Jonassonnal (is) le vagyok maradva. Mármint a könyveinek az olvasásával.  Mint úgy mindennel az életemben. Közel hatvan vagyok. Osztanom kellene már az életbölcsességet, szórva mint a magot, de egy húsz éves etapot eltekintve mindig úgy álltam az életben mint egy határozott, ám mégis csak kisfiú…

Meglepődtem: azt hittem több Kepes András könyvet olvastam, pedig még csak egyet. Illetve egyről írtam értékelést. Mindjárt mondom, melyikről. Van kettő, amit még az internet előtt olvastam (ugye, milyen régen lehetett? De tényleg, vagy negyven éve volt.) Próbálkoztam több Kepes kötettel is, de…

Ha kérdeznek arról (nem szoktak), kik a kedvenc íróim, Vonnegut, Bradbury és Wass Albert mellett Márquezt egészen biztosan megemlítem. (Meg persze még sokakat.) De ne hidd el, ez csak egy sznob hazugság. A másik három nem, de Márquez egészen biztosan az.  Egyfelől nem is olvastam az összes…

  „AMI NEM ÖL MEG... AZ EGY ROSSZUL SIKERÜLT FEJLÖVÉS.”   Jött az üzenet, hogy itt van, megérkezett, megérkezzen-e hozzám is, aztán a válasz után hamarosan a könyv megérkezett hozzám is. Friss, meleg, tegnap vettem ki a Huszti úti Aldi parkolójába telepített Foxpost szekrényből. (Na, ebben a…

Szent egyszerűségemben tényleg szentül meg voltam győződve arról, hogy a szerző, Patrick deWitt valami skandináv figura. Ha az nem, akkor kelet-európai. Merthogy leges-legelőször a Zöld hentesek című film ugrott be róla. Mármint nem a szerzőről, hanem a könyvét olvasva. Igaz, az nem csupán…

Nyikolaj Leszkov nevével ez év, 2024 nyarán találkoztam első alkalommal. Nem ezzel a könyvvel, hanem ennek egyik kisregényével, a Kisvárosi ​Lady Macbeth-el. Remek egy darab, természetesen írtam is róla. És amikor írtam, reménykedtem, hogy találkozom még könyvével.  Találkoztam, s ezzel is az…

Semmi rendszer nincsen részemről P. G. Wodehouse (a továbbiakban: PGW) könyveinek az olvasásában. Évente megveszek egyet-kettőt, aztán egyet-kettőt el is olvasok. De amikor működött a Rukkola könyvcserélő oldal (Hű, de dühös vagyok rájuk: amikor átalakultak kizárólag könyvesbolttá, a tagok meglevő…

A könyvtárban csodálkoztam rá a könyv borítójára. A Nobel-díjas írók regényeinek az asztalán volt. A borító persze egyből az sugallta, amit sugallnia kellett, hogy mindenki kézbe vegye a könyvet: az analógiát, szinkronitást George Orwell Állatfarm-jával.  Ruhába öltözött állatok, vörös csillaggal a…

Van ebben a kis kötetben valami... valami, ami már gyerekkoromban megfogott. Tizenegy éves voltam, amikor megjelent. A címe végett belelapoztam, se a szerző neve, se a RaRe sorozatnév (Rakéta Regénytár) nem mondott semmit. De a könyvecske BORÍTÓJA izgalmas volt, s na meg az, hogy részben…

A helyzet a következő: a mondás, hogy egyik könyv vezet a másikhaoz, tökéletesen igaz. Ha például nem létezne a képregény műfaja, akkor egy Sváb József nevű, magyar alkotó sem csinálhatott volna egy csokorra való adaptációt O. Henry novelláiból, és ha nem csinált volna, akkor én nagy eséllyel…

Fáj, hogy nincsen Apukám! Volt, persze, hogy volt! De már nincsen.  Ötvenhét éves vagyok, és egek, harmincöt éve nincsen.  Vagy ha úgy nézem, negyvenhét éve. De még mindig fáj, hogy nincsen. Sőt, egyre jobban fáj. Édesapám, Apu proli volt. A végén alkoholista proli. Mi több: panelproli. Akinek…

Ismét az Olajág Otthonok egyik könyvespolcán leltem csodára. Eddig még csak nem is hallottam Leszkovról.  Pici könyvecske, csak azért száztíz oldal, mert kicsik az oldalak. A4-esben szerintem huszonöt oldal ha lenne.  De Kuprin Szulamit-ja óta tudom, hogy a terjedelem és a minőség között marhára…

Nos, a helyzet az, hogy a posztmodern irodalmi stílus nekem, a panelprolinak soha nem feküdt. Ezt többször elmondtam, leírtam már. Egyszerűen nem vagyok kompatibilis vele.  Nem mondanám, hogy nyakra-főre próbálkozom ilyesféle irodalommal. Csak néhányszor tettem ilyet. Rendre zátonyra futottam mint…

„Van-e még szó, ami elmondható?” – kérdezte énekelve Cipő abban a dalban, ami szeretném, ha szólna a majdani, remélhetőleg minél későbbi temetésemen. Itt egészen másról szól a kérdés mint a Republic nótájában.  Képregények és képregényekről szóló könyvek kapcsán elég sok szó esett már a blogomon…

Immár másodszor lehetek hálás Lacinak, a Bánkút utcai Olajág szakácsának. Tálalta nekem az ebédet akkor is, amikor kicsit elfogódottan megkérdezte, mi a véleményem Szilvási könyveiről? És tálalta akkor is, amikor nagyon lelkesen mondta, hogy olvasott megint egy orosz regényt, az ő rendszerváltásuk…