A címadó képregény gyerekkoromban az egyik kedvencem volt, még a Füles újságból kivágva gyűjtögettem négy, azóta, valamelyik költözésnél eltűnt spirálfüzetbe ragasztgatva.
Komolyan meghatódtam, amikor a Rukkoláról megszerezve nézegettem a jól ismert képeket. Ráadásul immár színesben.
Az eredeti irodalmi anyagot nemrégen olvastam újra, és akkor tudatosodott bennem, hogy a képregény szerzőpárosa két regényt mosott össze egy képregénnyé. A rajzok zseniálisak, a történet így már nem fogott meg annyira. Kiveszett belőle Lundwall cinizmusa.
A második képregény a füzetben Csernai Zoltán Titok a világ tetején című regényéből készült. A regényt régesrég olvastam, akkor annyira nem volt gyere be. Így képregényben viszont határozottan élvezetes volt.
A harmadik adaptáció egy Lem szösszenet, a Doktor Diagoras. Hm…
Összességében: marad a nosztalgia megszépítő hatalma és Zorád Ernő zsenialitása. Rajzolt ő mindent, 
klasszikustól ponyváig,a világirodalomtól az ifjúsági könyvekig, magyar klasszikusokon át a sci-fi-ig, kém-sztorikat, mindent, és bár jellegzetes, egyedi stílusa minden munkáján uralkodott, sehol nem nyomta el az eredeti művek hangulatát. S közben mindvégig megmaradt eredeti céljánál: hogy festő legyen. Nála plasztikusabban, szebben senki nem festette meg a Tabánt.
Megérdemelne egy életmű sorozatot, igazán! Örvendetes, hogy ma sincs elfeledve, mintegy reneszánsza van.
P. S.: Az életmű-sorozat, jelentem, elindult!
4/5
(2013)
Ifjúsági, Budapest, Illusztrálta: Zórád Ernő
