amennyire kideríthető, a rajta levő tartalmak 53%-a illegális. Ezt azt jelenti, hogy 47% teljesen legális. Jó persze, Gothamnek egy Joker is elég, de az arány engem akkor is meghökkentett.
Arról nem is beszélve, hogy a Tor kézzel-lábbal tiltakozik a darknet kifejezés, elnevezés ellen. Arról ugyanis nem a rendszer és a szervezet tehet, hogy mire IS használható az általuk kínált internet-alternatíva. Ugyan ki akarná betiltani a BMV-ket, az Audikat és a Volvokat, mert azokon gengszterek is közlekednek, sőt néha lőnek is belőlük?
Amikor a '90-es években az internet elindult, a létezése a szabadság ígéretét jelentette. Az önszabályozó, nem külső- és belső cenzúrára épülő szabadságét.
Mára a nyomkövetés legerősebb fegyvere lett. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, állítja a könyv, hogy néhány gigaszolgáltató virtuális kezébe kerül bárki és a mindenki, aki csak beteszi a lábát a netre: a Google, a Facebook, a Microsoft, az Apple és az Amazon mindent tud rólunk. Akár akarjuk, akár nem.
Ez momentán nem zavaró. Engem legalábbis a gyakorlatban még sohasem zavart. Mondjuk azon néha meghökkentem, hogy elég volt csupán beszélgetni valamiről és a felbukkanó reklámokban hamarosan meg is jelent, amiről beszéltünk, de vállat vontam. Azért voltam ilyen lezser, mert bár nyilvánvalóan nincsen szándékomban a páromnak orgazmusainak általam okozott akusztika és pláne vizuális élményét senkivel megosztani, de alapvetően teljesen transzparens életet élek. A nick-neveim is marha nehezen visszafejthetők: ha nem a teljes nevemen regisztrálok valahová, akkor a Moha becenév egészen bizonyosan benne lesz. (Jó, tudom, nem csak egy Moha van, hanem nagyon sok, de akkor is. Soha még csak eszembe sem jutott, hogy elfedjem magamat, és titkoljam, hogy azonos vagyok velem. Ugyan mire lenne jó nekem egy anonimitást biztosító, alternatív internet?
Vannak ismerőseim, igaz, elenyésző mennyiségben, akik rendelkeznek annyi paranoiával, hogy jó darabig nem használtak Facebook-ot és nem volt GMail-es levélcímük. Azóta engedtek a paranoiájukból. Igaz,, egyikük köti az ebet, hogy a Messengeren nem hajlandó kommunikálni, használjunk Telegramot. Használjuk. Mostanában tehát azon beszéljük meg, ki hozza a bort hány órára és mi legyen a közös vacsora. Meg ezen a felületen osztjuk meg egymással a politikai tartalmú cikkeket, híreket. Nagyjából azonos platformon vagyunk, a közös keresztény últunk folytán a konzervatív oldalon, de nem vagyunk se kormánypártiak, se -ellenesek. Szóval a Telegramon kommunikálunk. Csak éppen én képtelen vagyok felfogni a működését, meg azt is, miért felejti el a régi kapcsolataimat, és miért lehetetlen számomra újra meglelni azt a csoportot, ahol Megadja Gábor is jól megadja. (Hát, ez elég szar volt, ne is mond...)
Ellenben az is kétségtelen, hogy a digitalizáció tökéletes uralma itt lebeg a fejünk felett. Éppen a napokban találkoztam egy applikációval, amely arra hívatott, hogy az államolgárságomból fakadó adataimhoz és az adatokhoz kapcsolódó ügyeim intézését megkönnyítse. Digtális Állampolgárság a neve. Ami önmagában tök jó dolog.
Viszont tény, a fizetésem digitális úton érkezik a bankszámlámra, a legtöbbször a telefonommal fizetek, s ha nem, hát a bankkártyámmal. Néhány mozdulat lenne megfosztani engem a rendelkezésemre álló, a szűkös megélhetésemet biztosító napi anyagiaktól. Elég letiltani a bankkártyámat, a telefonomat. S ha már: a másik mozdulattal meg a pár hónapra elég, ugyanilyen szűkös megtakarításomtól is megkönnyebbíthetne a rendszer.
Egyébként világszerte a készpénz-forgalom visszaszorítására törekszenek a mindenféle illetékesek. Ami az ellenőrzés és a fegyelmezés legpompásabb eszköze. A Mi Hazánk nem véletlenül kampányol a fizikai pénz további használata mellett.
*
Arról nem beszélve, hogy megfelelő szempontból nézve a szemünk láttára teljesedik be annak a híres (bár jobbára töredékesen, az összefüggéseiből kiragadva, ezért falsul értelmezett) bibliai próféciának a technológia háttere, amely azt mondja, hogy Jézus második adventjét megelőző időkben lehetségessé válik a világ ellenőrzése és kézi irányítása. János apostollal ezt íratta meg az Isten a Jelenések könyvében.
És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek. Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat. (Jel 13:15–18)
Nagyon kiábrándító, ha egy übergyorstalpaló keretében elmondom, hogy ez a szakasz az igaz keresztények, vagyis Jézus Krisztus követőinek végső időkbeli üldöztetéséről szól, és az üldözést a hamis egyház hajtja végre az államhatalom segítségével? S hogy a fenevad bélyege nem technológiai jellegű lesz, hanem vallási?
Erről persze azonnal eszembe jutott az Aphrodite's Child (Vangelis Papathanassiou, Demis Roussos, Loukas Sideras) méltán híres albuma, a 666. (Egyetlen muzsika volt az elmúlt ötvenhét év alatt, aminek hallatán egyszer kimondottan féltem, de mindig lúdbőrözök, ha halllom, de a zsenialitását csak azóta látom át igazán, amióta megimsertem a Biblia vonatkozó szövegét. Ezen az albumon van, Irene Papas közreműködik benne, 00 ([Infinity Symbol]
*
Stefan May újságíró. Technikai kérdésekről. Nem informatikus. Ezt írja magáról a weboldala bemutatkozó lapján, ahonnan az arcképe is származik: :
Szabadúszó technológiai újságíró vagyok, Halle/Saale-ből származom és Berlinben élek. Nem vagyok informatikus, és nem érdekel a forráskód eleganciája és a bitek és bájtok szépsége. Ehelyett a társadalmi-politikai kérdéseket nézem: Hogyan hat a technológia az életünkre, a politikánkra és a társadalomra? Hogyan oszlik el a gazdasági hatalom, és milyen alternatív digitális modellek léteznek?
Különböző online és nyomtatott médiának dolgozom, írtam egy non-fiction könyvet a Darknetről és a nem kereskedelmi internetről, előadásokat tartok és workshopokat tartok.A technológia bonyolult, de gyakran könnyen megmagyarázható, még bonyolult szakkifejezések nélkül is.
(A fordítás a Vivaldi böngészőm beépülője által végeztetett el.)
*
Szóval igen, igaz, a darknet nagy része a lenyomozhatatlaságra épító (ez csak részben igaz: mindig akad egy ember, aki tönkre tudja tenni, amit ember alkotott) illegáls kereskedelemből áll: drog, fegyverek, adatbázisok, kiberbűnözéshez szükséges szoftverek, és, nos, igen, bántalmazó és gyerekpornó (helyesebben és komplikáltabban: gyermekek szexuális bántalmazását bemutató felvételek). Meg minden más.
Ahogy mondtam, mert Mey írta: a darknet tartalmának kevesebb mint a fele szól erről. Tény, hogy a gyerekbántalmazási esetekből egy is sok. Arról nem beszélve, hogy volt oldal, ahol új fotók feltöltése volt a belépő. Vagyis az oldal maga generálta az újabb és újabb bántalmazásokat.
Viszont az is tény, hogy a Tor mint szervezet és az Onion önkéntesei egyöntetűen zárkóznak el az illegális tevékenységektől. Ami a gyermekek bántalmazásával szemben zéró toleranciát jelent. Csakhogy a Onion és a Tor éppen az ellenőrzés nélküliségről és a cenzúramentességről szól. Ez a Tor és a általában a darknet egyik legnagyobb, nagyjából feloldhatatlan ellentmondása.
Nagyon fontos, mondja Mey, hogy elválasszuk a tartalmat a hordozó közegtől. A darknet elnevezés is szerencsétlen. Alternatív, adatforgalmában titkosított, a felhasználókat védő, takaró, de egyáltalán nem elérhetetlen és bennfentes rendszerről van szó. Te is, én is simán körülnézhetünk benne.
*
Az internet lényege, hogy végső soron nem más mint egymással kommunikáló számítógépek hálózata. Minden, amit a weben elérünk, valahol, valakinek, valakiknek a számítógépén, tárhelyén van. A böngészőnk, az applikációnk nem az ablakunk előtt ellebegő oxigénmolekulákból kapkodja le az információkat, képeket, filmeket, a pénzünket, a gömbölyű női idomokat, az izmos férfitesteket, az elérhető szakcégeket, a kipécézett bolt nyitvatartását, vagy éppen az AliExpress-en fellelhető hdmi-kábeleket, kádkilépőket és ilyen-olyan apró külyüket
Az internet egymással kommunikáló gépek sokasága, akik meghatározott technológia szerint kommunikálnak egymással.
Olyan ez, mintha te meg én megkeresnénk egymást. Hé, haver, beszélnünk kellene! Hogyan tegyünk? Üljünk be valahová egy sörre? Vagy kézzel írott levélben? Telefonon? Valamelyik üzenetküldőn, amiből annyi van mint égen a csillag? Valamelyik virtuális chatszobában? Füstjelekkel? Meg kell egyeznünk abban, milyen csatornát választunk a kommunikációhoz. Ha nem egyezünk meg, nem lesz kommunikációnk.
Ugyanakkor a párunk, a gyerekünk is megegyezhet másvalakivel, hogy nekik is beszélniük kell. Ha összejön mindkét beszélgetés, a kettőnek semmi köze nem lesz egymáshoz. Én veled itt, a blogon beszélgetek. A párom a maga partnerével telefonon. A csemeténk a magáéval TikTokon vált szót. Nagyi, ha élne, egészen biztosan a kerti padra ülne le beszélgetni a maga partnerével.
A legnagyobb ilyen alternatív gépközösség a Tor nevű böngészőre épülő .onion-közösség. A második két befutó a I2P és a Freenet. De az utóbbi kettő mérete elhanyagolható az első mellett.
*
Lássuk csak a Tor böngészőt! A Tor egy bárki által, bármikor letölthető böngésző. A beszerzése, telepítése ugyanannyi mint bármelyik másiké, legyen az Chrome, Firefox, Opera, Vivaldi, Brave, Safari vagy bármi. (Nem mellesleg: nekem a standard böngészőm a Vivaldi, a YouTube-ot meg a Brave-n hallgatom, kiszűri a reklámokat. A Chrome-t mindig is utáltam a rendszerigénye miatt. A harmadik befutóm az Opera volt, de az az utolsó használataikor, mindenféle takarítás ellenére rendszeresen belassult. Igaz, ez volt vagy két-három éve.)
A Tor teljesen simán használható az eddigi célokra használt böngészőnek is. Igaz, a Javascript-es oldalakkal nem igazán hajlandó foglalkozni. Meg azért akad itt más is...
Szóval a böngésző egyáltalán nem azonos a darknettel. Ahogyan az is igaz, hogy a legnagyobb darknet hálózatra viszont ezzel a böngészővel lehet csak belépni. Hoppá!
S még valami, amit egy pillanatra se felejts el: a ma darknetnek hívott hálózat önmagában nem illegális. Rajta lenni sem illegális.Még annyi izgalmat sem kell érezned, ha a Torral belépsz ebbe a világba, mintha átmennél egy villogó sárgán. Illegális az, amire a darknetet használják. De erről nem a hálózat tehet.
Mey könyve, bár nagyon felületesen érinti ugyan a másik két darknetes hálózatot (I2P, Freenet) is, de elsősorban a Tor-on alapulóról beszél. Amit helyesebb lenne Onion-közösségnek hívni. Mert ami a megszokott netünkon .hu, .com, vagy .eu (ésatöbbi), az a Tor-on át megközelített neten mindig .onion.
Az .onion-os webcímei régebbi 16 tetszőleges betű és szám kombinációjából álltak. Manapság 56 karakteresek a nevek. Gondolj bele! S főleg, jegyezz már meg, lécci egy ötvenhat, tetszőleges szám-betű kombinációt! Feloldás nincsen. A lehetőséged ennyi. Az Onion webcímei kicsit sem felhasználóbarátok.
Két napig kérdés volt számomra ennek hogyanja. Oké, a Tor böngésző, letöltöttem, telepítettem, az indításnál megkérdezte, akarom-e az Onion-hálózat erőforrásait használni, akartam. És eljutottam oda, hogy előttem volt a darknet kapuja, tárva-nyitva, élő böngésző, benne a rám várakozó címsorral és a DuckDuck keresővel.
Én meg nem tudtam mit beírni. Mert ugye ha csak simán beírok egy kereső szót, akkor a DuckDuck is a clearweb (az internet, ahogy te is, én is, meg Manci néni is gondolunk rá) találatait adja ki.
Aztán találtam egy kiinduló oldalt. Még a CIA darnetes elérhetősége is ott van. De sokkal fontosabb, hogy leltem egy könyves és egy képregényes oldalt. :-D
Egy nagyon közeli ismerősöm éppen fent volt nálunk.
– Darkweb? Az ahol a gyilkosságok, drogok meg fegyverek vannak? Hogy néz ki? Rákerestél már valami erős videóra? Drogokra? – lelkesedett borzongva. Amikor mondtam, hogy nem tettem ilyet és nincsen is szándékomban mások szenvedését a heverőről szemlélgetni, nem csökkentettem a lelkesedését: – Én biztos keresgélnék! A sima weben is meg szoktam nézni az ilyesmit.
Hogy elképedj: nem férfival beszélgettem.
Másfelől: az általunk használt netet gépek milliói szolgálják ki, hatalmas tárhelyekkel, technikai kapacitással. A .onion-nál a felhasználók (mert hány embert tudsz megnevezni, aki a darknetet használja?) és elsősorban a kiszolgálók korlátozott száma miatt bizony sokkal lassabb a kommunikáció.
*
Mire jó akkor a Tor és az Onion? Mármint azon kívül, hogy a darkneten drogot, fegyvert gyógyszert vegyél, s ha vagy annyira beteg, gyerekpornót nézzél. Amit, magától értetődik, nem fogunk megtenni.
Elsősorban arra való, hogy eltűnj a net kisebb-nagyobb nyilvánossága elől. Hogy úgy internetezzél, mintha ott sem lennél.
A Tor nem őriz meg semmit a böngészéseidből, és főleg, ha az Onion-hálózaton vagy, majdnem teljesen névtelen és visszakövethetetlen leszel. Nem látszik sem a géped egyedi személyi igazolványának a száma (IP-cím), sem a hálózati kártyád MAC-címe (egyedi azonosítója), amelyek alapján akár a földrajzi holléted is belőhető. De megfelelő egyéb infók mellett a kiléted is. Mármint a Tor-on kívül uszkve bármilyen más böngészővel is. (Jó, vannak még titokbajnok jelöltek, mint például a PaleMoon,a 360 Security Browser, de igazából labdába sem rúgnak a Tor mellett.)
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy persze minden amit ember csinált, az ember az sohasem tökéletes. De a Tor és az Onion-hálózat kis túlzással majdnem az.
*
Az úgy volt hogy a Tor és környéke eredetileg katonai fejlesztés volt. Nagyon zanzán fogalmazva: az ügynökök kommunikációjára és a szerzett dokumentumok biztonságos küldözgetésére szolgált. Az ötlet atyja egy Paul Syverson nevű pasas volt, aki az amerikai Védelmi Minisztérium alá tartozó NRL-nél (Naval Resaerch Laboratory) dolgozott. 
A Tor másik nagy embere Roger Dingledine, aki a Tor-t és az onion-hálózatot naggyá tette. A kezében az ott hagyma. Mert az onion szó hagymát jelent, s mert a hagyma jó szimbóluma a darknet hálózatának.
A Tor a mai napig, de legalábbis Mey könyvének a 2021-es, harmadik kiadásáig, amelyből a magyar fordítás készült, elsősorban amerikai állami hivatalok támogatásából tartotta fent magát. Ennek minden ellentmondásával. Mert hiszen a darknet éppen az állami és a nagyvállalati megfigyelések ellenszere. S az állampolgárai megfigyelésének belső kényszerével az amerikai állam sem veszi fel a harcot, simán enged a késztetésnek.
S nem, az amerikai állam nem támogat illegális tevékenységeket, illegális kereskedelmet, a gyermekpornográfiát (a másik meghatározás túl hosszú). Nem erről szól a támogatás. Mert nem, az állam nem ezeket támogatja, és a Tor, az Onion-hálózat nem ezeknek az érdekében jött létre. Ahogyan az általad és az általam használt internet sem a bűnözés támogatására született.
Sőt, bár ellentmondásos az érvelés, de vannak bűnüldöző oldalról, akik azt mondják, a visszajelzések végett például biztonságosabb tiszta szert a darknetről szerezni, mint valami pacsmagoltat, azonnal kicsinált az utcai dealer-től. Ha lehet így mérlegelni. Ahogy persze az is igaz, hogy egy aberrált barom a darkneten vásárolt olyan gyorstüzelésű fegyvert, amellyel aztán kilenc fiatal életét kioltotta...
De az is tény, hogy az autokrata, antidemokratikus országok polgárai számára egyfajta információs kiutat jelent a darknet, ahol szerezhetnek és megoszthatnak értesüléseket, híreket. Nem véletlen, hogy például az alaposan megfigyelt, egymásnak ugrasztott állampolgárai viselkedését társadalmi kreditekkel jutalmazó, de főleg büntető (az arány egy a tízhez) Kína erőteljesen harcol az Onion-hálózat felszámolásáért.
Innen nézve mondjuk egetverő nagy marhaság ennek a könyvnek az alcíme. „A digitális alvilág működése”. Azért marhaság, mert azt sugallja, ami a darknetről egyébként is mindenkinek az eszébe jut, és ami ellen maga a könyv ezerrel tiltakozik: hogy a darknet célja, oka egyedül az illegális tevékenységek elrejtése és elősegítése lenne.
*
Tudtad (ezt a szót mostanában minden podcast-ban, Tiktok-videóban ki kell mondani; most az egyszer én is megteszem), hogy a fentiekkel együtt a darknet weboldalainak és látogatóinak a száma még mindig csak töredéke a clearnetének?
Ennek több oka is van. Elsősorban mert a weboldalak nehezebben fellelhetők. S ha meg is leled őket, úgy megjelenésükben öt-tíz évvel lemaradtak a clear-web dizájnjától. Mert nincsen elég sávszélesség, az oldalak nehezebben töltődnek. Különösen, ha a Tor mellé bekapcsolsz még egy egyébként nem kötelező, de ha tökéletesen láthatatlanná akarsz válni, erősen ajánlott VPN-programot is. A Tor egyébként kéri is, hogy a hálózaton senki se torrentezzen.
*
Mey a könyve végén azon töpreng, vajon milyen jövőalternatívák állatnak a darknet előtt A két véglet, feledve most a köztes állapotokat:
- a hátrányai miatti csendes kipusztulás
- az előnyei miatti teljes felfutás
Az utóbbi okozója az lehet, hogy a gazdasági szféra is meglátja benne a lehetőséget. Ne gondold, hogy ez önellentmondás! Több sajtóorgánumnak van darknetes elérhetősége. Felismerték, hogy sokkal könnyebben juthatnak hírértékű információkhoz, ha az informátoroknak nem, de legalábbis sokkal kevésbé kell tartaniuk a lelepleződéstől. A SecuraDrops-al például mehet minden anyag, lenyomozhatatlan, feltörhetetlen. Na, jó, oké, persze, mindennek vannak keretei. (Ja, nem mondtam, az .onion-os linkek természetesen csak a Torban nyílnak meg a clearweb nem fogja megtalálni őket. „A webhely nem elérhető. Ellenőrizze, hogy van-e elírás a(z) sdolvtfhatvsysc6l34d65ymdwxcujausv7k5jk4cy5ttzhjoi6fzvyd.onion domainnévben.”
Jó példa erre a darkneten való jelenlétre, hogy például a Facebook is elkészítette a maga onionos verzióját. (Bár a magam részéről ott nem tudok valamiért belépni, „Ideiglenesen le vagy tiltva” – mondja a párbeszédablak. Mondjuk abszolute nem létkérdés, hogy onnan Facsézzak.
Szóval a B-jövőkép, hogy a darknet kifejezés is eltűnik, lesz helyette, mittomén: Onion. „Megyek, onionozok kicsit.” Vagy ha már magyarok vagyunk: „Megyek, hagymázok kicsit!” Mer' az onion szó, ugye, magyarul hagymát jelent.
*
A kérdés az, hogy én fogom-e bármikor, bármire használni a darknetet, de legalább a Tor-adta védettséget? Egyfelől remélem, hogy kényszerítve nem leszek rá. Bár, ahogy a bibliai próféciákat, meg a világ alakulását nézzük, esélytelen, hogy ne történjen valami nagyon nemkívánatos...
Az illegális dolgok nem érdekelnek. Mindig is szabálykövető voltam. (Ugyanakkor az is igaz, hogy aztán mindig ellenzékben találtam magamat. Volt, hogy egyedül én voltam ott.)
Gondolkodtam azon is, vajon aTor nyújtotta védelem jelent-e nekem bármit is? Még nem tudtam eldönteni. A clearweben már annyi digitális lábnyomom van, hogy csak az nem rakja össze belőle Moha bácsit, aki nem akarja. S mindig is transzparens voltam, nem féltem kiadni önmagamat. A szarságaimat sem. A betegségeimet sem (keringési probléma, 2020-ban infarktus, cukorbetegség, enyhe aranyér, ortopédiára szoruló csontkinövés, egyelőre betéttel kezelhető, alkalmankénti derékfájás, és elég vacak a szemem, a kettő között van vagy öt és fél dioptria különbség, de annyira nem vacak, hogy vezetni és olvasni ne tudjak és a szemész legnagyobb meglepetésére a fejem sem fáj szinte soha. Nagyjából ennyi a leltár.) Amikor a blogbejegyzések végén a mikro-naplóbejegyzéseimet írom, csak azért nincsenek benne nevek, mert az alanyokat tartom tiszteletben. (Már amikor, több orrfelhúzás, sértődés, kapcsolatmegszakítás lett már történetek megosztásából.
Mondjuk ezt soha nem értettem. Csak kicsit. Volt, akinek mondtam is: ne csinálj olyat, amit nyilvánosság előtt szégyellnél, és meg van oldva a kérdés!
Magam sem örülnék rólam szóló teljesen privát infók kiteregetésének. Nem is tudom, mi lehetne ilyen....? Pasiként tán a péniszméretem? (Európai, fehér egyedként teljesen átlagos, vagyis az átlagnál inkább inkább rövidebb és vékonyabb. De Szerelmetesfeleségtársam azt mondja, amíg vér van, addig az ő megfelelője számára a legmegfelelőbb. A többi így nem érdekel.) S nem azért vagyok bizonytalan, hogy zavarna-e bármilyen rólam szóló infó, mert biztosan van, ami igen, csak el nem tudom képzelni, mi az, mert exhibicionista vagyok. Tök simán tudok hallgatni magamról.
Szóval nem tudom, kell-e nekem és mire a Tor. Legalábbis ebben a mostani társadalmi, politikai felállásban. De mégis úgy érzem, gazdagabb lettem az infókból fakadó lehetőséggel.
Magistra, Budapest, 2022, 240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156147271 · Fordította: Vincze Sára
8/10
2024 szeptemberének a közepe, vasárnap reggel, tiszta, napfényes idő. Igen, az idő, a szeptemberi novemberi időjárásból ez a hét visszatért a kellemes, napfényes, reggelente és este hűvös, normál hőmérsékletekhez. Viszont a szeptemberi november esőinek megtették a magukét: a Duna tegnap tetőzött Budapesten, a rakpartok víz alatt vannak.
*
Apropó Duna és árvíz. A hét videója mindenképpen az Ebihalas Janival készült interjú lett. A riporter mindenképpen pánikot akart kihozni belőle, de Jani töretlen optimista volt: „Nekem teszik is!” De a csúcs beszólása a riporternek arra a kérdésére adott válasza volt, hogy de ahol ő, Jani tartózkodik, nincsenek szakemberek. Mire Jani: „Szakemberek? Minek ide szakember? Itt vagyok én!”
*
A héten nem tudtam menni uncsizni, és nem kellett beteglátogatóba se mennem Budakeszire. Könyvtárba mentem csak. Nyugodt hetem volt. Még bent sem terheltek meg ide-oda ugrálással. Nem bántam.
*
Viszont beszélgettünk Szerelmetesfeleségtársammal. A héten is jöttek új ügyfelek. A behavazódásról beszélgettünk. Meg arról, mi lenne, ha beszállnék a buliba? Amitől ódzkodom. SzFT egyáltalán nem, neki tök természetes lenne, hogy a MartAssistnak dolgozom. Ahogy számára az is természetes, hogy Csemete dolgozik neki. Nem tudom...
