Magnus gróf (Dampyr 17.)
Írta: Mauro Boselli
Rajzolta: Marco Torricelli
Az ördögi vászon (Dampyr 18.)
Írta: Maurizio Colombo
Rajzolta: ”
Mostanában rengeteg képregényt olvastam. Így alakult. Jól alakult. De sokból is megárt a jó!
A blogom kezd képregény-bloggá alakulni. Ami nem baj, csak nem feltétlenül jó.
A Frike Comics-től, nevesen Giovannitól kaptam egy kupac képregényt. Amikor egyeztettünk, hogy mi legyen benne, mondtam neki, hogy az új Dampyr ne, azt már megrendeltem.
Mert az összes magyarul megjelent itt van a polcomon. Idegen tőlem a téma, unásig mondtam már, hogy nem szeretem a horrort, nem bírom a vámpíros történeteket, de a Dampyr kilökött (ahogy divatosan mondani kell) a komfortzónámból, és jól kilökve is tart. Legalábbis önmagára nézve.
Pedig az az igazság, hogy volta- és tulajdonképpen így a sokadik kötet után már nem okoz meglepetést. Hogyan is tehetné?
De valahogy úgy van ez, mint Szerelmetesfeleségtársammal: tizenöt éve vagyok belé szerelmes, igen, mindenhol, mindenhogy, mégsem unom sehol, sehogyan. Minden reggel örömöt okoz, hogy mellette ébredek, hogy láthatom az arcát, hallhatom a hangját, leshetem a gribedlijét, meg mindenét. S tudod mi van? Megfigyeltem: ha megnézek egy nőt az utcán, az esetek döntő többségében (bár erre mindig utólag jövök rá), hasonlít rá valahogyan. Éppen ezért azt sem unom, cseppet sem, ha csupaszon láthatom és...
Na, valahogy így van ez a Dampyr-ral is: teljesen egyértelmű, mi várható tőle, mire számíthatok, mégis érdekel, mégis jó újra és újra belelapozni, nézegetni, olvasgatni. S csuda izgalmas az új számokat várni, megkapni, fellapozni.
A Dampyr meseszövéséről, esztétikájáról azt hiszem, a magam részéről mindent elmondtam már. Sőt az alaptörténetéről is. Ezért ebben a sokadik értékelésben ezzel már nem sokat foglalkozom.
Na, jó, ha mégsem találkoztál volna eddig Harlan Drakavál és a társaival, elmondom, hogy Harlan egy dampyr. Vámpír és ember gyermeke. A vére halálos a vámpírokra nézve: ha a szervezetükbe jut: pusztulnak. Harlan az éjurak pusztítására tette fel az életét, amikor megértette, ki is ő.
Állandó társa a balkáni háború egyik szanadcsapatának a volt vezetője, Emir Kurjak és Tesla Dubcek, a vámpírlány, aki utál vámpír lenni, csak kénytelen, ezért azok ellen fordult, akik vámpírrá tették. A főhősök nem kizárólag, de jobbára vámpírok ellen küzdenek. Mondhatnók, jobbnál jobb történetekben.
A Dampyrok rajzai realisztikusak, aprólékosak, részletgazdagok. A képregény fekete-fehér. Ne fanyalogj, ez így jó! Én el sem tudom képzelni színesben. Szerintem ez is szerves része annak, hogy szeretem. Egy alkalommal belenéztem a sorozat alapján készült két filmbe. Lehet, hogy egészében jók, de nekem kiábrándítók voltak. Eleve azzal, hogy színesek a filmek. (A Sin City-filmek ezért is voltak zseniálisan jók: mindenben ragaszkodtak Miller képregény-megfogalmazásához, tökéletesen hozták a képregények hangulatát.)
Egy-egy magyar kötet két eredeti, olasz történetet tartalmaz. A magyar kiadás azonban kötetenként csak egy címet kap. Ezt nem értem, a történetek egyenrangúak, biztosan jó oka van, hogy így tesz a kiadó.
A nyomdai kivitellel soha nincsen baj, minden a helyén van. A mérete kellemes A5-ös, könnyem kézben tartható, tartós kötése van, eszébe sincsen széthullani, megtörni, masszívan egyben van.
A magam részéről a borítókkal nem vagyok kibékülve. Nekem a tartalomhoz képest túl harsányak. Jó, persze, a legtöbb sztorivég is eléggé hollywood-i, de az valahogy csak nagyon csekély alkalommal zavart. A borító már sokszor, de mit lehet tenni? Ez a mostani jól sikerült. Valahogy itt van benne a címadó történet lényege, s kellemesen hátborzongató is.
MAGNUS GRÓF
Norvégiában vagyunk. Ǻlesund városában. (Ha érdekel, hogyan néz ki, itt találsz róla képeket.) A városkát 2009-ben Norvégia legszebb városának választották. Az elhelyezkedése csuda érdekes, nézd csak!
Rajzban pedig így fest:
Amit 1904-ben elpusztított egy hatalmas tűzvész. Minden egyes ház leégett, az egész várost újjá kellett építeni. Szecessziós ékszerdoboz lett belőle. Egyetlen ház azonban kilóg a sorból. Nem szecessziós. Szálloda működik benne. Ez volt az egyetlen ház, amely titokzatos módon túlélte a huszadik század elejének tűzvészét. Sértetlenül. Légy nyugodtan értetlen: ugyanúgy fából épült, ahogyan akkor a város összes épülete.
Edwards professzor ebben a szállodában vesz ki egy szobát. A prof az ezotéria történetével foglalkozik. A városban Orlando Magnus gróf nyomait kutatja. Nappal nincs is baj. De éjjel előbukkan a 13-as szoba, ami nappal, ahogyan az a szállodákban lenni szokott, nem létezik. Először csak az tűnik fel a profnak, hogy nappal nagyobb a szobája mint éjjel.
A következő helyszínünk Sogne fjord is létező hely. Norvégia legnagyobb fjordja. (Vagy valami egészen más, mert a képregényben a Sogne fjord-alakban szerepel több helyen is. Csakhogy ebben a formában nyomát sem leltem.)
A fjord a szárazföldbe benyúló, sziklafallal korlátolt, keskeny tengernyelv. Igen mély és a hosszát sem aprózza el. A mélység meghaladhatja az egy kilométert, a hossza pedig többszáz kilométer is lehet. A Sogne a világ második leghosszabb fjordja a maga kétszázhárom (máshol kétszázöt) kilométerével.
Emiatt némileg hányavetinek mondhatom a képregény helymeghatározását, amikor azt mondja: „Sogne fjord, Norvégia”. A fjord szárazföldbe nyúló hossza mentén minimum tizenöt jelentősebb város van. A nem jelentősekről nem is szólok. Szóval ezen a kétszáznéhány kilométeren belül bárhol lehetünk. No, nem mintha óriási jelentősége lenne.
Szóval ahol vagyunk, akárhol is legyünk, van egy templom. Régi. Egy eredeti stavkirke, vagyis norvég fatemplom.
A freskóját javítani kell. Egy fiatal, szemrevaló angol restaurátornő éppen munkában van: a templom Hyeronimus Bosch stílusát viselő freskóját hozza rendbe.
Amikor egy éjjel, munka közben megtisztít a Pokol című festményen egy feliratot, fémes zajt hall a kriptából: az ott levő sírról lehullt egy rozsdás lakat. A sírfelirat: Magnus Orlando. Orlandó híres, hirhedt alkimista volt. Fekete mágiával foglalkozott. Olyan mélyen, hogy az még a mágusokat támogató Krisztina királynőnek is sok volt.
A restaurátort amikor az éjjel abbahagyott munkából hazafelé tart, egy különös alak veszi üldözőbe, aki rendkívül hasonlít a festmény egyik alakjára. Hogy, hogynem, Harlan és Tesla is éppen ebben a városkában tartózkodik. Harlan Magnus gróf után nyomoz.
Ezalatt Ǻlesundban a csak napszakosan létező 13-as szoba elnyeli Edwards professzort.
Tovább is van, mondjam még? Nem mondom. Elsütném a megoldásokat és az annyira illetlen lenne! Nem is teszek ilyet. Lesz itt kalamajka, kaland, túlvilág és csócsa rendesen, ennyit elmondhatok. Van hangulata!
AZ ÖRDÖGI VÁSZON
A címadó történet címe és a borító rajza adja, miről is lehet szó. S igen, arról van szó!
Teslát, Harlan vámpír-társát megkeresi Musuraka egykori tanítványa, akinek a feleségét nagy eséllyel Musuraka ölte meg. Az öregurat Louis Fullernek hívják. Dokumentumfilmet készített és könyvet is írt Musurakáról. Amsterdamban él.
Harlan egy éjurat ismer fel Musurakában. A trió, Harlan, Tesla és Kurjak Amszterdamba utazik hogy első lépésben megkeressék Fullert.
Eközben egy amszterdami moziban tébolyító dolgok történnek. Ahogy a borítón is látod. S az még barátinak mondható ahhoz képest, ami a két borítólap között történik. Barátom, ha tudnád!
Vagyis a dolgok összeállnak, már csak egy dolog van hátra: le kell győzni Musurakát és a vászonról lelépő szolgáit. Csekélység.
A képi megfogalmazás egyik érdekessége, hogy minden realiszitkusága, szépsége és borzalma ellenére él a karikatúra eszközeivel is, anélkül, hogy kilógna a lóláb és anakronisztikussá válna.
MERRE HÁNY MÉTER?
Ez a kötet is a legjobbak közül való. Mindkét történetről elmondható, hogy a műfajhoz képest összetett és izgalmas. Számomra a második végső előtti csatája egy kicsit sok volt a vászonról lejöttekkel, de a Musuraka-s megoldás már rendben volt.
Ezzel és mindennel együtt a Magnus gróf valahogy jobban megfogott. Nem tudom, pontosan miért. Valahogy csipetnyivel hangulatosabb és visszafogottabb volt.
A képi világból kaptál ízelítőt. A Magnus rajzai világosabbak, tisztábbak, finomabbak, a mozis sötétebb, többet játszik a fény-árnyék lehetőségeivel, a tónusokkal. Egymáshoz viszonyítani lehet a rajzokat, de nem rangsorolni lehetetlen. Meg minek is. Más és más a kettő, de a maga helyén teljesen megfelelő és rendben levő mindegyik. Ahogyan az a Dampyr esetében ez lenni szokott. Tény, a Dampyr-ok többségének ábrázolásához a mozis-sztori van közelebb, de az is tény, hogy ennek meg igazából nincsen jelentősége, semmit el nem vesz a Magnustól.
*
Frike Comics, Budapest, 2022, 188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891311 · Fordította: Nagy-Mihály Ágnes
9,5/10
EDDIGI DAMPYR-ÉRTÉKELÉSEIM
Dampyr 1/1–2,, A sötétség gyermeke – Éjjeli horda
Dampyr 1/3., Tengerparti fantomok
2022 április, nagypéntek. Szegény anyóspajtást tegnap orvosilag megkéselték, nincsen még túl jól. Abban reménykedtünk, hogy ma érte mehetünk, de most úgy fest, ebből nem lesz semmi.
(Este hatkor: semmi nem lett, hétfőn mehetünk érte, de legalább ma már úgy beszélgetett velünk telefonon, ahogyan szokott. Vagyis nincs még jól, de sokkal jobban van.)
Tegnap utoljára dolgozott egy számomra nagyon kedves kolleginám: szülni megy. Az esemény örvendetes, de hiányozni fog, nagyon kedvelem őt. Ráadásul csuda jó munkatárs volt. Tegnap össznépi búcsúztatója volt, kapott egy pelenkatortát, meg egy borítékot. Nem tudott róla, siimán, spontán elsírta magát. Hiányozni fogsz, Szinti!
Mike Oldfield (Return To Ommadawn; hosszú idő után az első igazán hallgatható lemeze; SzFT néha már unja is) után Dark Tranquillity szól. Geri fiam ajánlotta. Nem szeretem a hörgős dolgokat, de ebben nem zavar. Lehet, egy komplett lemeznyi már sok lesz, de bepróbálom. Már próbálom is. :-)
