Azt, hogy miképpen találkoztam első ízben Sebők Imre képregényeinek az újra kiadásával, meg hogy egyáltalán kicsoda is ő, az előző Sebők-képregény, A repülő ember értékelésében leírtam.
Ezáltal némileg elettem önmagam elől az ebédet. Kicsit bajban is vagyok, hogy miről fog szólni ez az értékelés...
No, veselkedjünk neki, majd meglátjuk, Uram, mire megyünk mi ketten!
Kezdjük a leges-legelejeről!
A borítón az eredeti történet szerzője A. Tolsztoj. A név ne tévesszen meg senkit! Nem L., hanem A. Tolsztoj. Vagyis Alekszej és nem Lev. Golgota, Nagy Péter, Aleita, Aranykulcsoska és nem Háború és béke, Anna Karenina, Ivan Iljics halála. De az kétségtelen, nem csupán név-, hanem vérrokonok is.
Kettejük alkotásainak idejét meghatározta a kor, amelyben éltek. Mármint ideológiai szempontból. A. Tolsztoj később, a kommunizmus idején élt a Szovjetúnióban. Lev pedig a cári időkben, Oroszországban. Utólag, az alkotások szempontjából azt mondhatjuk, hogy akkor inkább a cári idők. Bár Bulgakovra gondolva még ez a hányaveti, sommás megjegyzés is érvényét veszíti, gondolj csak a Kutyaszívre! (Jut eszembe, tudtad, hogy van képregény-verziója is?)
De tény, ami tény, A. Tolsztoj nem volt mentes az ideológia melletti kiállástól. De ne legyünk elfogultak, ettől még akár lehet jó is, amit olvasunk. Nézzünk. Ha már képregény...
A Garin mérnök hiperboloidja a kiadások átlagát nézve négyszázötven oldalas regény. A képregény ennek a tizede. Vagyis zanza a javából. Cs. Horváth Tibor (CsHT), a Nagy Csé itt minden zanza-képességét összeszedte. Már csak azért is, mert a történet 1962-ben a Népszavában jelent meg eredetileg. (Itt egy teljességre törekvő lista a napilapban megjelent képregényekről és a szerzőikről.) Vagyis egy rész naponta három-négy képkockával jelentkezett. Ennek megfelelően ez mostani negyvenhét oldal sem aprózza el a képeket. Egy-egy oldalra (A5-ös) két-három képet tördeltek. Vagyis egyfelől elég nagy egy adott kép, jobban megfigyelhető, tanulmányozható, másrészt egyértelmű, hogy a forgatókönyv írásakor CsHT cseppet sem törekedett semmiféle részletességre.
*
Úgy véltem, ideje a majd évtizedes mulasztást pótolnom, és szép lassan meghívni az otthonunkba a sorra kiadott Sebők-képregényeket. Szerencsére (vagy nem szerencsére, mert hely és pénz) újra és újra kiadják őket, van miből válogatnom!
Amikor szétnéztem a kepregenymarket.hu-n, hogy melyik Sebők-munkához is van kedvem, A repülő ember abszolút befutó volt, és valami egyéb sci-fi-szerűséget kívántam mellé. Cím alapján így lett a Halálsugár. Amiről mit sem tudtam. Azért sem, mert a webshopban semmi különösebb információ nincsen a képregények tartalmáról. Valahogy még A. Tolsztoj neve sem tűnt fel. Bár ha feltűnt volna, akkor is ezt rendelem meg. A Molyra sem nyitottam rá, mert akkor meg teljesen egyértelművé válik, hogy miről van szó.
Arról van szó, hogy a Halálsugár csak álcím. A történet eredetijének a címe: Garin mérnök hiperboloidja. A regény több magyar kiadást is megért. Hol a krimiket sorakoztató Albatrosz-sorozatban, hol a sci-fi-ket bemutató Kozmosz Fantasztikus Könyvek között. De volt, hogy minden sorozattól független, önálló kötetként is napvilágot látott.
*
A történet voltaképpen nem sci-fi. Vagyis alapötletében tulajdonképpen az, de aztán mégsem. Vagy mégis...
Na, arról van szó, hogy egy mérnök, Garin kitalál egy pusztító szerkezetet, amely egy sugárnyaláb által képes hatalmas pusztításra. Azt, hogy másra is, Garint egyáltalán nem foglalkoztatja. A gépezet pusztító ereje hatalom a kezében, a világ feletti uralom megszerzésére akarja használni a halálsugarat.
A lézer mint olyan csak 1960-ban lett széles körben ismertté. Ez a Tolsztojunk a Garin mérnököt 1927-ben jelentette meg. Vagyis volt harminc évnyi fórja. Ilyen értelemben sci-fi a történet. Minden más értelemben kalandregény... illetve kaland-képregény.
De hogy ne legyek igazságtalan, csúfondárosan megmutatom, hogy van mondanivalója is:
Ám nincsen ok aggodalomra, nem ez a fő csapás! Ez csak olyan beletesszük, mert megkívánja a kor alapon van benne. (Legalábbis a képregényben, mert a regényt nem olvastam.) A lényegi vonal a mentsük meg az őrült tudóstól a világot. S persze megmentik. Vagyis tulajdonképpen megmentik, de közbe szól a sors is. (Milyen szép lenne, ha korona-ügyben is így történne valahogy, hiszen már most tudni, hogy ősszel durvább dolgok érkeznek.)
Az eseményeket nem forszírozom. Történnek, ahogyan történnek, jó és rossz dramaturgiával, de inkább jóval, pörgősen, fordulatosan. Az érdekes az, hogy pozitív főhős nincsen, az eseményeket az agybeteg Garint követve ismerjük meg. Ezáltal emberért nem, mindössze a világ egészéért izgulhatunk.
De mert itt vagyunk, tudhatjuk, hogy Garin terve kudarcot vall, a világ megmenekül. Legalábbis eddig. Őrültből van még készleten jónéhány.
*
Mivel a sztori nem kötött le annyira, amennyire vártam, jobban ráértem a megfogalmazást, pontosabban a megformálást megfigyelni.
Az előző Sebők-képregényről írt bejegyzésemben írtam már Sebők Imre rajzstílusáról. Ahhoz a bejegyzéshez hozzászólt a blog egyik olvasója, zord íjász a következőt írta a hozzászólásában (amely mint kiderült, egy készülő blogbejegyzése részlete):
Sebők mindig is egy csoda volt: tulajdonképpen nem képregényt rajzolt, hanem képregényt festett. [...] Sebők elképesztően bánt a fény-árnyékkal, a figurái, alakjai ebből bontakoznak ki, tulajdonképpen nem is használt igazán éles kontúrokat.
S csakugyan, milyen igaz! Figyeld csak meg ezt a két képkockát!
De ismét (és valószínűleg mindig) elmondható, hogy amikor szükség van rá, Sebők alakjainak az arckifejezése hihetetlenül plasztikus.
S ahogyan már mondtam a másik értékelésben, semmi nehézsége nincsen akkor sem, ha mozgást kell ábrázolnia.
Vagyis rajzügyben a helyzet keleten változatlan: Sebők Imre rajzait nagyon jó nézegetni akkor is, ha maga a történet, amit ábrázol annyira nem ütős. Bár még az is lehetséges, hogy a világot leigázni akaró őrült tudós alakja akkoriban sokkal izgalmasabb volt mint amennyire manapság annak számít. Végülis akkoriban a tudomány szent tehén volt, a tudósok pedig az ő érinthetetlen papjai.
Gar-Wind, Ócsa, 2007, 46 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638723529
8/10
2022 áprilisa, fizetésnap. Ma eltört a szemüvegem. Illetve elpattant az a kis damil, ami az üveget tartja. Nem tudom, javítható-e. Bifokális, vagyonba fáj. Szerencsére az eggyel előtte való nagyjából jó.
Olyan kis békés, semmilyen nap. Amíg Szerelmetesfeleségtársam dolgozott és online angolórán volt, én bevásároltam, elpakoltam, takarítottam, ahol már elviselhetetlen volt a dzsuva. Kádaztam, olvastam, írtam, szerettem SzFT-t, de csak érzelmekben, nem aktív testiséggel, és aggódtam a műtött barátomért. Néha nagyon jó így semmit tenni. Vagyis valamit, de semmi nagyon mozgalmasat.
