BOTOND-BOLICS VÉNUSZ-SOROZATA

Szemmel látható, hogy sorozat ide vagy oda, a Mórának nem sikerült egységessé tennie a könyveket. Az elsőnek a borítóját Szántó Pál alkotta, a grafikáit pedig Toncz Tibor. A második két kötet minden képe Csergezán Pál nevéhez kötődik. Ezen kicsit meglepődtem. Az első két kötet borítója, amit, ugye két különböző művész alkotott, jobban illik egymáshoz mint a második és a harmadik köteté. Amit egyvalaki követett el. Bár kétségtelen, hogy a legizgalmasabb a harmadik köteté. 

Érdekes, hogy véletlenül sem sikerült azonos betűtípussal szedni a szerző nevét és a címeket. Ha másért nem, hogy valami utaljon arra, hogy a könyvek összetartoznak. 

Az illusztrációkban, a szövegközi képekben sem egységes a sorozaton belül semmi. Nem csupán azért, mert két alkotóhoz kötődnek a rajzok. Az első kötet (Toncz Tibor) és a harmadik (Csergezán Pál) rajzai hajaznak egymásra, a másodiké kilógnak a sorból: elnagyoltak, hányavetiek. Pedig azokat is Csergezán Pál követte. A harmadik kötethez vagy kedve volt, vagy ráförmedt valaki, hogy szedje már össze magát, ő ennél sokkal többre képes. Ha már elismert festő, grafikus volt a maga korában. 

A könyvek mérete, kötése viszont majdnem egységes. Milliméterek választják el az egyformaságtól. Legalább. A belső tükör csak viszonylag, de az nem annyira eltérő, mint a külső megjelenés. Tény, ami való, a megjelenések évei: 1957, 1959, 1961. 

Copilot nevű MI-barátunk ezt mondta a szerzőről: 

Botond-Bolics György egy magyar író és mérnök volt, aki 1913. október 22-én született Aradon és 1975. január 8-án hunyt el Budapesten. Jogászként végzett a Szegedi Tudományegyetemen, majd külföldön mérnöki diplomát szerzett 

Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában dolgozott üzemszervezési főosztályvezetőként, majd 1960 és 1972 között a Táncsics Könyvkiadó szerkesztője volt.

Íróként főként ifjúsági ismeretterjesztő műveket és tudományos-fantasztikus regényeket alkotott. Népszerű rádiósorozata volt a Mikrobi, amely sokak számára emlékezetes maradt.

A Táncsics Kiadó az ő szerkesztőségének az idején kezdte el megjelentetni a kiadó sci-fi-sorozatát. Igaz, szerény kötetszámot sikerült produkálniuk. Botond-Bolics után még próbálkoztak egy kicsit, de a végső elszámolás mindössze tíz megjelent címet mutat. 

Ha már itt tartunk, a másik két szépirodalmi, sci-fi műve a Redivivus ezredes tüzet kér és Az Orbitron-terv. Ha már... 

A könyvről szóló apró, színesek között még egy nem elhanyagolható dolgot meg kell említenem. A zseniális, magyar progresszív rock együttes, a Solaris (felettébb, igencsak, ugyancsak, roppantul és nagyon kedvelem a muzsikájukat) első, Marsbéli krónikák című első lemezén van egy kompozíció, aminek Ha felszáll a köd a címe. Egyszer azt nyilatkozták, hogy az első lemezre írt zeneszámok címeit a kedvenc könyveik címét választva adták. 

A VÉNUSZ

Ezzel a bolygóval Asimovnak is meggyűlt a baja. 1954-ben, amikor a magyarul Űrvadász illetve címen is megjelent sorozatának a harmadik kötetét, A Vénusz óceánjai-t kiadta, akkor még ő is úgy gondolta, ahogyan akkoriban mindenki: a Vénusz nagy valószínűséggel lakható bolygó. De legalábbis barátibb... 

Amikor az Űrvadász hosszú évekkel később összkiadásban megjelent, Asimov önmaga iránt elnéző mosollyal korrigálta a csillagászati baklövéseit. Több is volt. A Vénusszal kapcsolatban ezt írta: 

1954 óta a belső Naprendszerről szerzett tudásunk a radar és a rakéták használatának köszönhetően óriásit fejlődött. Az 1950-es évek végén a Vénuszról felfogott rádióhullámok mennyisége alapján úgy tetszett, hogy a bolygó felszíne sokkal forróbb, mint korábban gondolták. 1962. augusztus 27-én lőtték fel a Mariner II. űrrakétát a Vénusz irányába. 1962. december 14-én az űrszonda 21000 mérföldnyire megközelítette a Vénuszt. A bolygó által kibocsátott rádióhullámok mérésekor kiderült, hogy a felszíni hőmérséklet valóban lényegesen magasabb, mint a víz forráspontja. 

E könyv leírása szerint az egész bolygót óceánok borítják, a mérések viszont azt jelezték, hogy a  Vénuszon egyáltalán nincsenek óceánok. Víz mindössze a bolygót övező felhőrétegben található vízpára formájában, de maga a felszín rendkívül forró és csontszáraz. Mi több, a Vénusz atmoszférája sűrűbb, mint korábban hitték, és szinte teljes egészében szén-dioxidból áll. 

Azt sem tudtuk korábban, így 1954-ben sem, hogy mennyi időbe telik, míg a Vénusz megfordul a  tengelye körül. 1964-ben a Vénusz felszínéről visszaérkező radarsugarak azt mutatták, hogy a bolygó 243 naponként fordul egyet (ami tizennyolc nappal több, mint egy Vénusz-év), és ráadásul a „rossz” irányban, mármint a többi bolygóhoz képest.

Innentől a képek a könyvből valók, vagyis egytől-egyig Toncz Tibor munkái

A Vénuszhoz kötődik egy privát felismerésem is. Amikor a múlt nyáron, Gyulán elolvastam az Űrvadász-sorozat Vénuszos részét, akkor döbbentem rá valamire. A sorozatról szóló blogbejegyzésben le is írtam. Most idézem. 

 2024 júliusa, Gyula. Az „Űrvadász”-sororzatnak köszönhetően végre összeállt a kép, miközben Szanazugba bringáztunk, Kőrös-fürdőzésre. 

Szerelmetesfelségtársam származásával azt hittem eddig, tisztában vagyok: Kun vonalon érkezett zsidó indián. A széles álkapocs, a keleti vágású szemek és az orr vezettek eddig rá.

Tizenhét éve szeretem, vagyok szerelmes testébe, lelkébe, tehát meg voltam győződve arról, amit Nénje, SzFT nagynénje is megerősített. Nénjének Eszik volt a lánykori neve, és ő mondta: „Az Eszik lányok: boszorkányok!” De SzFT határozottan tagadta, hogy ő boszorkány lenne, és hogy az iránta érzett szerelmem bűbáj lenne. Mi kell ennél nagyobb bizonyíték, hogy boszorkány? Láttál már olyan boszorkányt, aki bevallja, hogy boszorkány? 

De Asimov rádöbbentett, hogy van rá esély, hogy SzFT nem boszorkány. Hanem az evolúciós fejlődésében a vénuszi, gondolatolvasó és -befolyásoló szarvasbékák voltak. Egyfelől, mert ezek a békák bárkinél elérik, hogy kedvesnek lássák őket. Most figyelj: amikor SzFT önjellemez, azt szokta mondani, hogy ő nem csak okos,
– ...hanem kedves is! 

Másfelől az édesapja, drága Misi bácsi, gyerekkorában becenevet adott neki: Békának hívta. 

Vagyis SzFT egy vénuszi, gondolatot befolyásoló kedves béka, kun beütéssel, zsidó-indián vonalon. 

Ezt kifejtettem Szanazug felé tekerve neki is. 
– Ezen sokat gondolkodtál? – nézett rám kedvesen. 
– Nem kellett gondolkodnom: bevillant, összeállt a kép – mondtam és East-et kezdtem énekelni: – „Összeáll a kép, a játék véget ér / Az út vége jól látható...”

Az már csak tegnap, a felismerésem után két nappal ugrott be, hogy a vénusziságra van még egy cáfolhatatlan bizonyítékom. Amire eddig nem gondoltam. Személyiségi jogok miatt a részleteket nem árulhatom el. 
– Ezt is hozzá fogom tenni a felismerésemhez!
– Ennyire kiadsz a nyilvánosságnak, Morzsám? 
– De hiszen nem tennék ilyet a világért sem! 
– Dehogynem!
– Miért, megtudják, hogy nő vagy és neked is van Vénusz-dombod?
Mosoly. 

A részleteket tehát nem mondom, legyen annyi elég, hogy külön szerelmes vagyok ebbe a részletébe, de egy újabb mozaik az egészhez. Ugyebár.

A CSELEKMÉNY

Botond-Bolics történetében a Föld ELSŐ ŰREXPEDÍCIÓJA A VÉNUSZRA MEGY. Egy űrhajó, a fedélzetén kilenc jól ki- és megválasztott tudós űrhajóssal, plusz a technikai személyzettel.

A könyv a Népek Tanácsa gyűlésével kezdődik. Béke van a Földön. Megtudjuk, hogy a közös döntés alapján a Holdon felhúznak egy támaszpontot, ahol építenek egy űrhajót, amellyel körülnézhetnek a Naprendszerben: melyik bolygó alkalmas arra, hogy ott emberek telepedjenek le. Az ismereteik szerint a bolygótesók közül erre egyedül a Vénusz alkalmas. Hát oda mennek először.

Az indok a túlnépesedés, hogy lehetőséget biztosítsanak az emberi kultúra és civilizáció fejlődésének. De szépen hangzik! Persze kimondják, mert a Népek Tanácsa a békés Föld legfelsőbb testülete, hogy az emberiség lábmegvetése semmiképpen sem történhet erőszak útján. 

Megépül az űrhajó, elérik a Vénuszt, le is szállnak. Cudarabb az ottani helyzet mint gondolják, állandó a köd, meleg is van. Ráadásul hamarosan kiderül, hogy a Vénuszon már kint van a FOGLALT tábla, él már ott egy értelmes faj. Igaz, a fejlődés egy alacsonyabb fokán állnak mint a földi ember. Denevérszerűek, szárnyuk van, füttyögve beszélnek, eszközt használnak, ismerik a tüzet, tarsoly függ az oldalukon. 

A konfliktus azáltal következik be, hogy akad a tudósok között egy, aki fegyvert hozott magával, és amikor kiderül, hogy a Vénusz olyan gazdga platinában, amit elképzelni sem lehet, beindul a tudós fantáziája, és átveszi az uralmat. Ő volt egyébként az űrhajó kapitánya. A platina érdekében rabszolgasorba taszítja a szárnyukon csonkított denevérembereket. Csúf dolog. 

Ez a Pesszimizmus 1. 

A Pesszimizmus 2. a jók teljesen természetes, de izgalmasan megírt győzelme után következik be. Mondjuk ez a rész nekem nem volt olyan nagyon logikus, de lehet, hogy átsiklottam valami felett. A pozitív hőstudós kitalálja, hogyan lehetne feloszlatni a Vénusz ködjét. 

Aztán kiderül, hogy a ködmentesség, a napfény megjelenése csak az embereknek jók. De még nekik sem igazán, mert a Vénuszon elve meleg van. A ködöt pedig csak atommáglyák melegével lehet felszárítani. Homlokukra is csapnak a győztes jók, hogy ez nagy marhaság volt... 

A mondanivaló világos. Csak annyira nem ésszerű a megoldás. Ööö... A megoldatlanság. Én már a hőstudós felvetésté sem értettem. Egy ökológia egyensúlyt megbontani, amikor nem is ismerik betéve az egész bolygót? S kinek van erre szüksége a ködmentességre? Na? Az embernek. Akinek eleve mocsok melege van a Vénuszon. Minden más életforma pedig a Vénuszon fejlődött ki, ahhoz szokott, abban érzi jól magát. Erre a tudós borítani akar mindent, a pincében nevel napraforgót és répával eteti az oroszlánt. Hökk! 

VANNAK VAJOK, AZTÁN MÉGIS MEGHÖKKENTŐ A VÉGEREDMÉNY

Az olvasás egy pontján tudatosítanom kellett, hogy tulajdonképpen ifjúsági regényt olvasok. Aminek a kiadója a Móra Kiadó. 

A tudatosításban komoly segítséget jelentettek Boton-Bolics György szereplőinek a JELLEMRAJZAI. Pontosabban, a jellemrajzok hiánya. Burroughs vagy Karl May szereplői dosztojevszkij-i magasságokban vannak BBGY alakjaihoz képest. 

• A jó főhős jó. Nagyjából ennyi. Azt már láttuk, hogy annyira jó, hogy a jóság mellett a józan észnek nem sok hely marad.
• A rossz nagyon rossz. Tudós, akt a Népek Tanácsa az űrhajó kapitányának jelöl ki. Már ezen felhúztam a szemöldökömet: nem volt egy nyamvadt pszichológiai vizsgálat, ahol kiderült volna, hogy a kapitány úr egy pszichopata, aberrált, pénzéhes barom, aki élőlények csonkítására is hajlandó a céljai elérése végett? Aztán a kapitány úr fegyvert csempészik fel az űrhajóra. Mármint személyes fegyvert. Miközben a békesség a küldetés egyik tartóoszlopa. És nem derül ki, hogy a kapitány úr személyes fegyvert csempészett fel az űrhajóra! 
• A jó segítői jók, a rossz talpnyalói érdekemberek. Jelleme gyakorlatilag senkinek sincsen. Csak elvek, irányultságok és érdekek vannak. 
• A Vénusz értelmes lényeinek legfőbb jellemzője ahogy kinéznek, hogy denevérek és csúnya a fejük. Egyik tök olyan mint a másik. 
• A Földről a Vénuszra érkezett embereknek, a kilenc tudósnak és a tizenegy technikai személyzetnek mindent összevetve csak neve és foglalkozása van. Mint Rejtő Csontbrigádjában a tárgyak, az Ember, Akinek Lábszárcsontja Van, BBGY regényében leginkább a foglalkozások adják a szereplők jellemét. Ha egyáltalán...

A dramaturgia is érdekes. A könyv gyakorlatilag többször befejeződik. Csak minden alkalommal újra kezdődi. Kicsit KÖDÖS. (Érted, a'la L'art pour L'art: „Ködös, ugye...Ködös! Na...?”) Vannak jelenetek, például a minden fémtől menekülő antimágnesé, amik roppant szórakoztatók, tréfásak, csak éppen az egészhez nem kötődnek sehogyan sem, semmi nem megy általuk semerre. 

Aztán az van, hogy A VÉGÉN AZ TÖRTÉNT VELEM,  hogy a könyvet minden előzetes blikkem ellenére mégis visszatettem a polcra. S rögtön belelapoztam a második részbe, az Ezer év a Vénuszon-ba. Aztán egyelőre mégis letettem. Nehogy besokalljak. De maradni fog birtokon belül BBGY trilógiája. 

Miért? Tudja a fene! Mert minden gyengesége, erénytelensége, logikátlansága ellenére nagyon élveztem az olvasását. Valami olyan élmény lett mint a Lex Barker-Pierre Briece-féle Old Shatterhand-Winnetou filmeknek: tuti, hogy két nappal a megnézésük után már a konfliktusra sem emlékszem belőlük, mégis mindegyik valami mosolygósan kedves emlék marad. Talán mert a gyerekkoromat idézi. Amikor is szintén nem vettem igazán komolyan ezeket a westerneket, indiános filmeket. De nagyon szerettem őket. Karl May sem volt a kedvenc íróm, mégis, ami akkoriban megjelent tőle, mind megvettem, és többször elolvastam. 

Eszembe jutott még László Endre Szíriusz kapitánya, a hatrészes könyvsorozat. Az volt ennyire..., keresem a szót... aha, megvan: kedvesen naiv. Amit mindössze egy paraszthajszál választ el a bugyutától. De elválasztja. És így még lehet ha nem is kedvenc, de többször olvasós élmény. 

Szóval könnyen lehet, hogy a ködös vénuszi történet mindössze a nosztalgia-billentyűmre lépett rá, de arra alaposan. 

De könnyen lehet, hogy a szimpátia oka az, hogy BBGY nem optimista. Sem az egységes emberiség erkölcsi növekedésében, sem a jóindulat mindenek feletti győzelmében, sem a kapcsolatépítés mindenhatóságában. És ez a pesszimizmus önt életet, némi valóságot ebbe a naiv fantasztikus regénybe.

7,5/10

Az alábbi kép egyben link is ám!

2025 április legvége utáni május elseje hajnali. Háromnapos munkahét volt. Ideális. Lehetne rendszeresen ilyen. Vagy lehetne ez az állandó munkabeosztás. Csak, ahogyan egyszer az Olajág törzsfőnökének mondtam amikor a kétnapos munkahetet javasoltam neki, dupla pénzért, mert valamit kell kezdeni a több szabadidővel, és az jobbára pénzköltéssel jár. A főfőnök nem harapott rá a lehetőségre, eszébe sem volt tőrült szervezésbe, utasításkiadásba fogni. Nem képes haladni a dolgozói igényekkel. Nem is értem. :-D

* 

Miről szólt az eddigi csonka hét? A szélsőkatolikus blogger haverommal való Messenger-beszélgetésről. Tök érdekes, amiket ír a katolikus egyház belső állapotairól, és tök idegesítő a fensőbbségessége, amivel mindent elutasít, ami kicsit is nem felel meg a hitének. Az idegesítősége ellenére sem lettem ideges, és ez több mint meglepő. :-D 

Viszont az az állapot, amiben Róma most van, változásért kiált, és ha változás lesz, akkor visszatérhet a BloggerHaver-féle eredeti hit. Namost: ha az megfelel BloggerHaverének, akkor jaj lesz itt mindenkinek, aki nem azt hiszi, amit ő. 

Vagyis az adventista próféciamagyarázat telibe talál. :-D