Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Jean-Yves Ferri – Didier Conrad: Asterix – 39. Asterix és a griff

Az új füzet nem annyira új szerzői ismét remekeltek

2024. április 08. - Mohácsi Zoltán

asterix_39_es_a_griff.jpg

Vagy a szemem lett élesebb, vagy feltűnőbb a változás, de ahogy kinyitottam az Asterix és a griff-et, kábé egy órája, azonnal feltűnt, hogy már nem az eredeti szerzők alkotásával van dolgom. Örömöm. Közös röhögésem. 

A ténnyel, hogy megjelent az új Asterix-füzet ismét szinte véletlenül futottam össze. Azonnal írtam Geri fiamnak, aki csak ennyivel konstatálta az örömhíremet: 
– Végre! 
Tehát ő tudott már a létezéséről, és arról, hogy érkezni fog. Az Asterix-et szeretetét, ha mást nem is, de úgy fest, rátestáltam, megörökölte, de úgy, hogy nekem is megmaradt.

Ugyanezt teljes bizonysággal csak a Mozaik-sorozattal kapcsolatban mondhatom el. Ez már az öröksége marad. Ha már pénzem és vagyonom nincsen. (A lakás még a banké, hiába van az én nevemen is.) 

Az eredeti szerzők utáni immár állandó szerzőpáros képregénye eredeti nyelvén 2018-ban jelent meg. Vagyis a magyar kiadás hat évet késett. De legalább megjött. Az első közös munkájuk csak egy év késéssel volt a mi nyelvünkön olvasható. 

A Ferri-Conrad páros eddig négy Asterix-et alkotott együtt. Egyik jobb mint a másik. Ez a griffes az egyikebbek közé tartozik. 
asterix_39_es_a_griff_02_1.jpg

Eddig ezek a történetek kötődnek az ő nevükhöz: 

Az első közös, a piktek közötti kaland megjelenésekor voltak aggályaim, amik, bár összességében elégedett voltam a füzettel, valamelyest be is igazolódtak. Írtam is erről. (A fenti linkek a blogom vonatkozó bejegyzéseire mutatnak.) 

Persze egy jól bevált szerző, szerzőpáros (kényszerű) lecserélése egy sikeres széria esetében mindig kockázatos. Ha semmit sem változtatnak: sablonosak. Ha változtatnak: semmibe veszik, ami egyszer már tökéletesen működött. (Bár az eredeti szerzőknek is voltak olyan történetei, amelyek szódával elmentek.) Az első közös munkában volt, amit változtattak: ki is lógott a lóláb. Mind a dramaturgiát, mind az ábrázolást illetően. Aztán már nem. 

Gergő fiam akkor azt mondta, ő azonnal látta a rajzstílus változását is. De ő alapvetően kreatív fajta, rajzol is, nem csupán asztalos, én meg csak írok és szerkesztgetek: nekem elsőre nem tűnt fel, ami neki dehogynem.

Ellenben amikor ezt a füzetet ahogy kinyitottam, azonnal elkerekedtem szemileg. Sőt, már a borító láttán is. Mert miközben Conrad hű volt az eredeti rajzoló, Morris minden figurájához, sablonjához, az ő rajzai sokkal részletgazdagabbak, kifinomultabbak lettek. Miközben a stílus mégis ugyanaz maradt. Nekem simán lecsúszott a változtatás, és ugyancsak elégedett vagyok vele. Kicsit sem tartom szentséggyalázásnak. Különös tekintettel arra, hogy a történet is gördülékeny, tréfás és ötletes.

*

Ahogy a bevezetőben írtam: Asterix és Obelix, a falu druidájával, Panoramix-szal (aki nekem már mindörökre Magicoturmix marad magyarul) útra kel egy távoli sámán hívására. Aki egy révülésben kapta, hogy el kell hívnia őket, mert nagy veszélyben van a közösségük, s csak ők segíthetnek.

S alighogy megérkeznek, erjesztett kancatejet kapnak inni. Később meg borscslevest esznek. Az egyik szereplőt, a római fogságba esett amazont Kalasnyikovának hívják. A sámánt Tarjatepsinnek. Egyértelmű, hol vagyunk. Kicsit még segítek, de aztán légy felnőtt: mindent hó és jég borít, barátaink szánnal (trojkával) érkeznek, a farkasok jönnek-mennek, akár a háziállatok. Helyben vagyunk? 

A konfliktus a következő: Julius Caesar régésze, a különleges lényekre (küklopsz, unikornis) specializálódott Cartographus meggyőzi az urát, hogy be kell fogni a griffet. Amiről a régiek is írtak, meg a római fogságba került amazonnő is tud. Caesar a Cartographusszal való, előző tapasztalatai miatt vonakodik, de végül beleegyezik. Cartographus (akinek a figuráját Michel Houellebecq-ről mintázta Conrad) maga mellé veszi állandó kísérőjét, nem túl okos civódó társát, az állatokra szakosodott gladiátort, Mintamocust. És elindul a század. 

Miközben a gallok is úton vannak a szarmaták földjére. A szarmaták legvalószínűbben az oszétok rokonai, de a nyelvük rokonságot mutat a magyar nyelvvel is. A képregényben a szarmaták furcsán ejtik az e betűt. A magyar nyelv eredetileg két e-t, a zárt és nyílt e-t különböztette meg. Lehet, Ferri tudott valamit... 

A két gall barát a fogságba esett amazon kiszabadításán tüsténkedik, miközben az amazon sereg a nyakukban liheg, és alig várja, hogy a gyenge férfiak helyet adjanak az igazi harcosoknak, a nőknek. Panoramix pedig azon sürgölődik, hogy varázsitalt készítsen, mert amit Galliából hoztak, az megfagyott, és erejét veszítette. 

Van tehát gond és baj... Amiken bátran szabad és lehet röhögni. 

Mintamocus: Én akarok lenni az első, aki meglátja a világ peremét, azt, amit még senki!

Cartographus: A peremét? MIFÉLE peremét? Már százszor mondtam, a világnak NINCSEN PEREME! A FÖLD EGY GÖMB, te barom! Ezt Püthagorasz óta mindenki tudja!

Mintamocus: Mióta? 

Cartographus: AGYAM ELDOBOM! Centurio, magyarázd el ennek az analfabéta vadásznak, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű! 

Centurio: Akár lapos, akár gömbölyű, mindegy... Egy a lényeg, hogy Atlasz erősen tartsa a vállán! 

(24.)

*

S amint mondtam: a rajzok... Nos, mivel elég körülményes elmondani milyenek is, inkább mutatok néhányat, kedvcsinálóként. Ismét felhívom a figyelmedet a részletgazdagságukra. 

Ugye, hogy miközben minden teljesen ugyanaz, tökéletesen más az összkép? 

*

Nem is tudom, a fentiek után kell-e még bármi összefoglalás? Ha mindenképpen, akkor azt tudom, hogy a Ferri-Didier páros tökéletesen felnőtt a klasszikus elődök példájához. Mi több, az öt általuk jegyzet Asterix-történet alapján azt mondom, hogy bár az alapötlet, a figurák és a hangnem kitalálása nem az ő nevükhöz kapcsolódik, a franchise-t kreatívan, progresszíven és szívmelengetőn használják. 

S mire őket fenntartás nélkül elfogadtuk, ahogy nézem az Asterix eredeti, francia oldalán, a tavaly ősszel megjelent, utolsó történetet a L' iris Blanc-ot  (A fehér írisz) már Ferri jegyzi, hanem egy Fabcaro (Fabrice Caro) nevű úriember. Ő egyébként, miként Ferri is, író. 

asterix_39_es_a_griff_01_1.jpg

Móra, Budapest, 2024, 48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636035396 · Fordította: Bayer Antal

10/10

2024 áprilisának az eleje. Mr csak két nap, a hétvége van a szabiból. S egyre erősebb bennem a vágy, az érzés, hogy így hatvan felé már nem azon kellene gondolkodnom, hogy még másfél évtizedig dolgoznom kell, hanem csendesen olvasgatni, írni, unokázni, bevásárolgatni, főzőcskézni, sétálgatni kellene.

*

S közben megtanulni az AI használatát. legalább valamelyest. Csütörtök este meghallgattam egy regisztrációhoz kötött előadást az AI képszerkesztési lehetőségeiről. Parttalan, végtelen, lenyűgöző, elgondolkodtató és félelmetes. De érdekel. Legalább valamelyest tudni fogom, hosszú távon ki öl meg minket. :-D 

Egy napig küszködtem Szerelmetesfeleségtársam laptopjával. Szétszedtem, mert az ssd ellenére nagyon hangos a ventilátora. Semmi. Újratelepítettem a Win10-et rajta. Működött, bár még mindig hangos. Mire SzFT a kezébe vette, hogy a telefonjáról áthúzza a képeket, nyávogott, hogy piszok lassú (nekem nem volt az, igaz, nem a telefon vs. laptop funkciót masszíroztam), milyen jóv volt, amikor Linux volt rajta... Ma reggel Linusx lehúz, telepítő usb elkészít, most éppen mentem ki az adat-partíció tartalmát, mert Linux alatt nagyjából fogalmam sincsen mit csinálok. Win alatt sem, csak ott egy picivel többet értek. Mondom picivel. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7618373131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása