Jiří Marek-nek nagy gyorsan ez a negyedik könyve, amit a közelmúltban olvastam. Az első a Régi bűnügyi történetek volt. Aztán következett Az Albatrosz-rejtélye, azután meg a csudaremek Boldogkor. A bűnügyi történetek nem volt átütő, de szórakozásként pompásnak tartottam. Az Albatrosz-szal voltak bajaim. A Boldogkort meg egy laza mozdulattal oda tettem a Szép új világ és az 1984 mellé,kedvencnek.
Háromból kettő azért nem rossz aránya jó könyveknek!
Az Autómesék meg, bár becsapós benne, rajta sok minden, egyszerűen zseniális! Így, in medias res, a bejegyzésem ötödik sorában szembe kell ezzel nézned.
Legalábbis itt a vázlatban ötödik sor, a csuda tudja, mi lesz belőle, ha kikerül a nyilvánosság elé: néha meglepődök, hogy amit itt gondosan összemolyolgatok dizájnilag, annak végül semmi köze nem lesz a végeredményhez, és fogalmam sincsen mi okból nem.
Jiří Marek az Autómesék-kel alaposan átvágja a jónépet. S ebben a kiadó is tökéletes tettestársa. Mert az Autómesék minden ellenkező előjel ellenére sem mesekönyv.
Kicsit sem!
Illetve csak nagyon kicsit...
Illetve... hm... dehogynem...
Mert van benne tündér, manó, öreg varázsló, varázslók, van benne beszélő, gondolkodó, cselekvő, repülő, érzelmekkel bíró autó... Vagyis,látod, teljesen mesés! Eddig, így, világos, hogy az. Arról nem beszélve, hogy van itt répa-mese adaptáció, meg Jancsi és Juliskás is, meg sokkívánságos aranyhalas is. Például.
De, barátom, eszedbe se jusson a rácsos ágyból éppen csak gyerekheverőre átkerült csemetédet ezzel szórakoztatni elalvás előtt!
Nem, nincsen benne sem vércsöpögős erőszak, sem egyéb csöpögős nemiség, nem, semmi ilyesféle nincsen. benne! Szerencsére még normális korban íródott (soha nem gondoltam volna, hogy a komcsi-érát bármikor is, akármilyen szsempontból normálisnak fogom nevezni, de be kell látnom, ebből a szempontból az volt; aztán slussz!), így nincsen benne semmiféle woke-ság, szivárványos gyöngédség sem. Tehát nem is ilyen szempontból nem való ragyogó szemű, történetleső porontyod szórakoztatására.
*
Hanem egyszerűen azért, mert Marek nem meséket írt, hanem mesés külsőségekbe öltöztetett szatírákat, s szatírába öltöztetett társadalomkritikát. Sőt, olykor még rendszercsipkedőset is. Meg erkölcsi intelmet. A tündérmeséje is kiforgatott. Szóval a poronytykád nagy eséllyel a mesék többségét egyszerűen nem értené, fogalma sem lenne, miről van szó.
Mondom én, nagy svihák ez a Marek! De amennyire ő az, annyira vette tőle a lapot a kiadó is, hiszen ha megnézed a könyv formátumát, a grafikák tömkelegét, hol fekete-fehérek, hol színesek, minden arra utal, hogy gyerekkönyv van a kezedben. Aztán naná, hogy mocsokul befékezel.
Nézd csak ezt az illusztációt! Ugyan miről szólhat? (Már most mondom,, hogy nem az akkori korszellem antiklerikalizmusát látod, hiába is adja magát a látványból fakadón!)
*
S itt egy pillanatra megállok. A grafikánál. Mert merülj csak el egy kicsit a részleteiben! Meg az előző, fekete-fehérében is! Ha megnézed amott a tűz mellett ülő fiatalember, emitt meg a szerzetes arcát: karikatúrát látsz. De amott az autó, az öregember, emitt a traktor már teljesen realisztikus. Akkor is, ha stílusban nem üt el a karikatúra-arcoktól. Szerintem egyszerűen fenomenális illusztrációk! Lesz még jó néhány, ne aggódj! Úgy hívják az elkövetőjüket, hogy Jaroslav Divíšek. Áldassék a keze munkája!
Ha már egy nyomorúságos fotócskát sem tudtam lelni róla, pedig mennyire megérdemelné, hogy ezáltal is öregbítsem a hírnevét! Úgy nagyjából annyit találtam róla, hogy 1914–1996 között élt, szerette az autókat, szakkönyveket is illusztrált, meg színházban is dolgozott, a díszletek körül szorgoskodott. Meg egy aukciós oldalra sikerült még rányitnom, ahol egy négyhengeres kerékpárról készült rajzát tették kalapács alá.
A helyzet az, hogy a könyvet Marek neve miatt vettem meg. Kíváncsi lettem, milyen meséket ír. Aztán amikor az online antikvárium átvevő helyéről kijöttem és belenéztem, tudtam, már a grafikák, a festmények miatt megtartom. Majd Szerelmetesfeleségtársam megszabadul tőle, ha én már nem leszek...
Divíšek alkotásai és Marek írásai valahogy úgy vannak egymással ebben a könyvben, ahogyan Forrest Gump fogalmazott: mint a borsó meg a héja. Divíšek őrülten jó érzékkel ragadja meg Marek írásainak mind a hangulatát, mind a mondanivalóját. Mutatok példákat!
Mosolyog az ember lelke, ahogyan nézegeti ezeket a képeket!
S még mindig nem szakadok el Divíšek-től. Nézd meg ezt az illusztrációt! Szerinted mit ábrázol?
Ne is töprengj azon, férfi vagy nő áll-e a zuhogó esőben az autó előtt. A meséből... a novellából... a miafenéből sem derül ki. Pont ez volt a cél, ugyanis. Akit itt látsz, ő a Szerencsétlenség! Nem ám csak úgy átabotában, hanem konkrétan az Autószerencsétlenség!
A történet már-már metafizikus szintre emelkedik, amikor a sofőr, aki felveszi a Szerencsétlenséget, elkezdi megakadályozni annak a tetteit. Ugyanis a Szerencsétlenség sorra kikotyogja a másnapi teendőit. S bár a sofőr életeket ment meg, az emberbaráti tevékenységének nem vár következményei lesznek.
S a bemutatás végére hagytam egy olyan autómesét, ami tulajdonképpen egyáltalán nem különös, kiszámítható is. mégis a hatása alatt vagyok még mindig. Azért, mert egyszerűen SZÉP a történet. De a velejéig az! Nem is tudom, mit mondjak róla. Azért nem, mert félő, hogy elárulnám, miért is megható, miért is szép.
Ezért meg kell elégedned azzal, hogy bár egy hete olvastam, még mindig azt mondom, hát igen, valahogy így kellene élni, gondolkodni, szeretni... Ilyen magától értetődő természetességgel, figyelemmel.
*
Az van, hogy mesénként, történetenként tudnék reagálni valamit, s nem csupán azért, mert van bennem némi grafománia, hanem azért, mert lenne mire. Marek mondanivalója ugyan mára egyes pontokon közhelyessé vált, de erről nem ő tehet. A közhelyeknek azonban meg van az a jó tulajdonsága, hogy azért tudtak közzé válni, mert mindenkinek mondanak valamit.
Ezáltal Marek történetei, ha túltesszük magunkat a csalódáson, hogy nem bárgyú beszélő autós gyerekbadarságot kaptunk, ha nem is mondanak hatalmasat, sőt néha nem többet mint az általuk felhasznált alapmese (már amennyiben van ilyen) de egytől-egyig szólnak valamiről, szólnak hozzánk. Szellemesek, nem tolakodnak, az ismerős momentumok által otthonosak... Á, nem szaporítom a szót: olvasd el, komolyan jól jársz vele. S nem ritkaság, online antikváriumokban is simán beszerezhető.
Madách, Pozsony, 1981, 162 oldal · ISBN: 9631131947 · Fordította: Gulay István · Illusztrálta: Jaroslav Divíšek
11/10 (nem írtam el!)
2023 augusztus közepe. Olyan kis büszke vagyok Szerelmetesfeleségtársamra. Tegnap voltunk az egyik megbízó-cége által szervezett családi pikniken, Galgahévizen. Két embert ismertem, voltunk vagy hatvanan. De nem éreztem rosszul magamat, csak néha anyátlanodtam el, a kávéspoharamba kapaszkodva. De aztán leltem társaságot. Szóval SzFT: így-úgy mindenki ismerte őt, legalább hangról. S úgy festett kedvelik is. Én meg, mondom, büszke vagyok rá.
Nézegettem, én a szirszart kereső sofőr a vállalkozókat. Simán a legöregebbek közé tartoztam. A többiek mind a saját cégüket vezetik. Olyan ötletekkel, hogy csak lestem. Mert eszedbe jutna-e például egy felfújható, minden szempontból testformálható, szabósági gumibabát összeeszkábálni, hogy távolról is simán kialakítható,elkészíthető egyen az egyénre szabott hacuka? Vagy arra specializálni magadat, hogy a biztosítások kétszáz oldal feletti apró betűjét elolvasva abszolút személyre szabott biztosításokat ajánlj ki?
S alig beszélgettem valakivel, igaz, azokkal hosszan. megint rájöttem, hogy intelligens vagyok ugyan, de valahogy mégis korlátolt. Az érzelmi intelligenciám valószínűleg nagyobb mint a kreatív. Vagy lusta vagyok. Vagy gyáva. Egy biztos: sofőr az vagyok, szirszar fizetésért.
Füsti (tudod, a kis, szürke, szívünkcsücske Yarisunk) aksija szerencsére nem hagyott cserben vitt és hozott, ahogy kell. Várjuk vissza Csemetééket Görögországból (vagy ahogyan manapság idegborzolón fogalmazzák: görögből), mert a vőlegény-szakasz kedvezményesen tud minőségi akkumulátort szerezni bele.
