Ez is könyvtáras találmány. Ott vékonykodott az egyre testesebbé, súlyosabbá váló Conanok. Zagorok, Thorok, miegymások között. Szinte véletlenül vettem észre. De a borítója azonnal megtetszett. S feltűnt, milyen hihetetlenül karcsú a kötet. Az, hogy magyar, csak a következő felismerés volt, de még inkább kiváncsivá tett.
A fülszöveget kivételesen el sem olvastam, mielőtt nem végeztem a könyvvel. Nem volt ebben semmi tudatosság, de jó volt, hogy így alakult. Majd mondom, miért.
Bár az alcímmel és az ajánló szövegével tulajdonképpen nagyon sok mindent elárultam. Voltaképpen mindent. Nem, valami mégis maradt még!
No, hadd legyek következetes, legyen a beszédemben rendszer! Induljunk el szokás szerint a kályhától!
A külcsin és az információk
A kötet mindössze ötven oldal. Bár nagyalakú, olyan A4-esnyi, és kellemesen keménytáblás. Szóval nem csupán összedobálták, hanem a kiadó megadta a módját. Még külső papírborítója is van, ami alatt fekete-fehérben ugyan, némileg más arányokkal, de újra láthatjuk a borítót. A fekete szín bizonyos helyeken plusz fényezést kapott. Szép, megnyerő így is, bár a fényezett részek a szkennelésemen nem látszanak. A fickó keze és az ablak mögötti ház fala, ablakai fényesek.
A kötetbe lapozva több meglepetés is fogad. Tökéletesen szokatlan például, hogy egy előszó a szennycímlapra kerüljön. Ebben a könyvben márpedig oda került. Nagy eséllyel egy tetováló írta. Az némileg homályos maradt előttem, hogy mit akart vele mondani, és ha már felkérték egy könyv előszavának a megírására, miért csak közvetve beszél arról, de mindenkinek lelke rajta, miért volt ez fontos. Az összképben nem mutat rosszul, így kapcsolt árúként.
A következő megleptés a főcímlapon ér: az egyik szerző, Matz az csupán Matz. Ő a forgatókönyv írója. Keresztneve nincsen. Vagy vezetékneve nincsen. Valamelyik nincsen neki. Mindenesetre nem magyarult írt, mert fordítani kellett, amit írt (fordította: Kopeczky Csaba és Jeney Zoltán).
A kolofonból kiderül, hogy A kivarrt 2018-ban az Előretolt helyőrség című valamiben, illeve a Grand Angle gondozásában megjelent 2021-es, kiadás alapján készült. Vagyis, ha választékos a fogalmazás, egyikkel sem azonos. Ha alapján készült.
Valamint olvashatjuk még a két szerző köszöneteit. Attila a családjának és Demeter Szilárdnak mond köszönetet. Matz három sora a könyv szepontjából érdekesebb.
Köszönet Sárközi Zoltánnak az előszóért és a jó tanácsokért,
illetve annak az ismeretlen taxisofőrnek, akivel még évekkel ezelőtt találkoztam,
és akinek ezt a történetet »köszönhetem«.
A tartalom
Lássuk most a fülszöveget, mit is köszön a titokzatos Matz a taxisofőrnek.
Zoli Párizsban bujkál, ahol tetoválóművészettel keresi kenyerét.
Egy nap találkozik Lászlóval, a taxisofőrrel, aki elárulja Zolinak, hogy a taxisok mindent tudnak az emberek viselt dolgairól, és hamarosan megdöntik a fennálló rendet.
Megkéri Zolit, segítse az összeesküvőket, a taxisok „céhét” forradalmi tevékenységükben. A tetováló azonban csak arra vágyik, hogy tovább rejtőzködhessen, de azt hem sejti, hogy a „céhnek” meggyőző módszerei vannak...
Van baj ezzel a fülszöveggel. Vagy nem is a fülszöveggel... Az a baj, hogy a fülszöveg ismeretében a cselekményhez a könyv egésze semmit nem tesz hozzá. De komolyan. Ha olvastad a fülszöveget, mindent tudsz a cselekményről, amit a könyv elmond.
S ez egy óriási hibája. Mert gondolj bele, ötven oldalas a könyv! Mire ideáig eljutunk, vége is van.
Csakhogy tulajdon- és voltaképpen az égvilágon semmi mást meg nem tudunk, sehonnan sehová el nem jutunk, ismeretlenből senki nem lesz ismerőssé. Miért menekül Zoli Budapestről, miképpen szervezkednek a taxisok, a rend megdöntésére? Cébé-rádió meglétének a kérdése az egész? S vajon mindössze az a tény, hogy taxisok azonnal azonos politikai platformot feltételez közöttük a sorozatos gyilkosságokra is? (Jó, persze, volt olyan, amikor az egyébként függetlennek hazudott köztársasági elnök mászkált a vastagon balos politikai támogatottsággal rendelkező, az utcákat, hidakat lezáró, sztárjkoló taxik között, erősítve az egységüket.) S vajon a tetoválósság megfelelő menekülési, rejtőzési alap...? Maga a kérdés is tréfa. Ha menekülök, naná, hogy nem megyek menekülés közben sztriptíztáncosnőnek!
A történet annyira likas, annyira hiányos, annyira nem mond semmit, annyira semmibe veszi még az önmaga által feltett kérdéseket is, hogy amikor becsuktam, csak néztem magam elé, hogy akkor ez így mi a fene is volt, és akkor most mi van, és hogyan is gondolták ezt az egész kötetet? Mi ez, valami trailerje egy érkező történetnek? Vagy az ásatások során a földből előkerült, 21. századi hiányos lelet? Vagy mi?
Ja, és a könyv címe sem magyarázódik meg. Vagy igen. De nem egyértelműen. Úgy meg mire jó?
A rajzok
Jók. Láttam már Futaki Attila rajzait. Alkotásai közül a Budapest angyala és a 10 – A Puskás volt a kezemben. Mindkettővel meglehetősen elégedett voltam. Olvashatod is, mennyire.
A kivarrt rajzai szintén teljesen megfelelők. Bár valami érthetetlen okból egyértelműen átütnek rajtuk Korcsmáros Pál figuráinak arcvonásai.
Tehát nem egy helyén, nem csupán hajadzik rá, hanem elég egyértelmű a mintavétel.
Amit csak azért nem értek, mert a fent említett, másik két képregényben ennek nyoma sem sincsen. Viszont Korcsmáros neve sehol sincsen ebben a könyvben, semmiféle vonatkozásban. Még egy félmondatos hommage-viszonylatban sem.
Zavart, nem zavart? Nem tudom eldönteni. Viszont érteni semmiképpen sem értem. Éppen a másik két könyv miatt nem.
Ellenben így, hogy a képregénynek se igazi története nincsen (most írjam meg a pizzafutárok áborúját?), se önállló rajzstílusa, ami meg stílus, az igazából csak részben az övé, hát becsukta, félretettem, és arra gondoltam, hogy na, akkor ezt is olvastam....
Petőfi Kulturális Ügynökség, Budapest, 2022, 50 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156244123
4/10
2022 szeptember közepe, de még nem annyira, hogy megjöjjön a fizetésem. Serelmetesfeleségtársam még mindig nincsen százas állapotban, de dolgozik szakadatlan. Én próbálom kiszolgálni, aztán leülök, mert nagyon jól esik ülni. Szerintem megint megy fel a hőm... Pedig holnap már dolgozni akartam menni. Illetve nem akartam, csak a böcsület...
Más. Nem gondoltam, hogy ennyire gyáva vagyok. Vagy hogy annyi sérülés ért már, hogy ilyen erőteljes az önvédelmi reflexem. Fel kellene vennem a kapcsoaltot valakivel, aki az utóbbi két alkalommal, én úgy éreztem, igazi gond, feszütség nélkül belém kötött. S hiába kértem tőle bocsánatot a magam részéért, másodszor is megtörtént. Fontos lenne a kapcsolat, de annyira unom már a konfliktusokat, annyira a hátam közepére sem, hogy egyszeráen képtelen vagyok nyitni. Az a qva füstszűrős sapka! Pedig tudom, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Mi a kognitív disszonancia, ha nem ez?
