Nem tudom, miért nem igazán… Hm… Nem tudja valaki, véletlenül? 

Mert Sebők Imre, az Sebők Imre, persze. Adva van az ő kicsit sötét, kicsit depresszív képi világa, ami mindig is hajlott valamiféle pesszimizmusra, miközben az összhatás mégis mindig tökéletesen aláfestette a szöveg mondanivalóját. Sőt, vitte is azt. De most nem. 

Lehet, hogy a téma érdektelensége is az oka. Mármint számomra érdektelen. 
Nem néztem kronológiát, de vélem az ötlettel Verne bácsi rukkolt elő először. S aztán ott volt Burroughs Tarzanja, amelyben a szerző ha nem is lenyúlta Verne ötletét (az alapot mindenesetre: de!), minimum felhasználta. Doyle irányt változtat, s a szereplők nem a föld belsejébe mennek ősállatnézőbe, hanem egy afrikai fennsíkra. A lényeg ugyanaz. Jönnek, mennek, félnek, harcolnak, csudálkoznak, lelkesednek, menekülnek, hazajutnak. 

A baj ott van számomra, az alapötlet képtelenségén túl, hogy soha nem izgatott különösebben a dinók, szauruszok kérdése. A Jurassic Park-ban is a trükkök érdekeltek a legjobban.

No, ráadásul a történetben akkor van a legnagyobb csuda, amikor kiderül, hogy a spinkó, aki miatt újságírókám az egész hercehurcát vállalta, aki gyakorlatilag a mindenféle szauruszok elé űzte, hozzá ment, a cédája, egy ügyvédhez, mert az olyan kiszámítható, nem rohangál szauruszok után, hanem családcentrikus (s van még, aki nem érti a családon belüli erőszakot? :-D ). 

Szerencse, hogy feleségem van, aki jól szeret, s akit szeretek, mert menten kitörne rajtam valamiféle pánik, hogy hol van az a nő, van-e olyan nő, aki kiszámítható, aki logikus, aki minden jó, de szerencsémre nem kell pánikolnom, dinót bizonyítanom sem kell elindulnom, de mert az a nő mellettem van, nincs okom pánikra.

De ettől a képregény és a sztori nem lesz jobb.

*

A füzetet lezáró képregény Sajdik Ferenc sci-ci szösszenete, az Erwin Cooper elbeszélése nyomán született, mindössze négy oldalas (bizonnyal vékonka lett volna a felvidéki dínó-néző egy füzetnek) Timothy és a robot muris, de sajnos nem sokkal több. Van egy sovánka alapötlet, van Sajdik mindig, minden körülmények között vidám, mosolyogtató grafikája, de ennyi.

3/5

(2014)

Ifjúsági, Budapest