Papírmozi = képregény. Képregények: képekben elbeszélt történetek. Amiknek, mármint a képekben elbeszélt történeteknek szintén van története. S minél több képben elbeszélt történet van, annál szerteágazóbb ez a történet.
Magyarországon a képekben elbeszélt történeteknek kezdetben és folytatásában meglehetősen egyszerű volt a története. A két „ősatya” Gugi Sándor és Cs. Horváth Tibor (de főleg az előbbi) kitalálta, hogy amerikai mintára irodalmi klasszikusokat képregényesíteni. Az talán átmegy s kőmerev kommunista kultúrpolitikán. Átment.
Cs. Horváth gyakorlatilag lenyúlta a magyar képregények forgatókönyv-írását. A rajzolók köre sem volt túl széles: Korcsmáros Pál, Zórád Ernő, Sebők Imre, majd később Fazekas Attila és Sarlós Endre. Elvétve pedig: Dargay Attila, Sajdik Ferenc és Hegedűs István.
Aztán a rendszerváltással fordult a kocka.
Ekkor következett be a műsorváltozás. S ez nagyon érdekes, izgalmas része a magyar képregény történetének.
Nem csupán azért, mert a nagyok szép lassan megöregedtek, megbetegedtek, meghaltak, hanem azért is, mert a piac és a kulturális környezet alaposan megváltozott. Ami egyrészt felszabadulást jelentett az addigi korlátok alól, másfelől sokkal nehezebb körülményeket a képregények kiadásához.
A rendszerváltás előtt néhány sajtóorgánumban jelentek csak meg képregények. Illetve a nyolcvanas években elvétve önálló kiadványként is. De az önálló kiadványok többsége a nagy klasszikusok már megjelent képsorozatainak az újraközlése volt.
A rendszerváltás kinyitotta a lehetőségeket, de egyben be is zárta az addig jól-rosszul működő rendszert. Még a magyar képregények közlésében úttörő szerepet vállaló Füles című rejtvényújság is többnyire újraközléseket alkalmazott.
A fordulat 2005 környékén következett be.
A MAGYAR KÉPREGÉNY TÖRTÉNETÉNEK ÚJ DOYENJEI:
egyértelműen Kertész Sándor és Bayer Antal. Mindketten több könyvet írtak a képregényekről. Nem csak azok magyar történetéről, hanem kitekintve is kis hazánkból. Kertész Sándor könyvei sokkal inkább koncentrálnak a műfaj magyar történetére és vaskosabbak is.
Kettejük munkája elég jó rálátást biztosít a műfaj egészére, bár kétségtelen, hogy a képregény akkora fává nőtt, annyi ágboggal, hogy azt áttekinteni mára gyakorlatilag lehetetlen. A múltkor elmentem egy netes rendelésért az egyik új képregény boltba. Csak felületesen és célirányosan nézegettem meg dolgokat, a bolt sem túl méretes, az eladótér nagyjából egy lakótelepi nagy szobányi, de így is több mint egy órát töltöttem ott. S mondom, felületes voltam és célirányos.
Jelen szerzőnkről el kell mondani, hogy nem csupán elméleti ember: igen sokat tett a műfaj honi megerősödéséért: fordít, lapokat szerkeszt, műhelyek felett apostolkodott.
Bayer Antal ezeket a könyveknek adott életet képregény-történet témában (a vastagon szedett link a blogomra, a többi a könyvek Molyos adatlapjára mutat.
Bayer Antal: Az adaptáció kísértése
Bayer Antal: A Journal de Tintin képregényei
Bayer Antal: A Pif-Gadget képregényei
Bayer Antal: A Vaillant képregényei, 1945–1969
Bayer Antal: Magyar Strip
Bayer Antal: A Pilote képregényei
Bayer Antal: A Journal de Spirou klasszikus képregényei
A „MŰSORVÁLTOZÁS” SZERKEZETE
A szinte füzetnyi, alig kilencvenhat oldalas kötetecske két részre tagolódik.
Az ELSŐ RÉSZ felvázolja, amit én a bevezetőben pedzegettem: mi is a műsorváltozás története és lényege, okai és következményei. Tudod, a politikai, gazdasági és generációváltás miatt bekövetkezett változásokról van szó. A magyar képregény elanyátlanodásáról, majd magára találásáról, megerősödéséről. Ez az első rész A magyar képregény megújulása címet kapta.
A kilencvenhat oldalból huszonöt jut ennek összefoglalására. Vagyis egyáltalán nem veszünk el a részletekben...
Mindazonáltal ha szirupsűrűségben is, de rálátást kapunk, micsuda is történült a honnan hovában, hogyan halt meg a magyar képregény, hogy aztán valamelyest más formában újjászülessen, illetve, hogy ezáltal aztán a régiek is a reneszánszukat élhessék.
A MÁSODIK RÉSZ alcíme: 60 fontos képregény Mármint a magyar művészek alkotásainak hatvan fontos képregénye. S egy újabb mármint: a 2005 után született, új képregényekről van szó.
Ugyan utálom a felsorolásokat, de ezúttal kivételt teszek. Már csak azért is, mert sokkal jobban átlátom általa a saját olvasási szokásaimat is (a sárgával kiemelt cellában levőket olvastam). Meg azért is, mert elég érdekes a lista. Ez nem kritika. Lássuk tehát!
+ A Rejtő-Kocsmáros sorozat
Bayer Antal tehát ezt a hatvan magyar alkotást emelte ki a képregény-óceánból. Aminek én csak a töredékét olvastam.
Néha csak kapkodom a fejemet, amikor a könyvtárban bele-belenézek ebbe-abba. Mert nem értem, mit akart vele az alkotó. Vannak olyanok is, amelyeknek már rajzait sem tudom értelmezni. Ezeket el sem hoztam magammal.
A fiam is rajzol egy képregényt. Olyan alkotós lett a csemete. Rendre mutogatja, mire jutott. A sztorit még a középiskolában kezdte el. A történet főszereplői a saját osztálytársai, de egy felnőtt, kelet-nyugat konfliktusban elhelyezve.
Nagyon nehezen kaptam el a fonalat, és nagyon nehezen veszem fel újra, amikor az új és új részeket mutogatja. De mert a kezdetek óta eltelt úgy tizenöt év, a rajzok egyre jobbak és jobbak. Ami csak azért baj, mert persze egyáltalán nem baj, de az elejét már újra kellene rajzolni, hogy ne legyen stílus és tudásbeli eltérés a végéhez képest.
De a legutóbbi rajzait nézegetve feltűnt a tempóérzéke, a lendülete, a különböző nézőpontok alkalmazása, s mindezeken keresztül a fergeteges, sajátos humor. Csak kezdeni kellene ezzel a munkával valamit!
NA, ÉS MI A HELYZET A MAGYAR KÉPREGÉNY-VILÁGBAN?
Gazdag. Színes. Egyre több az új alkotó, az új alkotás. Miközben piaca nem nagyon van a magyar képregénynek. Ez, az új magyar képregényekről szóló könyvecske is száz példányban jelent meg.
Nagyobb döbi, hogy a tegnapelőtt a könyvtárból kivett Sváb József füzet is ugyanennyiben. Sváb O. Henry novelláit dolgozta fel, és a Fülesben megjelent történeteket gyűjtötte egybe. Zseniális lett minden szempontból. No, az is száz példányban jelent meg. Száz példányban egy tízmilliós országban. :-(
Viszont el kell mondanom, hogy míg egyfelől egy csomó képregényt belelapozva otthagytam a könyvtárban érdeklődés hiánya miatt, addig az elolvasottaktól sem voltam csuda lelkes. Szégyen, nem szégyen. (A keresőmezőbe írd be a sárgított címeket, és láss csudát!)
Soha nem a rajzokkal volt bajom. De tényleg nem. Amiket elhoztam, azoknak a rajzait mindig nagyon szerettem. Azokét is, amik nincsenek rajta Bayer best of hungarian comics-listáján (pl. Puskás, Jégvirág a pokolban, Seuso mozaik, stb.). Általában a történetekkel és a dramaturgiával voltam, lettem elégedetlen. Két alkotást evégett emelek ki a többi közül. Ez a kettő ahogy volt, úgy tetszett az egész. Az egyik A nagy Csé. A másik, pár lépéssel lemaradva, a Puskás-képregény.
Vagy nagyon finnyás vagyok, vagy másról van szó. Vagy mindkettőről. Talán az, hogy még a nemzetközi szinten is ismert és elismert, tavaly sajnos elhunyt, fantasztikus rajzoló, Futaki Attila sem talált magának igazán jó forgatókönyvet, az mond valamit.
De ezt már én mondom, nem Bayer Antal. Ő csak bemutatja a magyar képregény-művészek legújabb trendjeit. Nyilván nem törekszik teljességre. S egyébként még ebben a rövid bemutatásban sem hurráoptimista, a rövid bemutatásokban kritizál is, ha úgy érzi, minden érdem mellett szükséges.
Egyszóval nem kályha-kiadvány ez a kilencvenhat oldal, de tájékozódásnak, viszonyulási pontnak kiváló. Nem nyom agyon az információmennyiségével, viszont olvasmányos, könnyen feldolgozható,
Nero Blanco Comix, Budapest, 2023, 96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155524752
7/10
Ne már! Most kezdődött el a másfél hét szabi, és máris eltelt belőle hat és fél nap... Csüggesztő.
*
Tegnap tettem egy Könyvmegálló-kört: Pók utca, Duna-part, Heltai tér, Csobánka tér, Mátyás király útja, majd haza, Kaszásra. Volt eredmény. Kellett magamnak nemet mondanom, de egyre rutinosabban teszem ezt. Sőt még egy dupla bringástáskányi könyvet le is vittem. Viszont cserébe Szerelmetesfelségtársamnak is leltem egy kétkötetes anatómia atlaszt. Magamnak meg két cseh krimit, egy sci-fit és egy Amado kötetet, amiről azt hittem, meg van, de sehol sem leltem.
*
Olvasok és írok.
