Blacksad. Egy nyomozó macska. Állatok mindenfelé. Mi a fene?
De ha Blacksad, akkor egyértelmű: védjegye a grafikai minőségnek, a részletes, szemgyönyörködtető ábrázolásnak. Képregény, amelynek minden kockájában úgy merülhetünk el, akár nyári kánikulában a hegyek közti hűsvízű tó vizében.
Akkor is, ha a történet maga, volt ilyen, didaktikus, vagy éppen, ilyen is volt, gyengécske. De a Blacksad-nek minden megbocsátva a rajzok miatt!
Térj be és gyönyörködj! Higgy a szemednek!
Nincsen új a Nap alatt, tudom. De mi új lehetne egy képregény-sorozat hatodik kötetnél, amely simán, lazán hozza, tartja a várt nívót?
Azért elmondom, hátha vannak itt képregény-szempontból újszülöttek, akiknek a Blacksad új: a sorozat egy beszélő, felöltözött állatszereplőkkel operáló, a mi világunkban úgy az ötvenes éveknek megfelelő környezetben játszódó, noir krimi-sorozat.
Ami egyre kevésbé noir, bár kriminek krimi maradt. Most éppen városvezetési-gazdaságis krimi.
Összefoglalás
A Blacksad esetében egy dolog bizonyos: a rajzok tetszeni fognak. A történetekkel van baj. Néha szétesnek (Amarillo), néha próbál belekapaszkodni a veszteni soha nem tudó holokauszt-témába de szervesen integrálni képtelen (Vérvörös lélek). Viszont a szemet soha nem ereszti. Most sem, ez tény. De a fél-történet annyira nem fogott meg, nem csigázott fel, hogy az ujjaimmal türelmetlenül dobolva az asztalon várjam a második kötetét. Mert ugye, ez a sztori nem ér véget ebben a könyvben.
Vagyis ez az értékelés fél-értékelés. Legalábbis, ami a sztorit illeti. S mint ilyen, voltaképpen igazságtalan.
Azonban az első, magyar nyelvű kötete 2016-ban jelent meg a sorozatnak. Most 2022 van, annak is a vége. S egyébként ez leples bitangság tavaly jelent meg, a folytatása meg sehol sincs. Ha ez a tendencia nem törik meg, akkor úgy egy év múlva tudom meg, mi a történet vége.
Addigra azonban ki a fene emlékszik az elejére? Mondjuk a helyzet az, hogy pár napja olvastam, és már most homályos, miről is szólt. Ami vagy a memóriámról vagy az ábrázolt eseményekről mond el nagyon sokat. Vagy mindkettőről. Maradjunk ebben.
S a helyzet az, hogy tulajdonképpen ezzel mindent el is árultam erről a hatodik részről. Úgy tűnik, sajnos a Blacksad esetében az előző értékelések Ctrl+C–Ctrl+V-s, másodlagos felhasználása a továbbiakban simán működik. Avagy egészen röviden, ugyanígy másolva:
Szöveg, történet. 3-4/10
Rajz: 10/10
S ezzel el is mondtam mindent, mindenkorra. Kevesebb áram fogyott, mindketten időt spóroltunk. Ennyi. De a lelkiismeret mégsem hagy békén. Szaporítom még egy kicsit a szót. Fellapozom a könyvet, miről is tudnék beszélni.
A konfliktus
Adva van a város, aminek van vezetése. Meg vannak fő vállalkozói. Meg mérnökei. S van, hogy a mérnökök nézete nem egyezik a vállakozókéval és a vezetésével. S mert nem egyezik, az utóbbiak kevesebbet kaszálhatnak és/vagy nagyot bukhatnak.
Blacksad akarva-akaratlan, a mérnök oldaláról sodródik az eseményekbe. Meg egy színjátszótársulattal való szimpátiája okán.
Aztán meghal a mérnök, Blacksad minden megfeszített vigyázása ellenére.
Aztán lesz még más halott is.
A Blacksad-re jellemző, hogy hagyja vadul burjánzani az állatokhoz kötődő sztereotípiákat. A mérnök, aki rálát a fű alatti susmusra, mi más lehetne, mint a sötétben is kiválóan tájékozódó denevér.
A fő vállalkozó meg, mi más, mint a karvaly!
A polgi szerinted? Aham, a pulyka. Tudod, aki fel tudja magát fújni, és támad is, ha kell, ha nem. Stimmt!
Talán már eddig is feltűnt, hogy a rajzolónak semmi sem esik a nehezére, legyen az nagytotál, utcajelenet, tömegábrázolás, városkép vagy bármi is. Egyébként jó, ha tudod, ő maga színezte is a képeket.
Bár immár az utóbbi két, történetileg annyira nem-gyere-be-Blacksad után volt bennem valamelyes fenntartás, és csökkent a kíváncsiságom is, de úgy jártam ezzel a Blacksad-del akár Szerelmetesfeleségtársam jócskán fogható testével: hiába ismerem mindenhogyan olyan sok-sok éve, egyszerűen képtelen vagyok megunni, bármikor látom is, ugyancsak a kedvemre van, és mindig látni akarom, újra és újra. Mert hiába ugyanolyan, nem tudom a megszokásig látni. Akaratlanul így jártam ennek a félkötetnek a rajzaival is. Nézd csak és nyugodtan vessz el a részletekben!
Olyan ez a Blacksad, mint egyes zenei együttesek: ismeri már őket az ember gyereke, tudja, mire számíthat, mit várhat, hogy annyi lemez után új már csak az adott keretek között jöhet, és az nem lesz már új, csak az eddigiek valamilyen formája, de mégis ellenállhatatlanul letölti, megveszi az új lemezeket. Hallottad például a legutóbbi Deep Purple albumot? Vagy a Jethro Tull-t? Gillan-nek már soha nem lesz olyan hangja mint a Child In Time felvételekor, Ian Anderson fuvolajátéka már senkit sem lep meg a tört ritmusok között, de mégis jó hallani mindkettőt újra és újra, s ha megjelenik valami vadonatúj, akkor azt is! És csitt a fanyalgóknak!
Mert alapvetőn fanyalognék én, jól esne, ha Blacksad ugyanolyan macska-Marlowe lenne, mint az első kötetben, húznám a számat, hogy a sztori olyan lerágott csont, hogy már a hangyák is unott csáppal fordulnak el tőle. De hogyan is énekelte nem sokkal a halála előtt Freddie Mercury? The Show Must Go On!
Blacksad 1.: Árnyak között
Blacksad 2.: Hófehér nemzet
Blacksad 3.: Vérvörös lélek
Blacksad 4. Néma pokol
Blacksad 5.: Amarillo
Pesti Könyv, 2021, 58 oldal · ISBN: 9786155699498; Fordította: Nagy Krisztián
7/10
2022 decembere, aranyvasárnap. Semmi karácsonyi hangulatom nincsen. Mondjuk évek óta nincsen. Tönkreteszi a kereskedelem ősszel kezdődő pumpolása is, meg tönkreteszik az emberek, akiknek csak tartalmatlan, kötelesség-látszat az egész. Kaptunk csomagot a cégtől is karira. Belenéztünk, aztán inkább nem is kommentáltuk. Mert vajon hálátlanság-e fanyalogni a kapott ajándék felett, csak azért mert a bérünk majd annyival marad el a magyar keresetek átlagától, mint amennyit a kezünkhöz kapunk, s bizony ehhez képest ez a kis ajándékszatyor, hogyan is mondjam... Nem is mondom! Csak adom vele a lovat Szerelemtesfeleségtársam alá, aki nagyon rágja a fülemet, hogy menjek már innen, meg kellene élni. (Tényleg, meglepő, de elküldtem két helyre életrajzot, és nem is válaszoltak...)
Ofi valamiért nagyon hálás volt a tegnapelőtti nálalétünkért. (Lásd: itt: ...) Tudom, hogy mindig értékeli, ha sikerül valamit tennünk érte, de az, hogy ő Messengerben színes szívecskéket küldjön, nos arra még nem volt példa. De tény, ami tény, én is úgy éreztem, hogy kivételesen mi szerveztük meg helyette a péntek estéjét, és így sokkal nyugodtabb volt az egész. S kézrátétellel meggyógyítottam a bérelt autóját, az se semmi!
Tegnap elugrottunk a Csillag Centeres Lírába két ajándéknak szánt könyvért, aztán lementünk a mínusz egyen levő ruhaboltba. Én hamar felmértem, hogy vannak kedvemre való cuccok, de vagy nincsen rájuk szükségem, vagy drágállottam őket. SzFt vett magának bugyikat, és miközben fizetett, én betévedtem a nagyongyerek részre. S majdnem elsírtam magam, mert persze, hogy naná, eszembe jutott, aki folyamatosan ott van, és hiányzik, s aki éppen ezekbe a ruhákba való. Eszement egy dolog ez...
