ALDOUS HUXLEY antiutópiája George Orwellé mellett az antiutópiák netovábbja. Vannak követőik bőségesen, de ők lettek, maradtak a legnagyobbak.
Mindkettő a jövőben megvalósuló diktatúrák működéséről fantáziál, mindkettő örök kedvence az olvasó népségnek, mindkettő erősen feketelistás volt a sokak…
Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről
Moha olvasó-NAPLÓJA
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár
Közhely lett, de kár érte, mert sokkal jobb mint amilyen képzeteket kivált
Ha a Nem kell mindig kaviár szóba kerül, ha egyáltalán, akkor mindenkinek az 1977-es, az egykori NSZK-beli sorozat jut eszébe. Amiből e szövegtől balra is láthatsz egy képkockát az alapmű könyv borítóján. Rajta, ugye a főszereplő, a Thomas Lieven-t alakító Siegfried Rauch, az NSZK hetvenes években…
Dr. David Duke: A zsidó szupremácizmus (A zsidókérdés amerikai szemmel)
Tiltott téma, alaposan körüljárva, 668 forrásmegjelöléssel
ÉVEK ÓTA OTT VAN EZ A KÖNYV a könyvespolcomon. De legalább egy éve. Úgy fest, Gyulán kell nyaralnom ahhoz, hogy vegyem a bátorságot, és David Duke-ot olvassak. Tavaly, nagyjából ugyanekkor, ugyanitt olvastam el az Ébredésem című könyvét. Amivel szemben nagyon komoly fenntartásaim voltak.
Amit Duke…
Hihetetlen! Magazin – Ott vagyunk az elmédben! (2023 június–szeptember, Különszám)
A totális kontroll nem csupán külső tényező, az elménk ellenőrzését is jelenti
Többször elmondtam: van bajom ezzel a magazinnal. Több is.
Egyfelől, hogy ex chatedra, források megjelölése nélkül pusztán acsak kijelent. Ezáltal több mint bulváros. És emiatt nem vehető komolyan.
Másfelől meglehetősen zárt a szerzőgárda létszáma, mintha csak egy szűk haveri kikk írna mindent.…
Harry Harrison: Bill, a galaktika hőse
Sci-fi-paródia, amiben ott van korunk veleje, s mi meg kínunkban végigröhögjük az egészet
Harry Harrison neve nekem eddig A technicolor időgépet jelentette. Még a blogom beindítása előtt olvastam, s a Molyos értékelésem annyira kurta, hogy fel sem másoltam ide. A kurtaságban annyit fogalmaztam meg, hogy, oké, olvasható, néha rötyögős, egyszer röhögős, de úgy különben időtöltésnek jó, de…
Jiří Marek: Boldogkor
Simán ott a helye a nagy–nagy rokonok („1984”, „Szép új világ”) mellett! Na, jó, eggyel alattuk.
Jól olvasod: BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem egy kórságról van itten szó, kérem!
De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!”
Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…
Jiří Marek: Az Albatrosz rejtélye
Csehszlovák falu, kamaszok, rejtélyek, még halál is van, meg egy csipet szocreál-érzet
Ezzel a könyvvel gyerekkoromban nagyon sokat szemeztem. Az óbudai Fő tér gyerekkönyvtárában. Aztán mégsem vettem ki soha, így el sem olvastam soha. Jól tettem. Akkor nem tetszett volna.
Azért nem, mert valahogy soha nem kedveltem a zsánerek keveredését. Ha krimi, akkor legyen krimi, ha ifjúsági…
P. G. Wodehouse: Anonim Agglegények Klubja
Wodehouse azon mereng fergetegesen, egészséges-e az agglegény-lét?
Van az úgy, hogy bár rengeteg könyv van a lakásban, de nyúlok ehhez, nyúlok ahhoz, belelapozok, belekezdek, aztán egy-két oldal után rájövök, nincsen is hozzá kedvem.
Nem sűrűn van ilyen, de ha de, van egy biztos pont, ahová érdemes nyúlnom: a Wodehouse-polc. Ami polcnak tulajdonképpen nincsen…
Bogáti Péter: Az ágasvári csata (Vidám, kalandos történet)
Csupa emlék ez a könyv, tele van hívószóval és nevetéssel és nosztalgiával. Ja, ráadásul nagyon jó!
Hej, ifjúság, fiatalság, szerelem, táborok, meg a fránya, fene nagy nosztalgiafaktor!
Mert ez a könyv nekem arról szól, hogy égett a tábortűz „a” Barta Laci (akkor még) bácsi gitárolt sok mindent, például a Ballada a fegyverkovács fiáról-t, meg szintén az Omegától a Naplementét, s mi hallgattuk…
Dragonero – 8. A szipolyok földjén (+ Nincs kegyelem – Csontpofa)
Nem, nem szeretjük a gonosz szipolyokat! Csúnyák, gonoszak. A képregény róluk viszont nagyon jó!
A SZIPOLYOK FÖLDJÉN Írta: Stefano ViettiRajzolta: Gianluca Pagliarani
NINCS KEGYELEM Írta: Stefano ViettiRajzolta: Gianluca Pagliarani & Manolo Morrone
CSONTPOFA Írta: Luca EnochRajzolta: Giuseppe De Luca
Újra és újra ismétlem önmagamat ezzel-azzal. Most éppen azt újrázom, hogy…
Benyák Zoltán: Requiem 1. – Egy különös tavasz emlékezete
Egy hosszú, ámde több mint hangulatos bevezetés egy trilógiába, amit minek nevezzelek, de tetszik!
Benyák Zoltán ismét megkeresett, írnék-e az új könyvéről. Nagyon örültem a megkeresésnek. Az előző két könyvéről is írtam. Szokásom szerint nem feltétlenül méltatást, hanem a a blogom alcíme szerint: „Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. szátad negyedéről”. Vagyis…