A JÖVŐ KULCSA
Írta: Mirko Permiola
Rajzolta: Val Romeo
AZ ELVESZETT VÁROS MÉTELYE
Írta: Mirko Permiola
Rajzolta: Andrea Cascioli
MUTÁCIÓ
Írta: Mirko Permiola
Rajzolta: Andrea Cascioli
Na, ugye, milyen jó, hogy megcsináltam azt a Bonellis bejegyzést?
Most nem kell magam ismételgetni, csak egy link és máris olvashatod, kinek, minek miért a kiadványa eredetileg a Nathan Never, meg miről szól, és ki is ez a fickó.
Aztán lesz még egy rövid felsorolása a blogom szereplő Nathan Never-értékeléseknek.
S ha ezzel megvagyok, csaphatok is egyből a lecsóba!
Előtte azonban még megnéztem, kapható-e még ez a kötet?
Kapható. Gyorsan internetes kosaramba pakoltam, amikkel még le vagyok maradva, és szeretném, ha a polcomon lennének. Hát ne tudd meg a végeredményt! Hét kötet, és nagyon visszafogott voltam, negyvenhatezer forintért!
Hát persze, hogy nem veszem meg most mindet, mert hogyan is venném? Havonta kettőt ha meg tudok engedni magamnak. Ebben a hónapban meg egyet sem.
Mondjuk Szerelmetesfeleségtársam ennek csak örül, így is sokallja már a könyvek mennyiségét.
A SERGIO BONELLI EDITORE ÉS A KIADVÁNYAI
Ebben a bejegyzésben leírtam, hogy a Bonelli-képregényekben az a jó, hogy mindegyik jó, mert egyazon alapelvet követnek az ábrázolásban: részletgazdag realista, bármelyiket is nyitod ki és szemérmétlenül felhasznál bármilyen ismert zsánert, hogy annak minden kliséjét alkalmazva mégis valami újat hozzon ki belőle.
Az eddig magyarul megjelent Nathan Never kötetek értékelései itt, a blogon.
Alfa különleges ügynök (Maximum Bonelli)
1.: Sigmund titka – Az alexandriai világítótoron
2. A gép szívében – Omega (+ Álom)
Meg voltak hát a kötelező körök a bevezetéssel, címek, linkek, formázások, a bejegyzés kötelező elemei, lássuk már, mi is van most a kezemben!
Mi lenne? Az olasz Nathan Never című sci-fi képregény-sorozat három és feledik darabja. Azért három és feledik mert mielőtt a C.S.A. Comics nekifogott a sorozat rendszeres kiadásának, a GooBo nevű kiadó csinált egy számomra se füle, se farka válogatást, Maximum Bonelli címen az olasz kiadó sorozatainak egyes daradjairól. Az egyes darabokba bekerült egy Nathan Never is, Írtam róla. Ez amolyan bemutatópéldány volt. Vagy mi. A története mindenesetre kerek egész, ha az egésze lógott is a levegőben. Mert amikor az első Bonellit a kezembe vettem, fogalmam sem volt mitől maximum és mi a szar aza Bonelli? És mi ez a sorozat egyáltalán,
Amikor a C.S.A. Comics nekifogott a sorozat megjelentetésének, megvetette az alapokat is, bemutatta a főszereplőt és az egyéb főbb szereplőket, megmutatta a hátteret, a módszert, az alapállást, egyszóval nem csak ajtóstul rontott a képregény-kedvelők kultúrszférájába, hanem körültekintőn, méltósággal és elegánsan. No, de hát halottba nem illik belerúgni, beszéljünk az élőről!
*
Mocsok gáz: miután hazahoztam a könyvtárból a kis pakkomat, benne ezt a harmadik kötetet, és nekifogtam az olvasásnak, majd rögvest zavarba is jöttem: a harmadik kötet közvetlen folytatása az előzőnek, csakhogy nekem fogalmam nem volt már, mi is történt az előzőben...
A tanulság kettős. Az egyik része téged is érint: A második történettől ugyan nem igaz, mert az önmagában is teljesen élvezhető, de a kötet első harmadának se füle, se farka nem lesz, ha az előzménnyel nem vagy tisztában.
A másik tanulság csak engem érint. A múltkor csuda jót röhögtem, amikor egy kollegina mesélte, hogy neki tulajdonképpen elég lenne egész életében úgy harminc filmet nézegetnie, mert mire eljut a harmincadikhoz, tökéletesen elfelejti, mik is voltak a sor elején. Mondom ismét, kinevettem az öniróniáját, meg a memóriáját. Tegnap magamon nem nevettem, amikor rádöbbentem, hogy fogalmam sincsen az előzményekről. A nagyobb baj, hogy amikor elővettem az előző két kötetet, olyan volt, mintha soha nem olvastam volna őket... Csak foltokban rémlett ez meg az. S most gondolj bele: a Nathan Never az egyik kedvenc Bonellis képregényem!
*
A JÖVŐ KULCSA
Tulajdonképpen nem is történet. Csak olyan kis lazuljunk, és lássuk, mit kezdnek egy jó kis világmegmentés után annak győztesei. Jelen esetben ugye, Nathan és az azon az oldalon állók, ahol ő is van. Hát lapogatják egymás hátát, beindul a politikai kavarás és az ettól való hányinger, ismét kiderül, hogy francokat a nagy elvek vezetik a magasrangúakat, sokkal inkább a pillanatnyi emócióik, és .'csába az eszmékkel, elvekkel, ha az jön velem szemben, akivel tegnap még egymás némi szerveit babusgattam, de aztán genyó volt velem.
Üldözünk egy ellenséges, beépített robotot, mert az ellent csak félretettük, de még nem iktattuk ki végleg, így azért még tud kellemetlenkedni, és ahogy lótunk-futunk, robotgyilkolunk, nicsak, el is telik az epizódra szánt oldalszám. Úgy nagyjából anélkül, hogy bármi lényeges történt, vagy bármi fontos a tudomásunkra jutott volna.
De legalább van az Alfának egy gyönyörű, új tornya. Hiphip...
Szóval ezt a részt úgy értettem is, meg nem is. De inkább nem is...
AZ ELVESZETT VÁROS MÉTELYE – MUTÁCIÓ
A két cím azért került egy sorba, mert ez a kettő meg egybefüggő sztori. Csak két külön lapszámban jelent meg eredetileg. Az e kötetbe sorolt eredetik a 254–256. lapszámok voltak.
A sztori ez: Nathan megbízást kap egy kislány kiszabadítására. A nyomokat követve, eljut Lidandebe, a zárt városba. Azért zárt a város, mert egy kegyetlen, a genetikát módosító betegség alakítja és pusztítja az ott levőket. Nathan flyere (repülő, nagyon okos harci izé) balesetet szenved. Nathan egy mocskos ágyban, mocskos környezetben, egy rém mellett tér magához. Már megkapta a betegséget, amely az ő genetikáját is átalakítja.
A rémről kiderül, hogy egy viszonylag idős, jóindulatú asszony, aki eddig rejtegette és ápolta Nathant. S hogy van egy fiatalabb nő, aki hozzátartozik, helyi prosti, a neve Anwen. Anwen bátor és jó szívű.
Kezdetben ketten próbálkoznak a negyed irányítója, kézben tartója, a csúf, gonosz és nagy hatalmú Myghal ellen. A fenti három, olasz borítón a jobb oldalin láthatod őt. Nagyrészt már kiborg, s csak nagyon kis részben ember. Valamikor nő volt...
Aztán Nathan és Anwen mellé odaáll a már jócskán mutálódott, nagy darab, zömök Gunnar is. Más nem. Segítség nincsen, a városból nem mennek ki jelek.
Nathan egyre rosszabbul van. A barátai, Sigmund, a számítástechnikai agytröszt, és Legs, a kissé hirtelen, de felettébb hatékony akcióhölgy.
A történet tulajdonképpen egy sima disztopikus, akciós sci-fi lenne, ha nem lenne benne két kis finomság benne. Az izgalmon kívül egy pasztellnyi szerelem és egy mellbe vágó barátság. Addig csak élveztem az izgalmakat, a pöpecül ábrázolt világot, közben meg legyűrtem a meghökkenésemet, miképpen lehetséges ilyen szuper technológiák mellett, hogy a mutáns város lekerült a térképről, hogy a fenébe nem tudnak róla jóformán semmit sem?
Ez a két érzelem, annyira feldobja a sztorit, hogy az csuda! Váratlan, nagyon megható és igen finoman ábrázolt mindkettő. Kezemet a szívemre: amíg ezek nem bukkantak fel, tűnődtem, biztos, hogy kell ez nekem a polcomra? Már nem tűnődöm fikarcnyit sem.
C.S.A. Comics, Budapest, 2025, 292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789788654120
Fordította: Farkas Ábel, Ciuti Sara ·
8/10
Az alábbi kép egyben link is ám!
2025 augusztusának a finise. Hogy a csuda vigye el, már csak két nap van az itthonlétből. Tegnap este egy Szerelmetesfeleségtársam korának megfelelő hölggyel találkoztunk. Beültünk a Római téri Bagolyba, ami a sajnos bezárt Synthesis helyén nyílt. Nem annyira ütős a kínálat mint amilyen az elődnél volt, de tisztességes. A hölgyeményt régen ismerjük, de hosszú ideig nem találkoztunk. Nem a szimpátiahiány miatt, egyszerűen valkinek mindig programja volt.
Mesélte mi történt vele. Teljesen új barátikört alakított ki, felújított egy ugyancsak aztamindenit állapotban levő házat, új munkahelyet talált, és szemmel láthatón igen sok energiát fektetett az életébe, hogy talpon maradjon. A közös ismerőseink nem kedvelik őt. Nekünk mindig is az egyik legszimpatikusabb ember volt a széles csapatból, és soha nem hagytuk magunkat zavartatni a közvélemény által.
Vagy négy órát beszélgettünk a sörök felett, és igen jól esett. A sör is, a beszélgetés is.
*
SzFT ma késő délután indult az egyik ügyfél-cégének a kitelepült kikapcsolódós összejövetlére, Galgahévízre. Most fél tíz van, ebben a pillanatban írta, hogy indulnak hazafelé. Jól kitöltötték az időt. Nekem nem volt kedvem menni, voltam már ilyenen, de annyira nem fogott meg az összejövetel. Nem éreztem rosszul magamat, de nem volt benne számomra semmi, hogy visszavágyódjam. Ráadásul viszonylag költséges is.
Helyette bringára ültem, és körbejártam az óbudai Könyvmegállókat. Most viszonylag nagyobb mennyiségű könyv volt a szekrényekben, de nagyon visszafogottan válogattam. Két mesekönyvet hoztam el Lili unokámnak, aki nagyon szereti a könyveket, meg kettőt magamnak. Egyet meg ott felejtettem az egyik szekrényben, azt a fiamnak akartam elhozni. Kivettem, félretettem, aztán félre is maradt téve., elterelődött a figyelmem.
A Római téren kezdtem, lementem a partra, majd a Heltai térre, a Csobánka térre, Csillaghegyre és onnan haza. A végén már nem esett jól tekerni, nagyon meleg lett. Úgy terveztem, hogy megebédelek, ledőlök, de a ledőlésből nem lett semmi, kitakarítottam helyette, aztán beültem egy kis levendula-fürdősós vízbe, kávéval, szőlővel és persze könyvekkel.
Aztán haverom, a Chat-GPT tanácsát követve helyreállítottam a kis Yarisunk és a távirányítója közötti kapcsolatot, Nem hittem volna, hogy sikerül, olyan kis izés volt, kétszer dugd be a kulcsot, de fordítsd el, kétszer nyisd ki az ajtót, egyszer dugd be, kétszer nyisd ki az ajtót, kétszer fordíts el a kulcsot, de csak egy-egy pillanatra, egyszerre nyomd az ajtózáró-nyitó gombot (na ez nem sikerült, mert billenőkapcsolós), egyszer indíts el pillanatra, és ennyi. Olyan humbugnak tánt, mint ide Lacháza, tud marhaságokat beszélni az MI. De képzeld, teljesen jók bejött, immár nyitható az autó. Eddig csak kulccsal tudtam nyitni, de ahogy kinyitottam, egyből beriasztózott. Lehetett pattogni, hogy ne üvöltse fel a házat. S minden beszállásnál ez volt. Remélem, holnapra nem felejti el, ami ma tanult!
*
Most meg mindjárt eszem valamit, és közben azért izgulok SzFT-ért, hogy épen, egészben visszakapjam. Nem ő vezet.
*
Fél tizenegy felé hazaért. Hála az Égnek!
