Mivel vacakul lettem, lázközelség, fáj, ha köhögök, c-vitamin, Jäger, forró fürdő, és így nem tudtunk (lízingelt lányom legnagyobb kiborulására Szerelemetesfelesgtársam pompás példányú társfüggőként itt szolidarít mellettem) lemenni a Cselescsávók utcabáljára*, volt/van időm olvasni. Ezt tettem.
A másik Largo Winch-történet, ezúttal is két részben egy sztori. Ennek az elválaszthatatlan párja az Ellenséges felvásárlás. (Aminek ugyanez lesz az értékelése.)
Ez a történet még összetettebb, mint az első (Az örökös – A W konszern) volt. Legalábbis ami a gazdasági, üzleti, politikai szál kavarodását illeti. Néha annyira üzleti, hogy a szerző egy helyen lábjegyzetben meg is jegyzi egy üzleti fejtegetés alatt: Unalmas, annyi szent, de akkor is így van.
De az bizonyos, hogy teljesen filmszerű, izgalmas történetről van szó. (Mondjuk a vége már túlságosan hálivúdi: ((SPOILER: azért, hogy az egyik fő ellen pont az ablakmosó liftben, vagy miben várja Largo-t, és a vacak pont azon az emeleten van, ahol neki legkésőbb pár perc múlva alá kell írnia a megfelelő papírokat, hogy ne omoljon össze a birodalma, no, az alaposan túlzás volt)), Van Damme, Chuck Norris, Bruce Willies, Jason Statham meg a többiek minden bizonnyal marha jót derülnek, vagy elismerőn összekacsintanak. De az tény, hogy képregényen még nem izgultam. Komolyan!
S a rajzok, legyen szó utcaképekről, száguldó motorról, arcokról, tájakról, robbanásokról valami hihetetlenül jók! Képregényre ritkán mondok ilyet, de újranézősek Ez is teljesen komolyan! Lelkes vagyok. Néhány alakot a szerzők komolyan megkedveltetnek, még akkor is, ha nem mindenestül pozitív figurák. Ilyen például Largo biztonsági főnöke, John Sullivan, vagy ((SPOILER: látszólagos)) ellenfele, az egyértelműen Sean Connery alterego Gus Fenimore.
Nagyon lelkes vagyok!