Az iszlám terjeszkedéséről, Európa elfoglalásáról már olvastam néhány könyvet. A róluk írtakban szinte mindig elmondtam, hogy számomra kezdettől fogva érthetetlen ez az egész. Mármint Európa vezetőinek a részéről, illetve a háttérben álló mozgatórugók részéről. Mert a végeredmény kizárólag az iszlamistáknak jó. Mindenki más belepusztul.
Amikor 2015-ben elindult a migráció, akkor azt nem értettem, ugyan miért kellene válogatás nélkül beengedni bármelyik országba embereket, akikről azt sem tudjuk, kicsodák? A döntő többség nem politikai, hanem gazdasági menekült volna. S úgy hazudtak magukról, mint a vízfolyás. (A gyermekvédelmi tapasztalataimat is leírtam: volt „gyerek”, aki szemmel láthatón vagy harminc éves volt, és harmadszor kapták el, de minden esetben máshogy hívták.) S a menekültek között alig volt nő, gyerek vagy idős ember.
Aztán azt nem értettem, aki menekül, vajon mi jogon támaszt követeléseket a befogadó országokkal szemben? Aztán meg azt, ha minden statisztika azt mutatja, ahol tömegével jelennek meg a migránsok, ott a bűnözési statisztikák mutatói meredek ívben emelkedni kezdtek, de a befogadó országok mégis szemet hunytak nagyjából minden felett. Hiába volt 2015 szilveszterének éjszakáján 1200 bejelentett atrocitás Kölnben, hiába mészárolták le a Charlie Hebdo szerkesztőségét, hiába van teljes káosz idén Párizsban, hiába veszett oda teljesen Svédországban a közbiztonság, a migráns-simogatás csak alig veszített valamit is az energiájából.
S mert nem közvetlenül, saját bőrön érezhető a bevándorlás tragédiája, Magyarországon úgy, ahogy van, O1G gyülöletkampányának tartják az egészet.
Az EU momentán pénzbüntetésre ítéli azokat az országokat, amelyek nem fogadnak be migránsokat. Migránsonkét 22.000 euróra. Egy-egy befogadott ukrán menekült után, ha jól tudom, 2000 euró támogatás jár.
Azt sem értettem, Orbán és a Fidesz mifenéért volt kezdettől fogva Sátán ebben a kérdésben? Nem vagyok Fideszes. Csak e kérdésben teljesen józanok és realisták voltak kezdettől fogva. Amit itthon gyűlöletnek neveztek, az EU-ban meg szankcionálták.
Kezdettől fogva azon tűnődtem, vajon antihumanizmus-e, ha a téri hajléktalant, aki ha be is mutatkozik, tuti, hogy nem az a neve, nem engedem be a lakásomba? Vagy ha mégis, akkor az, hogy nem hagyom neki, hogy otthon érezze benne magát, nyitogassa a gardrob-szekrényt meg a hűtőt, és simán kiszolgálja magát belőlük, az szeretetlenség? De ha hagyom, hogy otthon érezze magát az otthonunkban, akkor azt már mégsem, hogy kedvére randalírozzon benne, felgyújtsa az ágyat, letépje a konyhaszekrényt, kihajigálja az ablakon a gyerekek játékait, ls a könyveimből máglyát rakjon (EGEK URA!), azt már tuti nem hagyom. De ha ezt még mégis hagynám, azt már végképp nem és nem, hogy a háztartásom bármely tagján akarja a nemi feszültségeit levezetni. Itt tutira kijönne belőlem az állat.
De sokak hivatalosan is, magánemberként is erre akarták rávenni Európát, Magyarországot, és mert nem engedte a miniszterelnök ezért is O1G. Azt hiszem, erre szokják divatangolul írni, hogy WTF?
És itt nincsen vége a kérdéseknek...
Pawel Lisicki nevét pár hónapja ismerem. Amióta elolvastam a mély felháborodottságában írt Vér tapad a kezünkhöz? című könyvét. Ami arról szól, vajon a holokauszt miatt valóban kollektív-e minden lengyel felelőssége? Érdekes, alapos történelmi áttekintés. Kíváncsivá is tett a szerző egyéb könyveire. Így került homloktérbe ez a dzsihádos könyv is.
Ami önmagában nem érdekelt volna. Nem a téma önmagában nem érdekelt. Ilyet hogyan is mondhatnák, amikor több, ezzel a témával foglalkozó munkát, regényt is olvastam.
A következő könyveket olvastam és ajánlom ebben a témában
(ami persze messze nem meríti ki a témáról írt összes könyvet):
- Pokol Béla az Európa végnapjai című könyvében a demográfiára helyezte a hangsúlyt.
- Oriana Fallaci a Harag-trilógában (A harag és a büszkeség, Az értelem ereje, Az utolsó interjú) az ésszel átgondolt tények által kiváltott harag szempontjából üvöltötte világgá Európa féltését. Főleg az első kötet az ütős.
- Az azóta tragikusan elhunyt Udo Ulfkotte a menekültiparban levő pénzt emelte ki a könyvében.
- Írt Drábik János is egy vaskos kötetet, az Egyvilágrend címűt. Ő Európa iszlamizációjára tette a hangsúlyt. Szokása szerint tényeket dobált információkra, ember legyen a talpán, aki követni tudja őt, és főleg észben tartani az infókat. (jé, erről nem írtam értékelést!)
- Vaclav Klaus és Jiři Weigl Népvándorlás címmel készítettek egy útmutatót a jelenlegi migrációs válság megértéséhez.
- Réti László: Európa falak mögött
- Réti László: Európa halála
- Laurent Obertone: Gerilla – Franciország végnapjaia
- Laurent Obertone: Gerilla 2. – Barbárok ideje
Tehát önmagában nem a téma érdektelen, csak egy sokadik ugyanazt mondó könyvre nem szántam volna időt. De a Vár tapad... miatt revideáltam a hozzáállásomat.
Jól tettem.
A KÖNYV CÍME
voltaképpen mindent elmond.
DZSIHÁD
szó jelentése szent háború. Az iszlam.com oldal vonatkozó oldala szerint ez a jelentés csak nyugaton bevett, valójában a dzsihádnak semmi köze nincsen az erőszakhoz. Az iszlám békés vallás. A dzsihád elsősorban egy belső harcot jelent az ember lelkében. Másodsorban jelenthet fegyveres ellenállást is, ha a hitet támadják. Vagyis a dzsihád épülés, teljesedés és/vagy védekezés. (A fent említett oldal legszebb mondata: „A dzsihád félreértéséből adódnak azok a problémák, amelyek miatt sokan erőszakosságot látnak az iszlámban, ám a történelem során az iszlám toleranciával fordult a „Könyv népei” felé, és a békés együttélés jellemzi a muszlim többség és a más vallású kisebbségek kapcsolatát az iszlám államokban.” I
A valóság ezzel szemben egészen mást mutat. Elég csak beütnöd a keresztényüldözés szót a keresőbe. Itt egy példa.
Lisicki dzsihád-értelmezése nem hasraütéses, Ahogyan a fenti iszlamista oldal, úgy ő is idézeteket hoz a Koránból. A citátumok és az összefüggések nem annyira azt támasztják alá, amit az iszlam.com mond.
„Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket.” (Korán 47, 4)
„És nem ti ölitek meg őket, hanem Allah ölte meg őket. És nem te dobtál, amikor dobtál, hanem Allah dobott.” (Korán 8, 15-17)
„Öljétek meg őket, ahol csak rájuk leltek, és űzzétek ki őket onnan, ahonnan kiűztek benneteket!” (Korán 2, 191)
NYUGAT ÖNGYILKOSSÁGA
Vagyis egyfelől az iszlám harcol a nyugattal. Másfelől a nyugat ráteszi a kezét a torkán levő késre, és segít elnyiszálni a bőrét, a húsát, a légcsövét... Az öngyilkosság a korlátlan, parttalan, elvtelen és minden önvédelem nélküli elfogadásban rejlik. A nyugat ellen gyakorlatilag bármit meg lehet tenni, következmények nélküli marad. Mi több, azok lesznek diszkriminálva, megbélyegezve, akik szóvá teszik, hogy ne már, a torkunkon van a kés, tegyünk már valamit ellene!
Az el- és befogadás elvtelenségéről nem tud nem eszembe jutni a dalszöveg: „Aki megöl, azt is ölelnéd.”
Mert egyértelműen a halálba vezet az az elképesztő az az aktív önfeladás, amellyel a main napig viszonyul az Európai Unió a területére érkező tömegekkel szemben. Egyértelmű, hogy ekkora tömeggel semmilyen szinten nem tud mit kezdeni. Az asszimiláció-kísérletek totális kudarca vannak ítélve. A menekültek nem együtt élni akarnak. Nekik jár az élet. S a nyugat politikusai erre csak bamba lelkesedéssel bólogatnak.
De Lisicki nem áll meg itt. Mert már az is jobb lenne, ha még csak a politika lenne ennyire együttműködő a gyilkossal. De nem csak a politika együttműködő.
S innentől azért tud újat mondani a kérdésben.
A KÖNYVBEN VALAMIÉRT NINCSEN TARTALOMJEGYZÉK
Pedig lehetne. Véletlenül tűnt csak fel, hogy nincsen. S kár, hogy nincsen, mert egyből helyre tenné, hogy miről is van szó, milyen szempontból tematizálja a szerző azt, amiről beszél.
Az első rész címe:
A DIALÓGUS BUKTATÓI
Szép dolog a dialógus. Amikor dialógus. Ám az nem dialógus, amikor az egyik fél mindent megtesz a párbeszédért, a kompromisszumért, a másik számára pedig a kompromisszum azt jelenti: csak az ő érvei a valóságosak, csak az ő törvénye a jó törvény.
Röviden: egyetlen út létezik az iszlám számára,mégpedig ha a nyugat teljesen feladja önmagát, s közben az anyagi lehetőségeit mindenestül átfocizza a másik térfélre.
Azonban ennek a fejezetnek a fő mondanivalója nem is annyira a politikai és gazdasági önfeladásra mutat rá, hanem egy sokkal fájdalmasabbra.
A politika gyakorlatilag semmiféle dialógusba nem fogott az iszlámmal. Nem is feladata. A dialógust az egyház kezdeményezte. Mármint a Római Katolikus. A pápák. A hatvanas évek, vagyis a második vatikáni zsinat óta. S gyakorlatilag nincsen kivétel, mindegyikük érintett a kérdésben. A jelenlegi is. Egytől egyig félreértik vagy félre akarják érteni az iszlámot, a lényegét és a céljait, s ezzel kiherélik a kereszténység központi tanítását.
Nem, nem mondtam igazat, XVI. Benedek (alias Joseph Ratzinger, a Hittani Kongregáció volt vezetője) valamelyest kivétel volt.
A dialógus annyit jelent, hogy pápai enciklikákban (a pápa, aki, ugye hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen) az egyházfők deklarálják, hogy az iszlám és a kereszténység tanítása között semmi lényegi eltérés nincsen, mindkét vallás követői ugyanazt az Istent imádják.
Miközben az iszlámnak eszébes sincsen ilyesféle badarságokat állítani, a keresztény vezetők rendre ezt nyomják, fejtetőtől a talpukig eltelve a polkorrektség szuicid hajlamának minden változatával.
Az iszlám teológusok erre meg csak csuda elégedetten figyelnek, elismerően cöccint, amikor a pápák liberális sora a dialógus érdekében gyakorlatilag megtagadja a Szentháromságot, és Jézus Krisztus kereszthalálának degradálásán keresztül gyakorlatilag a megváltást. Ezáltal a kereszténység lényegét.
Mert állításuk szerint ugyanazt az Istent imádjuk, mohamedánok és keresztények, csak más-más úton... Mintha a kereszténység szerint létezne más út...
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Ján 14:6) Ezt erősíti meg az első levelében is: „Ki a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya.” (1Ján 2:22–23)
Röviden: az út Istenhez csak a Fiún keresztül vezet az Atyához. Bárki, bármilyen formában kisebbíti Jézus személyét, az az ördög eszköze. Jézus szolgálata, áldozata, a megváltás műve mindennek a köze és lényege. Ha bármit eltávolítunk, csökkentünk, kisebbítünk a személyéből, munkájából, áldozatából, kiheréljük a megváltást. Jézus nélkül semmi értelme a kereszténységnek.
Most figyelj! Mit mond az iszlám arról, Aki Az Egyetlen Út?
Itt hosszabban idézek Lisicki könyvéből, mert úgy érzem, ez a leglényege a könyve első fejezetének. Nem egyszerű a szöveg,de csak egy kicsivel nagyobb figyelemre van szükség mint az eddigiekhez.
„Ha a tauhid az iszlám alapja, az ellentéte, a sírk a legnagyobb bűn az iszlámban, amelyre egyes muszlimok szerint nem lehet bocsánat” (vö. Korán 2, 116). A sírk úgy definiálható a legegyszerűbben, hogy Istenhez társítanak valamit. „A politeizmus természetesen sirk, de ugyanúgy annak tekinthető az is, ha bármiképpen is leplezik Isten egységét. A muszlimok számára a Szentháromság sirk, mivel Isten
csak és kizárólag egység.” Még érthetőbben fogalmazva, a muszlimok számára a Szentháromság káromlás és gyalázat, aki ezt vallja és tiszteli, az valami olyasmit követ el, amit a keresztények a Szentlélek elleni bűnnek neveznek, amelyet nem lehet levezekelni sem ebben, sem az eljövendő világban. A muszlimok számára a Szentháromság sirk, mivel Isten csak és kizárólag egység.” Még érthetőbben fogalmazva, a muszlimok számára a Szentháromság káromlás és gyalázat, aki ezt vallja és tiszteli, az vala mi olyasmit követ el, amit a keresztények a Szentlélek elleni bűnnek neveznek, amelyet nem lehet levezekelni sem ebben, sem az eljövendő világban.
Aki megosztja Istent, Atyának vagy Fiúnak nevezi, aki azt meri álítani, hogy ezt az Istent szeretet köti az emberhez, az – megint keresztény nyelven fogalmazva – halálos bűnt követ el. Ilyen értelemben az iszlám Isten egysége radikális tagadása annak az egységnek, amelyről a keresztények beszélnek. Megint kérdem én: hogy a bánatban állíthatjuk azt, hogy a keresztények és a muszlimok ugyanazt az Istent tisztelik? A Korán világosan kimondja, mindig ugyanolyan nyomatékosan, kategorikusan: „Higgyetek hát Allahban és az ő küldötteiben, és ne mondjátok azt, hogy »Három!«”. (Korán 4, 171) Aztán a 19. szúrában írva van: „Ez Jézus, Mária fia – az Igazság szavai szerint, amelyben ők [még egyre] kételkednek. Nem illik Allahhoz az, hogy fiat nemzzen.” (Korán 19, 34–35). Igen, a Korán szerint nem való, hogy Istennek fia legyen. Az ilyen gondolat ugyanis csorbítaná, behatárolná istenségét. A Korán szavai szerint fiút tulajdonítani Istennek lényegében a többistenhívők viselkedésére emlékeztet, és rászolgál a legsúlyosabb büntetésre. Az ötödik szúrában ez áll: „Hitetlenek azok, akik azt mondják: »Allah: a Messiás, Mária fia«. A Messiás [maga] azt mondta: »Izráel fiai! Szolgáljátok Allahot, az én Uramat és a ti Uratokat!«. Aki Allah mellé [más isteneket] társít, annak Allah megtiltotta a Paradicsomot. Annak a lakhelye [majdan] a [Pokol] tüze lesz.” (Korán 5, 72) Mulatságos, de e szavakban nyíltan kimondatik – benne van a Korán szövegében! – az istenimádat közösségét hirdető meggyőződés elvetése, amelyet ráadásul Jézus tanít: „Izráel fiai! Szolgáljátok Allahot, az én Uramat és a ti Uratokat!” Nem tisztelhettek úgy engem, mintha valami több lennék, mint ember és próféta. Nem tisztelhetitek úgy Istent, mintha Atyám lenne. Nem, Isten az én Uram, és ilyen Urat kell tisztelni - mondja a Korán Jézusa. Aki pedig nem engedelmeskedik neki, aki, mint a keresztények, társat rendelt Isten mellé, az a pokol tüzébe kerül. Ez a tanítás állandó és egységes: „Mondd: »Ó, Allah, az egyedülvaló, Allah, az örökkévaló! Nem nemzett és nem nemzetett«”? (Korán 112, 1–3) Amikor ezeket a sorokat olvassa az ember, szinte hallja belőlük a dühös, fölháborodott ordítást. Mintha a sivatag mélyéből tá-madna ez a kiáltás, ahol Mohamed vándorolt. Ez a keresztény hitvallás elleni tiltakozás. Mintha a Korán pontosan káromlást látna a keresztény hitvallásban, mert korlátozza és megnevezi azt, aminek mindig megnevezetlenül kell maradnia. Mintha az a vád lenne benne, hogy a keresztények bevezették Isten fogalmába a nemzést, az apaságot és a fiúságot, bemocskolva és meggyalázva ezzel Isten abszolút megközelíthetetlenségét. Ő egyedülvaló és örökkévaló, tí meg azt akarjátok, hogy összetett legyen és nemzzen? (88–67.)
Fordítom, jó? Allah nem osztható, ő az egyetlen Isten. A Szentháromság: blabla, Jézus csak egy másik ember a sok között, aki ugyan tiszteletre méltó próféta, de itt pont van. Mert semmi több: eszköze Allahnak, de semmiképpen szó sincsen, nem lehet semmiféle homousionságról, homoiusionságról.
Ha János szavaival vetjük össze a Koránt, akkor mit mond a Biblia az iszlámról? No? A pápák sora, beleértve az egyébként nagyon szimpatikus, karizmatikus Karol Woytilát is, II. János Pált is, sietett hitet tenni az iszlám és a kereszténység egyenrangúsága mellett. Egy az Isten, csak az utak különböznek! – mondták, mondják.
XXIII. János, a vatikáni zsinat pápája, II. János Pál és Ferenc pápa, a dialógus pápái
Lisicki számtalan példát hoz erre a könyvében. Lisicki nem katolikus. Még csak nem is keresztény. Agnosztikus volt. Mégis felháborodik, amikor a katolikus egyház feje olyan elképesztő botorságot talál mondani mint például II. János Pál 2000-ben.
Ami viszont korábban tényleg sokkhatást keltett, az II. János Pál imája volt, amelyet 2000. március 21-én mondott Jordániában, a nyilvánosság előtt. Azt mondta akkor a szentatya: ,,Szent János oltalmába ajánlom az iszlámot és Jordánia népét, mindazokat, akik részt vettek ezen az ünnepségen, amely méltó arra, hogy megőrizzük emlékezetünkben". Nem kell teológusnak lenni ahhoz, hogy e szavak hallatán gondolkodóba essen az ember. Hát nem döbbenetes? Hogy kérheti arra a pápa Keresztelő Jánost, hogy óvja az iszlámot? A szentnek, aki megjövendölte Krisztus eljövetelét, és elsőként tanúskodott arról, hogy Isten teljesíti ígéretét, az iszlámot kellene oltalmaznia, vagyis azt a vallást, amely a Krisztus istenségébe vetett hit tagadásán alapul? Keresztelő Jánosnak, aki tanúja volt annak, hogy alászállt Jézusra a Lélek, és azt hallotta Jézusról, hogy Isten szeretett Fia – most az iszlámot kell oltalmaznia, amely szerint keresztény hamisítás az, hogy Jézus Isten Fia? Oltalmazni annyi, mint biztosítani a fennmaradását, növekedést, védelmet nyújtani. Ez az egyik legelképesztőbb imádság, amit csak el lehet képzelni. (80.)
Újra mondom: a pápaság nem volt mindig ennyire toleráns, és nem mentegetett más vallásokat, nem mentegette az iszlámot sem. Ennek legékesebb példája a keresztes háborúk esete. Amelyeknek nem, nem a gyarmatosítás volt a célja (az utolsó keresztes háború az ezerkétszázas évek közepén volt), s nem, nem az erőszakos térítés. A keresztes háborúk eredeti célja a muszlim területeken élő keresztények védelme volt. (Lásd például Rodney Stark: Hamis tanúk című könyvét.)
Pierre Teilhard de Chardin és Karl Rahner a liberáis katolikus teológia fő ideológusai
Akkor a kereszténység még nem a sunnyadó kompromisszumok vallása volt, hanem a bátor, hiteles megvallásé. Mármint Krisztus megvallásáé.
A mai mentalitása szerint már csak a mártír szerep juthat neki. S nagyjából mártírrá is vált. „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” (Batsányi)
Amiben Lisiczki újat mond: a kereszténység és elsősorban a kereszténység felelőssége abban, hogy az iszlám ellen gyakorlatilag védtelenné vált a Nyugat. Ez valóban új. Mert hogy a neoliberalizmus mit okozott azt már tudhatjuk, láthatjuk.
Még valamire felhívnám a figyelmedet. Lisicki, azt olvastam, nem gyakorló kereszétny, hanem agnosztikus. Mégis az szenvedélyes apologetika, az a tiszta, Bibliára hivatkozó teológia, ahogyan gyakorlatilag a megváltó Krisztust hirdeti, megszégyenítő a hívő kereszténység számára. Jó olvasni!
MÁSODIK RÉSZ: JÉZUS MOHAMED – TÖRTÉNELEM ÉS EMLÉKEZET
A második rész egy az egyben az iszlám kritikája, benne Mohamed életével és teológiájával. Mivel az értékelésem eddig sem rövid, ezt már rövidre fogom.
Lisicki levezeti, kifejti, miért képtelenség és üres az iszlám teológiája. Elmondja, hogy az iszlámnak gyakorlatilag nincsen semmilyen üzenete a vak engedelmességen túl. Rengeteg Korán idézetet hoz, hogy a Korán miképpen forgatja ki a Bibliát, miközben hivatkozik rá és jó néhány szereplőjére. Bemutatja, hogy Jézus személyének a Koránban bemutatása miért nem lehet igaz, miért önellentmondás. S azt is, hogy a Bibliára hivatkozása miért nem rokonítja egymással a két vallást. A válasz: mert nem megerősíti annak mondanivaóját, hanem teljes egészében tagadja azt.
Egy viszonylag hosszabb, de annál gyönyörűbb idézettel mutatom meg a leglényegibb különbséget.
Nehéz lenne ezzel a nézettel nagyobb ellentétben álló felfogást találni annál, amit Szent János hagyományozott ránk az evangéliumában: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust”. (Jn 17, 3) A muszlimok számára megismerni az örök életet annyi, mint megismerni a Könyvet, a keresztények számára megismerni Jézus Krisztust.
A muszlimok számára az igazi imádság az embert Istentől elválasztó feneketlen szakadékot és távolságot fejezi ki, a keresztényeket viszont arra emlékezteti az imádság, amikor a gyerek az apjához szól. Ha az ember elfogadta a hitet, a kegyelemnek köszönhetően, Jézus Krisztus jóvoltából úgy szólhat a végtelen Istenhez, mint Atyához. A Korán szerint ez bitorlás és káromlás. Amikor tehát a keresztények és a zsidók Isten szeretett fiainak nevezik magukat, Mohamed azt feleli nekik: „Nem! Ti emberek vagytok – azok közül, akiket teremtett.” (Korán 5, 18)
Az emberek ebben az esetben azt jelenti, hogy nem szólíthatjátok Istent „Abbának” („Atyám”), nem beszélhettek arról, hogy Isten gyermekei vagytok, nem hihettek abban, hogy Isten köztetek jár. Mindezt el kell vetni, el kell ítélni. Csak teremtmények vagytok, nem gondolhatjátok azt, hogy fontosak vagytok Istennek, és hogy szeretettel kötötte magát hozzátok. Amit Mohamed elvet a kereszténységben, az nem a Háromság vagy Jézus istenfiúsága, hanem Isten és az ember közelsége, amely abban a jogban mutatkozik meg a legteljesebben, hogy „Abbának” szólíthatja Istent. E közelségnek köszönhetően a keresztények Isten gyermekeiként beszélhetnek magukról, és szólíthatják úgy Istent, hogy „mi Atyánk”. Ez az új tanítás, amely valósággal szárnyakat ad Pál apostolnak. Újra meg újra szinte kikiabálja az újonnan megtért híveknek, hogy Krisztusnak köszönhetően most már nem kell Királynak, Úrnak, Uralkodónak, Mindenható Vezérnek szólítaniuk Istent, hanem Atyaként fordulhatnak hozzá. Mondahatják neki, hogy „Abba”, ahogy egy kisgyerek „Papának” szólítja az apját. Nemcsak egy titokzatos Úr, a világok megnevezhetetlen Teremtőjének rabszolgái és tisztelői, hanem a Megváltó társai lettek a kegyelemnek és a hitnek köszönhetően. Elvetni Jézus istenfiúságát annyi, mint szakadékkal választani el Istent az embertől, az engedelmes eszköz szerepére kárhoztatni az utóbbit, aki csak végrehajtja a felsőbb szinten hozott önkényes, felfoghatatlan döntéseket. És hogy az emberben ne alakuljon ki semmiféle megalapozatlan igény az istenségre, ne ábrándozzon Isten barátságáról és szeretetéről. A Korán nem említ semmi olyasmit, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett (Korán 32, 7-9).
Ha az ember csak teremtmény, mint minden más, ha az üdvözítése csak Isten akaratától függ, akkor valóban az engedelmesség parancsa lesz a kinyilatkoztatás legfontosabb része. Isten parancsol, az embernek vakon engedelmeskednie kell. Nem számít, hogy erő vagy szó készteti erre. Jézus mind a hegyi beszédben, mind egész tevékenységében ellenszegült az erőszaknak. Ez magából az isteni lényeg felfogásából következett. Ő mint jó Atya, aki irgalommal vesz körül jókat és rosszakat, aki nem pusztítja el a bűnöst, hanem meg akarja váltani. Kilencvenkilenc báránya volt, de elindult megkeresni azt az egyetlen elveszettet. Ő volt az, aki sosem fáradt bele abba, hogy az embert hallgatja.
Pálfalvi László barátom fotója
(Itt még többet láthatsz a munkáiból.)
Mondom, ez a lényeg. Amiből fakad az is, hogy a kereszténység legfőbb üzente, a fentiekből fakadón, Isten szeretetének a bemutatása. És minden, ami ebből fakad. Az iszlámé pedig a harc Istenért.
Ez a lényeg, de Lisicki alaposan körbejárja a témát.
Egy darabig nem értettem, ez a második rész miképpen kapcsolódik az elsőhöz. Aztán kapcsoltam: nem az a lényeg, hogy az iszlám miért sokkal szikárabb, hidegebb, tartalmatlanabb mint a kereszténység, bár ennek bemutatása sem lényegtelen, hanem az, hogy a keresztény egyház egy ilyen vallással való, dialógusnak vélt, hazudott önfeladás miatt üresítette ki a saját, gyönyörű üzenetét.
Persze, ha akarom (nem akarom!), ez a második rész mindössze egy kritikai összefoglalás az iszlám történelmének és teológiájának. De mondom, sokkal, sokkal több!
Ez is Pálfalvi László barátom fotója
Rézbong, Göd, 2017, 280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155475177 · Fordította: Pálfalvi Lajos
9/10
Szorgos, dolgos hét, mindennapra jut valami. Igaz, volt benne szórakozás is: hétfőn Black Veil Brides–Halestorm koncerten voltunk. Kedden Szerelmetesfeleségtársam bringáját cipeltem szervizbe, és Ofi barátom ilyen-olyan kulcsait rendeztem, ma korán végeztem ugyan, de rohantam haza megírni a hétfői koncert beszámolóját. S közben SzFT nincsen jól. Vagy én fertőztem meg, vagy ő fázította meg önmagát egy nyitott ablakos, itthoni ugra-bugrával. Szegénykém állandóan aludna. S a holnapi napom a dolgozdában lesz nagyon sűrű. Aztán rohanhatok a kész bringáért. Pénteken meg munka után a bevásárlás.
Viszont egy videóüzenetben tudtam meg, hogy egy szem uncsim szomorú lett, amiért a héten nem tudok átugrani hozzájuk. S ez csuda jól esett.
