SIGMUND TITKA
Írta: Mirko Permiola
Rajzolta: Sergio Giardo
AZ ALEXANDRIAI VILÁGÍTÓTORONY
Írta: Davide Rigamonti
Rajzolta: Ivan Calcaterra
Kicsit csalóka a borító jobb sarkában az egyes szám, sőt, valamelyest megtévesztő maga a borító is.
Ugyanis ugyanezzel a képpel már megjelent egy Nathan Never kötet Magyarországon, ugyanígy 1. számmal jelölve. Azt a GooBo Kiadó adta ki, 2019-ben, a Maximum Bonelli sorozatban. Nem lett folytatása.
Most, hogy a C.S.A Comics vette kézbe a sorozatot, reménykedhetünk, Az utolsó oldal belső lapján ígérik a folytatást.
Lássuk csak, minek a folytatását!
A Nathan Never a Sergio Bonelli Editore 1991-ben indított sorozata, s eddig közel négyszáz számot ért meg. Ez volt a kiadó első sci-fi sorozata. Rögtön nagy sikere lett.
MI EZ A NATHAN NEVER?
Mondom, egy sci-fi témájú képregény-sorozat. Valamikor a nem túl távoli jövőben játszódik: 2118-ban. De mert a történetben van egy kis kronológia kavarás (XVIII. Gergely pápa változtat a naptáron) a történet valós ideje hetvennyolc évvel későbbi, vagyis 2196-ban vagyunk. Így 2024-ben ez egy optimista jövőkép. Mármint, hogy lesz jövő. Bár nem rózsás az sem.
A történet háttere disztópia. A történet eredetileg 1991-ben jelent meg. A disztópia okát akkor a közeli jövőbe, 2024-be képzelték. A disztópia kialakulásának az oka: egy emberek által generált természeti katasztrófa teljesen felborította bolygónk ökológiáját. A földi világ nagyon más lett, de az ember nem változott. A technológia fejlődött, az erkölcs stagnált.
Bár borult az ökológia városok megmaradtak vagy újjáépültek. Úgy általában, ebben a történetben magának az ökológiai tragédiának semmi nyoma.
S mert az erkölcs nem változott, a városok is állnak: a rendfenntartó erőkre szükség van. Sőt, a rendőrség nem is elég, rendfenntartó ügynökségek is tevékenykednek, a rendőrség munkáját segítve.
A legnagyobb ilyen szervezet az Alfa Ügynökség, Nathan Never ennek a tagja. Úgy szuperhős, hogy semmi szuper képessége nincsen. Az eszére,a természetes erejére, a túlélési ösztönére kell hagyatkoznia. Meg a társai, ebben a történetben elsősorban a melleit szemérmetlenül kipakoló, leszbikus, de harci képességeiben több mint figyelemre méltó Legs Weaverre. Mellesleg (érted, MELLesleg), ha már itt tartunk, a hölgy nem általában dús, csak kebelileg. Egyébként ropi. A feneke bár formás,arányaiban nem olyan impozáns, mint amit a több mint nyitott dekoltázsa mutat.
Érthető, hogy Nathan és közte kizárólag baráti és munkakapcsolat van. S ha már itt tartunk: a képen a harmadik figura az asztalnál Sigmund, a polák informatikus, az Alfa második legnagyobb agya. Az első elpusztítja magát a történet során.
A történetekben Nathan küzd mindenkivel és mindennel: korrupt politikusokkal, rendőrökkel, robotokkal, más bolygók lényeivel. Ebben az első részben többnyire a Földön maradunk, maradnak a politikusok és a rendőrök, rossz fiúkkal körülvéve.
A KÉPREGÉNY STÍLUSA
Megnyerően eklektkus. Látni fogod, ígérem. A Bonelli sorozataira általában jellemző, hogy nem alkotnak eredetit. Illetve igen, de sajátos módon. Ha azt mondom, hogy vámpírtörténet, okkult-nyomozó, vadnyugati izgalom, kriminológus, fantasy, hát egyik sem túl eredeti. Miképpen önmagában a sci-fi téma sem a disztópia sem.
S az általános Bonelli-szerte, hogy a képregények rajzai reálisak. És fekete-fehérek. (Ritka kivétel, amikor nem.)
Csakhogy a Bonelli alakjainak, történetének a nagysága abban van, hogy mindig sikerül valami pluszt csempészni a magukban már közhelyessé vált szüzsékbe. S ez a kis plusz eredetivé teszi az egyébként már fanyalgásra késztető témákat. De erről már többször írtam a Bonelli magyarul megjelent sorozatai (Dampyr, Morgan Lost, Dylan Dog, Tex, Julia, Zagor, Dragonero) kapcsán.
A Nathan Never szemérmetlen gátlástalansággal nyúl le ismert irodalmi műveket, filmeket. Amikre első blikkre rábólintottam: Szárnyas fejvadász, Terminator, Dűne, Sin City. Eszembe jutott még Az ötödik elem is.
Az utolsó kép Frank Milleres beütésének drámai háttere van. Nathan múltját tragédia árnyékolja be: a feleségét egy pszichopata állat brutálisan, a kislányuk szeme láttára gyilkolta meg, aztán a kislányt magával is vitte, és csak évek múlva sikerült kiszabadítani. A szörnyű élmény a csöppséget teljesen bezárta, autista módon magába fordult, nem kommunikált. (Bár egy jelenetben már felnőtt nő, aki elhagyja a Földet. Mármint fizikailag.) Nathan ezután kizárólag a munkájának él.
Ha kell szinte csak vonalrajzokat látunk, ha kell, a legpicuribb részletekig kidolgozott tájakat csodálhatunk. Ha kell, modern textúra a háttér, s ha úgy van, mintha egy Woody Allen film kockáját néznénk. Arról nem is beszélve, hogy a két összefüggő történet két rajzolója elütően más és más felfogásban rajzol.
BIZONYTALANSÁG
Könnyen lehet, hogy velem van a baj. Tegnapelőtt megnéztük Az ítélet eladó című, John Grasham regényéből készült filmet. Arról szól, hogy egy esküdt miképpen befolyásolja a többit, és a befolyását miképpen próbálja eladni mind a vádnak, mind a védelemnek. Már menet közben fonalat veszítettem. S a film végéig nem leltem meg. Aztán feltettem a kérdéseimet Szerelmetesfeleségtársamnak, de ő sem tudott válaszolni. Én a film felétől már ennek a bejegyzésnek a képeit fotóztam, szerkesztgettem, amikor nem SzFT-t kezét masszíroztam.
Számomra elveszett a film teljes átlátása, csak a pillanatnyi részleteiben voltam képes létezni. Nem volt sem dialektika, sem ok okozat, rendre kész tényekbe csöppentem. Az egészet illetőn viszont piszok bizonytalan maradtam. De most komolyan: az alapállása az a filmnek, hogy mert egy bekattant volt alkalmazott legyilkol a munkahelyén kilenc embert, ezért az egyik legyilkolt felesége bepereli a fegyvergyártót. Így. Mintha mert valaki a délutáni csúcsban egy BMW-vel tudatosan a Blaha buszmegállójának a tömegébe hajt, majd az emberi roncsokon még ide-oda tolatgat, s erre az egyik áldozat hozzátartozója bepereli az autógyárat. (Jó, persze, a BMW nem eleve a buszmegállóba hajtásos ide-odázásra lett megalkotva, míg a fegyver meg arra, hogy lőjenek vele. De akkor is!)
Nos, valami hasonlót éreztem, gondoltam a szóban forgó képregény kapcsán is. Pedig a kiadó elkövetett mindent, hogy oszlassa a bizonytalanságot és kapaszkodókat adjon az egész megragadására. Mégis mindvégig ott volt bennem a bizonytalanság, hogy mi is van miért, ki van ki ellen, hány éves a merre hány méter kapitány?
Pedig nem mondható, hogy a cselekményt illetően nagyon agyalósnak tervezték volna a Nathan Never-t, ez egyértelműen érződik.
De annak ellenére, hogy egészében nem tudtam megragadni a sztorit, a részleteiben több mint meggyőzőtt. Amikor kifotóztam pár képet, a végén láttam, hogy a pár az közel ötven lett. És már fotózáskor visszafogtam magamat, s még a végén is töröltem párat. S egyiket sem volt szándékomban elrettentő példaként mutatni.
Egy kicsit úgy vagyok vele, ahogyan sok film esetében megtörtént már.
– Morzsám, te érted?
– Tíz perc telt el, kedvesem, még semmit sem...
– De akkor miért...
– Várjunk még, hagyjunk időt, majd kibontakozik!
A kiadó ígéri, lesz folytatás. Én ígérem, hogy azt is el fogom olvasni, meg fogom csodálni. Az első példája miatt. S persze még az is lehet, :em is kell, hogy az egésznek értelme legyen, elég, ha a részletek szemgyönyörködtetők. Nem igaz?
C.S.A. Comics, 2023, 200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789766778762 · Fordította: Ciuti Sara, Farkas Ábel ·
7,5/10
2024 március 15. Tegnap este Matykó feljött felköszönteni minket. Rövid időn belül törtem a magyart, majd Matyi idő előtti távozása után (hajnalban kirándulni ment) kitisztítottam a gyomromat és eldőltem. Viszont háromkor már felébredtem Nem akartam, csak elindult az agyam, és a felriadásból nem tudtam visszaaludni. Jöttem hát képszerkeszteni és írogatni.
Tegnap volt Pipi születésnapja. Nem felejtettem el, csak képet nem tettem fel az alkalomból. Tíz éve, hogy elment. Hiányzik. Ezek szerint ez már így marad.
Hét óra. Most kezdek álmosodni. Pedig már két kávét megittam.
