Egy könyv telt el az előző, a Paddington-sorozat első része óta. Nem szoktam sorozatok köteteit egymás után olvasni. Talán egyszer tettem ilyet, úgy tízéves korom környékén, amikor ráleltem a E. S. Gardner nevű író Perry Mason-nek keresztelt ügyvédjére, aki a sárga Albatrosz krimisorozatban…

Vannak dolgok, amiket zsigerből nem bírok. Ilyen például a közönségesség, az agresszivitás, az önmagáért való trágárság, az erőszak, a hazugság, a mangák, a horror, a brazil szappanoperák, a celebvilág, politikustól még nem undorodtam, de a mostani vezetőnk ezt is elérte, a ducduc muzsika…

Mario Vargas Llosa műveivel bajban vagyok. Azért vagyok bajban, mert Vargas Llosa csudajó író. Másfelől tud nagyon közönségesen pornografikus lenni. De a közönségességében is irodalmat csinál. Tagadhatatlanul dél-amerikai irodalmat. Konkrétan peruit. De emiatt nem kell ám azonnal Márquez-re, meg a…

Llosa már többször meglepett. Innen is, onnan is. Néha azzal, mennyire zseniális, néha azzal, mennyire beteg, néha azzal, mennyire unalmas. Ez a kisregénye egyik sem volt. Az első mondattal olyan hanguatot teremtett, hogy a kezembe maradt a könyv, aztán le sem tettem. A könyv címe fedi a tartalmat:…