A könyvtárban csodálkoztam rá a könyv borítójára. A Nobel-díjas írók regényeinek az asztalán volt. A borító persze egyből az sugallta, amit sugallnia kellett, hogy mindenki kézbe vegye a könyvet: az analógiát, szinkronitást George Orwell Állatfarm-jával.  Ruhába öltözött állatok, vörös csillaggal a…

Van ebben a kis kötetben valami... valami, ami már gyerekkoromban megfogott. Tizenegy éves voltam, amikor megjelent. A címe végett belelapoztam, se a szerző neve, se a RaRe sorozatnév (Rakéta Regénytár) nem mondott semmit. De a könyvecske BORÍTÓJA izgalmas volt, s na meg az, hogy részben…

A helyzet a következő: a mondás, hogy egyik könyv vezet a másikhaoz, tökéletesen igaz. Ha például nem létezne a képregény műfaja, akkor egy Sváb József nevű, magyar alkotó sem csinálhatott volna egy csokorra való adaptációt O. Henry novelláiból, és ha nem csinált volna, akkor én nagy eséllyel…

Fáj, hogy nincsen Apukám! Volt, persze, hogy volt! De már nincsen.  Ötvenhét éves vagyok, és egek, harmincöt éve nincsen.  Vagy ha úgy nézem, negyvenhét éve. De még mindig fáj, hogy nincsen. Sőt, egyre jobban fáj. Édesapám, Apu proli volt. A végén alkoholista proli. Mi több: panelproli. Akinek…

Ismét az Olajág Otthonok egyik könyvespolcán leltem csodára. Eddig még csak nem is hallottam Leszkovról.  Pici könyvecske, csak azért száztíz oldal, mert kicsik az oldalak. A4-esben szerintem huszonöt oldal ha lenne.  De Kuprin Szulamit-ja óta tudom, hogy a terjedelem és a minőség között marhára…

Nos, a helyzet az, hogy a posztmodern irodalmi stílus nekem, a panelprolinak soha nem feküdt. Ezt többször elmondtam, leírtam már. Egyszerűen nem vagyok kompatibilis vele.  Nem mondanám, hogy nyakra-főre próbálkozom ilyesféle irodalommal. Csak néhányszor tettem ilyet. Rendre zátonyra futottam mint…

„Van-e még szó, ami elmondható?” – kérdezte énekelve Cipő abban a dalban, ami szeretném, ha szólna a majdani, remélhetőleg minél későbbi temetésemen. Itt egészen másról szól a kérdés mint a Republic nótájában.  Képregények és képregényekről szóló könyvek kapcsán elég sok szó esett már a blogomon…

Immár másodszor lehetek hálás Lacinak, a Bánkút utcai Olajág szakácsának. Tálalta nekem az ebédet akkor is, amikor kicsit elfogódottan megkérdezte, mi a véleményem Szilvási könyveiről? És tálalta akkor is, amikor nagyon lelkesen mondta, hogy olvasott megint egy orosz regényt, az ő rendszerváltásuk…

Az úgy volt, hogy a múlt héten szabadságon voltam, és mert Szerelmetesfeleségtársam pedig nem engedte magát szabadságra, hiába, sanyarú a vállalkozói lét, hát gondoskodnom kellett magamnak programról. Az egyik az volt, hogy bebicikliztem Óbuda összes, felnőtt Könyvmegállóját. Még olyan könyvet is…

Persze, megint könyvtár, és megint a véletlen. Mr amennyiben létezik egyáltalán a véletlen...  A roppant jól sikerült borítórajz tűnt fel elsőre. Aztán az, hogy magyar szerzőről van szó. Akiről egyébként semmit sem tudtam, s bár a gépemen itt van néhány képregénye, az egyik ebben a kiadványban is…

HELTAI JENŐ NEVE, ahogyan azt már nem egy alkalommal leírtam a műveivel kapcsolatban, számomra összefonódott Zórád Ernő nevével. Mert VII. Emmanuel, Family Hotel és A 111-es. Ha az emlékezetem nem csal, ezek miatt kaptam rá Zórád stílusára. Az első kettő irodalmi eredetijének ráadásul volt egy…

A MAGYARSÁG ŐSTÖRTÉNETE jóval a rendszerváltás után kezdett viszonylag mélyebben érdekelni. De tényleg jóval: vagy tíz évvel. És tényleg csak viszonylag mélyebben. Addig valószínűleg az aktív kereszténységem szemlélete is emelt bennem falakat. Ráadásul az egyik első könyv, ami ebben a témában a…

Továbbra is azt mondom, Szilvási nem a kedvencem szerzőim egyike. De valahogy úgy vagyok vele mint Stephen Kinggel: egyszer s mindenkorra képtelen vagyok leszámolni vele. Azért, mert alapvetően jól ír, érdekes dolgokról. De ami Kingnél az idióta témaválasztás, az Szilvásinál a rejtett…

Vannak könyvek, amikkel itt-ott találkozom, tudomásul veszem a létüket, és rögtön át is lépek felettük. S mivel a könyvekhez jobbára szerzők is tartoznak, ugyanez történik velük is. S megesik, hogy az átlépett könyvekre egyszerre, valahol, valamiért felfigyelek. Most éppen az történt, hogy egy…

Mario Vargas Llosa műveivel bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert Vargas Llosa csudajó író. Másfelől tud nagyon közönségesen pornografikus lenni. De a közönségességében is irodalmat csinál. Tagadhatatlanul dél-amerikai irodalmat. Konkrétan peruit. De emiatt nem kell ám azonnal Márquez-re, meg a…