Voltaképpen egy szóban összefoglalható ennek az Asterix-füzetnek a története: nincsen. Hiszed, nem hiszed, ez a szám semmi más, mint az 50 éves Asterix és Obelix körüli, összefüggéstelen bohóckodás. Illetve az egyetlen összefüggés, hogy ötven év telt el az első, megjelent Asterix óta.
S még ez sem igaz ám! Mert az ötven év nem idén, 2022-ben, hanem 2009-ben volt aktuális. Tizenhárom éve.
A füzet egyetlen, magyarázható aktualitása, hogy előbb-utóbb ezt is ki kellett adni, mert ha kapargattam a netet, már csupán két magyarul meg nem jelent kötet van, és a magyar kiadás utoléri a franciát. Juhé!
Vagyis ez a szám, olyan, ahogyan nézem.
Ha emígy nézem, akkor egy önfeledt, bohóckodós, marháskodós önünneplés Uderzo, a rajzoló részéről. (Amikor ez a micsoda megjelent, Goscinny sajnos már régen nem élt.)
Ha amúgy fogom fel, akkor szimplán egy lehúzás a szerző és a mindenféle nációjú kiadók részéről, mert egyáltalán nincsen története, nincsen sztorija. Nem mondom, hogy poénok sincsenek. Vannak, Én a legnagyobbat akkor nevettem, amikor megjelent Uderzo a saját képregényében, és... de ezt inkább nem árulom el. Már csak azért sem, mert a legjobb poén az egész kötetben.
Na, hogy mondjak valami konkrétumot is, pedig elég nehéz, arról van szó ebben a kötetben, hogy Asterixet és Obelixet felköszöntik az ötvenedik születésnapjukon. Úgy uszkve mindenki, a kalózok, az egyiptomi építész, stb., stb., de elsősorban a falujuk lakói. És nos, van itt minden, vegyes felvágott, svédasztal, korok, ruhák, híres festmények, szobrok (persze Asterixre alakítva), szöveges kalauz utazóknak (nagyon untam), Hangjanix megjelent lemezeiről (made in Beatles Abbey Road), a gallok egy művészeti galériában, közben sikerültebb, nem sikerült rövid történetkék, aztán egyszer csak ott vagyunk a kötet végén, mindenki ünnepel.
Geggyűjtemény. Kizárólag Asterix-rajongóknak ajánlottan. Mert aki nem az, az ettől a füzettől biztosan nem válik azzá, csak bámul mint Rozi a moziban, hogy ez vajon mi a fene? Még egy kicsit az is les kifelé a fejéből, aki elfogultan szereti Asterixet.
S gondolj bele, én sem tudok többet mondani róla.
Móra, 2022, 56 oldal · puhatáblás · Fordította: Bayer Antal
?/10
2022 szeptemberének utolsó vasárnapja. Vígasztalanul esik az eső, olyan mintha a Hármashatár-hegy helyét egy gigantikus doboz tejföllel öntötték volna le. Csendes, ücsörgős vasárnap. Hurka-ebéd, kamaradarab-film (The Outfil), Szerelmetesfeleségtársam boomerként elmerült a TikTok üzleti rejtelmeiben, Vangelis Juno to Jupiter lemeze szól. És ennyi. Jó élni.
