Írta: Claudio Chiaverotti
Rajzolta: Andrea Fattori
A Morgan Lost volt az első olyan Sergio Bonelli Editore képregény, fumetti, ami komoly lelkesedést váltott ki belőlem. Elsősorban a rajzai minőségével és a szürkeárnyalaton túli piros színezésével nyert meg magának. De a történet sem volt kutya. Ez a képregény volt az első, amelyből az összes megjelent magyar verziót záros határidőn belül megszereztem.
Az első öt szám, ahogyan azt manapság mondani kell, kilóra megvett magának. A hatodikkal bajban voltam, hiába futottam neki többször, nem tudott megtetszeni.
Éppen ezért, amikor jött a hír a Frike Comics-tól, hogy lesz új Morgan Lost, megrendeltem, de egy kicsit tartottam attól, hátha nem az első öt, hanem a hatodik rész színvonalát hozza.
A kérdés most, hogy két napja enyém az új füzet, hogy a fenti mondatból melyik verzió érvényes erre a füzetre, az első öt vagy a hatodik füzet színvonala, tetszési indexe? Hát, biza' erről fog szólni ez az értékelés!
A Morgan Lost-sorozat 2015 szeptemberében indult, azóta, ha jól számoltam, kb. hatvanhat szám jelent meg. A fenti linkből is kiderül, hogy a képregény készítői a sorozaton belüli sorozatokban gondolkodtak. A Wikipedia-s címszó hat ilyet ismer, valamint egy Dylan Dog-gal közös sorozatot.
Ez a történet eredetileg 2016-ban jelent meg. 
ALAPVETÉS
Szerintem tudod, de azért elmondom, miről is van szó. A Morgan Lost egy alternatív világban játszódó történet, Alapvetően a mi ötvenes éveinkről van szó. Az égen léghajók lebegnek, a várost, ahol vagyunk New Heliopolisnak hívják. A címszereplő egy nem rendőri állományban levő nyomozó. A színek látásával van baja: fekete-fehérben látja a világot, a vörös színnel kiegészítve. Mi így látjuk a képregényt, ahogyan ő a világot. (Piszok jól mutat!)
Morgan Lost nem kifestve van: az egyik első kalandja alkalmával megtudjuk, hogy egy ellenfele „tréfásan” kitetoválta a szemét. Vannak állandó segítői: egy rendőrnő és egy kriminológus asszony, Morgan egykori tanára.
Morgan Lost nem szuperhős, nincsen semmi paranormális képessége, nem sebezhetetlen és nem tévedhetetlen. Tulajdonképpen a külsejétől eltekintve nincsen benne semmi különös. Egy harminc és negyven közötti, bátor, jó logikával bíró, szimpatikus, némileg depresszív fickó.
AMI TÖRTÉNIK
Ebben az alternatív világban is leszállnak űrhajósok a Holdra. A Holdra-szállást minden tévéállomás közvetíti, s a közvetítést az egész világ nézi. Csakhogy az egészen másképpen ér véget, mint ahogyan az a mi világunkban történet. (Bár itt is vannak, akik kételkednek abban, hogy egyáltalán megtörtént. Miért, mitől lobog például a kitűzött zászló?) Az űrhajó leszáll, az űrhajósok ki is lépnek belőle, de az egyikük élő egyenesben meggyilkolja a másikat, elmondja, hogy a még az űrhajóba levő harmadiknak elvágta a nyakát, majd lecsavarozza a saját sisakját is. A többszörösen biztosított, védett közvetítést ekkor sikerül megszakítani.
Morgan Lostot felhívja a kriminológus segítője, Pandora Stillman, és a találkozón bemutatja neki a gyilkos űrhajós, Duncan Dredd húgát. Aki elmondja, hogy ami történt, teljesen érthetetlen, a bátyjának semmi baja nem volt, kiegyensúlyozott, határozott személyisége volt, természetesen egyáltalán nem akadt benne semmi pszichés hiba.
Morgan érdeklődését felkelti az eset. Megkérdi a húgot, ki volt a három legfontosabb nő Duncan életében. Megtudja, hogy a húg, egy ismert színésznő, és egy bejárónő, aki szinte anyja volt a korán elhunyt édesanyjuk helyett.
Közben a Holdon történik valami.
Az olvasó meg kezd semmit sem érteni. Nem csupán egy rejtély van, több is lesz. Az emberek is hullani kezdenek. S a hulláshoz, Duncannak minden esetben van valami köze.
A kérdések sorjáznak. Hogy a viharba kelt életre a Holdon meghalt úrhajós? Hogyan jött le a Földre? Miért hullanak körülötte az emberek? Mi a célja az ittlétével? Miért támadja meg ismeretlenül Morgant egy számára teljesen idegen betörő?
MILYEN EZ A TÖRTÉNET?
Elsőre nem fogtam fel. Olvastam, és tök kuszának tűnt az egész. Csalódottan tettem le. Tehát megy a hatodik rész mellé, csak még egy kicsit alatta van. De nem hagyott nyugodni önnön ítéletem. Péntek este olvastam, átrohangáltam az egész napot, a dolgozdában is serény voltam, aztán mint remekül idomított férj még elvittem a kocsinkat lemosni, beszereztem a hétvégi dohányadagot és bevásároltam a szombati kirándulásra, meg a vasárnapi ebédre, meg még ami egy hétre kell, és ehhez három boltba is be kellett mennem. Hét óra volt, mire végre kinyújtóztattam a lábamat. És olyan tizenegy, mire kinyitottam a képregényt. Vagyis egyáltalán nem tűnt esélytelennek, hogy nem a sztorival, hanem a fáradtság miatt a felfogóképességemmel van baj egy nehéz nap éjszakáján.
Másnap reggel, még a kirándulás előtt újraolvastam. Mint mindig, most is igazam volt. (Tudod: „Egyszer azt hittem, hogy tévedtem. De tévedtem!”) A történet szépen kigömbölyödik, magyarázatot, értelmet kap minden.
Csak éppen nem annyira egyszerű, mint a többi. Fogalmazhatom úgy is, hogy két stílus gabalyítása miatt kissé túlbonyolított. Ugyanis a sci-fi mellett ugyanekkora teret kap a vudu valláson keresztül a spiritizmus is. Illetve volt két képsor, az elején meg a végén, amit kipihenten sem tudtam értelmezni. (Most újra megnéztem, elolvastam. Most sem...)
SPOILER
Az elején, amikor is irányíthatatlanná válik a holdkomp, egy rémült űrhajósarc, a holdkomp becsapódásának két képe, majd egy kisimult űrhajós azt mondja, hogy Duncan milyen ügyesen megoldotta a dolgot. A végén meg ül egy szobában Morgan és az ellenfél, beszélgetnek, addig-addig, hogy egy igen látványos akciójelenet bontakozik ki. Majd egy kép, hogy Morgan a csillagokba tűnik. Aztán a következő kép, hogy Morgan és az ellenfél ugyanannál az asztalnál ülnek és beszélgetnek tovább.
Ha valaki érti, ossza meg velem, lécci!
Ezektől eltekintve semmi értelmezési gond nem akadt. Gömbölyű, érdekes izgalmas a sztori. Annak ellenére hogy nekem a sci-fi és a vudu szál nem keveredett tökéletesen, nem lett egyneművé a történet.
S ja, igen, az elsőről, a sci-firől nem tudott nem eszembe jutni a 2001 űrodüsszeia és a Watcman hangulata. Az utóbbiról, a vudu-szálról meg a Dampyr-sorozat Delta Blues című része, de az utóbbi valószínűleg csak a mindkettőben előforduló Papa Legba név miatt. (Összekötő a vudu-szellemvilág és az emberek között.)
AZ ÁBRÁZOLÁS
Tény, hogy bár a rajzokkal az égvilágon semmi baj sincsen, de az is, hogy a hatodik kivételével eddig minden kötetben akadt néhány olyan ábrázolás, ami felett leragadtam, és később vissza-visszatértem hozzá. Ez jobbára a várost ábrázoló rajzokkal esett meg velem. (Konkrétan az első rész első rajza olyan volt, hogy tudtam, ahhoz, hogy ez ne tessen nekem, valami olyan embertelenül el kell baltázni, hogy az, aki ilyet rajzol, erre nem is lesz képes! Nem is lett.)
Ebben az esetben ilyen nem történt. Mondom, amit látunk, eddig is láthattad, kifejező, egyértelmű, plasztikus, minden mozgás teljesen természetes, jók a nézőpontok, minden felismerhető, minden csuda klassz. Csak éppen nem csodáltam, amit láttam, hanem elismertem, hogy hibátlan iparosmunkát szemlélek. Nem arról van szó, hogy egynek elmegy, mert nem, de arról sincsen szó, hogy önkéntelenül az imaszőnyegem felé nyúltam volna, hogy a rajzoló elé terítsem.
Illetve átváglak! Két rajz mégis volt. Az elsőn nagyot vigyorogtam. A két, ismert alaknak az égvilágon semmi köze nincsen a történethez, random, ezen az egy képkockán fordulnak elő, szó sincsen róluk. A második kép is hangulatkép. Az alaknak itt sincsen jelentősége a történet szempontjából. De ez a két rajz igazán ott van!
Sőt, a helyzet az, hogy bár az eleje, a Holdra-szállásos rész nagyon ígéretes, de végső soron csak az elégedettség maradt bennem, de utólag lapozgatva tudatosítottam, hogy nincsen kép, ami visszakövetelné a figyelmemet.
A képregény eddigi részeiben a várost ábrázoló képek kidolgozottsága, részletessége igen megkapó volt. Most sajnos nem az a helyzet. A városrajzok üresek, olyan kis szabályosak, úgy igazából semmi sem fogja meg a szemet.
Vagyis valamelyest ellentmondásos ez a füzet, történetében és színvonalában is. De a szimpátiám töretlenül a Morgan Lost-té.
A MORGAN LOST ÉRTÉKELÉSEIM
Morgan Lost 1. – Az utolsó éjszaka embere
Morgan Lost 2. – Ne hagyj el!
Morgan Lost 3. – Mr. Sandman
Morgan Lost 4. – A fekete rózsa
Morgan Lost 5. – Az élet órája
Morgan Lost 6. – A Rabbit-házaspár
Frike Comics, 2023, 96 oldal · puhatáblás · ISBN: 978 615 5891-46-5, Illusztrálta: Andrea Fattori, Fordította: Luddman Ágnes
7/10
2023 nőnapja. Éljenek a nők! Mi is lenne velünk nélkülük? S persze az is igaz, hogy néha mivé leszünk általuk és miattuk...
Ők Isten legszebb teremtményei, de még nem találkoztam csak talán eggyel, amelyik a külsejét illetőn teljesen rendben lett volna. Ez alól még Szerelmetesfeleségtársam sem kivétel.
– Szóval tizenöt éve hajtogatom neked, hogy a nap legboldogabb pillanata melletted ébredni, rád nézni, megérinteni téged, s mindez azért, mert olyan vagy, amilyen.
– Elfogult vagy!
– Hát persze, hogy a fenébe ne lennék? Te meg arról akarsz meggyőzni, hogy ocsmány, visszataszító, átlagalatti vagy...
– Ilyet soha nem mondtam!
– Akkor szép vagy?
– Ezt sem mondtam...
– De én igen, tizenöt éve minden nap! Akkor innentől hiszek neked, drága, gyönyörű varangyom!
– Naaa!
Két napja hiszek neki. :-D
