Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Réti László: Európa halála

Egy annyira nem is alternatív, de mindenképpen nyomasztó jövőkép

2020. február 19. - Mohácsi Zoltán

Réti Lászlóról már nem írok, több könyvénél is megtettem már (lásd legalul), és nem szeretem ismételni magamat. Legyen itt és most elég, hogy Réti magas rangú rendőr volt, mielőtt íróvá avanzsált.
Írónak viszont egyre jobb. Alapvetőn, a saját bevallása szerint szórakoztatni akar a könyveivel. Ezzel együtt ezt a célt nem mindig tölti be kizárólagosan, többször rá is döbbent ere-arra, meg még el is gondolkodtat. 

reti_europa_halala.jpgRéti jelen könyvének volt egy előzménye, az a címe, hogy Európa falak mögött. (Falak mögött címmel is megjelent.) Ez a könyv annak a folytatásának tekinthető. Igaz, abban az értelemben érdekes folytatás, hogy a szereplők nem ugyanazok, és a cselekmény is több évtizeddel később játszódik.

Az előzmény könyvre is jellemző volt, hogy a megírásának az időpontjához képest a jövőben játszódik. Tehát ez a mostani alanyunkra pláne igaz. Vagyis ha akarom, Réti sci-fit írt. Nem akarom. Nem azt írt. 

Az előzmény témája egyszerű: mi történik Európával a migráns-hullám következtében, kezelhető-e az ekkora tömegben érkező, teljesen eltérő kultúrájú, vallású, mentalitású emberek tömege? (Költői a kérdés: nem!) Milyen hozzáállással, rendelkezésekkel állítható meg a tömeg? Egyáltalán meg kell-e állítani őket? Sorrendben: hát bizony, a túlélés érdekében bizonyos emberi jogoktól el kell tekinteni, mert az európaiak emberi jogától is el fognak tekinteni, és meg kellene állítani őket, de nagyon és mihamarabb!

A jelen kötet ennek a helyzetnek a továbbgondolása. Mi történik majd Európával, ha nem állítja meg a bevándorlást? Réti nem nagyon árul zsákbamacskát: a könyv címével elárulja, hogy Európa meghal. Ez tény számára. Rögtön hozzáteszem, a véleményével nincsen egyedül, nem szépirodalmi berkekben is ugyanezt gondolja például Pokol Béla vagy Douglas Murray.

Abban azonban új szemléletű ez a kötet, hogy nem annyira a migránsok ilyenolyanságával, tetteivel foglalkozik, sokkal inkább azzal, hogyan vásárolja fel az idegen tőke Magyarországot, hogyan nyúlják le a gazdaságot, az erőforrásokat, a természeti kincseinket, és hogyan tartják a markukban (értsd: korbács vagy arany, hogyan szorítják satuba a tökeiket) a legmagasabb szintű politikai erőket, vezetőket. vagyis hogyan teszik  tökéletesen a saját bábjukká 2050-re Magyarország miniszterelnökét. 

Ebben a kötetben már nem a migránsokkal van baj, sokkal inkább a közel-keleti muzulmán vezetőkkel, akik a köolaj-források kiapadásának közeledtével, és a jelenlegi országaiknak az éghajlati változások miatti élhetetlenné válása végett új ország után néznek, és a Kárpát-medencében meg is találják. Basszus! Réti 2050-re tényként kezeli, hogy Magyarországon legalább nyolcszázezer muszlim él majd, hogy mecsetek állnak a fővárosban, és semmi nem lesz már a miénk. 

A KÖTET FÉLRENYÚLÁSAI

Van egy-két olyan kis érdekesség a regényben, amit jobb híján félrenyúlásnak neveztem el. Nem hibák ezek, inkább hiányosságok vagy átgondolatlanságok. Vagy én értettem félre valamit, és akkor jöhetnek a kövek!

1. AZ ESEMÉNYTELEN MÚLÓ IDŐ.
Az első kötethez képest is évtizedek telnek el, amíg ennek a regénynek elkezdődik a cselekménye. A jelen korhoz, 2020-hoz képest harminc év múlva játszódik. Ehhez képest a szereplők rendre a 2010-es évek eseményeihez nyúlnak vissza, mintha utána nem történt volna semmi, nem lettek volna események, nem léteztek volna politikai szereplők, nem lettek volna kiemelkedő események, amikről a szereplők beszélhetnének.

Az rendben van, hogy az olvasónak a párizsi, a londoni, a kölni események sokkal értelmezhetőbbek, mintha Réti kitalált eseményekhez nyúlna a szereplők beszélgetéseiben, viszont ez a megoldás elképzelhetetlen egy ilyen bugyogó, forrongó, változékony időszakban. Mármint, hogy miközben az ország tizede muszlimmá válik, a harminc évvel korábbi események a vonatkozási pontok, s kimarad egy harminc éves periódus. (Csak mondom, valami hasonló furcsaságot Dan Simmons is elkövetett a Hyyperion-ciklusában, csak ő a művészettel játszotta meg ugyanezt. 

2. SOHA MÉG ENNYIRE HM, DIDAKTIKUS NEM VOLT MÉG RÉTI-KÖNYV.
Nem a mondanivalóval van problémám: azzal semmi gond nincsen, teljesen elképzelhető, sőt valószínű a dolgok ilyetén lefolyása. Azonban több beszélgetés leírásánál felszisszentem. Azért tettem ilyet, mert nagyon kilógott a lóláb, hogy a beszélgetések irányítottan arra valók, hogy az olvasót elhelyezzék Réti értékrendjében, világszemléletében és helyzetértékelésében. Amivel nincsen baj. Mármint Réti értékrendjével, világszemléletével és helyzetértékelésével. Sőt, számomra úgy korrekt, ahogyan van.

Csakhogy a kötet történetében elég furcsa például, hogy egy egyetemi előadáson 2050-ben meghökkentő dolog cenzúrának nevezni a polkorrektség megkövetelését egy olyan társadalomban, amely immár kénytelen szabad kezet adni a rendőrségnek. Réti már az előző kötetben kimondta, hogy a liberális demokrácia következtében meghal Európa, mert az csak önvédelemre képtelenséget, a puha pöcsséget, Európa országai immunrendszerének elpusztulását eredményezi.

reti_europa_halala_pc.jpg

Az előző kötetben az egyik szereplő ki is mondja: a rendhez bizonyos értelemben az kell, hogy a rendetlenséget kemény kézzel tegyék helyre. A választás tehát így fest: vagy enyhe diktatúra vagy rendetlenség és pusztulás. No, és most, 2050-ben, jó sok évvel vagyunk ennek kimondása és főleg gyakorlása után. Erre a szereplők egy egyetemen azon filózgatnak, hogy hű, micsoda kemény dolog azt mondani, hogy a PC egyfajta passzív diktatúra! Az állítás egyébként teljesen igaz (idézem is legalul, érdemes elolvasni, teljesen fedi a mostani helyzetet), de nem tartom valószínűnek, hogy harminc év múlva is probléma lesz ezt kimondani, különösen egy olyan Európában nem, ahol már nem jelent túl nagy gondot a terrorista-gyanúra is azonnal keményen fellépni. (Az egész beszélgetést az ötödik fejezet tartalmazza az 56. oldaltól.)

Aztán itt van az arab főkolomposok stratégiai megbeszélése a negyedik fejezetben (a 47. oldaltól): az egész eszmecsere olyan, mintha az arab főfőnökök csak azért beszélgetnének, hogy mi megismerhessük a könyv jelenében zajló helyzetet. Valahogy olyan kis naiv az egész beszélgetés. De legalább megismerjük belőle a majdani helyzetet. 

Megpróbálom összefoglalni: az a gond tehát, hogy a jelenlegi helyzetekre való reakciókkal találkozunk harminc év múlva, miközben Réti felvázolja az akkori valóság szeletkéit is (egyáltalán nem vidám, ami jön), de azok meg mintha ellentmondanának a jelen helyzetre való reakciókkal. 

Ezzel együtt nem tudtam nem elismerőn cöccögni azoknak a nem egyszer előforduló beszólásoknak, amelyek arról szóltak, hogy a demokrácia végül megöli a saját híveit, vagy: Európa töketlen, immunrendszer nélküli képződménnyé lett, és saját maga élezi a kést, ami végül elvágja a torkát. Az egyik legbeszédesebb beszólás, amikor a magyar miniszterelnök bekeményít, mire a világ másik felén ezt mondja az egyik főarab: „Ha ezt évtizedekkel ezelőtt tették volna, most nem tartanának itt.” Bár ezek a beszólások is didaktikusak, mégis annyira, de annyira igazak, hogy ezáltal mégis valahogy, ha fogszívva is, de elfogadhatóvá válnak. 

3. KIK A FŐNÖKÖK?
Na, ez például nem lesz egy polkorrekt bekezdés tőlem.Réti könyvében arab kézbe kerül Magyarország. Arabok vásárolják fel Magyarországot, arabok készítik elő a báb-miniszterelnököt, arab kézben van a gazdaság negyed része, a közszolgáltatók, a média nagy része.

reti_europa_halala_iszlam.jpg

Ami elképzelhető alternatíva. Ámde ha körülnézünk, a jelen sokkal inkább szól arról, hogy arab helyett izraeli kezekben vannak a dolgok. Simon Perez elhíresült szavai is arról tanúskodnak, hogy a felvásárlás nem az araboknak jutott eszébe. Vagy nemcsak nekik. Mondjuk tény, hogy ez harminc év alatt valóban változhat. Kérdés a könyvet illetőn, hogy mi lesz Izraellel, a zsidó-arab kapcsolatokkal, erőviszonyokkal, s persze, hogy Amerika szó nélkül hagyja-e, hogy az arabok kipaterolják az izraeli érdekeket Kelet-Európából (ami, ugye, uszkve egyet jelent az ő érdekeikkel is)?

A TÖRTÉNET

Egy politikai kriminél bármit elmondani, enyhén szólva, hm, faragatlanság. A fülszöveg egyébként elég bőbeszédű. A kötet cselekménye meg annyira gazdag, hogy még egy ilyen bőbeszédű fülszöveg is belefér. Ennek ellenére semmi konkrétumot nem szeretnék hozzátenni. Elég annyi, hogy Réti nagyon jól elegyíti a a hivatalos politikai szálat a magánéleti vetülettel és ehhez pompásan találta ki a családi, emberi viszonyokat is. 

Igen jól érzékelteti azt is, hogy ebben a helyzetben senki nem érzi jól magát, senkinek sem jó, ami kialakult, és ami felé a világ tart. Csak a világ új urainak. De a paletta bármelyik felén levők szenvednek, félnek, megalázottak, a halál a fejük felett lóg, bármilyen nációhoz tartozzanak is.

A könyvnek nincsen voltaképpeni főszereplője, csak főbb szereplői vannak. A távolság valahogy minden szereplőtől megmarad a könyv egészén át, a szívünkhöz senki nem kerül igazán közel, csak van aki közelebb lesz, mit a többiek. Ilyen szempontból is életszagú a történet. 

De mindenképpen vigasztalan és kilátástalan. Nincs is feloldása, s ez az igazán szomorú. 

reti_europa_halala_gepard.jpg

AZ ÜZENET

egyértelmű. Réti nem egy helyen odaveti, bemutatja, kifejti az egyáltalán nem PC megoldást, mindkét oldali szereplők szájába is adja: az egyéni emberi jogok semmiképpen nem írhatják felül a közösségi érdekeket, mert a parttalanul ezzel élő demokrácia végül önmagát gyilkolja meg, mivel kiheréli, minden önvédelemre képtelenné teszi Európát. Ahogy az már ma is zajlik is ezerrel. Ahogy a (nagyjából) megfogalmazza az egyik arab szereplő: „Az a szerencsénk, hogy az európaiak még akkor is a kígyó személyiségi jogairól beszélnek, amikor az már a bokájukba mart.” Hát így valahogy. S azt is kifejtik, hogy Európa a történések előtt vagy harminc évvel veszítette el önmagát az immunrendszere teljes feladásával, ezáltal a csendes háborút: vagyis mostanában. 

Viszont azért látni vélek egy talán nem is apró ellentmondást ebben a jövővízióban. A történet első része, az Európa falak mögött egyértelműen az Európát elözönlő migránsokra összpontosít, az így-úgy menekülőktől félti Európát, a muszlim tömegek alkalmazkodni nem tudásától, nem akarásától, a kontinens eliszlámosodásától és az ezzel járó hatalmas visszalépéstől, pusztítástól, összeomlástól. Ebben a kötetben már nem itt van a fő hangsúly. Sőt, ezen nincs is hangsúly. Magyarországon nyolcszázezer muszlim él, akik a történet szerint semmit nem csinálnak az ország ellen. Csak szenvednek a magyarok arabozásától, amit akkor is megkapnak, mint az egyik szimpatikus főszereplőnek, ha már az apjuk is magyar állampolgár volt.

Arra semmi hangsúly nem került, hogy milyen változásokat jelentene Magyarország számára, ha hirtelen nyolcszázezer hazánkban élő ember muszlimmá lenne. Ráadásul úgy, hogy előtte nem is itt éltek. S ha a magyarság száma lecsökkenne nyolcmillióra. Vagyis 2050-ben nem az Európát elözönlő és megváltoztató, rettentő egyszerű, képzetlen tömeg lesz a gond, a maga erőszakosságával és a szociális háló teljes kimerítésével, az alkalmazkodás majd' teljes hiányával, az integráció legkisebb igénye nélkül, a maga teljesen más, felsőbbrendűnek tartott kultúrájával, vallásával, hanem a még mindig, vagyis 2050-ben is a Közel-Keleten élő milliárdos tőke.

Ám Réti ezt a váltás olyan ügyesen elrejti a könyvben, hogy voltaképpen csak akkor tűnt fel, amikor azon gondolkodtam, hogy vajon miért nem konfrontálódik az izraeli és az arab tőke a magyarországi vízkészlet felett? S akkor ugrott be, hogy ja, és az a nyolcszázezer muszlim keltette változások semmilyen szinten nincsenek is a történetben. Pedig a PC, amire már utaltam, és amiről alább idézem is Réti szavait, egészen biztosan irgalmatlanul ráfekszik majd a kérdésre, amíg az iszlám el nem söpri. Mert el fogja söpörni. De akkor meg az iszlám telepszik rá teljesen a józan észre és a mindennapokra. Nagyobb vallásos elánnal mint ahogyan a PC tette. (Nem elírás a mondat!)

Vagyis megérne egy-két kérdez-feleleket Réti úrral, hogyan gondolja ezeket a dolgokat? Mert érdekelne, hogyan gondolja? 

*

Ezzel együtt, kétség ne legyen, senkit le nem beszélnék a könyv elolvasásáról, távol legyen, sőt! Bár nem egy szívderítő olvasmány, semmi pozitív jövőkép nincsen benne, de mindenképpen izgalmas és a reménytelenségében is elgondolkodtató sztori. 

*

Elkelne egy kis segítség:kérlek benneteket, mondjátok meg, mi van a könyv borítóján?

– Tessék! Ez lesz az utolsó kérdés.
– Ha visszatérhetnėnk a tömegpszichózis kérdésköréhez, volna egy kérdésem. Mi a véleménye a huszonegyedik század elején megjelenő, és az első két évtizedben teret nyerő, politikailag korrekt fogalmazásról? Én úgy vélem, talán az is egyfajta tömegbefolyásolás. Vagy tévedek?
Mariann mély levegőt vett, aztán kifújta.
– Hát... ez még ma is kényes téma, de értem, miért tette ezt a kérdést, és igen, valóban köze van a tömegpszichózishoz A politikai korrektség, a PC, valójában nem más, mint intelligensen megfogalmazott cenzúra
– Nem túl erős megfogalmazás ez?
– Nem. Mint annyi minden az emberiség történetében, ez is jól indult, és hasznos társadalmi célt szolgált. Ne bántsuk, meg és ne különböztessük meg embertársainkat még sajtóban sem. Ez lett a lényege. Ehhez képest az egész eltorzult, és a visszájára fordult. Pár év után azon kaptuk magunkat, hogy a közszereplők már saját magukat cenzúrázták, és nem mondták ki az igazat, mert megbánthat egy csoportot, legyen az etnikai vagy akár nemi alapon létrejövő kategória. Még akkor sem lehetett bizonyos témákat érinteni, ha az adott megállapítás egyébként objektíve igaz, és akár adatokkal is alátámasztható. Az egész oda vezetett a század első évtizedeiben, hogy voltak mindenki által ismert, valós tények, amelyekről nem lehetett beszélni, mert a megszólaló retorziót kockáztatott. Mi ez, ha nem cenzúra? Kialakult egy fő irányzat ebben a kérdéskörben, amit azonban mindig egy kisebbség diktált. Ők olyan hangosan és agresszívan kényszerítették ki a véleményük elfogadását, hogy az emberek sokáig azt hitték, hogy ez a többségi vélemény. Pedig nem volt az.
– Konkrét példát is tudna mondani?
– Persze. Ott vannak a különféle viccek. Ezek sokszor nemi vagy faji alapon megjelenő előítéleteken, sztereotípiákon alapulnak. Hány politikus, közszereplő, színész, humorista bukott bele abba, hogy disznó vicceket mesélt, és az erről készült hangfelvétel kiszivárgott? Mindeközben a társadalom kilencvenkilenc százaléka ugyanilyen vicceket mesélt, és jókat vigyorgott rajta, mert az átlagember ezen nem botránkozott meg. Elgondolkodtak már azon, hogy ha kilencvenkilenc százalékot valami nem botránkoztat meg, akkor biztosan rendben van az, hogy a maradék egy százalék véleményét kell elfogadottnak tekinteni?
– Akkor ez a véleménye egyéb, a PC által életre keltett mozgalmakról is?
– Nézze, a témánknál maradva a tömegpszichózis ezeknél is tetten érhető. A módszer mindig ugyanaz. Egy hangos kisebbség követeli, hogy értsenek vele egyet. Aztán feláldoznak néhány ismert embert, és emiatt befogja a száját az a nagyon nagy többség, amely nem ért ugyan egyet velük és a módszereikkel, de nem akarja, hogy őket is megbélyegezzék. A tömeg hallgat. Mert nem tudja, hogyan mondhatná el, hogy hé, én nem ezt kértem, és nem ezt akarom! Ott van a me too-mozgalom. Jól indult, és pár száz vakbuzgó idióta miatt hová fajult? Ott vannak a skandináv minták, ahol a kereszténység jelképét le kellett venni a falakról, mert mit gondolnak róla a bevándorlók. Hová fajult egy eredetileg jó elképzelés, a befogadás? Ott vannak a franciák, majd több nyugati ország által is átvett törvények, hogy nem lehet anya és apa a két szülő megnevezése, mert maga a kifejezés nemileg diszkriminál. Hová fajult egy eredetileg jó elképzelés, hogy ne különböztessünk meg egymástól embereket? Ott van, hogy a nyugati iskolákban a menzákon már tizenöt éve nem lehet sertéshúst felszolgálni, mert mi van, ha muzulmán gyerekek is esznek ott? Hová fajult a világ, kedves kollégák? Hová fajult a tömegek manipulálhatósága a hangos kisebbségek által? Az 
ember erre tömegként, azaz ostobán reagál. Lehajtja a fejét, és hallgat. Hagyja, hogy a kevesek rákényszerítsék az akaratukat a többségre.

Csend volt, Mariann pedig megragadta az alkalmat, hogy felemelje a kezét.
– A mai előadás véget ért! Találkozunk kedden.
(66–68.)


Művelt Nép, Budapest, 2019, 574 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155905506
4/5
(2019 február)
ÁLTALAM OLVASOTT RÉTI-KÖNYVEK:

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3115469616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

3negatívszó 2020.02.20. 15:25:11

A párizsi diadalív, elé lógatva egy török zászlóra hajazó zászló. Erről hiányzik a csillag, ami a török lobogón ott van.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.02.20. 15:45:39

@3negatívszó:
Aham... Köszönöm! Vagyis a borító marhára nem sikerült, semminek semmihez semmi köze... Kár!

Terézágyú 2020.02.21. 10:51:09

Akkor ezt most sci-fi, vagy politikai propaganda?

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.02.21. 13:05:04

@Terézágyú:
Egyik sem. A jövő egyik lehetséges, valószínűsíthető alternatívája. Leginkább a közeljövőben játszódó politikai thriller.

fehérfarkas 2020.02.21. 13:33:07

Magyarországot nemcsak az izraeliek és kínaiak, hanem az arabok és a törökök is vásárolják fel. Mégpedig Orbán ( = Mészáros és Tiborcz), Rogán, Habony arab és török üzlettársai: luxus szállodák, kastélyok, földek, reptéri szolgáltatók, közvágóhíd, stb... Sőt, maga az Orbán-kormány hozza és szervezi ide a muszlimokat olcsó munkaerőnek az itteni multik számára: pl. indonézeket.
A Békemeneteken első sorban menetelő egyik főoligarcha Széles Gábor pedig az Ikarus buszgyártás a muszlim Törökországba szervezte ki, mert ott olcsóbb a munkaerő.
De ettől még nem lesz az ország iszlám uralom alatti ország.

Régen a törököknek még katonailag meg kellett harcolni a magyar földekért és kastélyokért, várakért. Ma csak Orbán, Rogán, Tiborcz vagy Mészáros megfelelő számlájára átutalják a megfelelő összeget és már az övéké is. Ha netán romos állapotban lenne, semmi gond, majd a magyar állam az adófizetők pénzén felújítja nekik (a felújításért természetesen Mészáros és Tiborcz cégei kapják a pénzt).
Nem véletlenül látni Tiborczot, Orbán Ráhelt, Habony Árpádot és Adnan Polatot egy asztalnál kávézni.
Az FBI által körözött Gaith Pharaont csak azért nem említem, mert pár éve meghalt.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.02.21. 15:30:48

@fehérfarkas:
Ezáltal még életszerűbb Réti könyve, még kevésbé sci-fi, és még kevésbé propaganda.
süti beállítások módosítása