Mario Vargas Llosa műveivel bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert Vargas Llosa csudajó író. Másfelől tud nagyon közönségesen pornografikus lenni. De a közönségességében is irodalmat csinál. Tagadhatatlanul dél-amerikai irodalmat. Konkrétan peruit. De emiatt nem kell ám azonnal Márquez-re, meg a közhelyessé vált mágikus realizmusra gondolnod!

De a keretezett szöveg nagyon visszafogott. Ugyanis Llosa angol Wikipedia-oldalán tételesen olvashatjuk a kitüntetéseit és díjait. Az előbbiből tizenhetet, az utóbbiból, ha jól számoltam, képedj el, hatvankilencet számoltam! Plusz a 2010-es irodalmi Nobel... 

Négy filmet leltem, amit az ő műveiből forgattak. Az egyikből, éppen ebből, a Pantaleón-ból kettőt is. Az egyiket, a korábbit, a '76-osat, Vargas Llosa rendezte. 

Eddig írt huszonnéhány regényt, kilenc drámát, meg vagy huszonhárom nem fikciós könyvet. 

Vagyis Llosa mindent vitt, amit csak vinnie lehetett. De még él! Idén, 2024-ben nyolcvannyolc éves. Az alábbi fotója nem idei, nem friss, csak jópofa. 

 A TÉMA

Bajban van a perui hadsereg: az őserdőben állomásozó csapattestek katonáinak a vágyaik csillapítására nem áll a rendelkezésére nő, ezért rámozdulnak mindenre, ami kielégülést nyújthat a számukra. Tehát ezeken a területeken ugyancsak megszaporodott a katonák által elkövetett erőszakos nemi közösülések száma. Még tisztek hozzátartozói is vannak a sértettek sorában. Hát, bizony azok is nők. 

Azonnal cselekedni kell valamit, hogy ezt a problémát orvosolják. A katonai főfejesek kitalálnak valamit, ezért magukhoz hívatják a feddhetetlen, rendezett házasságban elő, remek szervezőt, Pantaleón Pantoja századost, és látszólag testhez álló feladattal bízzák meg: szervezze meg e területen a Helyőrségek, Határ- és Egyéb Állomások Hölgyvendég Szolgálatát, a HHEÁHSZ-t. Az elnevezés már a századostól származik, aki haladéktalanul a helyszínre utazik, és mert jó katona, a feladatra koncentrálva azonnal neki fog a munkának. 

Annak ellenére teszi ezt, hogy minden szempontból ellene mond az erkölcsinek, veszélyezteti a rendezett házasságát és ráadásul semmi tapasztalata sincsen az adott területen.

Állomáshelyére érve a helyi a felettesei utasítására, a hadsereg erkölcsi tisztaságára való tekintettel inkognitóban kell dolgoznia, senki meg nem tudhatja, hogy Pantaleón a kötelékbe tartozik. Evégett nem hordhat egyenruhát, be sem teheti a lábát a hadsereg hivatalos helyeire, és az információ-csere is csak egy összekötőn keresztül történhet. 

A feladatban semmi katonás nincsen. de Pantaleón kiváló katona, módszeres szervező, kiváló logisztikus, és iparkodik kizárólag a feladatra koncentrálni. De Pantaleón életében nem járt bordélyban, éjszakai mulatókban, semmi kapcsolata nem volt soha az alvilággal, kurvákkal, stricikkel. Ráadásul antialkoholista. De mert kapcsolatokat kell építenie a feladat elvégzése érdekében, erőszakot tesz az elvein, az erkölcsein és végső soron a jellemén. 

A dolgát nagyban nehezíti, hogy még a felesége előtt is titkolni a kell a pontos tevékenységét. A feleség már a megérkezés után sérelmezi, hogy a szállásuk nem a megszokott, rendezett, tiszta tisztiház, s hogy nem tarthat kapcsolatot a tisztfeleségekkel. Azt pedig végképp értetlenül, döbbenten konstatálja, hogy az addig pedáns, tiszta életet élő férje többször kimarad éjjelre, sőt, néha olyan részegen jön haza, hogy úgy kell levetkőztetni. S micsoda alakokkal látja egy kerthelyiség teraszán! 

S nem csak a feleségének nem tetszik Pantoja százados új munkaköre: a párhuzamos területeken munkálkodó bajtársak közül is sokan fogcsikorgatva tűrik ezt az elképesztő erkölcstelenséget. Mindamellett Pantaleón parancsba is kapja, hogy a mert a az elérendő célt a nagyvilág előtt leplezni kell, minden, ami azzal összefügg szigorúan titkos. 

Titkos, titkos... De hogyan lehetne egy ilyen nagyszabású, a katonák között roppant népszerű,sok mozgással járó, rengeteg embert érintő intézményt titokban tartani? S ekkor kezdődnek a bajok. Főleg azért, mert Panteleón Pantoja több mint kiválóan hajtja végre a a feladatot.

A MÓDSZER

Nem egy lineáris regény van a kezünkben, hanem egy montázs. A montázs két fő része: 

• a szerző elbeszélése, egyes szám harmadik személyben
• az esettel kapcsolatos ilyen-olyan katonai jelentések, levelek, cikkek, rádióadások

A SZERZŐ ELBESZÉLÉSE sem szokványos. Először azt hittem, nem figyeltem eléggé. Mer' az történik, hogy X mond valamit Y-nak, majd a következő sorban, sorköz nélkül, közvetlen összefüggés nélkül V szól Z-hez, hogy aztán a következő bekezdésben (persze, közvetlen összefüggés nélkül, sorköz nélkül) B szóljon C-hez, hogy aztán sorköz nélkül visszatérjünk X és Y beszélgetéséhez. 

Kusza? Elsőre az is. Viszont isten bizony könnyen szokható, aztán meg már élvezetes is. De komolyan! 

AZ ILYEN-OLYAN, KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK. Na, ez külön megér egy misét! Ezeken csuda jókat nevettem. Nehéz átadni a miértet, de megkísérlem.

Szóval itt azért arról van szó, hogy a századosunknak többek között az alábbiakkal is szembe kell néznie: 

• meg kell szerveznie egy csuda komoly kurvaszolgálatot,
• a kurvák logisztikáját, mindent, ami a logisztikával jár (repülőgépet, hajót szerez, hozzájuk legénységet, üzemanyagot)
• Ki kell számolnia, hány nőre van szükség.
• ezt kiszámolnia akkor lehet, ha tudja, egy férfi átlagosan hányszor akar kettyinteni,
• mennyi ideig tart egy kettyintés,
• hány kettyintést bírnak egy nap a nők.
• Össze kell hoznia a rendszeres orvosi vizsgálat lehetőségét.
• Szervezeti szabályzatot kell írnia mire használhatók a kurvák, na, jó, a hölgyvendégek, mert akármire, bármire nem!
• Meg kell határoznia, mennyibe kerülnek majd a katonáknak a hölgyvendégek,
• mennyi az annyiból az ő részesedésük,
• és milyen jogcímen vonható le a hölgyvendégek szolgálatának az ellenértéke a zsoldból (mert az, ugye, mégsem írhatják be hogy havi x számú aktus!) 

Ez nem minden, de ennyiből is kiviláglik, hogy mennyi mindenre kell gondolnia, hogy a katonák vérének a forróságát valamelyest enyhíthessék. 

Na, és akkor ezeket a szervezési feladatokat képzeld el jelentésekben, beszámolókban! Aztán meg a jelentésekre való mind katonai, mind nagy- és külvilági reakciókat. S persze, komoly dolog a szex (ahogy egy adventista lelkész, Szigeti Jenő mondta egyszer, a házassághoz kevés, de a váláshoz pont elég), de azért vérkomolyan véve egy kurvaszolgálat tényei, hivatali bikkfa-nyelven, nos, az mulatságos. De nagyon. Azért belső, titkos katonai levelezésben úgy megfogalmazni, hogy a „Csöcsös nevű hölgyvendég”... 

Az alábbi levél minden szempontból kivételes a kötetben. Több ilyen helyesírású nincsen, de én, aki Fülig Jimmy levelein szocializálódtam, talán ezen nevettem legjobban. A levél a helyi rádióadó számító, kegyetlen, de könnyen megvesztegethető kommentátorának szól. 

Requena, ezer957, Oktober  husszinkettő

Hőss Lelkü Sinshi! 

Kiálcsd világgá az „Amazonas Rádjóban”, az igasságtalanságot ustorozó adásodban amit mink minnyájan halgatunk és mindég tapsolunk neked, hogy a Szenterzsébet Támasztponton a matrózok odahorgyák iquitosbul a kurváikkat egy Eva nevű nagyúri halyón, és ott maguk közöt lubickónak a fájintos vizben és nem haggyák hogy mások a nőjikhő nyújjanak, és ugy kűdik vissza azokat, hogy mink Requena haladó ifjúsága nem csinálhattunk velük semit. Igasság ez Hőss Lelkü Sinshi? Már vótunk mink a falu férfiajinak kűdőccsége, szeméjesen Teofilo Morey biró mentt elől, panaszttenni a Szenterzsébet Támasztpont parancsnokánál, de az a gyáva fickó mindentt
letagadot, aszt monta, hogyan engedném  a requenaji fijataloknak hogy mekkúrják a Tőgyvendégeket, ha eccer a Tőgyvendégek nemis léteznek, és még megis esküdöt a gyerekmártirra az a zistentagadó. Mindha bizony nekünk nemvóna szemünk meg fülünk, mit szólsz ehhő a pimassághó Sinshi? A matrózok mér igen és mi mér nem? Tán nekünk nincs fütyüllőnk? Aggy enek hangott a te adásodban Hőss Lelkü Sinshi, hogy reszkesenek, és súlydzsd üket a porba!!! 

A te halgatójid 

ARTIDORO SOMA
NEPOMUCENO QUILCA
CAIFÁS SANSHO 

Ezel a levélel eggyüt küggyük neked ajándékba eszt a papagájt akinek pontolyan Aranyszája van mint neked Sinshi.

Vargas Llosa ügyességét bizonyítja, hogy az általa „idézett” dokumentumok nem csupán illusztrálják a történetet, hanem maguk mesélik el és viszik tovább.

MIRŐL SZÓL?

Ha akarod, komédia. Ha akarod tragikomédia. Ha akarod szatíra. Leginkább talán ez. Szatíra a bigottságról, a képmutatásról (lásd a fenti levelet, de ez csak egy példa), a vallási fanatizmusról, a hadseregről. Főleg az utóbbi. 

Ezen a ponton valamelyest rokona A 22-es csapdájának és a Mesterségem a halálnak. Egyfelől a hadsereg parancsuralmi logikátlanságában, másfelől az elvakult parancskövetésben. Merle regényével rokon abban is, a két főszereplő katona nem keresi a feladatát, csak megkapja. S miképpen Rudolf Lang tökélyre fejleszti a koncentrációs tábora működését, fátylat borítva a működésének a tartalmára, aképpen Pantaleón is „kimaxolja” (de utálom ezt a szót!) a hölgyvendég-szolgálatban rejlő lelehetőségeket. Mi több, még továbbiakat is felfedez. S végső soron ő is képes túllépni azon, mit is szervez. 

Vannak persze jelentős különbségek is. Például Pantoja százados szimpatikus ember. Még akkor is, ha esendő. Meg az is különbség, hogy amit Pantaleón szervez, az természetes emberi ösztönök kielégítésé szolgálja. Sőt, a hölgyvendég-szolgálat ötlete ráadásul nők védelmének az érdekében merül fel. S végső soron a működése mindenkinek jó: a szeparált környezetben élő katonák enyhet találnak, ezáltal a környezetükben élő nőket nem fenyegeti veszély, a hölgyvendégek pedig biztonságos környezetben, orvosi ellenőrzés mellett állandó, biztos keresethez jutnak.

Lang tábora és a tábor hatékonysága mellett érveket nem lehet felhozni: ott a hatékonyság azt jelenti, hogy emberek pusztulnak el. 

Pantaleón történetét olvasva nem tudott nem eszembe jutni Dinnyés József már itt-ott, de minimum három esetben már idézett hiperrövid dala:

Az erkölcsösség, barátom, a nagyapám is úgy látta,
Minden egyes esetben az alkalom hiánya.

Mert Panteleón bukásának a végső oka az irigység, a képmutatás és a bigottság. 

Te mit szólnál egy jól szervezett hölgyvendég-szolgálathoz, az államnak adózó bordélyházakhoz, ahol a prostik minden szempontból biztonságban vannak, tuti, hogy egészségesek? És miért nem támogatnád? 

VARGAS LLOSA KÖNYVE

roppant szórakoztató, mulattató, felettébb ötletes és a éppen a megfelelő hosszúságú. Méltán az egyik legkedveltebb regénye az írónak. 

Magvető, Európa, 1977, 310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632704436 · Fordította: Huszágh Nándor

2024 nekem első, egyébként második munkahete. Mocsok nehezen múlt el. Ma péntek van, annak is a délutánja. Hideg is volt egész héten, csak ma ment nulla fok fölé a hőmérséklet.

Olyan semmihez nem volt kedvem, csak heverni a meleg takaró alatt, kávét kortyolgatni, és egy másodpercre sem tudtam empatikus lenni sem a sarkkutatókkal, sem az eszkimókkal. Fene a gusztusukat! De persze már nem tehettem meg, hogy csak hevergetek, dolgozni kellett. 

Valahogy olyan csendes konfliktusos volt hét. Nem nagy hirigek, csak apró összezördülések. Valahogy még Lili unokám se dobott fel, pedig ilyen még soha nem volt. Vele nem volt konfliktus, csak olyan kis semmilyen hangulata volt neki is. Vagy a sajátomat vetítettem ki rá.