Garri Kaszparov. Gyerekkoromban fogalom volt a neve, sakk-világbajnok volt a szovjeteknél. Amikor erre a könyvre a könyvmegállóban rábukkantam, a címe alapján először azt hittem, hogy valamilyen formában az R. R. Martin-birodalom része. Még a stilizált medvefej is arra hajazott. Aztán ránéztem az alcímre és fokozódott az érdeklődésem. Sokkal jobban, mintha valami Martin-következmény lett volna.
Nem tudom, ki hogy van önmagával, én tökéletesen átlag magyarnak tartom magamat, mindenféle szempontból, fizimiska, lábméret, életkor, általános műveltség, intelligencia. Sehol semmi különös, semmi kiemelkedő. A világ eseményeihez is úgy viszonyulok, hogy voltaképpen érdekel minden, de a híradót a legtöbbször, majdnem mindig felcserélem valami filmre, nem a tévéből nézve, mert gyűlölöm a reklámokat, a napi hírekről, történésekről jobbára a FB-ról értesülök, hacsak nem akarok valaminek nagyon tudatosan utánanézni.
Az Oroszországban és környékén történő dolgokról csak nagyon átabotában voltam tájékozott. Azt tudtam, hogy Jelcin után egy kiválasztottja, Vlagyimir Putyin kapta meg a hatalmat, azt is tudtam, hogy Putyin KGB-s volt, meg azt is, hogy elnöksége alatt gyakorlatilag maffia-állammá változtatta Oroszországot. De ennek hogyanjáról, részleteiről fogalmam sem volt. Ahogy számomra zavaros volt, és még most sem teljesen tiszta, mi is történt Grúziában és Ukrajnában. (A klencvenes évek szörnyű jugoszláviai eseményei is csak évekkel később, a BBC erről szóló sorozatát nézve álltak össze.)
Nos, Kaszparov a sakkal felhagyva politizálni kezdett egykori hazája érdekében. Egykori, mert elhagyta Oroszországot, és az USA-ban él. Könyve, ahogyan az alcíme is elárulja, szubjektív áttekintése a Szovjetunió szétesésének és azt ezt követő eseményeknek, s főleg a Putyin által kialakított gyilkos diktatúra történéseinek. Ha azt hisszük, Magyarországon a 2018-as választások után diktatúra van, akkor bizony nagyon el kell gondolkodnunk, mit is tartunk diktatúrának. Kezdve ott, hogy Putyin ellenzékének a tagjai jobbára már nem élnek. Ott olyan nincs, hogy a közvélemény-kutatók a választás előtt felhívják az embereket és azok őszintén merjenek válaszolni. Ha azt hisszük, Magyarországon oligarchák kormányoznak, akkor nem tudunk semmit arról, hogy milyen az, amikor az oligarchák kormányoznak.
Kaszparov világosan fogalmaz: Putyint és bandáját egyedül a pénz érdekli. Nem is egy nagy stratéga. Csak pompás emberismerő. Mondja Kaszparov. És ebből a megállapításból fakad a könyve második fő mondanivalója: Putyint meg kell állítani, de hogy ez eddig nem sikerült, annak két fő oka az USA és Európa töketlensége. Az a töketlenség, az a hihetetlen mértékű immunitás-hiány, ami alig valamivel magyarázható. Kaszparov nem is magyarázza, csupán bemutatja, és elmondja, hogy az összeférhetetlenséget, az autokráciát, az agressziót nem lehet kedves szavakkal, lózungokkal, gesztusokkal megfékezni. Nem elég azt mondani, hogy aggályos lelőni egy utasszállító gépet, nem elég kedvesen fejet csóválni, hogy aggodalommal figyeljük, mi történik az Oroszország által megszállt területeken, nem, mindez nem elég.
Lett volna eszköz mind az USA, mind Európa kezében, de hagyták játszani Putyint, nem állították meg, nem voltak szankciók, amikor még lehetett volna azzal hatni rá, s ő pompásan felmérte a lehetőségeit, és ki is használta őket. A lehetőségeinek döntő többségét pedig a nyugat tehetetlensége, ostoba polkorrektsége és gyávasága teremtette meg. Oroszország megerősödött, jobbára nyugati pénzekből is.
És most most ott áll Szíráiban, amit tegnap amerikai rakéták lőttek. (Van, aki azt mondja az ismerőseim közül a FB-on, hogy ahelyett, hogy utolsókat koccintanánk, mi Orbánék győzelmével pepecselünk, aminek úgy sem lesz már kifutása.)
A könyvet olvasva, nem mellesleg, többször volt olyan érzésem, hogy a putyini módszereknek bizony vannak eredményes követői.
Kaszparov összeszedett, jól szerkesztett, olvasmányos könyvet írt egykori hazájáról és az ott történtekről. A könyv alapján kiderül, hogy Putyin simán tömeggyilkos, akinek a saját népe sem fontos, nem hogy más országok polgárai. Putyin ugyanolyan simán löveti az oroszokat, mint ahogy leszed egy utasszállító gépet, illetve irtja a csecseneket vagy az ukránokat.
Kaszparov a könyvét 2015-ben jelentette meg. Azóta történtek dolgok. Nem jó felé.
De Szíriában tegnapelőtt ő nem lőtt vissza, és ezzel egyelőre még megakadályozta a következő világháborút.
