Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Mauro Boselli – Maurizio Dotti: Dampyr 7. – Delta Blues

Zene és borzalom (nem borzalom-zene), avagy mi van a mocsárban a büdösön kívül?

2022. június 19. - Mohácsi Zoltán

dampyr_7_delta_blues_b.jpgMauro Boselli – Maurizio Dotti

A mocsárban született – Delta Blues

 

Igencsak lemaradtam a Dampyrok értékeléseinek a megírásával. De mostanában annyi képregényt olvastam, hogy az már önmagában is sok. Ráadásul ennek a képregény-mennyiségnek a nagy része, fumetti, olasz képregény volt. Annak a döntő része pedig Dampyr. Vagyis iparkodtam némi egyensúlyra törekedni. Ezért a lemaradás. Ami valószínűleg senkinek fel nem tűnt. :-)

Pedig ezt a Dampyrt minimum egyvalami kiemeli a többi közül. A legalább egy a következő: a magyar kiadások rendre két eredeti történetet mesélnek egy kötetben. Ebben is két eredeti történet van, csakhogy a két sztori összefügg. Legalábbis összeköti őket az azonos helyszín túlvilági ura: Legba, a fekete bőrű démonúr. És a zene. A rhythm and blues és a blues.  

Kell még mondanom bármit a dampyrról? Ha rákeresel a blogomon, találsz jónéhány értékelést róla, ahol már leírtam mindent. Szó volt az olasz képregényről, a fumettiről, a legfőbb kiadójukról, a Sergio Bonelli Editore-ról, beszéltem a balkáni féllény dampyrról, a vámpír-ember utódról, Harlan Draká-ról akinek a vére halálos a vámpírokra, a barátairól, a volt szabadcsapat-vezérről, Emil Kurjakról, a vámpírlányról, Tesla Dubcekről, meg az ő borzasztó kalandjaikról. 

Meg arról, hogy nem szeretem a horrort, a vámpírost meg különösen nem. Ezek a sztorik pedig elsősorban vámpírosak, másodsorban meg mindenféle démonosak. S mert ezeket nem szeretem, annál nagyobb ellentmondás, hogy a Dampyrt meg mégis. Csak hogy legyen már bennem is valami ellentmondás, ha úgysincs más. 

A mocsárban született

Szerintem a két történet közül ez a jobbik.

Az alaphangot megadja bevezető képsor: egy kukoricaföld kereszteződésében fekete fiú gitározik. Bluest játszik. Ezt a dalt játssza. Vagyis egy valós, létező zenész, valós, énekes dalát. Éjszaka van. Megszólítja egy öregember, aki, mint kiderül, szintén blues-zenész. Robert Johnsonról, a legendás blueser-ről beszélgetnek, aki, ahogy mesélik, eladta a lelkét az ördögnek a zenéért. A fiatal gitáros azt mondja, senki nem volt Johnsonhoz fogható, maximum a Swamp Lizard együttes fehér gitárosa, Roger Sheldon. Mire a rasszista öreg zenész kiakad: egy fehér bluesgitáros? 

dampyr_7_delta_blues_01.jpg

Képváltás. A képen egy Crossroad nevű motel. A céges fejlécben ugyanaz a voodoo-szimbólum, amit az előző jelenetben a két fekete zenész nézegetett a keresztút útjelzőjénél. Egy fiatal pár megáll egy motelnél, kivesznek egy szobát. A recepción rákérdeznek a logóra. A motel tulaja elmondja, hogy mi az, Legba-nak, a kereszteződések démonának a jele. Az érkező pár lányszakaszának beugrik, hogy ő már látta ezt a jelet valahol. Aztán be is ugrik neki, hogy a Swamp Lizards egyik lemezének a borítóján. A moteltulaj elő is kapja a lemezt, amit a pár elvisz magával a kivett szobájukba. 

Előjátékként a hölgy elmeséli friss férjének, hogy az apja Swamp Lizards rajongó volt. Az együttes arról a környékről indult, ahol a motel van, a nevét is onnan vették: Mocsári Gyík. És sajnos a pályafutásuk is itt ért véget: a mocsárban lezuhant a repülőgépük. Egy tag túlélte a zuhanást, de nyomorékká vált. A többiek meghaltak. Az akkor frissen megjelent lemezük címe Zombie Warriors volt. A borítón egy mocsár közepén levő temetőben álltak az együttes tagjai. A borítót a gép lezuhanása után a lemezt visszavonták, és új borítóval dobták ismét piacra. 

A nő megkíván egy jégkrémet, és a kufirc előtt kiküldi a pasiját, hogy hozzon már neki egyet. A pasi soha többet nem jön vissza, csak egy vaskos vércsík a bejárati ajtó alatt. Kezdetét veszi a borzalom. 

dampyr_7_delta_blues_02.jpg

Aminek persze a Swamp Lizards tagjai az okozói. Akik lezuhantak a mocsárban, miután feljátszották a Zombi harcosok lemezt. 

Ahogy közeledik a kulminációs pont, koncertet is kapunk. Naná, hogy a mocsárban! S mivel a Swamp Lizards-nak hatalmas volt a rajongótábora, sokan el is mennek a koncertre. Érted, a mocsárba. A koncert nem végződik túl nagy sikerrel. 

Ennél többet nem mondok. Mármint konkrétan a történetről. Ügyesen felépített, izgalmas sztori, képzeld még némileg empatikussá is tesz a zombi-zenekarral kapcsolatban. Vagyis úgy marhaság, ahogyan van. Ahogyan az lenni szokott.. 

Igen sokszor írtam már arról, teológiai szempontból miért tartom tarthatatlannak a halál utáni tudatos létet, meg a test nélkül bolyongó szellemeket. (Csak egy mondat: az ember személyisége elválaszthatatlan a  gondolkodásától, a gondolkodás pedig az agyától. Ha sérül az agy, változhat a személyiség. Agy nélkül meg nincsen személyiség. A test működése nélkül, oxigén, vérellátás, meg nincsen agy. Vagyis nem véletlenül test-lélek-szellem egysége az ember. Ha bármelyik kizuhan a képletből, nincsen ember. Pont. 

Hogy stílusos legyek az aktuális horrorunkhoz: ezzel nem azt mondom hogy nem létezhetnek transzcendentális, túlvilági tapasztalatok. Azt igen, hogy ezekben a tapasztalatokban azonban soha nem az a személy jelenik meg, kommunikál, akit szeretnénk, hogy megjelenjen, kommunikáljon. „Rettegj, félj és borzadj!” Igen, arra gondolok, aki eszedbe jutott.. Hogy stílusosak maradjunk az alaptémánkhoz. 

De attól eltekintve, hogy teológiai szempontból marhaság ez a mocsaras, rockzenészes sztori, egy nagyon jól felépített, hátborzongató történet, a Dampyr szokása szerint részletgazdag, realista rajzokkal. 

Delta blues

Ez is zenés történet. Maradunk, ahol voltunk, a kiindulási alap még mindig a keresztút, és ebben a történetben szembesülünk annak alvilági urával, Legbával. Is. 

Mielőtt belelendülnék, máris lassítok. Mindkét történet esetében marha jól esett, hogy meg sem próbál polkorrekt lenni, holott a helyi feketék mindenféle szempontból fő szerepeket töltenek be bennük. S képzeld, olyan tök természetesen kezelik a történetek, hogy az is ember, tehát lehet rossz is, jó is, aki fekete, mintha nem is lenne manapság a liberális fasizmus követelte, kötelező együttbégetési kényszer. Annyira jól esett ez a magától értetődő természetesség, hogy az csuda! 

S akkor most mondom: Legba, a sötét mélyúr, a keresztutak démonja: fekete bőrű! S nemcsak ő. Ez az igazi esélyegyenlőség!

Ez azért nagyon jó, mert innentől egyáltalán nem csupán kötelező téma a rasszizmus, hanem szerves része a történetnek. Így nem csupán propaganda és irritáló kötelezettség a szadista, rasszista rendőrfőnök szerepeltetése sem, hanem integrált, szerves és fontos része az egésznek. 

dampyr_7_delta_blues_18.jpg

A történet az előző sztori elején említett, egykor valóban létező blues-zenész, Robert Johnson halálával kezdődik. Vagyis kicsit visszalépünk az időben. 

dampyr_7_delta_blues_14.jpg

A legenda szerint egy féltékeny férj mérgezte meg, 1938-ban. Johnson alig huszonhét évet élt, de a déli blues egyik legjelentősebb zenésze lett. Szintén a legenda mondja, hogy eladta a lelkét az ördögnek: a gitártudása elképesztőn rövid idő alatt vált a kevesebb mint átlagosból kiemelkedővé. S valóban volt dala az útkereszteződésekről (Crossroads). A dalt a Cream, a Free, a The Almann Brothers Band, Rocky Lawrence és John Hammond, Jr.  is feldolgozta. 1986-ban film készült az életéről. A film címe szintén Crossroads volt. 

dampyr_7_delta_blues_04.jpg

A Robert Johnsont megidéző képsorok után ugrunk az időben és visszatérünk a jelenidőbe, amikor Harlan keresi a Legba nevű, vámpír-éjurat. A keresésnek szerves része lesz, hogy Robert Johnson életének és halálának a nyomába erednek. A nyomozás és a végkifejlet persze nem kétséges. 

Bár ez a történet nem annyira izgalmas és érdekfeszítő mint a Swamp Lizards története, ebben is van, ami megragadja az olvasó emberfiát. Akkor is, ha sztereotipikus. S pedig a Dél meleg, poros, izzadtságos délutánjának a korrupt, sercegőn gyűlölködő hangulata. Mert ne felejtsük el: Amerikában még a hatvanas évek végén is az egyenjogúságról álmodozott Martin Luther King. 

dampyr_7_delta_blues_19.jpg

Ennek a történetnek sokkal inkább a hangulata erős, mintsem a története. De az viszont nagyon. S megerősíti, hogy Legba személyén, a blueson, a mocsár jelenlétén és a keresztutak jelentőségén keresztül egy történetté válik az előzővel. 

A rajzokről talán felesleges is szólnom, az ízelítőkből láthattad, miről van szó. A Dampyrtól  és a Bonelli-fumettiktől megszokott részletes, szemgyönyörködtető realitásról. A rajzolójuk Maurizio Dotti. Nem kispályás a Bonellinél: huszonöt Damyr, tíz Tex és három Zagor történetet rajzolt. 

dampyr_7_delta_blues_dotti.jpg

Az író, Mauro Boselli agyalmányait nem is kezdtem számolni. Ha van kedved hozzá, hát hajrá, innen kiindulva neki is foghatsz. 

dampyr_7_delta_blues_bosellii.jpg

 

Frike Comics, Budapest, 2021, 188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891236 · Fordította: Nagy-Mihály Ágnes

9/10 

2022 júniusának több mint fele. Szombat hajnal van. Tegnap a vasalóból sikerült kiborítanom a vizet az ágyunkra. Mert Csemete nem alszik itthon, a nedves ágy miatt átvonultunk az övébe. Szerelmetesfelségtársam hajnalban meg vissza a mi ágyunkba. 
– Baj van?
– Amikor mozdulsz, mozdul az egész ágy. Nem tudok így aludni. 
Én maradtam, most is itt vagyok. De valóban nem kényelmes, túl puha. 

De a hajnal az hajnal. Írás, zene (Karfagan: Echoes from Within Dragon Island; olyan kis szép a borítója is.) És még kellemes hűvös is van. 

Nem is mondtam: SzFT-nek nagy élménye volt csütörtökön: Nádas Barbi klipforgatásán asszisztenskedett. Ugyan bőven elment vele az egész napja, tizennégy óra meló volt neki benne, de Barbi olyan kis hálás volt, még reklámozta is a MartAssist-ot az Insta-sztorijában. S mint kiderült, SzFT nagyon jutányos áron számláz a többiekhez képest (sminkes, fodrász, rendező, stb.). 
Vagyis, akinek asszisztens kell: www.martasist.hu !

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4017842949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása