Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Bogáti Péter: Az utolsó ember, avagy C. Robinson különös története

Tud-e egyedül élni az ember, annak ellenére, hogy az egész bolygó csak az övé? Nem.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2023. április 05. - Mohácsi Zoltán

bogati_az_utolso_ember3.jpg

Ha már volt Utolsó fejvadász, szűkítsük tovább az utolsóságot. Mondjuk egészen a legszélsőségesebb esetig: az, aki utolsó, legyen mindenben utolsó! Legyen az utolsó ember a Földön! Egyedül, mindenki más nélkül. 

A gondolat, az ötlet egyáltalán nem új, többeket, írókat, filmkészítőket megmozgatott már: mi van, ha Robinsonnak esélye sincsen Pénteket, megmentést találnia, és ezt tudja is? 

Bogáti Péter '82-ben, a hidegháború, a kelet és nyugat közötti fegyverkezési verseny átmenetei szünete előtti finisében írta, jelentette meg a könyvét erről a ténylegesen utolsó emberről. 

Én akkor olvastam első alkalommal, amikor megjelent. Tizenöt éves voltam. A cselekményből, a gondolatiságból semmi nem maradt meg bennem. Csupán a hangulata maradt tartós. Tartósan pozitív maradt.

Olyannyira, hogy amikor megleltem egy nyilvános könyvespolcon, már nem tudom, hogy Könyvmegálló volt-e, vagy az Olajág Otthonok egyik, kerítésen belüli nyilvános könyvespolca, azonnal lekaptam. Az én első példányom valahol elpárolgott az évek során. 

A megjelenésekor nem a témája, hanem az író neve miatt vettem meg a regényt. Mert Bogáti Péter neve azt jelentette a számomra, hogy Az ágasvári csata, amit az egykori biológia-föci tanárnőm, Balogh Éva és a férje, a Váradi suliban tanító Bartha Laci egymást licitálva dicsértek egy vándortáborban. Hát csoda, hogy jártam az antikváriumokat, hogy a nyomára leljek? (Csak sokkal, évekkel később jelent meg újra. Éva és Laci a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején dicsértek nekünk a könyvet. Ami első alkalommal 1961-ben jelent meg. Vagyis akkor már húsz év telt. A második kiadást meg csak '84.ben hozta elő a Móra Kiadó.)  Meg azt is jelentette Bogáti neve, hogy A linkostown-i csapda, ami az egyik kedvenc gyerekkori könyvem volt. 

Bár az is igaz, hogy nem minden Bogáti-könyv iránt voltam ennyire lelkes. Volt, amelyik elment (például az Ágasvári első része, A Hóvirág másodkormányosa jelenti nem tetszett annyira; vagy a Halló, itt Mátyás király! Mark Twain-utánérzése [Egy jenki Arthur király udvarában]), s volt, amelyik abszolút hidegen hagyott (úgy minden más, amit írt). 

BOGATI PÉTERbogati_az_utolso_ember_bp.jpg
Budapest, 1924. december 15. – 2012. október 17.)
magyar író, sci-fi-szerző, újságíró, műfordító, kritikus, dramaturg.

Középiskoláit Budapesten végezte el, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait, 1954-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1951-től 1954-ig a Nemzeti Színház dramaturgja volt. 1957-ig a Népszava hasábjaira írt, itt a kulturális rovat vezetője volt. 1957 és 1960 között az Élet és Irodalom rovatvezetője volt, 1961 és 1972 között a Magyar Hírek főmunkatársa, 1973-ban az MTV főmunkatársaként visszatért dramaturgi szakmájához.

1980-ban a Népszava olvasószerkesztője lett, az újságnál négy éven át, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Nyugdíjasként sem fejezte be újságírói munkáját, a Képírás című ifjúsági lap, valamint a Pajtás olvasószerkesztője volt.

Az esemény

A főhős, C. Robinson matematikus-fizikus. Egy atomerőműben dolgozik. Éppen egy egy új szigetelést tesztel a kolléganőjével, amikor az Esemény bekövetkezik. Robinson semmit sem érzékel belőle. Mindössze annyit, hogy a kollegina valamiért abbahagyta az másodpercre időzített munkáját. Aztán meg azt, hogy amikor az ajtót kinyitja, a sugárzásmérő Geiger-Müller számlálója egekbe rúgó sugárzást mutat. Ami aztán hamarosan minimálisra csökken. Olyan minimálisra, hogy ki is mer menni a lezárt részből. 

És kint senkit nem talál. Csak eldobált ruhákat. Amik, később rájön, nem eldobáltak, az emberek lettek hamuvá, majdnem semmivé bennük. S velük minden szerves életforma. Csak a növények nem. Azok éltek, sőt, még jobban is érezték magukat, mint az Esemény előtt. 

bogati_az_utolso_ember_04.jpg

Egyedül – a fizikai létezés

Robinson lassan felfogja: őt az új szigetelés megvédte az Eseménytől. Túlélte, amit senki más. Bármi is történt, nem pusztította el a környezetet, „csak” az életet. Abból is az állatit és az emberit, a növényit nem bántotta. 

Robinson hamar rádöbben: övé az egész város, az egész világ. Nincsen már, aki rászólna, bármit megtehet, bármit elvehet, megehet, megihat, felvehet, használhat. Társadalom híján nincsenek szabályok, órákig barangolhat anyaszült meztelenül egy áruházban, senkit sem zavar, nincsen, aki felháborodna rajta. Ahogy hangosan ki is neveti magát, amikor egy esetben rájön a szapora, és ő kétségbeesetten küzd egy bejárati ajtóval, hogy időben elérje a vécét. Aztán felfogja, hogy ugyan, de minek: bárhol elvégezheti a szükségét, nincs, akit zavarna. 

S nincsen kitől, mitől félnie sem. Sem ember, sem állat meg nem támadja, meg nem támadhatja. Nincsen élőlénytől származó külső fenyegetettsége. 

Jó pár napig a szabadság, a bőség, az elvárások nélküliségének az eufóriájában létezik. Gondolj, bele, azt eszik, azt iszik, amit csak megkíván, és annyit, amennyit csak akar! Minden bolt, üzlet, árúház tárva nyitva várja. 

Figyelj csak, lehet, nagyon gáz, de teljesen empatikus voltam Robinsonnal. Egy tök üres város, nem kell félni semmitől, senkitől, csinálok, amit akarok, enyém minden, nincsen időbeosztás, kötelező kelés, semmi külső kényszer, enyém az egész könyvtár, a könyvesboltok (internet persze nincsen, tehát olvasónaplót írni minimum badarság; nagyjából mint amikor Robinsonnak eszébe jut, hogy hasznos elfoglaltság gyanánt akkor nyelveket fog tanulni.).. De kafa!

Bár az kétségtelen, hogy Szerelmetesfeleségtársam piszok mód hiányozna. Bármennyit is tűnődöm, tipródom, mérlegelek mostanában miatta. Meg persze hiányoznának a gyerekeim. Meg Ofi barátomék. Meg azok is, akik most is hiányoznak, mert vagy nagyon messze laknak, és emiatt úgysem találozunk, vagy már meghaltak. Ez biztosan így lenne. Ismerem magamat. 

De kipróbálni azért nem lenne semmi egy üres várost! 

Aztán felfogja azt is, hogy a dőzs nem fog sokáig tartani. Ember kell mindennek a működtetéséhez. Le fog állni az áramtermelés, s akkor leállnak majd a hűtők is. Marad a konzervétel. Áram nélkül aztán nem fog működni a vízszolgáltatás sem... Nem lesz meleg víz sem a fürdéshez. 

S így éri utol Robinsont először a kultúra fizikai létezéshez köthető kényelmének a részleges megszűnése. Azért részleges, mert felfedezi, hogy a volt munkahelyén még van energiatermelés, ezáltal van áram, s minden ami az árammal jár. 

Ha beteg lesz, gyógyszer annyi van mint a tenger, de ha valami olyan betegsége lenne, amelyben segítségre szorul, akkor már komollyá válhat a baj.

Közlekedni tud, autó van mindenfelé, csak kulcs legyen benne. Áram híján a benzinkutak szivattyúi sem működnek.  

bogati_az_utolso_ember_03.jpg

Egyedül – a lélek magánya

Ebből lehetett volna nagy nyavalygás is. Bogáti máshogyan oldotta meg a kérdést. Legalábbis egy láthatatlan csellel. Robinsonnak nincsen kivel beszélgetnie, nem hall többé emberi hangot. Állatit sem. Nincsen fizikai kapcsolat se, sem gyengéd, sem erőszakos. 

A magány annál a gondolatnál kezdődik, hogy azt sem tudja, miért történt egyáltalán a micsoda. Nem tudhatja, mert hogyan, honnan, kitől, mi által tudná? Nem számolhattak be róla a tévécsatornák, a rádióállomások, a napilapok. (Internet még a világban nincsen, de ha lett volna, oda sem lett volna ideje senkinek feltöltenie, hogy éppen most válik porrá.)

Ezért Robinson okokat, indítékokat keresgél. Hol máshol, a könyvtárban. Amiről eleve tudja, hogy reménytelen vállalkozás. 

És itt jön a csel. Ami kamaszkoromban nem tűnt fel, simán emésztettem. Most, így nyugdíj felé tartva kicsit unatkoztam felette. Mert az történik, hogy Bogáti nem követi a nagy előd, Defoe példáját, s nem ragad le a mindennapi túlélési csipcsupságok részletezgetésénél, hanem mer nagyot álmodni, és látomásokba vagy mikbe kergeti a fizikus-matekost. Ami kissé zavarba ejtő, majd nagyon az. Főleg a hosszával. Meg a tartalmával. 

bogati_az_utolso_ember_02.jpg

Ugyanis  Pataky Robinsont elragadják az ufók. Akikkel aztán társadalmi, filozófia, antropológiai kérdések tömkelegéről beszélget, nagyon hosszú oldalakon át. De tényleg nagyon hosszúakon át. Nem unalmas a beszélgetés, bár kétségtelenül figyelni kell rá. Csak éppen hullámzóvá teszi a könyv egészét. Főleg,mert még csak nem is valós történet. Mármint a történeten belül sem valós. 

Az a hullámzás oka, hogy regény eleje cselekményes. Látjuk mit tesz Robinson, hogyan próbálja feldolgozni, hogy egyedül maradt, látjuk, kik voltak az esemény előtt körülötte, barát, nő, főnök, látjuk hogyan iparkodok túlélni.  Miközben kicsit küzd azzal is, túl kell-e élnie egyáltalán. Aztán gyün ez a látomásos, filozofikus ufó-izémizé. Ami egyébként egyáltalán nem rossz, csak éppen nem értem, pontosan mi a fene. Aztán a könyv utolsó harmada megint cselekmény, méghozzá jó nagyon. Majd jön egy csavar, hogy aztán az utószóban jöjjön még egy, hogy ne tegyük le elégedetlenül a könyvet,és megmaradjon a töretlen optimizmusunk. 

Konklúzió

Az embert a környezete határozza meg. Akit nem, az jobbára antiszociális és/vagy pszichopata. Szükségünk van egymásra, ha tetszik, ha nem. Nem csupán azokra, akikről tudjuk, hogy szükségünk van rájuk, hanem úgy általában. Mert minden kozmopolitizmus nélkül mondom, globálisan is „egy vérből valók vagyunk”, nem csupán lokálisan. Ember az embernek embere. Hogy legyen alanya a szeretetnek. Robinson alanyai csak az emlékezetében és a képzeletében léteznek, jönnek is a lázálmok és látomások. 

Most is az van, ami már sokszor: ülök az ágyunkon, írok, olvasok. Szerelmetesfeleségtársam itt gömbölyödik tőlem másfél méterre. Úgy fél órája nem szóltunk egymáshoz. Dolgozik az íróasztalánál. Van amikor a szituáció nagyon hasonló, csak nem dolgozik, hanem olvas, képeket nézeget, kiruccanást, nyaralást szervez nekünk, bringát keresgél magának, ilyesmiket csinál. Együtt vagyunk, de nem szólunk a másikhoz.

Képzeld, nőből van és viszonylag jól tud hallgatni! Tudom, elképzelhetetlen, de igazán igaz! 

Szóval itt vagyunk hárman, SzFT, én meg a csend, és tudod mi van? Az, hogy még így is jó együtt lenni. (Ahogy jó úgy elaludni, hogy fogjuk egymás kezét, és már nem is tudjuk, hogy fogjuk, mert alszunk.) Nincs tényleges kontaktus közöttünk, mindkettőnket elfoglal a maga dolga. De meg van acsak a másik jelenléte, látványa, neszezései, zörejei, testzajai (na, igen; „Morzsám, ez csúnya volt! És büdös!”, „Nem én voltam!”, „Hát kicsoda?”, „Csemete volt!”, „Hiszen nincs is itthon!”, „Látod, mi mindenre képes? Vigyázz vele, mondtam én!”).

S bizony, ha ez se lenne, de egyáltalán nem, az több volna, mint szomorú! Ez tragédia lenne! Az üres város szabadsága ide vagy oda, ez igazán tragédia lenne!

Bogáti Robinson történetét ott hagyja abba, ahol Merle elkezdi a MalevilI-t: egy világégés után mit kezdhetnek egymással a túlélők, ha vannak? Merle nem optimista. Bogáti az. De ő sem meri kifejteni a Második Kezdetet. 

A könyv jó is, meg nem is. Egy biztos, maradandó élményt hagy az emberben. Mármint pozitívan maradandót. Ezt mondom a második olvasás után is. A bármilyen okból egyedül küzdő, magára utalt főhősök sorában C. Robinson története mindenképpen kiemelkedő. És szórakoztató. Elgondolkodtató. Töprengésre késztető. Ésatöbbi! Csak azért mondom, hogy olvasd el, nem bánod meg! Nem mondtam: úgy sci-fi, disztópia, hogy a szöveg szépirodalom. Vagyis minőségi. 

 

Kossuth, Budapest, 1982, 218 oldal · puhatáblás · ISBN: 963091994X

8/10

2023, áprilisának harmadik napja. Munkanap. Nem a szokásos telephelyen dolgoztam, hanem a másik nagyon, mert az ottani kolleginának azt mondta a főnöknénink, hogy szabadságra akar menni. Hát ment. Én meg oda, helyette. Olyan kis megállás nélküli nap volt, aztán amikor megállhattam, még nem volt vége, várt rám úgy két óra várakozás és időből kicsúszás. Nem örültem, mert ráadásul még alul is öltöztem, fáztam egész nap. A kocsi fűtése meg enyhén szólva nem hibátlan. De mindennek vége van egyszer. Fáradt vagyok. Ami pozitívum: a hét legalább csak négy munkanapból áll, pénteken nagypéntek lesz. Aztán meg nekem is mondták, hogy szabin akarok lenni. :-) Várom! 

19 komment
sci-fi háború magány disztópia Szépirodalom Szórakoztató Robinson Bogáti Péter egyedülllét

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5518091524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.05. 23:38:08

De jó ötletet adtál... Nagyon régen olvastam ezt a regényt, és már nem emlékszem a második felére. De az első fele tetszett, erre még emlékszem. Holnapra megvan az olvasnivalóm.

(És igen, A linkostowni csapda remek könyv!)
Válasz erre 

Mesterséges Geci 2023.04.07. 18:00:36

Én csak az utolsó mondatra emlékszem belőle: "... apró, női lábak nyomát..." :) (bocs, ha nem pontos, 40+ éve nem volt a kezemben)
Válasz erre 

Mesterséges Geci 2023.04.07. 18:03:59

@Mesterséges Geci: hát ez nagyon nem pontos. Úgy látszik, volt még egy hasonló novella talán valamelyik Galaktikában. Ez a könyv fenn van a scribd.com-on, ott néztem meg most. :)
Válasz erre 

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2023.04.08. 05:52:29

@Androsz:
"Az utolsó ember" háromosztatú: az eleje és a vége cselekményes, a közepe kicsit elszállt. Valószínűleg ezért nem emlékszel rá. :-)

"A linkostowni csapda": azt sem tudom, hányszor olvastam. Mindenesetre sokszor.

S akkor ezzel a könyvértékelős bejegyzéssel adtam neked programot. :-) Voltaképpen ez a célja. Illetve adott esetben az időmegtakarítás. :-D
Válasz erre 

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2023.04.08. 05:54:02

@Mesterséges Geci:
Negyven év után bármiféle emlék tiszteletre méltó! :-)

A scribd-et nem ismertem, ránézek, köszönöm!
Válasz erre 

Mesterséges Geci 2023.04.08. 07:31:38

@Mohácsi Zoltán: a 40+ is téves. 84-85-ben olvastam először, meg jónéhány évvel később újra. Szóval inkább csak 30+. De így beleolvasva sincs más emlékem, csak a kísérlet az elején, a por a ruhákban és a végén a női(?) lábnyomok. :)

Meg az, hogy az Omega VI. lemezén (Nem tudom a neved) volt egy szám, az Egyszemélyes ország. Párszor elgondolkodtam, lehet-e közük egymáshoz. :)
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.08. 22:08:01

@Mohácsi Zoltán: Hát igen, lehet vagy harminc éve, hogy olvastam. Mivel derengett nekem a lezárás, biztos, hogy végigolvastam, működhetett bennem a kíváncsiság, mert most voltak olyan részek, amelyeket kicsit hanyagul követtem, mert kicsit unalmasak. A történet nem rossz, de a főhős, Robinson tépelődései, képzelődései nem mindig kötöttek le. Nem is nagyon volt kedvem most alaposan beleélni magamat egy Robinzon helyzetébe, átélni a lelki szenvedéseit, fiatalabban még több volt bennem az optimizmusból. Viszont Bogáti technikás író volt, jó ötlet volt tőle a regény közepén a napló bevétele a mesébe, megmozgatta az egyedülléttől kicsit elmacskásodott olvasót, az ufó-história is egy jó próbálkozás, és ahogy vártam, mert emlékem nem igazán volt róla, lógva hagyta az epizód végét, eldöntetlenül maradt, hogy megtörtént-e. Az író gondosan ügyelt arra, hogy sem hely, sem idő ne legyen konkrét, a technikai részleteket sem akarta korhoz kötni (kivéve a számítógép mellékesen említett lyukkártyáit, de azért senkit sem hibáztatok, hogy nem látta előre a technikai korszakváltást), szóval követte a sci-fi klasszikus hagyományait, és csak feltálalt egy olyan fikciót, amely révén elmondhat nekünk néhányat a világról szóló kételyeiből. Összességében egész jó könyv, másnak is ajánlhatjuk.
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.08. 22:14:09

Ja, még egy megjegyzés: a szerző utószava ötletes duplacsavar volt, már nem is emlékeztem rá. Azok a tévénézők és filmfogyasztók, akik manapság mindig a magyarázatokat követelik a filmesektől, előzményt, folytatást, spin-offot, univerzumot, fejlődéstörténetet, kapcsolódásokat akarnak, azok ennek a könyvnek a végén megpukkadnak, szegények. :-)
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.08. 22:19:34

@Mesterséges Geci: Az Omega 6. lemeze 1975-ös, én most ezt látom, a regény pedig 1982-es, vagyis közvetlen kapcsolat nemigen lehet közöttük.
Válasz erre 

Mesterséges Geci 2023.04.09. 07:38:19

@Androsz: lehet, nálam a kettő nagyjából egy időben került elő és tizenévesen keveset foglalkoztam azzal, hogy melyik mikor... viszont a könyvek általában sok éves késéssel jelentek meg, néha úgy készült belőlük második kiadás, más kiadónál (ahogy ennek is a Kozmosz sorozatban lett volna a helye), szóval akár még... ;)
Válasz erre 

Mesterséges Geci 2023.04.09. 07:53:54

@Androsz: meg egyébként is csak annyit írtam, hogy lehet köztük kapcsolat, nem azt, hogy ezt zenésítette meg az Omega. Az is lehet, hogy Bogáti is Omega rajongó volt. :)
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.09. 13:50:49

@Mesterséges Geci: Én is úgy fogalmaztam, hogy "nemigen". Hiszen nem szerezhetünk bizonyosságot, és ha, teszem azt, Bogáti olyan ember volt, aki forgolódott művész- vagy rockerkörökben, akkor akár ötletet is adhattak egymásnak. Az utolsó emberről csak azt tudjuk, hogy mikor jelent meg, de azt nem, hogy mikor készült és Bogáti kivel beszélgetett róla. Szóval valóban, bármi elképzelhető.
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.10. 15:05:01

@Mohácsi Zoltán: Ha ott van a könyvespolcod rejtett zugaiban Ursula K. Le Guin A sötétség balkeze című regénye is (Kozmosz FK, ahogy pár korábbi ajánlatod is), és már nem emlékszel rá, teljes szívvel ajánlom, ha egy bitang jó "humán" sci-fit akarsz olvasni, egyedi alapötlettel, ínyenc kiegészítőkkel. Ne tévesszen meg az író, tőle utána csak fantasyket jelentettek meg nálunk, de ez sci-fi, és az egyik örök kedvencem. Bogáti könyve juttatta az eszembe, a hangulatában érzek közöttük hasonlóságot.
Válasz erre 

Mesterséges Geci 2023.04.10. 16:21:06

@Androsz: azzal majdnem úgy voltam, mint a Hc GS Solenard által (Tandori Dezső) elkövetett Stevenson biozmagória c. könyvvel. Milliószor nekikezdtem, de sosem tudtam pár oldalnál többet elolvasni belőle.
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.10. 19:07:46

@Mesterséges Geci: Megdöbbentesz. Tandori szemete, mint a századik KFK kötet, ahelyett, hogy kaptunk volna a nagyszerű Ötvenedikhez hasonlóan egy Századikat, óriási szégyen volt. De ez a mese? Elismerem, gondolkodtam is azon, hogy említsem-e, a regény kicsit nehezen indul. Egy hídavató ünnepségen vagyunk, helyi méltóságok és a pórnép között, és a főszereplő, a Követ gondolkodik ezen-azon, amíg várjuk, hogy Karhida királya elhelyezze a zárókövet. Nem sikerült elég csábítóra ez a pár oldal, de nem szabad feladni. Mert aztán megindul a történet, érdekes emberekkel.

Arról van szó, hogy az értelmes lények Ekumenje, a, ha jól emlékszem, nyolcvannégy űrbéli civilizációt összefogó szövetség először titkos megfigyelőket küldött a Gethen, másik nevén Tél bolygóra, amely egy kissé fagyos, de nagy területen lakott égitest. Miután a felderítők jelentése alapján eldőlt, hogy a Gethen alkalmas és méltó arra, hogy az Ekumen a tagjai közé vegye, elküldték a nyíltan és egyedül megjelenő Követet, a neve Genly Ai, egy embert, aki a Gethen országainak vezetői elé áll, és elmondja, hogy a Bolygót az Ekumen a tagjai közé hívja. A Gethen lakói kérdezgethetik, próbára tehetik, még az Ekumen fővárosában dolgozó beavatott elemzővel is ansible-üzeneteket válthatnak, mérlegelhetik az előnyöket, és ha a Követ úgy ítéli meg, hogy a bolygó elfogadta a meghívást, rádiójelzést küld a bolygórendszerben várakozó űrhajónak, ahol hibernálva várakoznak a társai, ők leszállnak, és kezdetét veheti a folyamat.

A Gethen lakói kivételes lények. Teljesen emberszabásúak, de nincs nemük, nem élnek szexuális életet sem, hiányoznak belőlük a női és a férfi nem jellegzetes sarkított pszichés vonásai, nem vezérli az életet a szexuális versengés, a másik nem elnyerése érdekében mutatott agresszív, esetleg őrült motiváció és így tovább. A getheniek havonta egyszer eljutnak a kemmer állapotába, amikor néhány napra szexussal bíró emberré válnak, láthatóvá válnak a nemi szerveik és nemi jellegeik, kiélhetik leküzdhetetlen szexuális vágyaikat, utódot nemzhetnek és megfoganhatnak. Választott párjukkal, kemmeringjükkel többnyire ekkor találnak egymásra, és ezután kitarthatnak egymás mellett, házasságot kötve, a látens nemiségű hétköznapokban is. Különlegesség, hogy azt, hogy a kemmer eljövetelekor milyen neművé változnak, nem determinálja semmi, csak az akkori környezet, a szintén kemmerben levő társak neme, és aki egyszer apa volt, a következő kemmerben akár anyává is válhat. Ebben a világban kell követként érvényesülnie egy "perverznek", egy "állandóan kemmerben levő" embernek, mert a Követ férfi, és el kell nyernie a legfontosabb emberek bizalmát.

A regény 1969-es, szikrája sincs benne a ma körülöttünk dúló genderpropagandának. Akkor, a "virággyermekek" és a szabad szerelem korában még senkinek eszébe sem jutott a nemi orientációk között válogatni, azokat számolgatni és váltogatni, vagyis nyugodtan félretehetjük azon aggodalmainkat, hogy itt már megint egy propagandamesével áll elő valami aktivista hajlamú szerencsétlen. A kanadai származású, később Franciaországba férjhez ment írónő ezt az egész nemiség-témát épp arra használta, nagyon diszkréten, hogy azon gondolkodjunk el, miként is torzítja el az ember gondolkodását és viselkedését az, hogy van neme, de igazából ez nem is tartozik a regény fő mondanivalói közé.

A Követ először egy királlyal és főembereivel tárgyal, aztán a pártfogója intrika áldozatává válik, ami elől ő elmegy egy köztársaságba, ahol a különféle gazdagok játszmájának tárgya lesz, letartóztatják, egy elkötelezett getheni kiszabadítja és a barátjává válik, szóval ez egy társadalmi regény, különleges körítéssel. És ami szerintem gyönyörűvé teszi az alkotást, hogy Le Guin még a bolygó mítoszaiból is "idéz" nekünk történeteket, eljutunk egy misztikus vallási közösségbe is, ahol a kiválasztottak különleges képességeinek leszünk tanúi, és az írónő végül, a Dűnéhez hasonlóan, egy függeléket is összállított nekünk az ottani fogalmakból.

Diákkoromban a szerelmem is elolvasta, jóval később a feleségem is, tetszett neki is, természetesen a menstruációt azóta kemmernek hívjuk. :-) Nagyon sok erénye van ennek a regénynek, és persze könnyen akadhat, akit ez nem érdekel vagy nem tudja megfogni, de érdemes a döntés előtt egy kicsit elmerülni benne.
Válasz erre 

Mesterséges Geci 2023.04.11. 05:30:36

@Androsz: :) engem Tandori személye döbbentett meg. Ő akkoriban már ismert név volt és sokáig magamat okoltam, hogy nem bírtam elolvasni azt az izét. A sötétség balkeze viszont... be kell vallanom, eddig a percig azt se tudtam, miről szól, annyira nem tudott anno lekötni. Most megnéztem a Wikipédián és ennyiből is tudom, hogy negyven év elteltével sem fog jobban érdekelni. Ez nagyon nem az a típusú scifi, amiért rajongtam.
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.11. 14:55:14

@Mesterséges Geci: Hát ha nem, akkor nem, ebben nincs semmi rossz, nem tetszhet minden mindenkinek. Az sem mindegy, hogy az ember milyen korban és milyen élettapasztalattal találkozik egy könyvvel, nekem szerencsés találkozás volt.
Válasz erre 

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2023.04.12. 07:00:26

@Androsz:
Itt van jó néhány Le Guin a polcon, de még csak egyet olvastam, „A Szigetvilág varázslóját". Annyira lelkes nem voltam tőle. De elzárkózóvá sem lettem. Vagyis a puding próbája az evés. :-)
Válasz erre 

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2023.04.12. 16:07:26

@Mohácsi Zoltán: Azok a könyvei engem sem érdekelnek, és nem is örülök annak, hogy egyszer elkezdtek fantasyt vegyíteni az addig viszonylag tiszta sci-fit felvonultató Galaktika FK sorozatba. De Le Guinnel én A sötétség balkeze írójaként találkoztam először, előtapasztalat, előítélet nélkül kezdtem bele, és nekem nagy élmény volt. Abból, amit leírtam róla, látszik, hogy ez nem techno-sci-fi, az "idegen lények" is csak emberek, szóval békés olvasmányra lehet számítani, de néha az is jólesik. Több helyen megvehető, de a scribd.com-on is ott van, próbáld ki.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása