Ez is egy olyan füzet, amivel eleddig még nem találkoztam. Az alapsztori muris: adva van egy részeges, kiszolgált légiós, akinek, mert minden légiós kap valami földterületet, Caesar kibaxásiból éppen, mi mást, Asterix faluját ajándékozza. A légionárius azonban az első kocsmában felajánlja a falut egy krigli borért. A kocsmáros nem rest, hozza is a bort, majd csapot-papot otthagyva rohan Galliába, hogy átvegye az uralmat a birtoka felett.

S innentől a képregény a politika és a magánélet egymásra hatásának viccesen megformált, mégis nagyon szomorú szatírája. Ahogy beindul a kampányolás a főnökségért, úgy romlanak meg a kapcsolatok, úgy fordul gall gall ellen, úgy esnék szét szomszédságok, barátságok. S miközben nagyokat nevetünk, aközben fáj a szívünk a szereplőkért.

Másfelől a két főnökfeleség háttérmunkálata mulatságosan mutat rá a háttérhatalmak munkálkodására, a politikai kényszerpályákra, és a méltatlan érdekek miatt bekövetkezett hányinger cselekedetekre.

De közben persze, ahogyan azt az Asteerix-füzetek mindegyikénél tesszük, végignevetjük az egészet.