Mivel csak a Lucky Luke magyar oldalán nézegettem néha, van-e új szám, ezért lemaradtam erről a 47-ről. Mert az oldal már nagyon régen nem frissült.
De mint látható, nem végleg maradtam le az új Lucky Luke füzetekről. S így legalább egyszerre két szám is érkezett, már itt toporog értékelés-írásra várva a 48. füzet is, A Daltonok nyomában.
Vess meg: nekem ez jobban tetszett. Pedig amaz az eredeti szerzők munkája. Ez „csak” amolyan eredeti tribute. Olyan mint a Mohikán együttes lemezei: a Republic stílusában írt dalok, amik annyira jól sikerültek, hogy néha jobbak mint az eredetiek. (Főleg a Mohikán első és a Cipővel írt utolsó Republic-lemezek összevetése ad érdekes eredményt.)
A Jul–Achdé párosnak ez a negyedik, közös, magyarul megjelent munkája. Az általuk alkotott füzetek tetszési aránya 2:1:1. Kettő nagyon jól sikerült (ez és az Egy cowboy Párizsban), egy elmegy (Gyapotcowboy), egy pedig nagyon nem volt gyere be (Az ígéret földje). A legjobbjuk eddig a Párizsos. De mondom azonnal és újra: ez a második befutó.
Többször elmondtam, most is megteszem: a Lucky Luke-füzetekről, szerzőikről, szerző-változásaikról nem beszélek. Azért nem, hogy ne ismételjem magamat. Írtam már annyi Lucky Luke-ról, s azokban az értékelésekben meg a háttérinformációkról, hogy nem ismételném meg újra és újra ugyanazt. A jelenlegi kötet szerzőpárosáról, Julról és Achdéról például a bevezetőben linkelt értékelésekben hosszabban írtam, fotókkal is bemutattam őket.
Most utánanéztem. Achdé összesen tíz füzetet rajzolt Morris után, és ebből négyet írt Jul. Ez a mostani füzet eredetileg 2022-ben jelent meg. Vagyis majdnem naprakész.
Aminek vannak veszélyei.
*
A történet lényegét a fülszöveg nagyjából teljes mértékben elhallgatja. Elképzelhető, hogy velem ellentétben, teljesen jól teszi. A meglepetés miatt teszi jól.
Ovide Byrde egy lelkes állatbarát, texasi farmján összegyűjti a magányos állatokat. Az egyik védence Rantanplan, akinek köszönhetően Byrdet nagy szerencse éri. A sikere azonban a környékre vonzza a banditákat. Minden felfordul, olyannyira, hogy sokáig abban sem lehetünk biztosak, hogy a környékre érkező Lucky Luke meg tudja oldani a problémát.
Lássuk csak, miről van szó!
Cuttle Gulch (Tintahal) egy átlagos, poros, amerikai városka. De tökéletesen átlagos. Mindaddig, amíg a börtönből ki nem engednek egy rabot. A neve Tacos Cornseed (Kukoricamag). Tacos a börtönben hallotta, hogy Lucky Luke visszahozta a börtön kutyáját, Ratanplant, aki Cuttle Gulch-ban aranyat talált egy magányosan élő nagy-nagy állatbarátnak. Őt havják Ovide Byrde-nak.
Ovide Byrde az egész életét az állatvédelemre tette fel. Példaképe az első amerikai állatvédelmi egyesület alapítója, Henry Bergh. Bergh létező személy volt, ebben a füzetben kapott is egy oldalt, igaz, meglehetősen szűken szabva a róla szóló szavakat. 
A Tintahal városában élő állatvédőt az egész város utálja. Érthető: vegetáriánussá akar tenni mindenkit. Vegetáriánussá! Amikor mennyire finom már a steak! Akár jól átsütve, akár véresen...
S akkor megérkezik a városba a frissen szabadult Tacos, aki szabadulásakor elkéri az őröktől Rantanplant, az ebet. Mivel Rantanplant a földkerekség legostobább ebének tartja, aki csak ismeri az őrök boldogan megszabadulnak a buta kutyától.
– Csendes kis börtön voltunk, lázadásokkal, szökésekkel...
– És akkor Isten megteremtette Rantanplant!
Tacos tehát magával viszi Rantanplant és útra kell Cuttle Gulch felé. Határozottan tudja, miért megy oda. Egyenesen Ovide Byrde háza felé veszi az irányt.
Felajánlja Byrde-nak, hogy toboroz neki egy kis fegyveres csapatot, hogy érvényt szerezzenek Byrde elveinek. Megígéri, hogy a fegyveresek egytől egyig vegetáriánusok lesznek. Össze is áll a csapat.
A sztorit nem mesélem tovább. Fordulatos, jól súlyozott, tréfás, minden a helyén van benne, és a végkimenetel sem kétséges.
Az igazi érdekessége azonban az, amiről a történet valójában szól.
*
Amikor kiderült számomra, hogy az állatvédelemről és a vegetarianizmusról lesz szó, kicsit elszontyolodtam. Attól tartottam, hogy a Lucky Luke-ot is utolérte a mai napság divatos, liberális, polkorrekt, zöld propaganda. Mert az esélye simán meg lett volna.
De Jul csavart egyet a témán. A bármilyen etikai és életmódbeli propaganda helyett máshová helyezte a hangsúlyt.
Hát ezt éri el az állatbarát Byrde és elsősorban az általa pénzelt, Tacos vezette banda.
Hátborzongató! Azért az, mert manapság a polkorrektség cenzúrája egyre inkább elnyom minden szabad gondolatot, és ránk erőszakolja az újbeszélt, a szavak jelentését megváltoztató, átfordító, orwell-i megofgalmazás-kényszert. S a polkorrektség bevett eszköze a társadalmi, egzisztenciális tönkre tétel.
A momentán (2024. 03. 02-én) éppen a Blogcímlapon levő értékelésemmel kapcsolatban egy zenész ismerősöm felhívott pár órája.
– Légy óvatosabb ezzel a témával! Ma csak beszélgettem valakivel a házunk előtt, hogy milyen bakancslistás vágyaim vannak. Kettő van. Az egyik: eljutni X. Y. zenész koncertjére. A másik: végigutazni a Transz-Szibériai Express teljes útvonalát. A beszélgetés után felmentem, bekapcsoltam a gépemet. Az első hirdetés egy kedvezményes jegyet ajánlott a Transz-Szibériai Expresszre. Te meg ilyen óvatlanul ilyen témákat pakolsz ki, ország-világ elé! Mondom, légy óvatosabb, kár lenne érted! – mondta nekem.
A fenti képkocka az akasztásról szerintem mindent elmond. Van egy elv, amivel vagy él az ember, vagy nem. Az elv önmagában helyes, követhető, követendő:. Jelen esetben ez: védjük az állatokat. Nincsen ezzel gond. Védjük. Ez az első lépés. Majd az állatok védelme kiterjed a fogyasztásukra is: ha védjük őket, ugyan hogyan ehetnénk meg szerencsétleneket? Hogyan tarthatnánk az elfogyasztásukig méltatlan környezetben őket: határozzuk meg, mi a méltó környezet! Hozzunk erre vonatkozó szabályokat, fektessük le a követelményeket! Az állatok levágásának, ha már, akkor mindenképpen humánusnak kell lennie! De a legjobb lenne az embereket nevelni: ne egyenek húst! Vagy ha már, akkor a fehérje bevitelt rovarokból bogarakból biztosítsák!
S előbb-utóbb a gondolatmenet eljut az akasztásig: az állatok védelme érdekében embert ölünk. Olyat, aki nem hajlandó védeni az állatokat. Aki nem hajlandó a gyökeres életmód-váltásra. Aki megérdemli.
S a városka lakói, akik eddig két pofára zabálták a steaket, csendes egyetértéssel állnak az akasztófa körül. A csendjüket a félelmük teremti meg. Vágyják a steaket, nagyon régen nem ettek már olyat, maguktól eszükbe se jutna embert ölni, mert az csirkét ölt, de rettegnek, hogy ők lesznek a következők az emelvényen, ha szót emelnek. Ismered Karinthy Frigyes Barabás című elbeszélését? A tömeg megy Pilátus udvarába, hogy megmentse Jézust, az ártatlant, akit ki-ki annak vall, amit a hite enged. De Jézus ártatlanságában csak a farizeusok nem kételkednek. Így amikor Pilátus megkérdezi, kit engedjen szabadon, mindenki azt kiáltja:
– Jézust!
De a hangok úgy állnak össze, folynak egy tömbbé, hogy a kiáltás értelme ez lesz:
– Barabást!
A rablógyilkost. Akit magától ugyan senki szabadon nem engedne. S a tömeg újra kiáltja, hogy:
– Jézust!
De a hangok ismét úgy olvadnak össze, hogy ez lesz belőle:
– Barabást!
Így megy ez a világ... A jó elvek gyakorlatát gazemberek a saját érdekeik érdekében torzítják felismerhetetlenné, gyilkossá. S bár nevetségesen kiforgatják a lényegüket, az elvek védelme minden nevetségessége ellenére gyilkossá válik.
Soroljam a mindennapi példákat?
Akár csak azt, hogy a világot két évre bezárták az otthonába, és az volt akkor a rémhír-terjesztő, aki azt mondta, nem halunk meg? Az lett a rémhír, hogy ami terjed, nem is annyira gyilkos. Az ész megáll. S miközben mindenki fertőzött mindenkit, nagyon hamar meg lett a bűnbak célcsoport is, amely a puszta létezésével ellene mondott a komplex őrületnek: ők a hibásak, miattuk nem ért még véget az őrület. Aztán az ukrajnai konfliktus gyakorlatilag napok alatt semmivé tette azt, ami két éve meghatározta az egész világ életét...
*
Itt meg is állhatnék, mert ennek a Lucky Luke-történetnek ez a lényege. S tulajdonképpen mindent elmondtam, ha ezt elmondtam. S ezt elmondtam.
De a sztori nem érhet véget egy ilyen fordulatnál. Persze, hogy nem! Apró, pici fricskák, csavarok, az első, amerikai állatvédő körútja során megtérített kis indián, Fürge Körte, akit tavaly még Éhes Farkasnak hívtak. Az erőd kutyája, aki a világ legbutább ebe, s aki akaratlanul (mert ha akarná, akkor kétségtelenül valami ordenáré marhaságot csinálna) végül megoldja a konfliktust, A kártyacsaló, akit állatvédő okokból kátrány és toll helyett kátrányba és falevélbe forgatnak. Meg a szőrmekereskedő, akiről minden szőrmét levesznek, így pőrén távozik a városból. A Rantanplanhoz ragaszkodó állatvédő, aki a ragaszkodásával majdnem háborút okoz a városka és a közeli indiántörzs között.
És még sorolhatnám. Nem sorolom.
A lényeg, hogy a két nem eredeti Lucky Luke alkotó az eredeti szerzőkhöz méltót alkotott ezzel állatvédős történettel.
Már csak arra vagyok kíváncsi, Gergő fiam hogy a viharba tudja megállapítani, hogy egy-egy sztorit az eredeti rajzoló követett-e el? Mert ő meg tudja ítélni.
Dupla fricska: Tacos lelövi Jolly Jumpert. Lucky Luke, aki az emberölés nagy ellensége,
a lelőtt ló miatt 1,5 mérföld távolságról, könnyes szemmel is leszedi Tacost a lováról. Érzed az ellentmondás súlyát? Zseniális!
,
Pesti Könyv Kiadó, Budapest, 2023, ISBN: 978-615-5699-56-6, puhatáblás, fordító: Szenes Renáta
10/10
2024 márciusának az első vasárnapja. Reggel hét. A zene a fülemben: The Mission: Carved In Sand. Olyan kis jól esik most.
Tegnap egész nap esett az eső. Főztünk (karfiol leves, sertéspörkölt, galuska, gesztenyepüré), ettünk, láttunk két rossz filmet, illetve az elsőt meg se néztük (Állati mészárlás [naprakész tininyávogós, lajhár-gyilkosos elképesztőség], A szaxofon [régi magyar, Gobbi Hildás szerkezet nélküli, erőltetett társadalmi bohózat]), aztán bekapcsolódtunk a Kopaszkutyába. Már kamaszkoromban is szerettem ezt a filmet. S már akkor sem értettem, miért szeretem. Hibrid keveréke a valóságnak és a fikciónak, a sztori egyáltalán nem nagy, sok apró, jól mutató, de össze nem álló jelenet, és néhány nagyon jól sikerült poén, Hobó gyalázatos színészi játéka, szövegmondása (meglepő, de tényleg mindenki más természetesebb nála), az egyértelműen a HBB-hez köthető, nem is kizárólag a filmhez írt dalok... Szóval nem értettem már akkor sem. De most is lekötött.
A reggeli összebújás, kávé, gyümölcsjoghurt után Szerelmetesfeleségtársam vágya miatt elkötünk majd egy MOL Bubis Yarist, mert szeretne olyat vezetni. A többit majd meglátjuk.
