Claudio Chiaverotti – Val Romeo: Morgan Lost – 0. A kezdetek

Egy nősülni készülő, horrormozi-tulajdonos metamorfózisa

2024. május 22. - Mohácsi Zoltán

Ez már a sokadik, nyolc és feledik Morgan Lost füzet, amiről írok. Lusta szokásom szerint az alapokat nem ismétlem már meg. Nem mondom el, hogy a furcsa jövőben élő, tetovált szemű pasas miért olyan, amilyen, és miért specializálta magát az aberráltakra.

A bejegyzés alján megtalálhatod a magyarul megjelent kötetekről írt értékeléseim listáját.

Ezt a füzetet (mert terjedelmét tekintve A kezdetek nem kötet, hanem füzet) elolvasva egyre inkább ténynek tűnik, hogy a Morgan Lost nem annyira a történetei, sokkal inkább a hangulata és a rajzai miatt kiváló képregény.

Amiképpen ez a képregény-világban általános, egy sorozatot nem egy mindig azonos alkotók készítenek el. A Morgan Lost írója mindjuk következetesen egy személy, Claudio Chiaverotti. A rajzolója ha nem is mindig más, de változó.

Val Romeo, ennek a történetnek a rajzolója a napokban Magyarországon járt a Budapest Comic Con nevű rendezvényen. A legnagyobb meglepetésemre Val Romeo csinos nőből van. S valahogy nem képregény-rajzolós a dizájnja. Bár nem tudom, hogyan is néz egy tipikus képregény-rajzoló nő.

A rendezvényeken (mert Val több helyen is megjelent a Frike Comics munkatársaival) készült képek alapján vagány, belevaló, szimpatikus csaj. De lehet, azért az övé a szimpátiám, mert ugyancsak hasonlít egy életét Magyarországon leélő, de jelenleg Tenerifén élő szívünkcsücskére. (Szeretünk, Pao!)

Val eddig két, magyarul is megjelent Morgan Lost-ot rajzolt. A másik A fekete rózsa, amit a Frike Comics Val látogatásának az alkalmából újra nyomatott.

Egyébként Val rajzolta még Morgan Lost és Dylan Dog közös kalandját is, a két történetet tartalmazó Vöröszszürke fények Londonban című különszámot is.

Nem jártam egyik rendezvényen sem, ahol Val előfordult, de a Frike Comicstól mégis egy névre szólóan dedikált példányt kaptam. Köszönöm szépen, Giov!

In medias res: nem azért, mert nő, nem azért, mert vagány és csinos (én különben is a Szerelmetesfelségrársam-féle, foghatóbb típust kedvelem), hanem mert tény: a grafika úgy jó, ahogyan van. Ugyancsak nézegetős, többször visszalapozós. Nincsen is róla mit beszélni, nézegesd a bejegyzés képeit, aztán iszkiri megrendelni a kiadványt, te is jól jársz, a Frike is (csak én nem profitálok belőle :-D ).

*

A füzet borítója több kérdést is felvet. Itt van máris a címe és a sorszámozása. A fedlapon a sorozatcím alatt van egy kevésbé olvasható, de a gerincen is megjelenő (ott már kizárólag nagyítóval olvasható) alsorozat-cím (vagy mi): Dark Novels. Amit több szempontból sem értek. Egyfelől, hogy ha olasz a sorozat, akkor miért angolul van itt a szöveg? S ha már magyar kiadás, akkor miért nem magyarul? S egyáltalán? Ez egy alsorozata a Morgan Lostnak? És a gerincen levő sorszám, a 0. megjelölés a teljes sorozatra vonatkozik vagy a Dark Novels alsorozatra?

Jó, simán belátom, ez voltaképpen részletkérdések. Beláttam.

*

Gyanús lett a dolog, ezért elővettem a korábbi számokat. Az lett gyanús, hogy én már tudom, tudtam, miképpen lett tetovált Morgan szeme, s hogy mi történt a kedvesével, Lisbeth-tel. Van, amikor sikerül emlékeznem erre-arra. Ugyan arra éppen nem sikerült, hogy az eddig nyolc közül melyik kötetben volt ez az infó (a legelső, önállóban), de igen, hurrá, csakugyan ott volt.

Vagyis ennek a nulladik számnak a fülszövege csalóka. Mert ezt a mondatot tartalmazza:

Árva, egy mozi tulajdonosa, szerelme a szörnyű halált halt Lisbeth iránt végtelen, az arcára Széth maszkja van tetoválva, útját pedig kíméletlenül levadászott sorozat gyilkosok szegélyezik… Kicsoda valójában Morgan Lost?

S tudod mi van? A fülszöveg ezzel gyakorlatilag mindent elmondott, amit a füzetke erről elmond. :-O Semmi különösebb háttérinfó, -sztori, előcselekmény, Na, jó, oké, még arról megtudunk valamit, miképpen lett és maradt a rendőrség kötelékében Morgan. Az már egy kicsit összekuszálódott, de könnyen megeshet, hogy csak bennem, hogy akkor Morgan Lost magányos fejvadász, vagy önállósodott, de kötelékbe tartozó zsaru. Bennem eddig az előbbi volt...

Nem sikerült elkapnom ennek a 0-diknak a valódi koncepcióját. Különösen a terjedelme miatt nem. Mert a terjedelme nem enged semmit kifejteni. Sem Morgan előző életéből, miért lett mozija, miért horrorfilmeket vetített, hogy ismerkedett meg Lisbeth-el, mit jelentett neki, hogy árva volt, miért volt árva... És így tovább.

Viszont a szerző bevon egy újabb sorozatgyilkost a sztoriba. Azért teljesen feleslegesen, mert ez a szál is csak átabotában van itt a történetben. A megoldása is olyan kurta-furcsa, hogy csak lestem, lapozgattam visszafelé, hogy miről maradtam le, de nem találtam meg. Mintha kimaradt volna úgy három oldal: a sorozatgyilkost megzavarják sorozatgyilkolása közben.

Morgan rájön, hogy akkor be fogja fejezni, amit elkezdett. S ugyan előtte senki sem tudja, kicsuda lehet a pasas, de Morgan fél oldallal később már pont akkor és pont ott van, ahol az aberrált állat éppen sorozatgyilkolni akar. Mi van? Hogyan? Miképpen? Hogy-hogy? Mi van?

S mindezt ahelyett, hogy ténylegesen azzal foglalkoznánk, amit az epizódcím ígér: ki volt Morgan, milyen volt az élete, mielőtt fejvadász lett?

Aztán jön még néhány utalás az első kötetekre, a vörös vízen lebegő fotelekben ülő emberekre, akiket ilyen-olyan körülmények között Morgan küldött a másvilágra, Miszter Sandman, a Rabbit házaspár, a fekete rózsa hosszú orrú agybetegje... S máris lesz kapcsolódási pontja annak, aki rendszeres műélvezője a sorozatnak,

Csakhogy ezek nem igazi kapcsolódási pontok. Mindössze Pavlov kutyáinak a csengői. Műéhség. Műtartalom. Vagyis a forgatókönyv szétcsúszott, a mondanivaló sokat markolt, mégis üres a tenyere... Van-e bármi értelme beszerezni ezt a számot, vagy csak a teljességet kerekíti, ha birtokon belül van.

Is.

*

Kicsit félrevezettelek. Arról azért kapunk némi képet, Lisbeth halála után miként omlott össze Morgan, hogy szokott rá a kábítószerre, és miként jött le róla. Szóval a megszokott, ilyenkor esélyes események. Amik vagy érdekelnek a maguk kliséiben, vagy nem. Túl sok úton-módon nem tud ez történni. Vannak ezek a gyászfázisok, ugye, amiket főleg Elisabeth Kübler-Ross munkásságából már nagyon jól ismerünk. Meg a saját életünk tragédiáiból is. S ezeket a fázisokat lehet cifrázni.

Morgan cifrázása nem sikerült rosszul. Engem általában nem szoktak érdekelni az ilyen témájú bármik. Meglehet azért, mert a saját életemben elég korán meg kellett élnem az elvesztés fájdalmát. Hét éves voltam, amikor a huszonhét éves anyukám meghalt. Ezért ebben a témában újat nem nagyon tudnak nekem mondani.

A kábszerfüggőséget meg soha nem értettem. Pedig érthetném, mert dohányzom. De nem értem. A tudatmódosítást mindig kerültem, inni sem sikerült még soha filmszakadásig, minden esetben csak a rosszullétig jutottam el, ha egyáltalán. de akkor meg hányok, így gyorsan helyreáll a világ bennem.

De mint téma, nagyon nem érdekel sem a gyászfeldolgozás, sem a kábítószer. S immeg érdekelt! Most mondd!

Ha engem kérdezel, miképpen történhetett ilyen, azt mondom, Val-t okold! Tudod, a rajzoló csajszit. Mert az ábrázolással érdekessé tette az egyébként számomra alapból érdektelen cselekményt is. S az értéke máris meg van A kezdetek.nek!