Moha olvasónaplója

Vámos Miklós: Utazások ​Erotikában

(Ki a franc az a Goethe?)

2018. augusztus 14. - Mohácsi Zoltán

vamos_miklos_utazasaok_erotikaba.jpgHm… Réges régen, egy messzi messzi időpontban vettem azt a könyvet szerelmetesfeleségtársamnak. A bejegyzés szerint, amit beleírtam, azért, mert egy könyvesboltban, valamikor 2008 táján, végigröhögtük az első két oldalt. Nos, a könyvet azóta sem nyitottuk ki, annak ellenére sem, hogy engem Vámos engem közben megvett, kilóra. Fent tartottuk a galérián levő polcon, gyerekbiztos magasságban a Lady Chatterley, az Illatos kert, a Káma Szutra, a Nemi öröm, a Márta (ha már Márta szerelmetesfeleségtársam is) meg néhány hasonlatos mellett, vélt témaegyezés okából.

Mert voltaképpen egyezik a téma. Az Utazások Erotikában egy nagyon nedves könyv. Félreértés ne essék: nemi váladéktól nedves. Csöpög ebből kendőzetlenül minden, mondhatom. Annyira csöpög, hogy bátorítást érzek arra, hogy megbotránkoztassam, aki olvassa az értékelésemet (jelen esetben a lelekndező ujjongásomat), és Vámos példáján felbátorodva, ne körbeírjak, hanem fogalmazzak olyan egyenesen, amilyen egyenes a 66-os út.

A könyv címe vacak. Félrevezető. Olyan Bolgár Györgyösen Blikk-es. Mert, mondom, csöpög belőle a férfi nemiszerv (jelen esetben fasz) öröme, és a kuncik bugyinedve, de a könyv mégsem és egyáltalán nem pornókönyv. Annak ellenére sem, hogy rengeteg szépen, fantáziamozgatón megírt szeretkezésről, dugásról olvashatunk benne.

A könyv Dr (tudatosan pont nélkül) Mester János regénye. (Vagy Vámos Miklósé, aki alig kendőzve bebújt mögé, és néha kiinteget mögüle, de nem ismerve az életrajzát, nem tudom eldönteni, mennyire.) Mester Janoschka nem egy mindent elsöprő macsó figura, nem az élet nyertese. Ahogy többen írták: Janoschka lúzer.

S itt álljunk meg egy pillanatra! 
A lúzer a Wikipédia szerint: „önmegvalósításra, sikerek elérésére lényegileg alkalmatlan, reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személy.” Persze rögtön és azonnal definiálni kellene az önmegvalósítás szót, majd a siker szót is. S nem ártana legalább körbeírni a reménytelen életet és a kilátástalan jövőt sem. 

Vajon a reménytelenül géphez kötött tudós,Stephen Hawking lúzer-e? Hiszen soha a büdös életben fel nem fog kelni abból a rohadt tolószékből, és a hanggenerátora nélkül egy szót ki nem fog ejteni, és vajmi kevés esélye van a fizimiskájával a bejövős csajozásra is! Vagy lúzer-e Robin Williams, aki a rengeteg sikere ellenére az öngyilkosságot választotta (vagyis reménytelennek érezte az életét, kilátástalannak a jövöjét)? És Hemingway? Az a rohadt puska! Vagy Cobain, a Nirvana-ból? Jim Morrison a Doors-ból? Voltak sikereik, nem kicsik, de mire mentek velük? Vajon olyan sikernek érték meg az elért sikereket, amire életet lehet építeni? Nyílván nem. Kilátástalannak érezték az életüket? Nyilván. Lúzerek voltak? 

Na, ugye!

Janoschka tehát nem lúzer, hanem egy közepes képességű irodalmár, közelebbről Gőtista. S most tényleg: ki a fasz az a Goethe? Tegye fel a kezét, aki a Faust-on és a Werther-en kívül ismer és olvasott tőle valamit, és nem a foglalkozása Goethe!

Most tegye fel a kezét, aki a Faust-ot végig elolvasta!
Erről beszélek… 

Janoschka azt mondja, marha sokan tanulmányozzák Gőte írásait szerte e nagyvilágban. Sőt, meg is élnek belőle. Nem semmi szempont. Gyakorlatilag Janoschka is kihúz vele ötvenhat évet, és be kell látnunk, ez nem kevés! De ma már a kutya nem olvas Gőtét. Ja, Gőte tényleg lúzer a száz nőjével? (Nagyon-nagyon pirulnék, ha nőszámlálást tartanék...)

Mi marad az emberből, ha elmegy? Rendben, sokaknak, néhányaknak, keveseknek fontos, hogy itt volt, hogy élt, hogy letett valamit az asztalra. De úgy zsigerből kinek marha lényeges, hogypéldául járt itt egy Goethe nevű fazon, pár száz évvel ezelőtt? S kinek fontos, hogy volt mondjuk egy Bogart-unk? Egy Freddie Mercury-nk? Egy Umberto Eco-nk? Nélkülük nem kel fel a Nap? A fenébe is, dehogynem! Einstein? Tudott valamit, de kinek befolyásolja ez az emberiség hétmilliárdjából az életét? Ugyebár.

Szóval Jánoska átgőtézi az életét, növekszik az egzisztenciája, nő a beteljesedett numerák száma. És voltaképpen erről a háromról, Gőtéről, a kuncikról és az egzisztenciáról szól az élete. Kevés ez vagy nem? Lúzer Jánosunk?

Van nekem egy privát Jánosom; ő mondta egyszer nekem és szerelmetesfeleségtársamnak: „Szeressétek egymást, és keféljetek nagyokat, amíg bírtok, az a leglényegesebb az életben!” Az én Jánosom mára végletesen monogám ember. Kefélni, mondjuk, mindig szeretett, de mondjuk nem mindig csak a társadalmilag elfogadott keretek, szabályok között. Ma csak a felesége van neki. Tudja mit beszél. S még mielőtt, azelőtt, Jánosom nem öntőmunkás a Csepel Vas és Fémművekben, aki meló után lesuttyant egy-két sört, majd otthon besuttyantja a lompost, és már horkol is; nem, Jánosom értelmiségi, informatikus, tájékozott, érdeklődő, magát folyamatosan képező ember. Tehát tudja, mit beszél. Hallgassunk Jánosomra, legyünk olyanok, mint János! 

Janoschka egy kicsit naiv embernek tűnik. Valóban nem az élet császára, mert még Gőtében sem a legnagyobb, és nem jut minden lábujjára is huszonöt nő. De Janoschka él. 

Apropó, a nők száma; bár már érintettem. Sanyi barátunk mondta kamaszkoromban, és ő tudta, mert idősebb volt nálunk három-négy évvel: „A pokolban minden kihagyott punát az orrunkra húznak! Komolyan mondom, nincs vacakabb ebben az életben,mint hogy nem dughatok meg minden nőt,akit akarok!”
Pipi, a drága Pipi rezignáltan jegyezte meg: „De jó, legalább ott tele leszek punákkal!”
(Két éve halt meg. Hm. Ha Sanyinak igaza volt, akkor igaza lesz Pipinek is, a  nőszámellenőrzést bevégezve.)

Még a létszámokról: a napokban hallgattam a Mittudoménmelyik Rádiót, ahol Bocsi baromkodik, bölcselkedik a műsorvezető társakkal. A nemi partnerek létszámáról volt szó. Bocsi bevallotta: neki ez bizony ezer körüli. A másik csávó száz körüli számot jelölt meg. Petra (?) nagy-nagy nógatásra, egy tíz alattit ködösített. A csávók próbáltak megértők lenni, mert az polkorrekt, de csak majdnem nem hülyéztek le Petrát(?), hogy csak annyi? Melyikük a lúzer? Egyértelmű? 
Elgondolkodtam, gyorsan fejszámoltam, no, jó, itt a frankó, én Petra szintjén lúzerkedem.

Bevalljuk vagy nem: fontos a kunci, fontos pénisz! Nagyon fontos! Mindenkinek. A főnökökről mondják: aki otthon nem, az a munkahelyén másokat. Tuti nemi élet mérce! 

A világ a hatalom és a nők körül forog. Nőm volt több (mint látható, nem számtalan), a hatalom soha nem vonzott. A nők mindig. Mert a női testnél csodálatosabb dolog nincsen, bárki bármit hazudik, és mert dugni nagyon jó!
Tény az is: világ életemben a végletekig monogám voltam. Egy eset volt, amiért még ma is leköpöm a tükröt. Az történt, hogy… Na, jó, ez már intimpistaság, és én nem Vámos könyvét írom. 

Most eszembe jutott a Száll a kakukk fészkére filmváltozatából Jack Nicholson mára közhelyesen ördögi mosolya, amit McMuprhy-nak kölcsönzött: „Miért feküdtem le azzal a tizenéves lánnyal? Doktor úr, maga ellent tudna állni, ha ott van az orra előtt az a vörös kis szőrpamacs?” A válasz ott volt a kérdésben. S nehéz ezért utálni McMurphy-t, bár normális embernek persze támadnak egészséges gátlásai az életkorokat illetőn.
Kiegészítés 2018-ban: most van a Sziget. Voltam az Auchanban. Nemcsak én. Volt mit nézni. Drasztikusan csökkent a szigetlátogatók életkora. A nézdegélésre még nem támadnak gátlásaim az életkort iletőn. A tettlegesség esete megtorpantana.
Negyvenévesen megtorpantam, amikor egy netes párkerősen az adatok felvitelénél be kellett írni, hány éves nőkkel akarnék ismerkedni. Némi belső huzavona után, fogszívva a harmincat írtam be. Előszőr még többet akartam, de ez lett belőle. Jól tettem: szerelmetesfeleségtársam ott talált rám; kerek egy tizessel fiatalabb nálam, de gondolkodásában idősebb a koránál. Intuitívan győztem. 

Janoschka tehát ujjaz, nyal, kefél, baszik, ahol és akivel csak lehetősége van. De végső soron a könyv végéig megáll egy tíz körüli létszámnál. Ahogy mondtam, a könyv végére ötvenhat éves. Lúzer emiatt a kicsi szám miatt?

Én sokkal inkább azért érzem ezen a ponton annak, mert félrekefél, nem csupán kefél. Mert akkor sem tud ellene állni az új/régi, de nem törvényes puncinak, amikor szerelmes, és nem az adott szerv tulajdonosába az. Itt válik lúzerré. Nem a kunci imádata és a saját kis Jánoskája bármilyen női szerv, kéz, száj, kunci, bármi általi dédelgetésének imádata miatt, mert ki az a balfék, aki ezt nem szereti? Hanem azáltal, hogy a magasabb cél, a szerelem érdekében nem képes nemet mondani.

Egyéb vonzataiban Janoschka számomra nem lúzer, csak él. Ahogy tud. Ahogy a külső, belső lehetőségei adják. Meglovagol lehetőségeket, konjunktúrát és kiveszi, amit képes kivenni. Házasodik, válik, gyerekei vannak, szereti őket, feleségei vannak, szereti őket és közben felnő a Kádár-rendszerben, és él a rendszerváltás után. Gőtéből. Egyre kevesebb meggyőződéssel, de még mindig meggyőződéssel. Tud örülni. Írógépnek, számítógépnek, új autónak, és persze az adódó kunciknak.

Akkor végre a könyvről. Naggyon jó könyv. Nem csupán a szeretkezések, kefélések leírása miatt. Azért jó könyv, mert jó. Stílusa van, feelingje van, lehet nevetni, szomorkodni, hej, vágyakozni, emlékezni, s bizony, bizony, magamra ismerni. Sokszor, sok helyen, Jánoska viselkedésében, a nőktől kapott reakciókban, a sóhajtásokban a majdnem élet miatt, és a mélyben soha el nem hallgató, de sohasem manifesztálódó, Herzog-féle „Akarom!” permanenciájában.

A végével, az utolsó oldalakkal nem vagyok kibékülve. De hogyan máshogyan? Hólivúd nem illett volna ide.

* 
S most egy kis stílusváltás az értékelésben, bár eredetileg nem akartam újra párbeszélni.

Kedves Miklós!
Vagy ugyanazt éltük át, vagy Te (igen, most így udvariatlanul, felhatalmazás nélkül tegezve, bocsánat érte, de ez önözve valahogy nem lenne ugyanaz) valamiféle kaleidoszkópon keresztül figyelted az életemet. Ebben a könyvben nagyon sokszor megfogalmaztad a velem történteket, a gondolataimat, az érzéseimet, az életem örömeit, és kilátástalanságát. A lúzerségemet? Hm… 
Ki nem szeret magáról olvasni? (Mondjuk néha én. Nem mindig felemelő.) 
Bárhogyan is, Miklós, Tibor, köszönöm Neked! Komolyan kösz
önöm szépen!

5/5

(2016)

Ab Ovo, Budapest, 2007, ISBN: 9789639378612

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1714181513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.