Én Lucky Luke és képregényeinek a feltétlen híve vagyok. Még akkor is, ha az eredeti szerzőpárosnak, Morris-nak és Goscinny-nak semmi vagy csak fele köze van a történethez. Eddig kapituláltam minden füzet előtt. Most nem. Majdnem egy merő elutasítás vagyok. Nem Morris & Goscinny követte el a füzetet, hanem Achdé (D'Aprés) & Jul (Morris; rokon?).
Az eredeti szerzőpárosnak ötvenöt (!) közös füzete van.* Ötvenöt! Mondjuk én ezen a ponton nem értem, a magyar kiadó miért nem halad sorrendben, de talán ez nem is olyan fontos. Azt azonban, hogy ez a füzet miért volt fontos, amikor bármi másra is lehetett volna lehetőség, fel nem foghatom.
Nem tudom, mennyire a magyar fordító Meggyesi Gábor, avagy mennyire az eredeti szöveg hibája, de nem találtam viccesnek, hogy a füzet szereplői itt-ott, minden különösebb indok nélkül anakronisztikus szlengben mondanak valamit, majd azonnal abba is hagyják. Nem a fordítóra gyanakszom.
Az első lapon a tehén az találja mondani: Nem az a csávó volt..?. De ezen még átléptem. Amikor Lucky Luke kijelenti, Oké, vágom!, majdnem a sarokba hajítottam a füzetet. Szinte vártam, hogy jobb keze szétterpesztett középső és mutatóujját elhúzza a szeme előtt, és rappelni kezdjen.
Aztán volt néhány jó verbális poén, de aztán nekem az egész valahogy leült. Megy a történet, van cselekmény, voltaképpen a főszereplő zsidó család is jópofa, de olyan kis semmilyen az egész, kiszámítható, nem túl figyelem-csigázó. A zsidó családdal kapcsolatos poénok nem voltak rosszak, de újak sem, volt bennük valami megszokás.
Az ember aztán a füzet végére ér, ott van egy jó poén a farmerről, de szinte érthetetlenül hirtelen ér véget. S voltaképpen ez most nem baj.
Szóval ez volt az első Lucky Luke füzet, amit megbántam, hogy megvettem, nem unatkoztam rajta, de a végén csak legyintettem rá.
* https://hu.wikipedia.org/wiki/Lucky_Luke_(k%C3%A9preg%C…
2/5
(2017)
