Jobboldal. Populizmus! A Zorbán! O1G!!!
Magyarországon ma nagyjából ez a nem túl cizellált, kötelező következtetési sorrend. S persze azonnal, kapásból, csípőből utálni kell minden elemet, amely ebben az gondolati láncban előfordul.
Utálok utálkozni. Ezért lettem nagyon kíváncsi már a címe alapján erre a könyvre. Sőt, bevallom, amikor a jobboldalt kritika éri, arra egyre kíváncsibb vagyok, mert szinte bizton tudható, hogy valami liberális marhaság van mögötte.
S most nem csak Magyarországra gondolok. S amire gondolok, az meg nem a Fidesz védelme. Különben sem hinném, hogy pont rám szorulnak.
Egyébként soha nem értettem igazán, mi a baj a politikai populizmussal. Csak ha a popzenére gondoltam, akkor kezdett valami derengeni, mifenét is takarhat ez az ördögtenger-fogalom. De a leglényegét nem értettem. S mondom, mert a populizmussal többnyire jobboldali politikusokat bélyegeznek meg, számomra ez szinte azt sugallja, hogy akkor az jó dolog. Mármint amivel vádolják. Jelen esetben a populizmus.
Persze ezek alaptalan prekoncepciók, korántsem bizonyos végkifejlettel.
Na, és akkor jött ez a könyv, amely már a címében azt üzente, hogy megfejti, megoldja a tájékozatlanságomból adódó, de a prekoncepcióim szerint vágyott végválaszt. Gondoltam én.
Amikor mentettem lefelé ennek a könyvnek a borítóját, hogy betegyem ide, a blog szövegébe, mert viszonylag rendszerető vagyok, s a blogképeket szerző-cím alapján mentem le, hogy később megleljem, akkor a szerző nevének beírásakor döbbentem rá, hogy én már olvastam tőle egy könyvecskét. Az a provokatív címe, hogy: A választások ellen. Na az is egy érdekes darab, ha ezt a bejegyzést elolvastad, érdemes átkattintanod arra, amit arról írtam: meghökkentő, forradalmi, elképesztő, vastapsra méltó, amit Reybrouck abban összehord!
*
Ez az esszé nyolcvanhat oldalas.
- Tizenhárom oldal arról szól, hogy tisztázni kellene mi a populizmus, mert ahányan használják, annyiféleképpen teszik, meg arról, hogy phűűű, fúúúj populizmus!
- Negyvenhét egy új társadalmi szakadékról, amely kiheréli a demokráciát.
- Elvileg tizennégy oldal arról, hogy talán van lehetőség, értelem, potencia a populizmusban, de a tizennégyből valójában csak három-négy.
- Majd újabb egy oldal párhuzamot von a szocializmus és a fasizmus indulásával, hogy ki tudja, a populizmus melyiknek a veszélyét hordozza magában.
Szóval a kedves olvasó át van hajítva, mint fekália azon a bizonyos palánkon. A könyv címével is, meg a tartalmával is. A cím hollandul így fest: Pleidooi voor populisme. Ami a Google-fordító szerint azt jelenti: Könyörgés a populizmusért.
Kezdek semmit sem érteni.
*
Elsősorban azért nem, mert ahogy írtam, Reybrouck kifejti, mekkora probléma, hogy bár mindenki használja, fogalmi szinten semennyire sincsen tisztázva, mit is jelent a populizmus szó.
Ezt a bekezdést eredetileg a bejegyzés végére biggyesztettem. De mert kicsit elébe futottam a dolgoknak, és beleolvastam a könyvbe, ide kívánkozik.
Ez a könyv az eszembe juttatta, hogy van egy másik is itthon, az legalább az alapokat megmagyarázza majd! Valamiért teljesen kiment a fejemből, hogy itt van a polcomon. Mondjuk a borítója sem prekoncepció- és sugalmazásmentes azzal a Fidesz-narancssárga hátizsákkal... Hogy senki el ne tévessze miről, kiről lesz benne szó. S nem értem, miért nincsen kérdőjel a címben? Na, sebaj, hátha ez majd válaszol az alapkérdéseimre!
[...]
Egyfajta választ már a bevezető elolvasása adott: már a populizmusról tartott legnagyobb konferencián képtelenek voltak a résztvevők definiálni, mit is jelent a konferencia alapfogalma. Hm...
Majd hatalmas nagyvonalúsággal még csak lepkefingnyi kísérletet sem tesz arra, hogy ő maga megfogalmazzon legalább egy próbadefiníciót, aztán ír még a meghatározatlan fogalomról még hetvenhárom oldalt.
S mondom, az első tizenhárom oldalban maga is berzenkedik a szónak még a kiejtésétől is, olyan rettentő tartalmat takar, hát hogyne berzenkedne a holland politikai életben való gyakorlati megnyilvánulásaitól? Megtudhatjuk, hogy a populizmus a politikai legalja.
*
Következik a negyvenhét oldalas etap. Amelynek a tartalmát egy új fogalom bevezetése köré szervezi Reybrouck. A fogalmat diplomademokráciának nevezi.
A diplomademokrácia lényege: a demokrácia mára elveszítette a gyakorlati megvalósíthatóságának a reményét is. Mégpedig azért, mert a politika gyakorlói mára mindenhol kizárólag diplomás politikusok. Holott a társadalom a legmagasabb iskolai végzettség szerinti százalékos megoszlásában a diplomások nagyon soványka réteget jelentenek a diplomátlanokkal szemben.
Reybrouck azt is mondja, nagyon-nagy baj, hogy nincsen semmi átjárás a két csoport között. Négyévente összehívják a diplomátlanokat, hogy megszavazzák maguk fölé a következő négy évre a következő garnitúra diplomást, és úgy nagyjából ez a szerepe a diplomátlanoknak a demokráciában.
Ennek a következménye, hogy a diplomátlanok úgy érzik, semmi közük az egészhez demokrácia-, politika-cirkuszhoz. Apolitikussá váltak, növekszik azoknak a száma, akik már el sem mennek szavazni.
Csoda-e hát, hogy ezzel szemben növekszik azoknak a politikusoknak a népszerűsége, akik olyan problémákat fogalmaznak meg, ami ezt a réteget foglalkoztatja? S a galádok ráadásul úgy fogalmaznak, hogy ez a réteg is érti.
Na, ők a populisták, mondja Reybrouck. Tudod, akik hű, meg ha, és veszélyesek, mint a fene, és a jó Isten óvjon meg tőlük, bármilyen oldalon is vannak. (De főleg, ha jobboldaliak! Ez így nagyjából benne van a könyvben is.)
A hetvenhat oldal tehát a diplomdemokrácia működésképtelenségének bemutatásáról és hosszútávú tarthatatlanságáról szól. Meg arról, hogy a populizmus nem más, mint vészkijárat a diplomademokráciából.
*
S akkor most megtorpanok, gondolkodom kicsit. S amin gondolkodom, nincsen benne a könyvben. Ami igen, azt jelezni fogom.
Fel nem foghatom, mifenéért baj, ha a vezető politikai réteg foglalkozik azzal, ami az alatta elterülő, hömpölygő tömegeket foglalkoztatja, mozgatja?
Hazánkban nem szabad kimondani a „cigánybűnözés” szót. Mert nincsen külön cigánybűnözés, csak bűnözés van. 2023 augusztusában Novák Előd, a Mi Hazánk politikusa 5,2 millió forint pénzbüntetést kapott, mert a Parlamentben kimondta a tiltott szót. Jujszégyeldmagadat játszanak a nagyok, miközben ostoba érzékenyítéssel nem oldható meg, hogy olyan házakba, községekbe is szívesen költözzenek emberek, amelyek közel vannak a cigánysorhoz (ezt ma még szabad, vagy romavonalat kell írnom?) vagy ahol nagy számban élnek cigányok? Oppardon, romák. S játszhatunk a szavakkal, amíg a tapasztalatok miatt senki sem akarja, hogy roma szomszédja legyen.
Európa államai, szemben a populista O1G-vel, teljes mellszélességgel odaálltak a befogadás politikája mellé. Majd amilyen nagyvonalú volt az idegen kultúrából érkezők elé tárt karjuk, ugyanilyen nagyvonalúan hallgatták hosszú évekig el azokat a társadalmi, szocializációs, gazdasági problémákat, amelyeket az újonnan érkezettek okoztak. De úgy hallgatták el, hogy arról sem beszéltek, amikor a saját országuk eredeti állampolgárain esett sérelem. Vagyis a befogadás politikája védtelenné tette az ország eredeti lakóit a szocializálódni képtelen, agresszív, bestiális újonnan jöttekkel szemben. Ami Kölnben történt 2015 szilveszterének az éjszakáján, arról a német sajtó hosszú napokig nem beszélt, simán elhallgatta, ami történt. Pedig egy német városban német nőket erőszakoltak meg, zaklattak, raboltak ki nem német állampolgárok.
Ahogy telt-múlt az idő, és lassan szembe kell nézni azzal, hogy gond van a nyakló nélküli migrációval. (Én kezdettől fogva nem értettem, mifenéért kellene beengedni az országba, akiről nem tudjuk, kicsoda, meg aki a sokadik névvel, borostával érkezve hazudja magát tizenöt évesnek?) A helyzet az, hogy nem génsebészek és atommérnökök tömkelege érkezett Európába. Akik érkeztek, azoknak a döntő része nem integrálódni akar, csak részesülni az európai szociális rendszerek előnyeiből. S közben persze a javadalmazásait nem munkavállalással egészíti ki. A csökkenő munkaképes európai lakosság azonban nem képes ennyi embert eltartani. S ugyan, mi a fenéért is tenné? Kakukkfiókák tengere a fészekben!
S Reybrouck könyvében szembejött négy mondat, amin napok óta nem tudok túllépni.
A populista szavazók már jóval azelőtt jelezték a bevándorlás kevésbé napos oldalait, hogy az irányító és szellemi elit szembe mert volna nézni a multikulturális drámával. A felvetett javaslatok nem mindig voltak végiggondoltak, de megmutatták az uralkodó politikai diskurzusban meglevő vakfoltokat. Ez álláspontjuk megfogalmazására kényszerített más pártokat. Így születtek aztán alternatív és mértéktartóbb megoldások. Ilyen értelemben a populista pártok az ellenzéki pártok szerepét töltik be. (76–77.)
Vagyis a szellemi elit nem mert szembenézni egy több mint logikus, magától adódó problémával, ezért a társadalomra szabadított egy azt elpusztító réteget. A populista (műveletlen képzetlen, papírtalan) szavazó pedig megfogalmazta: mi a franc az, hogy jöttmentek zaklatják szexuálisan egy adott országban a nőket, antiszociálisan élnek, gondolkodnak, miközben az ország pénzén élnek? S miért nem lép fel ellenük határozottan az állampolgárok védelmében a hatalom? Reybrouck megfogalmazása számomra émelyítő: „kevésbé napos oldal”. Backikám: nők megerőszakolása, zaklatása, nem „kevésbé napos oldal”, hanem bűncselekmény! S aki ezt szóváteszi, aki ez ellen fellép, az nem populista szavazó, hanem felháborodott állampolgár. „Vakfoltokat” mutattak meg, ezek a populista szavazók...
Mert ezt az irányító és szellemi elit nem látta, nem mert szembenézni vele. Vagyis vak, süket és tehetetlen. Vagyis a vezetésre alkalmatlan. Elefánt az európai porcelánboltban.
Ne szakadjon le az arcom...
Vagyis a populizmus ezek szerint az, ha erre (és minden más hasonló) problémára rámutat valaki, megfogalmazza a veszélyét, a tényét, és hatékonyan, azonnal reagálni akar rá. Ha ez így van, akkor éljenek a populisták!
Emlékszel mit kapott az Orbán-kormány, amikor kerítést épített a déli határon? S nem tudom, figyelted-e a megítélésnek a megváltozását? Ahogyan a nyakra-főre beengedéssel szemben is egyre határozottabb hangok vannak.
De persze az öngyilkos alapállás mit sem változott.
De mi köze a fenti populizmusnak a rasszizmushoz, a fasizmushoz? S vajon ha nem reagál a hatalom az ilyen problémákra, az nem plusz jogok biztosítása-e a többséggel szemben egy kisebbségnek? S amely a plusz jogokat arra használja, hogy folytatja a bűncselekmények elkövetését. Vagyis a hatalom töketlenkedése a jogokba ütköző cselekedetek terjedését, szaporodását segít elő. S ha nem így tesz, ha ez ellen kommunikál, akkor populista.
Nem értem, mondom, nem értem...
*
A könyv címe, hogy A populizmus védelmében. Azért erről is van szó benne. Ahogyan mondtam: három-négy, erőtlen oldal. Azokon nagyjából arról van szó, hogy a probléma-meglátásai miatt szükség van a populizmusra, csak szorítsa már demokratikus keretek közé magát!
Tehát Reybrouck elismeri, hogy vannak problémák, amit a felvilágosult diplomademokraták nem hogy előre látni nem képesek (pedig annyira evidensek, mint az, hogy ha távolról dörög az ég, és a szél felénk fújja a felhőket, itt is esni fog), képesek meglátni, vagy nincs annyi vér a tökükben, hogy szembeforduljanak az azokat támogató, előíró diktátumokkal, gazdasági érdekekkel,
Megáll az ész! Illetve már megállt.
*
Majd következik másfél oldal levezetés. Amely azért ismét felemelt mutatóujjal morfondírozik azon, hogy a populizmus vajon a kommunizmus vagy a fasizmushoz hasonlít-e inkább... Bár előtte sem voltam lelkes, itt már hatalmasat legyintettem az egész, becsapós című szolga-esszére.
*
Majd kövektezik másfél oldal levezetés. Amely azért ismét felemelt mutatóujjal morfondírozik azon, hogy a populizmus vajon a kommunizmus vagy a fasizmushoz hasonlít-e inkább... Bár előtte sem voltam lelkes, itt már hatalmasat legyintettem az egész, becsapós című szolga-esszére.
Gondolat, Budapest, 2010, 86 oldal · ISBN: 9789636932404 · Fordította: Bérczes Tibor
Két hete találtam a Pattern-Seekering Animalst magamnak. Random, a YouTube-on. Azóta nagyon sokat hallgattam. Azon gondolkodtam Szerelmetesfeleségtársammal, hogy nem azért nem tetszett a múlt heti Presser-koncert, mert az utóbbi időben nagyon sok, jó minőségű zenét játszó előadót láttunk, hallottunk, és ezáltal az elvárásaink lettek magasak? Én meg ahogyan hallgatom ezt az új felfedezést, azt mondom, dehogynem! Hát figyeld csak például ezt a számot! Nem elborult, köldöknézős muzsika, mégis minőségi szerkezet, hangszerelés, dallamok, szólók... A Presser-koncerten intelligensen, kifinomultan volt döglött a muzsika. Basszus soha nem gondoltam volna, hogy valaha is kritikus leszek Presserrel és ilyeneket írok róla! De tényleg nem!
Megint eltelt egy hét. Mondanám, hogy Csemete ágyában heverek, így szombat hajnalban, de hát, ugye, ő elköltözött. Vagy mi. Mert két éjszakát itt aludtunk, ebben a szobában Szerelmetesfleségtársammal, majd Csemete hazajött, visszatakarodtunk a magunkéba. Tegnap aztán haza(vagy hová)ment, de ma jönnek a párjával, és ismét itt alszanak. Tehát az ágyon még az ő ágyneműje van. Meg vannak még itt vastagon cuccai. Vagyis úgy költözött el, hogy még vastagon itt van, és úgy a miénk a hálószobánk, hogy tulajdonképpen tettre készen pattanhatunk ki belőle, ha Csemete hazatéved... És ez lenne minden világok legjobbika?
Nem fogadtam végül el az új minkalehetőséget. Számolgattam, és végső soron úgy jött ki a matek, hogy ami biztos, azzal tulajdonképpen úgy nettó tízzel kerestem volna csak többet, viszont a mostanihoz képest nagyon cigányéletű melő lett volna, több munkával.
A lányom és az unokám Angliába repültek tegnap anyunagymamához. Bogyó tizenkét óráig nem aludt, de nagyon ól bírta az utat. Aztán kidőlt, mint pudvás fa a viharban. De szerencsésen utaztak és érkeztek meg. Ez számít!
