Nem mondom, hogy remegő kezű, heves izgalommal vártam az első, magyar nyelvű Ideafix kiadványt. Alant részletezem majd, miért. Voltaképpen csakis azért van a birtokomban, mert a tetején ott virít vörös betűkkel az Asterix logo. Semmi másért.
Nem árulok zsákbamacskát. Megvárom még Geri fiam véleményét, de aztán, azt hiszem, túl is adok ezen a füzeten.
S ezzel voltaképpen ki is fogtam a szelet az önvitorlámból. Mondjak még valamit? Azt hiszem, mindenképpen szükséges. Csak mert ott áll az Asterix név a füzet borítójának a felső közepén. Semmi másért.
Nos... Onnan kell kezdenem, hogy bár nem vallom magamat egy szemellenzős pasinak, rajongásra sem vagyok hajlamos. Egyedül a női test, azon belül is Szerelmetesfeleségtársamé tud belőlem ilyesmit kiváltani. Minden más csupán szerfelett tetszhet. Éppen ezért bár gyerekkorom óta szeretem az Asterix-történeteket, tök simán nem tetszettek rajzfilmváltozatban, és a fiam véleménye miatt évek óta simán ellenálltam, hogy megnézzem az utolsó élőszereplős filmet. Semmiféle hiányérzet nem volt bennem. Az első úgy-ahogy tetszett, a második zseniális volt.
Ha Asterix-képregény jelenik meg, rohanok megvenni, bár az utolsó kettő, hogyan is mondjam csak... Szóval nem kihagyhatatlan. Aztán jött a hír, hogy érkezik ez az Ideafix. Volt bennem fenntartás.
Sorozatfogyasztó stratégia
- Azért volt bennem fenntartás, mert az eleve nem folytatásosnak készült filmek folytatásaival szemben is van.
- Mert a végtelen évadú, általában unalomba fulladó rétestészta-sorozatok iránt is van. (Figyelem! Az epizódonként önálló történetekből álló sorozatok új évadaival általában nincsen baj.)
- Ha van az egyedi részek önálló történetén felül is összekötő cselekmény, az biztosan műbalhés, rétestészta cselekménnyé válik, és tuti, hogy előbb-utóbb degradálja az addigi színvonalat.
- Azért volt fenntartásom, mert ha elkészül valami komplett dolog, és annak elkezdik az előzményét húzni-vonni, akkor is van. Meg akkor is, ha egy sikeres valami mellékszereplőnek csinálnak külön valamiket.
Azért van fenntartásom, mert ezekben az esetekben, meggyőződésem, semmi másról nincsen szó, csak újabb bevételbőr lehúzásról. Ha bejött az eleje, egyék a népek továbbra is, generálják csak a pénztárgépek csörgését! Nagyon ritka, hogy ilyen esetekben az eredeti mű színvonalát eléri az utózmány. Nem példa nélküli, csak fehér holló ritka.
Az Asterix olyan sorozat, amelyik önálló részekből áll. Egy-egy füzet egy-egy komplett történet. Természetesen és logikusan vannak benne visszatérő momentumok, szlogenek, az egyes szereplők jellemző reakciói, vagy a többiek jellemző reakciói az egyes szereplők viselkedésére. De a visszatérő momentumok csak az ismétlődésükben függnek össze, nem ívelnek át az egyes történetek felett, nem kötik össze folyamatos cselekménnyé őket. Az, hogy Obelix mindig vadkant akar enni, az a figura sajátosága. A momentum gyakorlatilag az összes történetben felbukkan, de csak ezért. Hangianix a bárd elviselhetetlenül énekel, gyakorlatilag az összes történet végén betömött szájjal kötözik fel egy fára. Ez sem összekötő, hanem ismétlődő cselekmény. Reakció egy szereplő sajátos viselkedésére, tulajdonságára. És így tovább. Ezzel nincsen is baj.
Ahogyan azzal sem, amikor az epizódonként önálló történettel bíró sorozatok egyes epizódjait más és más készíti el. De az Asterix nem ilyen.
Az Asterix alkotói
Az Asterix, ugye Goscinny és Uderzo sorozata volt. Goscinny sajnos 1977-ben elhunyt, Uderzo egyedül folytatta a sorozatot. A képregény1961-es indulásától ő volt a rajzoló. Sajnos 2020-ban ő is elhunyt. Igaz, az utolsó Asterix, amely az ő keze munkája az elég gyengére sikerült, meghökkentő Fejére szakad az ég volt.
Azonban még az ő életében, 2013–2019 között a Jean-Yves Ferri és Didier Conrad duó megjelentetett négy Asterix történetet. Amely füzeteket a szerzőváltás ellenére ma szervesen az Asterix-kánonhoz kapcsolnak. Annak nem bukkantam a nyomára, hogy Uderzo milyen kapcsolatban áll e füzetek szerzőivel.
Az Asterix hivatalos oldalán azt olvasom az Ideafixről, hogy az eredetileg epizódonként 12 perces rajzfilmsorozat első évadjából 52 rész készült! Rossz jel! Sok! Nehezen hihető, hogy egyszerre ennyi részre szállta meg az alkotókat az ihlet. Annak ellenére ijesztő ez a szám, hogy az idős Uderzo a sorozat készítésének első lépéseit óvó szemeivel kísérte, támogatta. A célközönség: kicsi gyerekek.
Ebben a füzetben, amely valamivel kisebb az A5-ös méretnél és 72 oldal, oldalanként van hat-nyolc képkocka. Három a történet, összesen öt szerzővel, három íróval és két rajzolóval. Elég egyértelműnek tűnik, minden azt sugallja, hogy a folyamat úgy zajlott, hogy nesztek, itt a konc, az alakok kitalálva, nyomjátok hozzá ezerrel a sztorikat, de azért közben nézzetek bele az eredeti füzetekbe, hogy ez meg az visszaköszönjön az ottani zsargonból, alakokból! 
És így történt, hogy a hetvenkét oldalas füzet három történetének összesen öt szerzője van. Franchise.
Az Ideafix-sorozat könyvsorozat a 2021-es rajzfilmsorozaton alapszik. Még valami, amire nem vagyok kíváncsi.
De persze igazságtalan vagyok. Ha a füzet megvásárlása előtt nézek utána, miről is van szó, vagy ha engedek az intuíciómnak (ó, ezt hányszor elhatároztam már!), akkor most nem kellene dohognom.
A történetekről, avagy Asterix-történeti problémák és avagy Disney gall bőrben
Igazán azon vagyok, nagyon iparkodom, hogy ne legyek se szőrősszívű, se negatívan elfogult. Különös tekintettel arra, hogy nem én vagyok a kiadvány célközönsége. De van, ami már sok. Sokk.
Értem én, hogy bizonyos kifejezési formák felett eljárhat az idő. Számomra például akkor tűnik egy interjú, felvételről nézett előadás értelmesnek, gömbölyűnek, ha az interjúalany, az előadó folyamatos, kerek, egész összefüggő mondatokban beszél.
De ezt figyeld!
Szerelmetesfeleségtársam úgy döntött, kicsit feszegeti boomer-léte határait, és a vállalkozása (virtuális asszisztencia [értsd: internetes titkárkodás]; www.martassist.hu) létezésének a tényét felpakolja a TikTok-ra is. Amihez egyikünk sem ért.
Talált is valakit, aki jó pénzért profivá teszi ebben. (Csemete ezen elképedt: „Anya, te fizetsz ezért egy idegennek? Miért nem engem kérdeztél?” Az elképedése egyébként valahol jogos volt, mert valóban tudott mondani, mutatni olyat, ami segítséget jelentett.)
SzFT oktatója mondta, nekem hihetetlen volt, hogy a TikTok-videók hossza maximum három perc lehet, de már az is maratoninak számít. Három perc ma a figyelem határa.
S a felkerült videók semmiképpen sem lehetnek statikusak. Ennek érdekében úgy három-négy mondatonként vágásokat kell a szövegbe helyezni. Akkor is, ha a kép semmit sem változik, s akkor is, ha az előadó egyébként teljesen képernyő és nyilvánosbeszéd-képes.
Ettől a divatosan hülye megoldástól olyan lesz a videó, mintha az előadó három folyamatos mondat megfogalmazására sem lenne képes, s folyton javítgatnia kellene a saját szövegét. Mintha kapkodna és nem tudna beszélni.
Ezt a baromságot egyébként Csemete is megerősítette. A miértjére nem tudott válaszolni. „De Mohabácsi, ez így tök jó!” Nem volt meggyőzhető, hogy dehogy az, sokkal inkább überxar.
SzFT sokkal rugalmasabb, alkalmazkodóbb nálam. Én itt baxtam volna a sarokba ezt a modern TikTok-szarságot, ha foglalkoznék vele egyáltalán. Ő lelkesen készítgeti tovább a videóit. A TikTok-nak megfelelő stílusban. Egy virtuális asszisztens, aki úgy fest majd a videókon, mint aki két mondatot sem tud folyamatosan kinyökögni.
Szerencsére a nadrágja sem nem mindenhol szakadt, sem nem ér az ülepe a térdéig. Meg a pulcsijait sem úgy hordja, mint aki hátul elfelejtette betűrni, s csak elől sikerült a művelet. agyis nem felel meg mindenben a trendi követelményeknek.
De öreg vagyok már. Számomra a motivációs levél a világ legképmutatóbb, leghazugabb dolgai közé tartozik, amiről mindkét fél tudja, hogy jórészben hazugság és nagy részben tupír. SzFT nem érti, miért undorodom zsigerből a motivációs levél rendszerétől. (Szerencsémre még egy munkaadóm sem kérdezte meg tőlem azt az ordenáré baromságot, hogy vajon miért akarok nála dolgozni? Ha megtette volna, nem bírtam volna megállni, hogy röhögve őszinte ne legyek: „Jönnek a csekkek, meg kajálni is kell, bameg! Há' miért...? ”
A fenti borzadállyal csak azt akarom mondani, változnak az idők. Ami az én gyerekkoromban jó volt esti mesének, az negyed évszázad múlva még jó volt az én gyerekeimnek is. De ami engem kamaszkoromban lekötött, az a tizenév elmúltával a gyerekeimet már kevésbé érdekelte. (Na, jó, Geri ugyanolyan elfogult, ha nem jobban, az Asterix-sorozattal, mint én. Ennek ellenére nem esik hanyatt mindentől és bármitől, ami Asterix.)
Miért ne szólhatna egészen másképpen egy mai kisgyereknek készített történet? Amikor még a nagyobbaknak készített TikTok-videók is maximum három percesek lehetnek, különben agyi kikapcs van?
Na, lényegre! Kezdjük a fő gonddal: a történetek írói nem tisztelik az eredeti, „nagy” Asterix-sorozatot. Vagy nem ismerik. Vagy csak kinyitották, ráböktek egy-egy alakra, és felhasználták. Függetlenül attól, milyen szerepet töltött be amott.
Avagy ezt figyeld: a gall falu főnöke és a felesége Lutetiában (Párizsban) él. Az asszony azt mondja apjukomnak, aki az eredeti füzetek szerint az utolsó, rómaiaknak ellenálló gall falu főnöke, hogy: „Hallottad, Malacka, befelé gyorsan [a házba]!” Mire a főnök így válaszol: „De Finike, nem azért jöttünk el a faluból, hogy bezárkózzunk Lutetiában!” Az abszolút mivaaan?-kategória. Ezekben a történetekben Ideafix, a kiskutya és Asterix még nem találkoztak.
Hasonló a probléma Kishippix alakjának a felhasználásával. Kishippix az Asterix és a normannok című füzet alakja. Tipikus városi, lutetiai gall tini, aki fikáz mindent, ami vidéki, és alig van bármiféle gall-tudata. Nos, az Ideafix-ben felhasználják az alakját. Kishippix itt egy énekes, aki lázító dalaival tör borsot a rómaiak orra alá, és lelkesíti a falu lakóit. Asterix és Obelix, aki megnevelte a normannos részben a városi suttyót, sehol. Tehát Kishippix a megnevelése előtt már galltudatos lázadó volt. Aztán Asterixék megnevelték, mert közben visszasuttyult. Vagy mi van...?
Érted a problémát?
És basszus: „Kutyutatiszra...!” – fakad ki az egyik eb, vagy „Dilisek ezek a blökik!” – mondja a római légionárius!
Számomra három történet mindegyike mondvacsinált, nyögvenyelős. Mire a harmadikhoz elértem, már unatkoztam. Úgy tűnt, Asterixbe oltott Walt Disneyt olvasok. De nem ám az egész estések valamelyikét, hanem a rövidebbek közül valamit. Tudod, amik nem szólnak semmiről, csak erőltetetten úgy csinálnak, mintha mégis. (Fú, hogy utálom ezeket a kiszámítható, felfújt, harsány, rajzfilm-hangokat, hangsúlyokat! A hideg ráz tőlük.)
Gondolkodom, elmondjam-e egy-egy mondatban a sztorik lényegét. Nem érdemes. Egy fokkal Disney felett vannak, de a képeket nézegetve hallani véltem a megfelelő szinkronhangokat a történethez. S olyan kis bugyuta az egész. Kezdve ott, hogy az állatok beszélnek. Nem, ez nem önmagában baj. Abban az értelemben az, hogy Asterix-füzetről van szó. „Akinek van füle a hallásra...”
Egyébként a rajzok nem rosszak. A főszereplő ebek nekem szintén disneysek, de úgy egyébként az egyéb figurák, terek, hátterek teljesen Asterixesek. Még nézegettem is ezt-azt tetszéssel. Miközben próbáltam a disneység felett átlépni. Nem sikerült.
Egyetlen új karakter volt, akit megkedveltem. Mert annyira hülye. Jenő. Hülye nő. Hüje nő. Ostoba szuka. Turbó, az acélkék kutyalány. Aki ADHD-s. Figyelemzavaros. Két percnyi koncentrálásra is képtelen. Csak a saját gondolatai érdeklik. De azok sem sokáig. Nem vadonatúj figura ő sem, gondolj csak a rövidtáv-memós kék halra, Doryra a Nemo-ból, nem is mondhatom tipikus Asterixesnek, de mégis van benne valami ötlet.
A kiadvány, mint kiadvány
Rendben van, hogy nem jó a szemem. Nem véletlenül vagyok szemüveges (és „Aki szakállal hordja a szemüveget, Biztos nagy tudósa a léleknek...”). Nem is akárhogyan: a két szemem között négy és fél dioptria különbség van. Egyszer egy szemorvos döbbenten nézett rám:
– És nem szokott fájni a feje?
– Soha!
– Hát gratulálok, ilyet még nem láttam!
– Nekem gratulál? Én csak hordom! Édesapám csinálta!
Az egyik szemem pluszos, a másik mínuszos. A vicc az, hogy közelre szemüveg nélkül látok a legjobban. Olvasni is úgy tudok legkényelmesebben. De megy szemüveggel is. Az Ideafix-et viszonyt nem tudtam szemüveggel olvasni. Először azt hittem, a fényviszonyokkal van baj. Nekem az nagyon sokat számít. (Ne viccelődj, világos, hogy sötétben vagy Napba nézve te sem tudsz olvasni, de vannak árnyalatok!)
De szemüveg nélkül is olyan érzésem volt, hogy a párbeszédek nyomata halvány. Nem olvashatatlan, de valahogy nem is kényelmes olvasni. Talán a betűtípus betűmérete is adja ezt. Mert egyébként megegyezik az Asterixekben használt betűtípussal.
S igen, van baj a képek méretével is, mert egyes utcarajzok részletei egyszerűen elvesztek, mert aprók a képek. Kétségem sincsen, hogy nem a Móra kiadó találta ki a formátumot, hanem az eredeti kiadó adta át a kötelező formát. De tök mindegy, ha egyszer nem az igazi a megoldás.
Igaz, gyerekeknek készült, nekik meg még jó a szemük. Majd ettől nem lesz az! :-)
Nagyon kíváncsi vagyok Geri fiam véleményére, talán meggyőzhető is leszek, de most azt mondom, köszönöm szépen, részemről ennyi volt az Ideafix és a rebellisek kalandjai. Tiszteltem!
Móra, Budapest, 2022, 72 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636031312 · Fordította: Bayer Antal
4/10
Úgy elfáradtam ma, mint a kutya. Kicsit sok volt a fizikai meló, és egész nap nem volt pihi, mennem, pakolnom, cipekednem kellett. Igaz, csak majdnem tízórai időben kezdtem. Ülök itt, írogatok, és írás közben beszunyókáltam. Öt óra sincsen még.
Ma betértem a belső postával a könyvelésre. A lányok teljes létszámban ott voltak. Ilyen is csak c. e. (covid előtt) volt. Egyikük megkérdezte:
– Jól vagy, Zoli?
Vigyorogtam.
– Attól eltekintve, hogy most másztam meg húsz emeletet húsz kilóval a kezemben, s mindezt közvetlenül ebéd után, remekül.
– De sokat fogytál!
Ezt már sokan mondták. Valóban kezdek csenevész lenni. Viszonylag kevés cukrosat és liszteset eszem, délelőtt nem nagyon tudok enni, és az egyik cukorgyógyszerem is fogyaszt. Közben meg múlnak az évek is.
– Ennyire szarul nézek ki?
Túl sok nemleges válasz nem érkezett. Ha valaha is megcsalnám Szerelmetesfeleségtársamat, úgy fest, annak alanya nem a könyvelésről fog érkezni.
