Tekintsünk most el a politikai vetületektől (amelyektől egyre inkább el kell tekinteni), és nézzük csak Zsolt írói képességeit, amik az erdélyi, régi történetekben már vastagon megmutatkoztak!

Nagyon fontos de nagyon fontos: nem arról van szó, hogy Bayer melyik oldalon áll, miket írt és mondott politikai megnyilvánulásként. Úgyis erről lesz szó, de nem erről kellene, hogy legyen!

Nem azért mert elfogult vagyok. Illetve elfogult vagyok, de nem azért, hanem egyszerűen, mert jó ez a könyv. Azzal is tisztában vagyok, hogy azoknak, akik Nyírő „olyan nem is tudom”, Wass pedig giccses, hát nem fog tetszeni Bayer sem. Nem azért, mert rossz, hanem azért, mert az előbbi kettőre hajadzik, azoknak meg, ugye, a magyarságuk, meg fasiszták. 

Kár, hogy az irodalomra is szart a ventillátorba jelent a politika. (Mondom, miközben magam is nehezen viselem, ha a másik oldal nézeteivel szépprózában találkozom, vagy éppen a saját értékeim ócsárlásával...) 

A lényeg: a Tündértemető novellái Mándy Iván írásait juttatták eszembe. Már a címével is: ízlelgesd csak! A tündérek temetője... A lírai próza jut eszembe, amin hol sírni kell, hol könnyesre röhögni magamat. Nem tudok rá jobb szót: Bayer írásai szépek. Lélekszorítók. Torkon ragadók. 

Részemről ezt nagyon köszönöm Zsolt! 

4,5/5

(2012)