Mit hozna? Halált. Ez egészen biztos. Biztos, mert mindannyian meg fogunk halni. Ez az élet rendje. Így volt eddig is, és így lesz ezután is, HOLTbiztosan!
Bááár... Stevenson már a könyve első fejezetében azt állítja, hogy még ez sem bizonyos: hamarosan egyfelől őssejteken keresztül regenerálhatók lesznek a testünk beteg szervei, másrészt mesterséges tagokkal, szervekkel pótolhatók az elveszettek és elromlottak. S hogy egy enzim segítségével gyakorlatilag akár ezer évre is kitolható a várható élettartam.
Mondjuk rajtam az sem segítene... Az első gondolatom az volt, hogy akkor el tudnám olvasni az összes itthon levő, majd az engem érdeklő könyveket, de aztán rájöttem, hogy ez csak akkor igaz, ha közben újakat nem adnak ki. Vagyis ilyen szempontból baxhatom az örök életet! Bár, ha arra gondolok, hogy több időt tölthetek Szerelmetesfeleségtársammal, a gyerekeimmel és az unokáimmal... Mégis van benne perspektíva!
Arról nem beszélve, hogy van remény az agyunk chippel való feltuningolására. S akkor egy könyv nem napok, hetek, hanem másodpercek kérdése... Hm! Reményteljes! De valahogy mégsem akarom.
Mark Stevenson (1971) londoni brit író, üzletember, nyilvános előadó és „vonakodó“ futurológus, valamint félprofi zenész a Clear együttesben (volt egy lemezük, Coming Around címmel), jelenleg a Quantum Pig progrock együttes tagja, így van egy lemezük, Songs Of Industry And Sunshine címmel jelent meg (nem is rossz muzsika!), és standup komikus is volt. A zenélés és az írás mellett, az utóbbiból fakadón több helyen tanácsadói szerepet tölt be: az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériumában (éghajlat- és nemzetbiztonsági), a Medicines Sans Frontiers-ben és a Client Earth-ben. Nem éppen unalmas figura.
Csak ideteszem az egyik videójukat, a basszeros ficko Stevenson. Hallgattam tovább is a lejátszási listájukat, és egyre elismerőbben bólogattam.
A könyve a futurológiából indul ki. Illetve abból, hogy jelenleg mire képes a tudomány, és hová vezethet az, amire ma manapság képes.
A könyvét négy részre osztotta. Az egyes részek az Ember, a Gép, a Föld, és az Újraindítás címet kapták. Az egyes részek alatt Stevenson a következő témákat mutatja be, fejti ki, gondolja tovább.
EMBER
1. transzhumanizmus, vagyis a hosszú, netán halál nélküli élet lehetősége, azaz androidok lehetünk, betegség és halál nélkül
2. genetikai térkép és a benne rejlő manipulációs lehetőségek
3. génmanipuláció avagy a felgyorsított evolúciós embertenyésztés
GÉP
4. robotok emberi jogokkal, avagy élő-e, aki gondolkodik
5. mesterséges intelligencia, azaz a kapitalizmus vége
6. nanotechnológia által gyárak egy íróasztalon (na, ez volt az a fejezet, amit nem értettem, de ígéretes!)
7. űrutazás, azaz miénk a Galaxis. Vagyis a miénk lesz.
8. internet mint a globális kapcsolatokon keresztüli béke reménye
FÖLD
9. globális felmelegedés ellen a Klaus-féle szén-dioxid-géppel
10. napenergia a még kihasználatlan erő
11. faszén és biomassza a felmelegedés ellen
12. legeltetés ősi módon és zölddé válik a sivatag. Komolyan.
13. Maldív-szigetek a víz alá, avagy egy klímasztár államelnök
ÚJRAINDÍTÁS
14. duplázódás hatványon: ahogyan a technika fejlődik,
15. sokkolhat a változások exponenciaalitása, avagy félelem az újdonságok gyorsaságától
16. a gondolatok értéke: az értékek teljes megváltozása
A képek, szokás szerint, az Ideogram nevű oldalon készültek. Hát vannak érdekes megoldásai az MI-nek! :-D
Vélem, ez a lista így nem túl sokat mondott neked. Nekem sem lenne túl beszédes, ha nem olvastam volna ezt a könyvet. A szerző az utolsó fejezetben így foglalja össze a százezer megtett kilométere után, amit a könyv anyagáért tett meg, hogy mi minden vár ránk.
Már megjelentek az első, a páciens saját őssejtjeiből kinövesztett póttestrészek.
A bionika hamarosan hozzásegítheti fogyatékkal élő társainkat, hogy mindannyiunknál jobban teljesítsenek.
A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back) azon jelenete, amelyben Luke Skywalker új kezet kap, már a valóságban is megtörtént.
Tanuljuk a sejtek újrakódolását, azaz belülről fogjuk meggyógyítani a betegségeket.
Egyre tovább élünk, és egészségügyi szempontból globálisan egyre csökken a gazdagok és szegények közötti különbség.
A genomikai forradalom következtében a jelenleg nem alkalmazható gyógyszerek is megjelenhetnek a piacon (és jelentősen csökkenhetnek a gyógyszerárak).
A világjárványok megfékezhetővé váltak (még a bioterroristák által terjesztettek is). Nem alakul ki hiány a fosszilis üzemanyagokból, csak éppen nem fosszilis eredetűek (és karbonsemlegesek) lesznek.
Végre eljön a napenergia korszaka.
Küszöbön az áramhálózat- függetlenség forradalma. Igába hajtjuk a különböző életformákban rejlő lehetőségeket, hogy a gyógyszerektől a műanyagig bármit létrehozzunk, azaz,,arra használjuk fel a baktériumokat, hogy bármit olcsón előállítsunk".
A nanotechnológia mindent megváltoztathat, beleértve a kapitalizmus végét és a bőség korszakának eljövetelét.
A gépek a barátaink lesznek (a robotika legújabb fejlesztései még csak nem is emlékeztetnek a Terminátorra).
A szén-dioxid kivonható a légkörből, miközben csökken az emisszió és nő az élelmiszer-termelés (és csökkennek a költségei).
Visszatérünk a világűrbe.
Az internet az emberi jótétemények laboratóriuma.
383–384.
A kifejtett témák ugyancsak lelkesítők. Nézzük csak az első fejezetet!
Ha arra gondolok, hogy Anyu huszonhét évesen halt meg leukémiában, akkor az a lehetőség, hogy valamely genomtérkép segítségével módosított baktérium netán fehérvérsejt-termelésre késztethette volna a szervezetét, hát bizony sokat nem gondolkodtam volna, hogy megtegye, megtehesse! Gondolj bele, huszonhét évesen halt meg és maga mögött hagyott egy hulla szerelmes férjet, aki soha nem heverte ki az elvesztését, hiába nősült még kétszer, halálra is itta magát, meg egy hét éves kisfiút, aki én voltam akkor Meg az édesapját, aki ugyanúgy, ahogy Apu, az alkoholba menekült, pedig csudára hedonista pasas volt egyébként. Imádta a lányát. Apu negyvenhárom éves volt, amikor az alkohol egy lépcső széléhez vágta a koponyalapját, és a szintén tajtrészeg édesanyja meg csak jajveszékelt a vérző fia mellett, ahelyett, hogy mentőt hívott volna. Anyu édesapja, a Gőz papa a máját csapta az alkoholllal ripityomra. Ő ötvenöt éves volt, amikor elment. Senki másnak meg nem engedtem, hogy Zotyinak hívjon. Én meg már mindhármuknál többet éltem. Nélkülük éltem sokkal többet mint velük. Szóval azt hiszed, gondolkodnék, Anyu megmentése felett? Hát lótúrót gondolkodnék! Hát, barátom, hármukat menthetném meg egy kis génvackerálással! Dehogy gondolkodnék!
Nem veszem sorra az összes felvetést. Túl hosszú lenne az értékelésem. Mark Stevenson könyve sok ponton megdöbbentő, lelkesítő, sok helyen pedig szkepticizmust kiváltó. De inkább lelkesítőn megdöbbentő.
Az alcíme: Egy optimista utazásai. Nem a szerzőtől származik. Nem volt optimista, amikor útra kelt, és nem optimista az utazás végén sem. Realista. Aki némi szemléletváltás után másképp lát ezt meg azt. Lelkesebb attól, amire az emberiségre vár. De nem volt fejezet, amelynek anyaggyűjtése közben ne lettek volna fenntartásai, ez meg az ne váltott volna ki belőle félelmet. Aminek rendre hangot is adott. És nincs csőlátása az út végén sem. De azt mondja, a világ hamarosan alaposan megváltozik: az anyagiak statikus értékét felváltja a gondolatok, az újítások, a más megoldások értéke. Már csak azért is, mert a technikai újítások kifelé vezetnek a kapitalizmusból, és meg is fogják azt szüntetni. Ezáltal jobban fogunk élni. Ebben valóban optimista. De mondom, nem felhőtlenül, nem fenntartások nélkül.
Élesen emlékszem a pillanatra, amikor első alkalommal olvastam a pandémia „megoldásáról”, az mRNS-vakcináról. Ahogyan a nevelt lányom szokta volt mondani valamiről, amit elutasít: „Ezt? Én? Biztos, hogy nem!”
A génekben való turkálásra még nem vagyunk felkészülve. MI átlagemberek biztosan nem, de nem is erre gondoltam, hanem arra, hogy még a tudomány sincsen. Az ok-okozat még nem teljesen átlátott.
Akkor arra nem gondoltam, hogy esetleg átlátott, és tudatos is lehet. Ez a konteós rosszabb verzió. Ennek sokáig nem adtam hitelt. Egészen addig, amíg a saját fülemmel nem hallottam, hogy a harmadik-negyedik oltás idején a rádióban nem hallottam a miniszterelnökünket arról beszélni, hogy a fertőzések száma az oltatlanok makacssága miatt nem csökken. Sok őrültséget lehetett akkoriban hallani, de ennél logikátlanabb baromságot a pandémia évei alatt én nem hallottam. (Hangsúlyozom, ez semmiképpen sem politikai oldalkritika.)
Manapság kezd tömegessé válni a vakcinák elleni perek száma. Sorra napvilágra kerülnek a hazánkban gyakorlatilag teljesen elhallgatott mellékhatások, halálesetek, amelyekért egyértelműen az oltások felelősek. Amerikában a károsultak vagy a hozzátartozóik összefogva indítottak pert a Pfizer ellen. És egyre többen beszélnek az ismerettségi körükben bekövetkező tragédiákról. A kollégáim közül nem tudok senkiről, aki hajlandó lenne újra oltatni magát. (Nem azt mondom, hogy nincsen, csak azt, hogy még nem beszéltem olyannal, aki igen.)
Pedig önmagában az mRNS-technolgia roppant ígéretes. Mi lenne szebb és jobb, mint parányi doktorokat beküldeni a testünkbe, amik pont ott hatnak, ahol kell, és arra, amire kell. De a következményei, akár tudatosan történt (ami a szörnyűbb verzió), akár csak a kísérletiség „eredménye”, sajnos tökéletes példája azoknak a veszélyeknek, amelyek ránk várhatnak.
*
Stevenson stílusa könnyed, jó elbeszélő, humora is van. Könnyű olvasni a könyvét, az eddigieken túl lehet rajta jókat rötyögni is. Nem megy erre rá mindenáron, nem erőlködik, a poénjai helyzeti poénok.
Pár rövid mondattal, nagyon plasztikusan képes bemutatni az embereket, akikkel beszélget és a környezetet, ahol a beszélgetések zajlanak. De tényleg nagyon plasztikusan.
Jó őt olvasni, na! Túl azon, hogy mindaz, amiről ír, csuda érdekes. Reményteljes. Félelmetes.
HVG Könyvek, Budapest, 2012, 424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633041017
Fordította: Nagy Györgyi Eszter
8/10
2024 decemberének a közepe. Kész, visszavonhatatlan. Egy év egyre intenzívebbé váló derékfájás után elkerülhetetlen új matracot vennünk. Csemetéét használjuk még mindig, nem vitte még magával, amikor elköltözött, ezért jobb híján addig mi is spóroltunk. De olyan vacak mint egy vízágy: ha egyikünk mozdul, mozdul a másik is. Ha akar, ha nem. Nem akar, de mozdul. Nagyobb baj, hogy a derekunkat teljesen szétcseszte. Mindkettőnkét.
Apróság, de bexart a vasalónk is. Igaz, nagyságrendi a kiadáskülönbség. De kiadás az is.
