Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Oriana Fallaci: Harag-trilógia – 1. A ​harag és a büszkeség

2018. július 16. - Mohácsi Zoltán

fallaci_harag_es_buszkeseg.jpgOriana Fallaci neve számomra a Levél egy meg nem született gyermekhez című könyvet jelenti. Jelentette. Pedig, úgy fest, nem az a legjobb, legfontosabb könyve.

Ez a papírba merevített kiáltás több szempontból döbbenetes. 
Elsősorban azért döbbenetes, mert érthetetlen, hogy döbbenetesnek kell érezni. 
A világ annyira kifordult magából, hogy a józan paraszti észnek már jóformán semmi tere nincsen. Legalábbis a médiában és a politikában. A könyv fülszövege elmondja, hogy Fallacit ezért a papírra vetett üvöltésért többször beperelték. Mert rasszista. Mert fasiszta. Mert ki tudja? Ugyanis Fallaci nem mond mást, csak azt, hogy Európa és a muszlim világ nem integrálható egymásba. Nem, mert a muszlim vallás nem integrálódni akar, hanem elnyelni, megsemmisíteni, bedarálni és eltiporni. Fallaci azt is mondja (ne feledkezzünk el róla, 2002-ben!), hogy a szélső-liberális Európa bele fog pusztulni szélső liberalizmusába. Azért, mert ésszerűtlen és az önvédelem teljes hiányáról szól a liberalizmusa. 

Azért mostanság többször elképzeltem azt a szituációt, amikor a Kedves Betörő bejön a lakásomba, nem mutatkozik be, unszolásra álnevet mond, leül az asztalhoz, ételt, ellátást követel, majd panaszkodik, hogy kicsi a kádunk, hideg a szoba, és amikor megerőszakolja a feleségemet és a lányaimat, akkor az emberi jogaira hivatkozik, meg a rasszizmusomra, és hogy értsem meg, már vagy három hónapja nem volt nővel. Hiába mondom, hogy ez az én lakásom, ő nem tágít: ő is ember, neki ott nem volt jó, ahonnan jött, joga van a boldogsághoz és a megélhetéshez, és adjak pénzt is, neki nincsen, és szüksége van költőpénzre. Ha megkérdem, hogy honnan volt pénze idáig eljutni, ha egyszer a hazájában semmije nem maradt, ha egyszer menekülnie kellett, csak gúnyosan nevet, és okostelefonját előrántva diadalmasan mutatja, hogy neki pont ezekre a gps-koordinátákra kellett jönnie. S ha bármi ellen tiltakozom, akkor rohan a neki készségesen segítő emberjogi szervezetekhez, mert rasszista, fasiszta vagyok, hogy nem fogadom őt el. 

Életszerű? 

Ugye, hogy fityfenét? 

Pedig manapság ez az élet. Tehát szép lassan elvárássá lesz.

Döbbenetes Fallaci könyve, mert a Nagy Migráns-áradat elindulása előtt tizennégy évvel figyelmeztet arra, hogy lesz Nagy mIgráns-áradat, és lefesti a várható reakciókat is. Oriana Fallaci nem próféta, csak összerakja a mozaikokat.

Döbbenetes Fallaci könyve azért is, mert nem az íróasztal mögül keveri a purparlét, hanem saját tapasztalataiból, testi valóságában megtapasztalva sok mindent abból, amit leír. S ami tényekről Európa nem akar tudomást venni. S Fallaci azért fasiszta, mert kimondja: nem egyenrangú kultúrák találkozásáról van szó! Nincs azonos szint! Aki ezt állítja, egyszerűen téved vagy hazudik. Amikor idáig értem a könyvében, felszisszentem. Aztán még egyszer. Először azért, mert úgy fest, a polkorrekt maszlag már az én tudatomat is agymosta, és azért, nana, azért óvatosabban a vice versa-val. Másodszorra azért szisszentem fel, mert először felszisszentem: manapság, ha valaki igazat beszél, félnie kell? S nem az ellenségeitől, hanem az idióta polkorrekt szemlélettől kell tartania? Azért, mert kimondja az igazat? Azért, mert ma már, ahogyan Fallaci is mondja, ma már nem nevezzük nevükön a dolgokat, az antiszociális viselkedést, a társadalmi normától eltérő devianciákat, már mindennek álneve van. S Fallaci nem finomkodik: azt mondja, az a kultúra, amely levágja a nők csiklóját és összevarrja a hüvelyüket, hogy ne élvezhessék a szexet, majd csadorba, burkába csomagolja őket, és megtiltja a nevetést számukra, az a kultúra, amely, a tolvajokat csonkítással bünteti, az a kultúra, amely bigott vallási elveit vérrel terjeszti, és nem képes semmit mást elviselni önmagán kívül, az a kultúra, amelynek képviselői oldalba hugyozzák az európai kultúra több évszázados épületeit, templomait, szent helyeit, és szarral kenik be a falakat, nos, az a kultúra nehogy már azonos szinten legyen az európai kultúrával! 

S itt nem tud nem eszembe jutni egy döbbenetes videó, amit a napokban láttam. A videón egy szemmel láthatón nem idén barnult fiatalember nem túl kényelmes pózban, de szemmel láthatón nagy élvezettel és elánnal éppen egy gépkocsi kipufogócsövét dugja meg…

Magyarként azért is döbbenetes Fallaci könyve, mert voltaképpen voltunk már ugyanezzel a módszerrel elfoglalva: az a gaz török csak úgy beszállingózott Buda várába, majd amikor megfelelően sokan voltak, egyszer csak kitűzték a zászlajukat, Övék lett a vár (vö.: Egri csillagok). S konkrétan: most nem ez történik? (Vö.: az új londoni polgármester, Sadiq Khan sokallja a fehérek részarányát London város önkormányzatában, és határozott ígéretet tett az arány mielőbbi javítására.)

Fallaci tizennégy évvel ezelőtt azt kiáltotta: Európának vége, mert az őt elnyelő kultúra agresszív és kíméletlen, és mert megszűnt minden egészséges önvédelmi reflexe, nincs immunrendszere, és liberális, jobbára balos hangadói pusztítják azokat, akik ki merik mondani, baj van, védekezni kellene, és ez a minden devianciával szembeni tolerancia a vesztünk lesz, mert miközben a devianciáknak hihetetlen teret biztosít, aközben az azokat befogadó rendszert belülről pusztítja (vö.: felszisszentem Fallaci kultúra-osztályzásán).

S ott tartunk manapság, hogy aki a valóságot kimondja, aki azt mondja, hogy szükség van önvédelemre, aki azt mondja, hogy a szabályoknak mindenkire vonatkozniuk kell, sorolhatnám tovább, az gazember fasiszta, rasszista szemétláda. A Kedves Betörő nem betörő, hanem Átmeneti Vendég.

Nincs kétségem: nem tér észre a világ. A polkorrekt idiotizmusban az lesz a gonosztevő, aki áldozatként ki meri mondani mindazt, amit vele tette, és ki meri mondani, hogy kik tették. 2002 óta semmi pozitív változás nincsen. Nagyon érdekes lenne, mit mondana ma Fallaci!

*

Vannak momentumai a könyvnek, amivel nem értek egyet. Ilyen 2001 szeptember 11. értékelése, megítélése. Lehetne vitatkozni Fallacival, hogy vajon hogyan olvadtak meg azok a tornyok, amelyeket eleve repülőgép-biztosra terveztek, és amelyek acélszerkezetének az olvadásfoka messze meghaladja a kerozin égési hőfokát, meg hogyan, miért dőlt össze alulról az épület (ahogyan a lakóházak közül kirobbantott épületek dőlnek a belvárosban), miközben a nyolcvanadik emelet égett, és így tovább… De itt nincsen jelentősége. Voltaképpen mindegy, hogy Oszama Bin Laden tette-e mindezt, vagy nemes egyszerűséggel csak kellett valami, ami eléggé felhergeli a közvéleményt, hogy az USA megvívhassa területszerző háborúit, mint a nemzetek csendőre. 
Azért mindegy, mert az iszlám itt van. S ők romboltak-e valóban, vagy sem, semmit nem változtat azon, hogy jönnek, nagyon sokan jönnek, nők tömegét erőszakolják meg, követelnek, jogaik vannak, autókat gyújtanak fel, embereket késelnek meg, miközben nagyon tudatosan eszükbe sincsen alkalmazkodni, eszükbe sincsen beilleszkedni: az őket befogadó világot változtatják meg a saját képükre. Egy hatalmas magyarországi mecset tervei keringenek az interneten. Muszlim területen építendő keresztény templom terveit még nem láttam keringeni…

De sebaj, utáljuk Fallacit! Utáljuk az orvost, aki felállítja a diagnózist, tagadjuk le a betegséget, köpködjük meg a gyógyszert, gyújtsuk fel a gyógyszertárat és aknázzuk alá a kórházat! 

Nevessünk vagy sírjunk? Mert a helyzet egyszerre komikus és tragikus. De inkább az utóbbi.

5/5

Művelt Nép, 2016, ISBN: 9786155617416 · Fordította: Földvári Katalin

(2016)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5314117285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása