Újabb Lucky Luke füzet, újabb megleptés! Hogy kicsoda Lo Hartog Van Banda (lásd a jobb oldali képet), fogalmam sincsen, még nemi Guglizás után is csak kevés, de rettentő furi neve van. A Lo nem valami kínai óccó toldalék, hanem a Ludwijk rövidítése.
Viszont a furi neve nem tartja vissza attól, hogy remek, mulatságos történetet írjon Lucky Luke-nak. (S ahogy néztem a neten, még két füzetet ő írt. Alig várom őket.) Azt kell mondanom, hogy talán ez a füzet a legjobb mind közül. Legalábbis, ami magyarul megjelent. Ami azért Goscinny-ra gondolva, úgy vélem, nem apróság.
A sztori, szokás szerint, nem túl bonyolult: az elegáns bűvész és zsebtolvaj Fingers útjai keresztezik Lucky Luke útját, és annak legnagyobb sajnálatára a kormányzó Luke-ra bízza Fingerst, sőt, felelőssé is teszi annak tetteiért. Ami Fingerst egyáltalán nem fogja vissza, amerre csak jár, tűnnek el a dolgok. Még a város bankjából az arany is. Belekavarodnak a sziú indiánok is a csetepatéba. Lesz haddelhad! :-)
Idáig nem is lenne voltaképpen semmi meglepő a dologban. A meglepő az, hogy ennek a Fingers-nek jelleme van. Nagyon. Ellentmondásos a pasas. De már önmagában az, hogy ellentmondásos, meglepő egy Lucky Luke képregényben. Hát még az, hogy ez az ellentmondásosság megjelenik Luke és Fingers kapcsolatában! S hát még az, hogy a végén Luke is kitol Fingers-szel, még ha kacagtatón is, most mondd...! S bármekkora szarkeverő, Fingers nem rosszindulatú, találékony és humora is bőségesen van. S addig-addig kavar, míg a dolgok jóra nem változnak.
A füzet tele van jobbnál jobb gegekkel De komolyan! Mondjuk amikor Fingers lelopja Jolly Joker lábáról a patkót, és így védekezik: „Bocsánat, nem figyeltem a kezemre!”
Szóval pöpec kis füzet ez, ismétlem, talán a legjobb mind közül. Szerintem most (2018. november közepe) még képható az újságárusoknál.
