Két molyos beszélgetés alapján már magamra kellett ismernem: homofób vagyok és látens homoszexuális, aki azért van a homoszexualitás ellen, mert maga is küzd vele. S persze én vagyok az elnyomó, a fehér, keresztény férfi, akinél rosszabb, korlátoltabb, gonoszabb semmi sincsen ezen a világon.
Ofi barátommal összeszedtük, hogyan is lehetnénk első pillantásra, belénk köthetetlenül polkorrektek. Valahogy így:
olyan transzexuális néger (na, jó, fekete, bár akkor mi van a negroid kifejezéssel mint antropológiai fogalommal: feketeoid?)-cigány (na, jó, roma, de akkor romakerék, a falat roma útra megy, romapecsenye?)-zsidó nőknek kellene lennünk, akik leszbikusok. (Ez utóbbi azért is nélkülözhetetlen, mert így mégis csak a nőkre gerjedhetünk).
Azt hiszem nem volt benne más,s így minden együtt van, hogy megmenekedhessünk a mindent elsöprő áradatban. Na, amikor ezt összehoztuk, megtalálván a követendő utat, azonnal koccintottunk is rá, de csak röhögés után tudtunk inni.
Amikor megtudtam magamról, hogy homofób és látens meleg vagyok, aki küzd az ellen, hogy be kelljen vallania, a saját nemiszervére gerjed, és azt kívánja magába (brrrr!, összehúzódott minden izmom), akkor is nevettem egy nagyon jót. Majd rövid töprengés után bevallottam, hogy alapvetően a férfiak sem érdekelnek, nemhogy a nők, és őszinteségi rohamomban az ingemet feltépve,csupasz mellkasomat kínálva a sortűznek bevallottam, hogy szexuálisan nincsen izgatóbb számomra mit egy izmos doberman. A neme mindegy... S hogy küzdeni akarok a jogaimért, mert ha a kutyának is jó, mi lenne egy vele való intim kapcsolatban megvetendő, lealjasító, természetellenes?
Én naiv, akkor még nem tudtam, hogy a jelenségnek már neve is van: zoofília. Ahogy azt sem, alakul a zoofílok jogaiért való közdelem. Ahogyan a pedofília legalizálásáért is komoly lépéseket tettek tőlünk nyugatabbra. A norvégok után a németek és az osztrákok a leghülyébbek ezekben a kérdésekben.
A gender őrület, amely egy csepp józan ésszel követhetetlen és visszataszító, alapjaiban akkora marhaság, hogy ha nem lenne véresen veszélyes, röhögni lehetne rajta.
Brigit Kelle azt mondja: igen, halálosan veszélyes ez az áradat, de bármelyik diktatúrán lehet. röhögni a korlátoltságán miatt Hát írt egy könyvet, amelyet elképedve, undorodva, felháborodva, értetlenül és hitetlenkedve végigröhögsz. (Már csak azért is, mert itt, Magyarországon nem érezzük testközelből ezt az elképesztő blődületet.)
Az mondjuk már egyáltalán nem vicces, hogy Kelle asszony rendőri védelmet kért a szókimondó, logikát követelő gender-kritikáit követő fenyegetések miatt. (Van más is, ami vérforraló, de arról majd később.) Így megy ez!
A fenyegetések oka nem csupán a gender-képviselők párbeszéd- és vitaképtelensége, hanem elsősorban az, hogy Brigit Kelle soha nem felejt el rámutatni arra, hogy a gender Európára erőszakolt ideológiája egyfelől hatalmas összegektől fosztja meg az adott társadalmakat.
Az Európai Szociális alap költségvetéséből 2007–2013 között 3,56 milliárd eurót költöttek a gender-ökörségekre.
- Ma árfolyamon az 1.345,680 milliárd forint. vagyis
- az adott időszak egy évére lebontva, 192,240 milliárd forint.
- Magyarország költségvetése 2010-ben 8 464 milliárd forinttal gazdálkodott és
- szociális kiadásokra ebben az évben 632 milliárd forintot költött
Ha valamit rosszul számoltam simán belátom, a matek soha nem volt erősségem. Az nyilvánvaló, hogy a mostani és a tizennégy évvel ezelőtti euró-árfolyam nem ugyanannyi volt, de csak nagyságrendet iparkodtam bemutatni. A magyarországi adat a KSH oldaláról származik.
Nem túlzás kijelenteni, hogy az önjelölt, és soha, sehol, semelyik társadalomban semmilyen szinten meg nem szavazott kóros marhaság vírusszerű terjedésének az oka nem csupán az osztódással szaporodó elmebaj, hanem a benne levő hihetetlen nagyságú anyagi lehetőségekhez való hozzáférés is.
A könyvét megjelentető MCC Kiadó így mutatja be a hölgyet:
Vagyis magyar a lelkem. Na,jó, magyar származású. Innen nem derül ki, de egyébként Heltai Gáspár születési helyén, Nagydisznódon született ő is, 1975-ben,
E könyv szempontjából azonban ennek semmi jelentősége nincsen. Annak, hogy Birgit Kelle nőnemű és annak is vallja magát, nos, annak bizony hatalmas jelentősége van!
MI A FRANC AZ A GENDER?
Aham, nagyon jó a kérdés... Hát izé... Tulajdonképpen nincsen egyértelmű definíciója. Voltaképpen a fene tudja. (Minden bizonnyal ezért van az osztrák fővárosban tizennyolc [!] gender-tanszék.) Azért nincsen általános definíciója, mert értelmezhető mindenhogyan. Meg azért sem, mert az önellentmondásos értelmetlenséget nagyon nehéz definiálni.
De azért tegyünk egy kísérletet! Ha nem is a definícióra, de a körülírásra.
A gender azt állítja, hogy a biológiai nemnek megfelelő viselkedés semmi más, mint ránk kényszerített társadalmi konstrukció. Valójában mindenki olyan nemű, amilyennek érzi magát. S nem kell megállni a két nemnél, mert már önmagában ez is szexizmus.
A választott, egyéni nemének elfogadtatása mindenkinek elemi joga. Egy csoportnak nincsenek, nem lehetnek joga, hiszen a nácikkal azonosíthatók: ők a heteroszexuálisok. Mindegy, hogy férfiak vagy nők. Ha férfiak, elve egy elnyomó, zsigerből szexista nemhez tartoznak, ha nők, akkor meg a szolgalelkűség, a zsigeri alávetettség irányítja őket.
A gender alapvetően a nők hatalmáért küzd. Akkor is, ha a pakliban benne vannak a homoszexuális és a transznemű férfiak is. Meg az ezer másik ilyen-olyanság. Ez a küzdelem önmagában és alapjaiban ellene mond annak, hogy a konstruált férfi-női mivolton kívüli, valódi férfi-női mivolt jogainak kell érvényesülni, mert a férfiak érvényesülését nagyjából úgy képzeli el, ahogyan az a most hirtelen a könyvben meg nem talált szervezet esetében történt: a negyvenkét női alkalmazottra mintegy tíz férfi esett. Nem fizikailag. Sally Miller Gearhart, leszbikus jogász már 1982-ben arról beszélt, hogy a férfiak számát tíz százalékra kell csökkenteni.
A reális család című szobor Birmingham-ben. Keresd a képen az apát, a férfit!
A cél, hogy teljesen genderré váljon a társadalom. Sutba minden eddigi, domináns értékkel, elő minden szexuális aberrációval (igen, a pedofíliával sincsen baj, mindössze a gyermekek szexualitáshoz való joga felől kell megközelíteni!)
Mi mindennek kell genderré válnia? Mindennek. Például a nyelvnek. Mert felháborító, hogy a német és más egyéb nyelvben mekkora szerepet és hangsúlyt kap a hímnem. Meg kell változtatni! Akkor is, ha a erőszakot tesznek vele az adott nyelv összes szabályán. Németországban így lettek a professzorokból professzorasszonyok, vagy profeszorx-ek. (Mintegy elcseszett Asterix képregény!)
De genderré kell válnia az öltözőknek, a vécéknek, a leadott vizsga- és diplomadolgozatok nyelvezetének, a filmeknek (vö. a Netflix nagyjából bármelyik alkotását) mindennek, de mindennek.
A megvalósítás ugyan tengernyi ellentmondást rejt magában, de erre fittyet kell hányni! Milyen ellentmondásokról van szó? Csak három eklatáns példát hozok.
- A gender tanítása szerint a biológiai nemnek nincsen jelentősége, semmit sem határoz meg, az csak konstruált, vagyis a szocializációtól függ. Ezzel szemben a nők mindenben való kiemelése, előre tolása teljesen egyértelmű.
- Lásd például a fenti szobrot.
- A a kétezertízes bécsi Orvosi Egyetemen a nők vizsgaeredményei rendre rosszabbak voltak mint a férfiaké. A megoldás az lett, hogy a nők ponthatárait csökkentették (pozitív diszkrimináció). Azonban a részvételi arányhoz viszonyított teljesítmény még így is rosszabb volt mint a férfiaké. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy az alacsonyabb pontszámmal felvett nők miatt az eredeti pontszámhatárokat elért férfiak ne kerüljenek a felvettek közé. A bécsi bíróság, ahová az egyik fel nem vett férfi keresetet nyújtott be, gyakorlatilag egy legyintéssel elintézte a kérdést, és elhajtotta a kárvallottat.
- Ha nincsen jelentősége a biológiai nemnek, miért örülünk annak, hogy a férfinő/nőférfi Conchita Wurst , a szakállas nő, de inkább női ruhába öltözött, borotválatlan pasas nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált?
- A megvetendő hete nő, értsd: heteroszexuális, ugyanúgy a macsó pasast kívánja, mint egy homoszexuális férfi. Az alapgond: hogyan egyáltalán lehet egy férfit kívánni?
A helyzet az hogy a könyv zúdítja az információk özönét, lapról lapra csudálkozhatunk, hogy a hülyeség, ha nem is xilofonozik, foszforeszkál (hommage a Sándor György). De tényleg töméntelen mennyiségű eszementséggel nézhetünk szembe. Ha nem lenne végtelenül tragikus a tudomány, a vallás, a természet adta biológia kiherélése, végtelenül komikus lenne az egész.
KOMIKUM
A szerző megközelítése humoros. Úgy tesz, mintha bólogatna az ideológia katyvaszra, önkritikus kérdéseket fel, összefüggésekre, összefüggéseket, logikai hibák tömkelegére mutat rá, miközben nevet és nevettet.
Remélem, világossá vált, hogy az öltözőkabinokkal a gender aknamezejére léptünk. Ebből nyilván az is következik, hogy Berlinben időközben tárgyalásokba kezdtek a transzszexuálisok extra fürdőidejéért. Az SPD és a zöldek 2014 őszén a berlini Tempelhof kerületben azt követelték, hogy Schöneberg városi fürdőjében minden hónapban foglaljanak le két órát csak az inter- és transzszexuális emberek számára. Csak védett terekben kerülhetik el ezek az emberek a „bizalmatlan tekinteteket és az elítélő megjegyzéseket”.
A transzszexuális embereknek a definíció szerint biológiai nemük eltér az érzésük szerintitől. Az interszexuális embereket nem lehet genetikailag vagy anatómiailag egyértelműen egy nemhez
rendelni. Fölmerül a kérdés: hogyhogy csak a transzszexuálisok és az interszexuálisok számára legyen extra fürdőidő? A kövér emberek nincsenek kitéve minduntalan hülye megjegyzéseknek? Mi a helyzet a nagy mellű nőkkel? Nem bámulják meg őket állandóan az uszodában? És a kis mellűek? Mi a helyzet az erős szőrzetű férfiakkal? Most akkor kapjanak saját fürdőidőt? Nincs-e egyes városokban már extra fürdőidejük a muszlim nőknek, hogy védve legyenek a férfiak pillantásaitól? Ne becsüljük alá a vallási hovatartozást mint fürdési tényezőt!Egy pap barátom mutatott rá arra a nem elhanyagolható problémára, hogy fürdés közben egy-két óvatlan mozdulattal véletlenül megáldhatná a vizet, és mielőtt bárki észrevenné, az összes fürdőző szenteltvízzel spontán meg lenne keresztelve. Tehát muszáj, hogy a papok is sürgősen extra fürdőidőt kapjanak!
És ha már külön fürdőidő, akkor kérem, legyen mindenkinek: szépeknek, csúnyáknak, kövéreknek, soványaknak, vallásosoknak és még ráadásul az összes Facebook-nemnek is. Így kell ezt csinálni! (104–105.)
Ebben a szellemben íródott az egész könyv. Tréfás! De tényleg az.
AMI AZONBAN CSEPPET SEM TRÉFÁS
A gender alapos és körültekintő. Nem hagy figyelmen kívül egy korosztályt sem. A legfiatalabbakat sem. Négyéves kortól elkerülhetetlennek tartja a szexuális felvilágosítást. A mindent érintő felvilágosítást. Alsós korban tudjanak már a gyerekek fapéniszre sötétben gumit húzni és legyenek tisztában a nyalás mikéntjével. Ez is elképesztő, de legalább része lehet a heteroszexualitásnak. A gender persze nem áll meg itt. A kicsik érzékenyítése az összes gender-nemmel kapcsolatban elindult. (Nem mondtam, eddig kábé negyvenezer nem van! Negyvenezer! Én leragadtam kettőnél.)
Igen, Dúró Dóra és a Meseország mindenkié. Ugyan a könyv elégetése szerintem dupla mellélövés volt (a könyvégetés a nácikat és a komcsikat idézi, a botrány pedig reklám), de az indíttatást teljesen megértem. Akkor is ha még a neves meseszakértő, a meseterápia kidolgozója, Boldizsár Ildikó is több mint udvariasan fogalmazott a kötettel kapcsolatban.
A könyv megjelenésének a ténye jelzi a veszélyt, ami tőlünk balra már nem veszély, hanem mindennap velük élő valóság. Igen, az érzékenyítés az ostoba mesékkel egyfajta kapudrog a négyezer féle nem létezésével és működésével kapcsolatban, még mielőtt az aprólékok a természetes kapcsolatokat megismernék.
Kérdés, minek köszönhető, hogy itthon erről még szó sincsen? Illetve elgondolkodtató az is, hogy vajon van-e összefüggés a magyar viszonyok, a törvényhozás jelenlegi hozzáállása és aközött, hogy a gender itthon egyelőre csak erőlködik.
S ha már a gyerekek és a fiatalok: természetesen a végső cél a pedofília árnyalt megítélése. Ahogyan fentebb mondtam: a pedofília csak akkor rossz, ha rossz irányból közelítjük meg. A megfelelő irány a gyerekek örömhöz kapcsolódó joga. Élesedik a helyzet.
A KÖNYV EGY LÉPÉSSEL TÁVOLABBRÓL
Nem, nem a tartalmára gondolok, hanem magára a kötetre, mint könyvre.
Az MCC Kiadótól megszokottan a kötet külseje megkapó: ezúttal tréfás, részletgazdag rajz került a borítóra: egy udvaribolond a király trónusán. Mindent elmond. A könyv pedig stabil, nem enged a ragasztás, a tördelés átlátható, informatív a lábjegyzetek, van belőlük bőven, megint a kötet végére kerültek (a magam részéről nagyon nem kedvelem ezt a megoldást, de legalább a kötet elejétől kezdve folyamatos a számozás.
A szöveggel van egy kis baj. Nem tudom, a német eredeti milyen, de a magyar döcög. Nincsen baj a megértéssel, de sajnos elég sűrűn akadt olyan szövegrész, amelynek az értelmén el kellett méláznom. S nem, ez nem a gender újbeszél következménye volt, hanem vagy a szerzőé, vagy a fordítóé. Ez bizony sajnálatos.
Egészében azonban a hasznos, hogy ez a pillanatnyi látlelet egyáltalán olvasható magyarul. Bár van kétségem, hogy azok olvassák-e majd el, akik amúgy is tudják, látják, mi zajlik tőlünk nyugatabbra, vagy azok, akik tudni szeretnék. Attól tartok, az utóbbiak mindössze az O1G újabb ellenségkép-gyártását ismerik majd fel benne, nem pedig a frontális támadás egészét.
Mert a gender-dömping bizony frontális támadás a család ellen. Posztkeresztényként nem tudom nem azt látni benne, hogy Isten mentsvárai kerültek össztűz alá: a házasság, az édeni párkapcsolat és a gyermekek legfontosabb közege.
Apropó, alakul már Isten nőiesítése, genderizélése is. Tudod, hogyan szól a Miatyánk genderül? Ülj le, mert nem fogsz állva maradni! Előre szólok, azt tudnod kell, hogy ideje volt a Bibliát igazságos nyelvre lefordítani. Az igazságos nyelv azt jelenti, hogy a szövegének meg kell szabadulni az igazságtalan patriarchális látásmódtól.
...legalábbis a Miatyánk-probléma kielégítően megoldottnak látszik. A www.frauensprache.com nevű oldalról, amely a politikailag korrekt nyelvért fáradozik, különös tekintettel a nőkre, már régóta tudjuk, hogy a „patriarchátus ott manipulál, ahol teheti”. A vallás évezredes hazugságait fedezték fel, és helyreigazították őket. A Miatyánk most így hangzik: „Ó, te lélegző Élet, a ragyogó hang forrása. Bennünk és köröttünk ragyogsz, még a sötétség is ragyog, amikor emlékszünk. Kozmosz Atyja-Anyja, avagy mindenben Lélegző Élet, nevek Neve, megoldódik identitásunk általad." Aki inkább összezavarodott, semmint megvilágosodott ennek hallatán, annak dolgoznia kell még genderkomptenciáján, és meg kell még rezegtetnie néhány hangtálat. Talán az alkohol
is segít túllendülni a sokkon. (133.)
Nem tudom, Kelle asszony azért nevettet, mert az egész tényleg hunoros, vagy azért, hogy addig nevessünk, amíg lehetőségünk van rá. Mert alapvetően a gender-terror ereje, befolyása, kényszere odakint már egyáltalán nem tréfás, s egyre inkább, egyre mélyebben áthatja a mindennapokat. Pedig senki sem hívta, senki sem kérte, senki sem kívánta.
Végezetül három link. Jó, értem, rendben, Origo. De akkor is... Ha más nem, a képek beszédesek.
Egy amerikai transznemű lett az ukrán védelmi erők új szóvivője
Joe Biden transzminisztere dicsérte azt a klinikát, amely eltörölné az „anya” kifejezést
A komcsik tudtak valamit,lássuk be!
Nincs különbség, csak az évek számában: a Heartstopper című képregény minden árnyalás nélkül semmi más, csak melegpropaganda.
MCC Press, Budapest, 2022, 208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156351296 · Fordította: Drimál István
9/10
2024 első hetének a vége. Holnap már munka. Nem szoktam szájhúzva dolgozni menni. De most valami piszkosul nincsen hozzá kedvem. Húzom a számat.
Ma leszedtük Szerelmetesfeleségtársammal a karácsonyfát. Mű fa. De annyira élethű, hogy féllapátnyi tűlevelet söpörtem össze, miután nylonzsákba gyömöszöltem. Fel is porszívtam a lakást, amíg SzFT a díszeket finomrendezte. Aztán csináltunk egy felséges hagymás májat, nyers zöldséggel. S ebben a téli szünetben utoljára eldőltünk egy délutáni alvásra.
Nincsen semmi bajom, csak olyan kis lehangolt vagyok. Miközben tök jó a kedvem.
Egy Rick Wakeman-koncertet hallgatok. Megunhatatlan.
