A Dampyr külön különszámánál, ahol Dylan Doggal karöltve küszködtek az ellen ellen, meg a Dragonero-Zagor páros együttesének a történeténél is kifejtettem, leírtam, elsírtam a fenntartásaimat a főhősök koprodukciós vállalkozásairól. S a kifejtés, leírás, elsírás után mindkét duó-történetet igen jóra értékeltem.
(Csak, hogy értsd: a hivatkozott Dampyr azért külön különszám, mert volt egy „normális” különszáma is, ami nem koprodukciós történetet tartalmazott. )
De a fenntartásaim nem múltak el, a fenti két történet sikere nem ölte ki belőlem a negatív előítéletet. Továbbra sem tudom két különböző sikerszéria főszereplőjének az összehozását örömujjongással kezelni.
Különösen nem, ha teljesen eltérő zsánerekről van szó. S akkor sem, ha ez a Dragonero és Zagor esetében mégis remekül működött. A fene tudja, mi ez a beakadás nálam. Minden ilyen esetben olyan érzésem van, hogy nem megy jól a szekér, vagy a fogyás kevés, vagy a kreatív energia szivárog.
Most sem volt ez másképpen. Most mégannyira sem volt ez másképpen. A Dampyr és Sandokan párosítást végképp erőltetettnek éreztem. Persze annyira meg nem, hogy ne kerüljön birtokon belülre a képregény. Mert azért Dampyr, hogy a macska rúgja meg!
Sandokant nem kell bemutatni senkinek. Az alapsztorit Kabor Bedistől ember nincsen, aki ne ismerné. Pont. A Dampyrt meg dafke nem mutatom be, mert már igen sokszor megtettem. Böngéssz, bogarássz az igen sok alkalomból, ha van kedved hozzá, tessék!
EDDIGI DAMPYR-ÉRTÉKELÉSEIM
Dampyr 1/1–2.: A sötétség gyermeke – Éjjeli horda
Dampyr 1/3.:Tengerparti fantomok
Dampyr 1!4.: Vérvörös szonáta
Dampyr 1/5., A kőhíd alatt
Dampyr 1/6.: Fekete mágia
Dylan Dog – Dampyr
Dampyr (1. különszám) – Az eltűnt idő könyve
Dampyr 1.: A velencei baba
Dampyr 2.:Transylvania Expressz
Dampyr 3.: A csontvázak partja
Dampyr 5.: Elveszett lélek
Dampyr 6.: A boszorkányok szigete
Dampyr 7.: Delta Blues
Dampyr 8.: Az ördögi vászon
No, arra is jó volt ez a lista, hogy rádöbbenjek, a negyedik kötetről nem készítettem értékelést. Azt a mindenemet nekem!
*
Szóval itt van egy hibrid Dampyr-történet, amelyben Sandokannal fuzionál a vámpírölő hős. Ebből is látszik, hogy a Bonellinél a Dampyr az erősebb kutya (bár itt nem azt teszi amit ez az eb szokott tenni). Hiába olasz a Sandokan-történetek szerzője, Emilio Salgari is, nem a kalózkodás lett a húzó tulajdonság, hanem a vámpírgyilok. Ami meg, ugye a dampyr sajátja.
Ezért a kötet olvasása közben végig volt egy olyan érzésem, hogy Sandokan mindössze csak apropó, olyan kapcsolt árú, ami felkelti csak a figyelmet, de nem kerül előtérbe. Egyfajta lakmusz papír. Különös tekintettel arra, hogy visszautal az idén megjelent egy Sandokan-képregényre is.
*
Leginkább az érdekelt, hogy a tehénbe kerül egyáltalán össze ez az időben, térben, tevékenységben oly annyira eltrő irodalmi figura? Ha nem érdekel a válasz, mert spoiler akkor ugorj egyet!
VIGYÁZAT! SPOILERVESZÉLY!
Na, ez zseniális, de tényleg!
Az van, hogy van egy nagyon szimpatikus, idős tudós, aki abból indul ki, hogy ha vannak párhuzamos világok, s azok száma nem meghatározható, a végtelen felé tendál,s a nagy számok törvénye alapján, akkor akár létezhetnek az irodalmi világoknak is megfelelői!
S ez ugye akkora marhaság, hogy el kell hinni, hogy működik! Hát így!
Ennél már csak az zseniálisabb, amikor a dampyr, Harlan barátja, Kurjak elmondja Sandokan világában a Tigris barátainak, hogy azért tud róluk egy csomó mindent, mert a saját világában könyvben olvasta! S olyan párbeszédeket idéz, amiket normál körülmények között senki sem hallhatott, csak azok, akik között elhangzott.
Szétröhögtem a fejemet! Emiatt a megoldás miatt igen sok mindent megbocsátottam a történetnek! Most mondd, hát nem remek megoldás? S akadhat olvasó ember, akinek ez nem szimpatikus?
*
Egyébként maga a sztori annyira nem erős. Csak a szokásos.
Akad egy hűdegonosz éjúr, ahogy már ez anniyszor megtörtént. A neve Lord Marsden. Marsden az idős profnál járva (lásd a keretes részt! Ha nem akarod látni, akkor fogadd el, hogy van a történetben egy kulcsszerepet kapó prof) elrabolja annak egyik tanítványát, s így-úgy ott kötnek ki, ahol kikötnek, Borneó közelében, Sandokan ténykedésének az idején.
S mire Harlan és Kurjak (a dampyr két állandó társa közül az egyik) utánuk eredve szintén odaérnek, már gyártott is néhány alattvaló vámpírt magának. Van hát kivel harcolni, és a pártok is kialakulnak hamarost. Harlan és Kurjak nem kétséges, kikben lel szövetségest a hatalmas éjúrral szemben. S persze a harc kimenetele sem kétséges. Hogyan is lehetne az?
Az, hogy mi történik Sandokan vámpírrá változott embereivel, már nagyobb gondot jelent és kétségesebb is a kimenetel.
*
A rajzok soha nem voltak mellékesek és alárendeltek sem a Dampyr-sorozatban, sem a Sergio Bonelli Editore bármelyik kiadványaiban. Majdnem egységesen igaz rájuk, bár van kivétel, hogy realisztikusak, részletesek. Nincsen ez másképpen ebben az esetben sem. Már eddig is láthattad, miről beszélek, mire gondolok. Ebben a kötetben a rajzok talán még az eddigieknél is tetszetősebbek.
*
Vagyis ez volt az a kötet, amelyet a grafika és a Dampyr általános sztorija simán elvisz a hátán, és az eddigi koprodukciókkal ellentétben Sandokan valóban csak mézesmadzag. Még akkor is, ha természetesen kulcsszerep jut neki a végső összecsapásban. De ismétlem, a rajzok és a sorozat általános feelingje csont nélkül megnyerhet bárkit, aki kedveli ezt a zsánert. Ráadásul, ahogy ezt már többször kihangsúlyoztam, én ki nem állhatom a vámpírtörténeteket. Ezt add össze! S mégis az összes magyar nyelvű Dampyr itt van a polcomon!
Vagyis történetében nem kiemelkedő a sorozat e darabja, de minden porcikájában a sorozat darabja, mégpedig kiemelkedő rajzokkal. S végtére is egy képregényről beszélünk, vagy mi a fene!
Frike Comics, 2023, 164 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891564 · Fordította: Nagy-Mihály Ágnes
7/10
2023 októberének 23-a előtti hete. A tegnapi nap olyan húzós-zúzós volt, hogy a nap végére ki lettem mint a kutya. S megint rájöttem, hogy csuda rendes, rugalmas kollégáim vannak. Annyi fuvar volt az otthonban, hogy három más napra elég lett volna, de aztán mindenki a helyére került, mindenki elégedett lett. Viszont még ebédelnem sem sikerült, a konyhásokkal becsomagoltattam és hazahoztam az ételeimet. Vacsora lett belőlük. S este még olvasni sem volt kedvem elalvás előtt, hanem egyből szemhunytam és merültem. Szerencsére a mai nap már szusszanósabb volt.
Ennek örömére még egy könyves szekrényt átrámoltam a majdani hálószobánkba. Vagy mostaniba? Ezt még nem tudom eldönteni, mert ha hazajön Csemete, akkor mi jövünk át aludni az egykori mi szobánkba, ami a majdani nappali.
