PASCAL BRUCKNERRŐL MÁR ÍRTAM,

mert ő is írt valamit, amit én meg olvastam. A magyarul két címmel is megjelent könyvét. Amit én olvastam, azt így hívták: Képzelt rasszizmus. Hogy, hogy nem, azt is a Századvég kiadó adta ki. De mert régen olvastam, tehát régen volt, hogy írtam róla. Szinte reménytelen, hogy emlékezz rá, mit írtam. Még én sem emlékeztem. De amit abban a cikkben Brucknerről írtam, most idézem. 

[Bruckner] »francia író és esszéista. 1986 óta olyan neves egyetemeken tanított, mint a San Diego-i Állami Egyetem, a New York-i Egyetem és a Párizsi Sciences Po.« – írja a könyv fülszövege.

Bruckner az „új filozófia” egyik képviselője. Témái esősorban a globalizmus, a baloldal és az ebből fakadó önellentmondásos, önfeladó gondolkodásmód kritikája. 

Tehát újságíró is. Meg író is. Keserű méz című regényét Roman Polanski filmesítette meg. Azt olvasom, hogy a regény még jobb is, mint amilyen a film lett. Ez persze a jelen témát illetőn tökéletesen mellékes. Az talán nem, hogy francia. Olyan szempontból biztosan van jelentősége, hogy a dolgokat Franciaország szempontjából nézi. 

MEG VAN A VILÁG LEGES-LEGFŐBB ELLENSÉGE!

Nem gondolnád, ki az! Hát te, meg én! Mi, fehérek. Különösen, ha férfiak vagyunk. Mi vagyunk a csúcson. Az elnyomásunk, az arroganciánk, a lelketlenségünk miatt. Mi vagyunk a legnagyobb ellensége a világnak.

Fehér nőként egy kicsit jobb a pozíciónk, hiszen a fehér férfi minket is elnyom. De a túlélési esélyünk nem sokkal napsugarasabb, mert a fehér férfi nekünk is az ellenségünk ugyan, de legalább elmondhatjuk, hogy nem csak ő, hanem minden Más férfi is. Meg minden Másszínű ember is. Hiszen a fehérségünk okából mi magunk is, fehér nők, végső soron az elnyomó fajhoz tartozunk, akik gyarmatosítottak és rasszisták a mai napig, bármit is csinálnak. A fehér faj története az elnyomás és a rasszizmus története. A gyarmatosításé és a rabszolgaságé. Amikor éppen nem a nők elnyomásáról, megfélemlítéséről van szó.

Bruckner könyve ezt a három nagy témát járja körbe. Az elnyomott nőkét, a fehérek rasszizmusát és Európa iszlamizációját. 

Nincs mese! (Tudod, Andersen meghalt!) Figyelem, megadom az alaphangot!

[Néma csend, meredt figyelem. Éééés:]

Akasszátok fel a fehéreket!
Nick Conrad (rapper), 20182

Nem tűrünk semmilyen rasszista, megbélyegző, iszlamofób, prostifób, transzfób, öregellenes, pszichofób, állatfób, homofób kijelentést vagy viselkedést.
Nincs olyan, hogy férfiellenes szexizmus, ahogy fehérellenes rasszizmus sem létezik.
»Szukafalka«. Feminista Hétvége Sarthe megyében, 2020. szeptember 12–13

Szarok a párizsi Notre Dame-ra, mert szarok Franciaország egész történelmére [...] az emberek néhány fahasáb miatt siránkoznak, Allahra mondom, túlságosan szeretitek a francia identitást, de ki a fene törődik vele, ez csak a ti agymenésetek, lökött kis fehér balfaszok.
Hafsa Askar, az UNEF (Union Nationale des Étudiants de France [Francia Egyetemisták Országos Szövetsége]) tagja,
a 2019. április 15-én a katedrálisban keletkezett tűz után

(139.,, 261.)

Két út áll előttem. Illetve rengeteg, de kettő járható. Az egyik, hogy belemegyek a könyv részletes ismertetésébe. Háromszáztizennégy oldal, rengeteg információval. Gyakorlatilag újra kellene olvasnom és zanzásítanom az információk tömegét. Nem teszek ilyet. 

A másik út egyszerűbbnek tűnik. Vagy sem, meglátjuk. 

A BŰNBAK FELADATA ÉS HASZNA

Érdekes, éppen tizenöt éve nem járok aktívan gyülekezetbe, de amikor most összeállt, miről is kell írnom, elememben éreztem magamat. A bűnbak fogalma ugyanis az Ószövetségből származik, és a volt közösségem, az adventisták teológiájának egyik központi eleme éppen a szentélyben zajló szolgálat szimbolikájához kötődik. (Remek könyv született erről, itt megnézheted.)

Megkísérlem nagyon röviden elmondani, miről van szó.

[A Biblia-óra kezdete]

Isten felépíttetett a zsidókkal egy sátrat, amely az Ő lakhelye lett. Igen részletes utasítást adott, hogyan kell kinéznie ennek a sátornak. A sátor két részből állt: a szentélyből és a Szentek Szentjéből. A szentélyben volt a szent kenyerek asztala, az illatáldozati-oltár és a menóra, vagyis a hétágú gyertyatartó. A szentek szentjében pedig a frigyláda állt, amelyben a Tízparancsolat kőtábláit őrizték, amely Isten és ember, ember és ember kapcsolatának a legfontosabb követelményeire hívja fel a figyelmet. 

A papok a mindennapi áldozatok során a bűnökért áldozott állatok vérét a szentély két részét elválasztó függöny felé hintették. A vér a bűn következménye, mert a bűn halál. Az áldozati állatok jelképezték a bűn megváltását: az ártatlan magára vállalta a bűn következményét, azért, hogy a bűnös élhessen. 

Egy évben egyszer, az Engesztelés Napján két bak felett sorsot vetettek. Azt, amelyik áldozati állattá lett, levágták, a vérével a főpap bement a Szentek Szentjébe és a vérét a frigyládára hintette, Izrael egy esztendei bűneiért engesztelésül. Ez a bak volt Jézus Krisztus előképe, aki magára vette, hordozta a világ bűnét, és vállalta érte a halált. Amiképpen az áldozati bak vére jelképesen megtisztította a szentélyt Izrael gyermekeinek egy évi bűnétől, aképpen tisztítja meg Krisztus vére azokat, akik hisznek az ő áldozatában.

Gyönyörű szimbólum! 

A másik bakot kivitték a pusztába, hogy a semmiben pusztuljon el. Ez a bak Sátánt, az ő sorsát  és a bűn teljes, végső elrendezését jelképezte. A  bűnbak a bűn, a magány, az Istentől való teljes elszakadtság és a törvényszerű pusztulás példája. A bűnbakra jelképesen ráhelyezték Izrael minden bűnét. Ezáltal lett minden rossz, minden elkövetett szeretetlenség, minden bűn hordozója. S mint ilyen, mert „a bűn zsoldja [következménye, fizettsége] a halál”, törvényszerűen pusztulnia kellett. 

[A Biblia-óra vége]

A FEHÉR FAJ, A BŰNBAK

A fehér faj domináns a világban, a tudományban, a gazdaságban, az életszínvonalban, a világ sorsának alakulásában. Mindig is az volt. Hát, olyan is a világ!

A fehér faj mindig is lenézett minden egyéb rasszt. Minden bőrszín felettinek gondolta magát. Ennek következménye lett a gyarmatosítás és a rabszolgaság intézménye. Mert a fehér faj kizárólag önmagára gondol. De a kizárólag alatt azt értsd, hogy csakis, kivétel nélkül!

S ennek következménye, hogy a rasszok visszavágnak. Mindenért. Hogy a fenébe ne tennék? De ha már teszik, csuda ravaszan teszik. Nem kívülről pepecselnek, háború, miegymás, hanem belülről rohasztják, rombolják a rendszert. 

Elsősorban azok által, akik az elnyomó fehér faj életmódjának az áldásaiból természetszerűen, állampolgárként részesülnek. Meg azok, akik a maguk országából ezért, azért, de leginkább gazdasági érdekből menekülnek, és befogadásra találnak Európa gazdag földjén. Ahol a jogaikat és persze a teljes szociális, egészségügyi ellátásukat követelik maguknak, majd az emberi jogokra alapozott családegyesítés után a családtagjaiknak is. Egyenlítsen Európa, úgyis van törlesztenivalója bőségesen!.S közben az a jó, ha permanensen pitizik az elkövetett bűnei miatt. Hosszúak voltak az utóbbi évszázadok!

Vagyis a fehér faj ellenségei a fehér faj erőforrásait felhasználva rágják ezer féregként Európa testét: kívül-belül. Amikor éppen nem véresen, terror által pusztítják. Ugye, milyen remek? Bár lesznek kérdések...

Görgess csak vissza a kiírt idézetekhez! Meg kell értened, hogy a rasszizmus egyirányú utca: erre kizárólag a fehérek képesek. Ami válasz a rasszizmusukra érkezik, az nem rasszizmus. Az válasz. Miért szitokszó a Black Lives Matter-re válaszul kimondod, hogy „Every Lives Matter”. Hát mert nem számít minden élet. Ennyi! Mi ebben az érthetetlen? Ezért nem rasszizmus ha valaki, bárki és akárki a fehér fajt gyűlöli. Mert az nem számít. Ezért ha gyűlölöd, megkülönbözteted, valami olyannal teszel ilyet, ami nem számít. S ha nem számít, miért is lenne rasszizmus? 

Benne vagyunk a sűrűjében! Ezen a ponton nagyon erős a kísértés, hogy lapozgatni kezdjek a könyvben, és példákat hozzak erre az agyament, logikamentes baromságra. Mert van bőségesen, hidd el. Én csak felszínt fodrozok. De figyelj csak, hívószó: hazánkban ugyanez az egyoldalú rasszizmus a divatos. A kisebbség részéről elfogadott, a többség szégyellje össze bokáig magát. A dzsipből lőtt golyó a gonoszság meghaladhatatlansága. Olaszliszka meg jogi eset. 

A TÖRTÉNELEM, AZ ISZLÁM ÉS A MIGRÁCIÓ ESETE

Immár nem is tudom, hány könyvet olvastam az iszlám és Európa kapcsolatáról. Egyik tényfeltáróbb, logikusabb volt mint a másik. De tényleg. Fallacitól kezdve, Pokol Bélán át Douglas Murray-ig. Meg sokan másokig. Nem ismétlem el, miket mondtak. 

Felfoghatatlan, ami történik. Azért felfoghatatlan, mert ész- és életszerűtlen. Mert az önfeladás több mint meghökkentő mértékében kezdett „szeretni” Európa. A fehér faj. 

Amely egyébként önkritikát gyakorolt. Amely átgondolva a történelmét, az önkritika által feltárta a saját történelmét, rámutatott a kritikus pontokra, szégyenkezett(zik), bocsánatot kért. S hogy csökkentse a lelkifurdalását, kitárta a kapuit. Fejet hajtott a más életmód, a más vallás, a más erkölcs előtt. Megteszi, hogy ha iszlám vezető érkezik a földjére,az útvonalon az érzékenység miatt letakarja a kereszteket. Képes templomokat mecsetté alakítani. Levetetni a kereszteket az iskolák falairól. Eltűri, hogy a törvényeivel ellentétes módon többfeleségű férfiak gyakorolják földjén a hazájuk jogait. Vagyis mindent megtett a kapcsolat rendezése érdekében. Kell mondanom, hogy egyoldalúan tette ezt? Vajon egy iszlám országban letakarják a félholdakat, ha keresztény európai vezető érkezik? Érzékenyen reagálnak a keresztények hitére? (Mondjuk erre igen a válasz: érzékenyek, mert annyira bántja őket a más hit, hogy a tulajdonosát lefejezik.) Biztosítják a más vallásúak jogait? Akár a saját jogaik ellenében is? 

Ugggyan már! De Európa nem tágít. Rendre odatartja a másik arcát is. Mit sem törődik azzal, hogy a betörő a lakásban van, használja az ágyat, a slozit, a fürdőkádat, a hűtőszekrényt, az asszonyt, nyitja a pénztárcát, a trezort, s él az összes erőforrásával. Európa még mindig maxima culpával veri a mellét, mit sem törődve a már vérszemet kapott kisebbséggel.  

Te mit tennél, ha valaki betörne a lakásodba, és így tenne rendbe téged, az asszonyodat, az életedet? 

Fontos kérdés, vajon követték-e a volt gyarmati és az iszlám országok Európa példáját a történelem értékelésében, szembenéztek-e a saját történelmük erkölcsiségével? 

A válasz természetesen: ugggyan már! Rabszolgákat csak a fehérek tartottak, az arabok és a feketék soha. A gyarmatok létezése kizárólag a fehér fajnak volt hasznára, csak a szipoly ment, mindenféle értékvisszaforgatás nélkül. S persze ez a két utolsó mondat úgy baromság, ahogyan van. De hiába baromság, a türelmetlenségért, a kiontott vérért, a gazdasági kizsákmányolásért, mindenért kizárólag a fehér faj a felelős. Az a fehér faj, amelyik egyébként belátta a saját bűneit, és tett is azoknak kiengeszteléséért, helyrehozásáért. Rajta kívül meg senki más. Ha meg van a bűnös, ugyan minek még egy?  

Ezek a kérdések nem csupán így tömbösítve jelennek meg Franciaországban és a Nyugat egyéb országaiban. Bruckner ezer apró példát hoz az eszementségre, az agyatlanságra, a logikátlanságra, az ideológiai csúsztatásra, a történelmi félremagyarázásokra. Olyan példákat, amelyek lehetetlenné, élhetetlenné teszik a mindennapokat a fehérek, a franciaországi őslakosok számára. Mert ezek a kérdések már ott vannak mindenben. Mondja egy francia író, újságíró, filozófus.

KUKÁBA A FÉRFIAKKAL!

Hogy az eszementség ne álljon meg a küszöbön jó néhány lapáttal rátesz még a fentiekre a túlhajtott, ugyanígy eszement feminizmus. A férfiak gyűlölete.

Mert aki férfi, az elnyomó és erőszakos. Az csak a hatalomra és a szexre képes gondolni. Kivétel nélkül. (Engem például a hatalom nem érdekel.) S ez elfogadhatatlan! Minden szexuális kapcsolat erőszak! (Tényleg ennyi hülye fapina van Európában?) Ezért meg kell tisztítani a társadalmat, a művészetet a szexustól, a férfiak elnyomásától. Kukába mindennel, ami férfias! Még az állva vizelés is irritáló macsó arrogancia! 

De a gyűlölet nem minden férfire vonatkozik. Ugyanis csak a fehér férfiak domináns vonása az erőszakosság. Ha például afrikai, akkor erőszakos ugyan, de csak azért, mert a körülmények áldozata. Ha afrikaiak erőszakosak, akkor nem kötél kell a nyakukba, hanem kiszélesítjük a járdát, és javítjuk a közvilágítást. Bizony! 

Sokadszor mondom, írom, amit sok helyen sokak mondtak és leírtak: Európának ébrednie kellene, mert veszélyes aktivitással, minden önvédelmi-, önfenntartási reflex nélkül ássa a saját sírját, és köti önnyakába a kötelet. Tökéletes önfeladást hajt végre mind kulturálisan, mind társadalmilag, mind közbiztonságilag, mind mindenhogyan. A szeretet jegyében dobálja el minden lehetőségét annak, hogy megőrizze, megvédje mindazt, amit elért, ami önmaga. 

HIÁNYÉRZET

Pascal Bruckner nagyjából egy szót sem szól a kereszténységről. Sem mint kulturális értékről, sem mint a fehér bűnösség egyik alapjáról. Hogy tudniillik a legnagyobb bűnös a keresztény, fehér férfi. 

Lehet ennek oka az, hogy Európa szekuralizációja már olyan mértéket öltött, hogy nincsen jelentősége a kereszténységnek. Meg az, hogy már az Európai Unió alapiratából is kikerült Isten neve. Ez a kultúra már nem számol a transzcendenssel. 

De mégis, az alapjai elszakíthatatlanok a kereszténységtől. Erre egy szót sem veszteget a szerző. Meghökkentő. 

MA MAGYARORSZÁGON

példák kellenek, hogy mindez Nyugaton milyen elképesztő méreteket öltött már. S tudjuk, ami ott, az előbb-utóbb itt is. De enélkül sokan nem hiszik el, hová vezethet a kiforgatott, kiherélt, áttematizált liberalizmus. 

Sokan kétségbe is vonják a mind migránsok beáramlásának a veszélyességét, mind az LMBTQXYVZZS agresszivitását. A színesekkel való konfliktus sem annyira erőteljes mint odaát, bár ehhez csak megfelelő helyen kell lakni, és sajnos megtapasztalható. 

Hála Istennek a píszi beszéd kényszere sem tarolt még akkorát, mint amekkoráról a könyvben szó van. Itt a kommunista újbeszélt még nem váltotta fel a politikailag korrekt hazugság. Mondjuk azt kimondani, hogy a család úgy kezdődik, hogy férfi és nő, no, az már vágja kifelé a biztit. Ahogyan az is, hogy a gyereknek apára és anyára van szüksége. És terjed a minden alapot nélkülöző társadalmi és biológiai nem megkülönböztetésének eszementsége is. 

De, mondom, nálunk rend, nyugalom, békesség van ahhoz képest, amit Bruckner leír. Ezt add össze! 

Kérdés persze, amit a Magyar Idők blogírója is feltett nekem az előző Furor Politicus-könyv, Megadja Gábor Dac című műve alatt: vajon mit ér egy kormányzati pénzzel kitömött intézmény könyvsorozata a liberális eszmék ellen, ha nem társulnak mellé megfelelő kormányzati lépések? Én próbáltam különbséget tenni egy szellemi műhely és a kormányzati munka lehetőségei között, sőt, megkíséreltem pár szóban felhívni a figyelmét arra, hogy még a kormányzat is komoly ellenállásba ütközhet, ha ripsz-ropsz törvényileg próbálja a helyére tenni ezeket a dolgokat. De még önmagamat sem győztem meg teljes mértékben. 

Ám mindenképpen úgy vélem, nem baj az, ha vannak ilyen könyvek. Már csak azért is, mert ráláthatunk arra, mi zajlik odaát, a (vissza)fejlett Nyugaton, mi vár ránk hamarosan ideát. 

Századvég, 2021, 314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155164897

8/10

2022 április majdnem közepe. Szombat van. Esik az eső. Meg a havas eső. Meg néha zuhog mindkettő. Szerelmetesfeleségtársam múlt heti zuhanásától zúzódott dereka szépen javul, de még mindig fájlalja. Ahogyan a három napja műtött barátom is a maga megfelelő helyét. De lagalább aludni tudott. 

A sajtó meg tele van a választás eredményével. A kommentek meg azzal, hogy mindenki ostoba, büdös bunkó, műveletlen, tájékozatlan, megvásárolható senki, aki a Fideszre szavazott. Nem rájuk szavaztam. Mégis dühvel értetlen csodálkozással olvasom ezeket a véleményeket. Mert gyerekesek. Mert demokráciaellenesek. S mert ezekkel a jelzőkkel illetik a szavazók kétharmadát. Vagyis a kisebbség géppuskázza megint a többséget. Veszteni is méltósággal kellene. (Csak csendben mondom, most olvasom „Az áldozatkultúra sikertörténete” című részét ennek a mostani sorozatnak. A szerzők elmondják, hogy ugyanez zajlott Amerikában amikor Trump elnök lett. Valami csudálatos az összecsengés.