Mario Vargas Llosa műveivel bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert Vargas Llosa csudajó író. Másfelől tud nagyon közönségesen pornografikus lenni. De a közönségességében is irodalmat csinál. Tagadhatatlanul dél-amerikai irodalmat. Konkrétan peruit. De emiatt nem kell ám azonnal Márquez-re, meg a…

Leéltem úgy majdnem hatvan évet, hogy eleddig egyetlen Szilvási Lajos-regényt olvastam. Nem tudom be sem érdemként, sem szégyenként. És nincsen mögötte semmi elvi, esztétikai megfontolás.  Egyszerűen így alakult. Az az egyetlen Szilvási Egymás szemében című, dupla-naplós regény volt. Egy…

  Az élet nem élet  könyvek és olvasás  nélkül.     2023-ban  sem mondott ennek semmi ellent.    Pedig a mennyiség és a maradandóság semmiféle értékelhető arányt nem mutat: szinte egyáltalán nem kamatoztatok az olvasásból semmit. Se nem fejlődőm, se nem bóvül a tudásom, se nem tágul a…

Kivel nem fordult elő, hogy ne akart volna ilyet tenni? Mármint szökni? Csomagolni, aztán menni a francba, lesz ami lesz, ahogy lesz, úgy lesz... S aztán persze maradt a fenekén, a bőrönd elővevéséig sem jutott el. Nekem is jutott már az eszembe, hogy most elég, tovább már nem akarom így, ebben a…

Már unom elmondani, de most mégis újra el kell mondanom: nem szeretem igazán Stephen King könyveit. Elsősorban a témái miatt nem. Mert nem szeretem a horrort mint műfajt. Ez csak nagyjából a Bonelli képregénykiadónak bocsátom meg. Meg még néhány esetben, de akkor is inkább filmen. Nem is tudom,…

Kicsit anti-sznob vagyok. Van bennem valami dafke a sikerkönyvekkel kapcsolatban. Fenntartásaim vannak a tömeges tetszéssel szemben.  Nem mondom, hogy ez jó vagy hogy egészséges, Csak azt, hogy valamiért így működök.  Nem, egyáltalán nem zavar, nem irritál, nem bosszant, ha valami sokaknak nagyon…

Két vallomással kell kezdenem ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első vallomás Ezt a testes, vaskos könyvet már nem egyszer láttam itt-ott. Mindig azt hittem, valami antológia, ókori szerelmes sztorikból. Versekből, novellákból, dráma-részletekből, ilyesfélékből összeállítva.. S bár Reich Károly…

Ha viszonylagos rendszerességgel olvasod ezt a blogot, tudhatod, hogy idén ismét Gyulán nyaraltunk. S végre eljutottunk, bejutottunk a gyulai könyvtárba is. Tudhatsz erről, mert írtam már róla. Nem külön blogbejegyzést, hanem csak az egyik bejegyzésem végén, a napló-részben.  A vezetett séta után…

  Jiří Marek-nek nagy gyorsan ez a negyedik könyve, amit a közelmúltban olvastam. Az első a  Régi bűnügyi történetek volt. Aztán következett Az Albatrosz-rejtélye, azután meg a csudaremek Boldogkor. A bűnügyi történetek nem volt átütő, de szórakozásként pompásnak tartottam. Az Albatrosz-szal…

  Az úgy volt, hogy láttunk egy tavalyi, 2022-es filmet. Az a címe, hogy Az elveszett király (The Lost King). Megtörtént események alapján írták és forgatták a filmet. Arról szólt, hogy egy teljesen, tökéletesen amatőr, jócskán negyvenes hölgyemény, kattot kap, és nyomozni kezd a bosworth-i…

ALDOUS HUXLEY antiutópiája George Orwellé mellett az antiutópiák netovábbja. Vannak követőik bőségesen, de ők lettek, maradtak a legnagyobbak. Mindkettő a jövőben megvalósuló diktatúrák működéséről fantáziál, mindkettő örök kedvence az olvasó népségnek, mindkettő erősen feketelistás volt a sokak…

Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Az úgy volt, hogy tegnap este a napi betevő film után lementünk még egyet füstölni a ház alá,és már nem is tudom minek kapcsán, nem első alkalommal, előkerült, mert előhoztam, Kiss József László neve.  Akit valószínűleg senki nem tart nagy és jó írónak, de a három megjelent könyvéből kettő…

Szinetár Miklós nevét nincs, aki ne ismerné. A kérdés már csak az, honnan? Vélem, a fiatalabbak közül sokan a lánya, Szinetár Dóra miatt. Az idősebbek pedig a réges-régi Ki mit tud?-os zsűritagsága miatt.  Csakhogy Ki mit tud?-ot utoljára 1996-ban tartottak (jé, még akkor is volt?). Szégyen, nem…

Nagyon kevés bakancslistás dolog van az életemben. Brugge az egyik. Naná, hogy az idióta magyar címet kapott Erőszakik kapatott rá. A másik egy kis kert, benne a ház közelében egy diófa, alatta faragott asztal, mellette székek, rajta egy üveg bor, száraz fehér, lehet akár cserszegi fűszeres is…